Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

1980. december 14., vasárnap o Folytatja munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) De mivel egy bolygón la­kunk, s a különböző tár­sadalmi rendszereknek egy­más mellett kell élniük, az imperialistáknak tudomásul kell venniük; Magyarorszá­gon győzött a munkásosz­tály és a népi demokratikus rendszer formájában meg­teremtette a saját hatalmát. Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan vívmá­nya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, ka­pitalista rendszer! A terme­lési eszközök társadalmi tu­lajdonban maradnak, s az embernek ember általi ki­zsákmányolását nálunk so­ha senki vissza nem állít­hatja! Nem kevésbé fontos, nagy vívmányunk; a szocialista nemzeti egység, ez a mi leg­főbb politikai erőnk. Ami­kor azt mondjuk: belpoliti­kai helyzetünk szilárd, létre­jött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tö­megek, beleértve a korábban különböző pártállású és az eltérő világnézetű embereket is, közösen dolgoznak a nép javára, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, or­szágunk, nemzetünk felvirá­goztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dol­gozunk; hogy a jövőben még tovább erősödjék. A szocialista nemzeti ösz- szefogás élén a munkásosz­tály forradalmi pártja és maga a munkásosztály ha­lad. Ennek az összefogásnak további szilárdítása és gya­rapítása a legfontosabb fel­adatunk. A tömegeket pe­dig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhet­jük' meg. Népi demokrácia a szó igazi értelmében Van történelmi tapasztala­tunk is éppen elég, s ne fe­lejtsük, nem könnyen jutot­tunk hozzá. Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ár­tani, mintha saját magunk hibázunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését ál­landóan napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szem­benézünk, azokat nem sö­pörjük a „szőnyeg alá”, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldások út- ját-módját, azt, hogyan tud­nánk jobban dolgozni, még több eredményt elérni a po­litikai munkában, a gazda­sági építés területén, a szo­ciális és kulturális kérdések megoldásában. Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, né­pi demokráciáról van szó a legjobb értelemben. Társa­dalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladá­sunk menetében államunk fokozatosan össznépi állam­má alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia . fej­lesztésének útját járjuk. Ho­gyan, és miként fejlesztjük tovább a szocialista demok­ráciát Magyarországon min­den területen, a párt mun­kájában, az állam tevékeny­ségében, a társadalom életé­ben, a szakszervezetekben, azt nem a szocializmus el­lenségei fogják eldönteni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztat­ják' ki az üzemi demokrácia útjait, módjait és lehetősége­it, azt a magyar szakszerve­zetek fogják meghatározni, kidolgozni, megoldani, és nem mások. Nagy vívmányunk, és erős támaszunk, hogy inter­nacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel. Ez nagy erő, eddigi eredmé­nyeinknek hatalmas segítő­je. Magyarország interna­cionalista kapcsolatait a jö­vőben is erősíteni kívánjuk, megbontani senkitől sem hagyjuk. A fejlett szocialista társa­dalom építésének előttünk álló szakaszát illetően a XII. pártkongresszus megfelelő el­igazítást adott. Hazai lehető­ségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dol­gozta ki alapvető útmutatá­sait. Figyelembe kellett ven­ni a szocialista fejlődés ha­zánkban elért szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszo­nyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenek, hiszen exportunk értéke ma már el­éri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Mindezeket fele­lősségteljesen mérlegelve, a kongresszus egy szolid fej­lődési ütemet ajánlott, a kö­vetkező öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között a nemzeti jöve­delem 14—17, a reáljövede­lem 6—7, a lakosság fogyasz­tása 7—9 százalékkal növe­kedhet. Ezeket a számokat azonban nem szabad mecha­nikusan értelmezni minden területre. A termelés példá­ul nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciált fejlesz­tésre kell törekednünk. A mérsékelt ütem mellett is erőteljes műszaki, technoló­giai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a fel­adatot is kitűzte, hogy meg­őrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és ja­vítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakás­építést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk, és új kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egész­ségügyet, és meg kell olda­nunk bizonyos nehéz szo­ciális problémákat. Foglal­koznunk kell a legalacso­nyabb összegű nyugdíjak emelésével, könnyíteni aka­runk a gyermeknevelés gond­jain, javítani kívánunk a pályakezdő, családalapító fiatalok helyzetén. Az élet- körülményeket jelentősen ja­vítja majd az ötnapos mun­kahét bevezetése is. Megfelelő programunk1 van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel kapcso­latban megemlítem — hi­szen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn, és még több­re van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem min­dig jelent új létesítményeket, a meglevőket is lehet a je­lenleginél sokkal jobban ki­használni. Jobban kell gaz­dálkodnunk azzal a pénzzel is, amit művelődésre és kul- turálódásra költünk. Gondoskodnunk kell ha­zánk, szocialista vívmánya­ink védelméről is. Népünk békéié és biztonsága, ennek megőrzése elsőrendű felada­tunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Ne­künk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visz- szatartia a NATO urait attól, hogy „kísértésbe” essenek. Legnagyobb tartalékunk: a munka A programunk tehát meg­alapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehe­tőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számba véve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs is utalt rá: még a legfejlettebb kapita­lista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen po­zitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagy megelégedéssel és örömmel mondhatom — és nemcsak a magam, hanem a Központi Bizottság nevében is —, nagy erőforrás szá­munkra, hogy ar-kongresszus útmutatásait az ország köz­véleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta, és kész dolgozni a megvalósításáért. Ez óriási hajtóereje a fejlő­désünknek. Terveinkben a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyá­nak helyreállítását tettük az első helyre. De az egyen­súly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munka­erő-kereslet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek- olyan minőségi fel­adatok, amelyek fontosabbak egyes mennyiségi előirány­zatoknál, mert ezek megol­dásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért élet- színvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüljük meg ellátási színvonalunkat, életkörülmé­nyeinket. A kibocsátott vá­sárlóerőnek és a rendelke­zésre álló fogyasztási áru­alapnak egyensúlyban kell lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelke­zésre álló fogyasztási cikkek mennyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jól bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzá való pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe, csak az el­látás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekei­nek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük an­nak anyagi fedezetét. Bár a bérfejlesztéssel összefüggés­ben tegnap itt gyári vezető­ket bíráltak — s az illetéke­sek nézzenek is utána a fel­vetett kérdéseknek —, mi továbbra is az eddigi tisz­tességes eljárás folytatására törekszünk. A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973-ban, tehát hét évvel ezelőtt rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak a világpiacon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódtak. A magyar nép­gazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyo­mást, s ez nem akármilyen eredmény. Derűlátó vagyok azért is, mert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvőkész­ség tapasztalható. Nem cse­kély az az erő, amely anya­giakban, termelőberendezé­sekben, valamint emberi tu­dásban, képességben, akarat­ban rejlik. Nagy támaszunk a KGST- országokkal való együttmű­ködés, s az abban rejlő to­vábbi lehetőségeink kihasz­nálása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együtt­működési formákat. A fej­lődő országokkal is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Kereske­dünk a fejlett kapitalista or­szágokkal is, mégpedig — e tekintetben minden „félel­met” eloszlathatok — kizáró­lag a kölcsönös érdekek, elő­nyök alapján. Az élet minden területén van értelme az erőfeszítések­nek. Most két esztendeje, hogy a kormányszervek ki­csit szigorúbban szabályoz­ták a vállalati jövedelmeket. Az elején bizony nagyon pa­naszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem, mert addig csak a pénzügyminisz­ter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A válla­lati vezetők azonban lassan hozzáedződtek az új viszo­nyokhoz, s ma már a válla­lati nyereség kezdi megköze­líteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tar­talékok ! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden te­rületen becsületesen dolgo­zik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek ered­ménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a ter­vezettnél jobb lesz. Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházá­sokat kicsit jobban megfog­tuk, most ésszerűbben, ösz- szehangoltabban építkezünk. A munkaerő-gazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára. Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan ter­veket is készítenek, amelyek munkaerő-csökkenéssel szá­molnak. Ez gazdasági és po­litikai kérdés, mert az érin­tettek átcsoportosítását tisz­tességesen, becsületesen fog­juk megoldani. Építési ter­veink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást. Ezen a, téren akkor lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van, az ott tisz­tességesen, fegyelmezetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehéz­ségeivel kellett megküzdeni. A dolgozók nagy munkát vé­geztek. A fejlett szocialista társadalom építésében a gaz­dálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőz­erővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogy érde­mes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. Kedves Elvtársak! Magyarországon a szak- szervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rak­ták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi har­costársai voltak a munkás- osztály forradalmi pártjá­nak. Mi, kommunisták min­dig támaszkodtunk a szak- szervezetekre mind a mun­kásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkás- osztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szo­cialista forradalom győzel­méért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fej­lesztésében. A szakszerveze­tek szocialista társadalmi rendünk keretei között is na­gyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. Közösen a tömegek javára A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája a szak- szervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egy­értelmű. A történelmi harc- bem és a mindennapi építő­munkában egyaránt támasz­kodott, s a jövőben is tá­maszkodik a szakszervezetek­re, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosz­tályra, a tömegek támogatá­sára épül. A szakszervezetek számos képviselője tagja a párt ve­zető testületéinek — a Köz­ponti Bizottságnak, a Politi­kai Bizottságának — és szoro­san együttműködnek a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyű­lésben is, részt vesznek — s ez nem formaság — a párt gazdaságpolitikai bizottságá­nak és a Minisztertanács­nak az ülésein, valamint több más fontos tanácskozá­son. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is. A párt nemcsak ma dolgo­zik jól együtt a szakszerve­zetekkel, s tekinti őket mun­katársnak, harcostársnak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövő­ben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint a szak- szervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, csak így lehet­nek erős támaszai nagy, kö­zös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesen érvényesül a párt vezető szerepe. Ennek mód­ja, hogy a szakszervezetek­ben is dolgoznak párttagok, s az ő feladatuk, hogy ér­vekkel érvényt szerezzenek a párt álláspontjának. A párt is. a szakszervezet is a “mun­kásosztály szülötte. A népfrontban is együtt dolgozunk és közösen mun­kálkodunk a tömegek javá­ra. Szorosan együvé tarto­zunk, és jó szellemben dol­gozunk közös céljaink eléré­séért. A szocialista rendszerben, s így hazánkban is a szakszer­vezeteknek kettős funkciója van. Az egyik a munkásha­talom erősítése és a szocia­lista építés programjának megvalósítása; a másik a szervezett dolgozók érdekei­nek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat. Szak- szervezeteink a párttal és minden más aktív társadalmi erővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába állítják nemzetközi munká­jukat, amely jó, hasznos, és további lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerés­nek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világszövet­ség titkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szakszerve­zeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egy­fajta elismerése a magyar szaksz^-vezetek gyakorlatá­nak, munkájának, őrizzék to­vábbra is ezt a megbecsü­lést, gyarapítsák tovább nemzetközi tekintélyüket. Külpolitikánk irányvonala szilárd Kedves Elvtársak! Az MSZMP Központi Bi­zottsága rendszeresen foglal­kozik a nemzetközi helyzet kérdéseivel. Alig egy hete a Varsói Szerződés tagállamai­nak vezetői Moszkvában ta­lálkoztak és — miként a közleményben is olvashat­ták — megtárgyalták a vi­lágpolitika néhány fő prob­lémáját. A nemzetközi helyzetet ma az jellemzi, hogy világ­méretekben folyik a küzde­lem az imperializmus és a haladás erői között. Egyide­jűleg jelen vannak és hat­nak az enyhülés és a fe­szültség elemei. Vannak — sajnos — régi feszültséggó­cok a Közel-Keleten és má­sutt. Az utóbbi időben ilyennek számít a Perzsa­öböl vidéke is, ahol Irak és Irán háborúzik. Meggyőző­désünk, hogy ez a háború az ejyik félnek sem előnyös, csak az imperializmus mal­mára hajtja a vizet. Valamennyi vitás nemzet­közi kérdés tárgyalásos meg­oldásának hívei vagyunk, el­lenezzük a fegyverkezési versenyt. Hozzátesszük ugyanakkor: a NATO részé­ről illúzió, hogy erőfölényre tehet szert. Mi az egyenlő biztonság elvét valljuk és ajánljuk a NATO-nak is, hogy ezt valósítsuk meg a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ez mérsékeltebb terhet róna az emberiségre és csökkentené q háborús veszélyt. Ez a mi külpolitikánk, amelyet népünk helyesel és támogat. Ezt képviseljük az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, a bécsi és a madridi tanácskozáson és ezt fejtet­tük ki legutóbb Moszkvában is. A moszkvai találkozó egy­séges volt a helyzet megíté­lésében és abban az eltökélt­ségben, hogy tovább folytat­juk harcunkat az emberiség létérdekéért: az enyhülés megszilárdításáért és a ve­szély-gócok felszámolásáért. Külpolitikai tevékenysé­günkben a jövőben is épí­tünk népünk támogatására, támaszkodunk szocialista szövetségeseinkre. Az el nem kötelezett országokkal együttműködésre törekszünk. Az enyhülésért folytatott küzdelemben számítunk a fejlett kapitalista országok reálisan gondolkodó polgári politikusaira is, akikkel ké­szek vagyunk partneri vi­szonyt folytatni, hogy ke­ressük a mindkét fél szá­mára elfogadható megoldá­sokat. Mély meggyőződé­sünk. hogy az enyhülésért folytatott küzdelem Európa és a világ összes népeinek közös érdeke. Külön kívánok szólni a lengyelországi helyzetről, amelyről — mint ismeretes — Moszkvában is beszél­tünk. Valójában érthető, hogy jelenleg mind a világ haladó erőinek, mind a szo­cializmus ellenségeinek a fi­gyelme — természetesen más-más előjellel — Len­gyelország felé fordul. Mi azt tartjuk szem előtt, hogy Lengyelország szocialista ál­lam, a Varsói Szerződés tag­ja, az európai béke egyik fontos tényezője. Álláspon­tunk világos, nyilvánosan is kifejtettük n központi bi­zottsági állásfoglalásban és az országgyűlés előtt. A magyar és a lengyel né­pet hagyományos baráti ér­zelmek fűzik össze. Mi ezt nagyra értékeljük és őrizzük. Még fontosabb és meghatá­rozóbb, hogy a magyar és a lengyel munkásosztály kö­zött osztályszolidaritás van, a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt testvérpár­tok. Összeköt bennünket az érdekek, a szocialista célok és Világnézetünk azonossá­ga. Ezért vagyunk teljes mértékben szolidárisak a Lengyel Egyesült Munkás­párttal, a lengyel munkás- osztállyal és néppel. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársa­ság között a kapcsolatok széles körűek és sokoldalú­ak. A gazdasági együttmű­ködés szoros szálai fűznek össze bennünket, és ezért is érdekeltek vagyunk abban, hogy Lengyelországban szi­lárd szocialista viszonyok legyenek. Azt kívánjuk, hogy a len­gyel munkásosztály, a len­gyel nép, pártja vezetésével találja meg a szocialista megoldást azokra a problé­mákra, amelyek Lengyelor­szágban az idők folyamán felhalmozódtak, feszültséget okoztak és ma jelentkeznek. Kívánjuk, hogy a párt ve­zetésével a lengyel munkás- osztály és a lengyel nép ma­ga oldja meg ezeket a prob­lémákat és biztosítsa Len­gyelország továbbhaladását a szocializmus útján. Ügy véljük, hogy ehhez Q lengyel kommunistákban, munká­sokban, a lengyel hazafiak­ban megvan az erő. A moszkvai találkozó közlemé­nye is kifejezte, hogy — mi­ként a lengyel elvtársak meghatározták — Lengyelor­szág szocialista állam, a szocialista országok közössé­gének szilárd tagja, az volt és marad a jövőben is. Ezt kívánjuk mi is! Addig pedig működjünk együtt minden olyan kér­désben, amely valamennyi népnek egyformán érdeke: a béke megtartásában, a fegy­verkezés lefékezésében és a leszerelésben. Ez a mi poli­tikánk 1 Kedves Elvtársak! Nehéz, áldozatos munkát kívánó belső feladatokat keli megoldanunk, és bonyo­lult nemzetközi helyzetben kell élnünk és dolgoznunk. A szocialista társadalom a munka társadalma, mi csak a munkából élhetünk, nem úgy, mint a kizsákmányo­lok. Mai viszonyaink között elsősorban munkával kell nemes céljainkért küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi hátterünk, támaszunk. X szakszervezeti mozgalom, egész népünk számíthat ar­ra, hogy a párt betölti tör­ténelmi hivatását. A párt pedig számít és támaszkodik a szakszervezetekre, a mun­kásosztályra, a szövetkezeti parasztságra, az értelmiség­re, dolgozó népünkre. Végezetül engedjék meg, hogy a Központi Bizottság nevében még egyszer sok sikert kívánjak Önöknek és az Önök személyében mind­azoknak, akiket képviselnek. Kádár János nagy taps­sal fogadott beszéde után Király Mihály (Budapest) a helyiipari dolgozók ötéves munkájáról számolt be. Ezt követően Irházi Lajosné, a Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának vezető tit­kára kapott szót. Felszólalá­sát lapunk 4. oldalán közöl­jük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom