Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
0 1980. december 13., szombat Férfi- és női pulóverek, kardigánok készülnek Csorváson, a HÓDIKÖT helybeli telepén. Képünkön a patentrészeket dolgozzák össze körkötőgépen Fotó: Veress Erzsi Tudósítások beszámoló taggyűlésekről Nagyobb feladat — több erő Küröstarcsa, Petői! Tsz Vésztározó — vészhangulat nélkül Lassan fél évvel a nyári árvíz után még mindig élénken foglalkoztatja a megye közvéleményét a károk helyreállítása. A szakmabelieket elsősorban az árvizes termelőszövetkezetek sorsa izgatja. Kevesebb szó esik azonban a vésztározók tulajdonosairól. Ezek a tsz-ek nem is nevezhetők „klasszikus” értelemben árvizeseknek, hiszen tudatos emberi beavatkozás nyomán került víz alá bizonyos területük. Közéjük tartozik Kimentünk a teremből, felvettük a télikabátjainkat, és mint ilyenkor lenni szokott, mi „vendégek” kicseréltük egymással első benyomásainkat a taggyűlésről. — Nekem az tetszett leginkább — mondta Karkalik András, az mb. küldötte —, hogy rendkívül őszinte hangú volt. A beszámoló és a hozzászólások is teljes nyíltsággal és személyekre szólóan bírálták és dicsérték is az alapszervezet tagjait egy- egy témát illetően. — így van — szólt Kuti Imre mérnök, a vállalati pártbizottság küldötte, aki a beszámoló taggyűlésen a pb: kedvező véleményét ismertette az alapszervezet munkájáról. — Sitz András párttitkár ezt úgy fogalmazta a beszámolójában, hogy egymás munkáját kölcsönösen segítettük, s a párt termelésellenőrzését nem a „ne bántsuk egymást” politikája jellemezte, hanem a közös célok elérésének következetes szándéka, a széles körű információszerzés és -adás. A gazdasági vezetők meghallgatták a dolgozók észrevételeit, javaslatait, a döntésekbe bevonták a párt-, a szak- szervezeti bizalmiakat, vagyis a munkáskollektívát. Ez volt az eredmények alapja. A nyolcvanhárom tagú pártalapszervezet tagjai ültek fél órával ezelőtt a hosz- szú asztaloknál. A cserépés téglaipari vállalat egyes számú gyáregységének kommunistái. Fizikai munkások, vezető beosztású dolgozók, nők, férfiak, fiatalok és idősebbek. A maguk mögött hagyott kemény, küzdelmes év politikai munkájáról vontak mérleget. Mi maradt meg bennünk, „vendégekben” erről a mérlegvonásról? Mindenekelőtt az, hogy az alapszervezet cselekvési egységét az egyes gyár egész kollektívájának egységes állásfoglalása követte az év során a gazdasági feladatok végrehajtásában. A dolgozók elé tárt év eleji őszinte helyzetképre, hogy nőnek a feladatok, és ráadásul létszám- hiánnyal kell küzdeni, úgy reagáltak, hogy szabad szombatjaikat, vasárnapjaikat ajánlották fel a terv teljesítésére. Ennek elérésében is egységesen agitáltak a pártcsoportok és a szakszervezeti aktivisták. Eredmény: a 17 milliós éves cserépgyártási tervüket eddig nyolcmillió darabbal túlteljesítették, s a vállalat legjobb gyáregységei közé emelkedtek, Az egy főre jutó termelési értéket egy év alatt 52 ezer forinttal növelték, a minőséget 1,2 százalékkal javították. Ugyanakkor átlag- keresetük négyezer forinttal, 37-re nőtt. Mire emlékezhet még a „vendég” a taggyűlésről el- jövet? Arra a következetességre, mely jellemzi az alapszervezet munkáját. A XII. párt- kongresszus és a Központi Bizottság határozatait útmutatónak használták, és saját munkaterületükön ennek szellemében jelölték ki minden esetben a konkrét célokat — ez tűnt ki a beszámolóból. S mivel a tíz pártcsoport tevékenységével, a szakszervezeti aktivisták segítségével, a termelési tanácskozások révén az emberek széles körű tájékoztatását igyekeztek megoldani — az egyes számú gyár politikai egysége más területeken is megnyilvánult. Agyagbányászaik, küzdve az időjárás viszontagságaival, nemcsak saját gyáregységüknek biztosítottak alapanyagot, hanem az új gyáregység munkájához is. Karbantartóik ugyanígy segítettek más gyáregységek bányazetorjainak javításában, a tartalék alkatrészek előállításában stb. A jó eredmények azonban nem tették elégedetté az . alapszervezet tagjait. Az újabb gazdasági év még nagyobb erőfeszítésre kell hogy ösztönözzön mindenkit — szögezték le. Ugyanakkor megállapították, hogy a három műszakos munka visz- szavetette a KlSZ-tevékeny- ség erőteljesebb kibontakozását. Erre a jövőben jobban oda kell figyelnie az alapszervezet vezetőségének. V. D. a köröstarcsai Petőfi Tsz. Szép reményekkel nézett az aratás, a betakarítások elé a tsz tagsága az év közepén. Elmaradt ugyanis a tavasszal szokásos belvíz, s a növénytermesztés jó eredményeket sejtetett, a nehéz időjárás ellenére. Napraforgóhozamuk 1,8, kukoricájuk pedig 7 tonnás hektáronkénti termést ígért. Jól haladtak a búza betakarításával, ez a növény is többet mutatott és adott, mint tervezték. Ügy tűnt, hogy évek óta először rekordévet zárhat a szövetkezet. És újra a víz A víz megint közbeszólt. Július 28-án be kellett robbantani a Sebes- és Kettős- Körös gátjait, hogy a fölös víz a mérgesi vésztározóba juthasson. Ebben a vésztározóban fejlődött 1100 hektáron a köröstarcsaiak két fontos növénye, a kukorica és a napraforgó. A víz néhány óra alatt elöntötte vetésterületüknek több mint 80 százalékát, az összes szántó egynegyedét. — Fájó volt a termés elvesztése — mondja Nagy Imre tsz-elnök. — Nem lehet azt az érzést elmondani, amikor több ’év munkája órák alatt a víz martaléka lesz. Ügy megtörik az emberben valami... A közvetlen károkon, a termés pusztulásán kívül jöttek a közvetett, nehezebben felmérhető veszteségek. Ezek közé tartozik, hogy tizenkétezer libát a második tépés előtt, tervezettnél kisebb súlyban kellett értékesíteni. Veszteség jelentkezett a mezei leltárban is, hiszen semmivé lett a korábban kiszórt műtrágya; az altalajlazítás is tönkrement, károsodtak a forgóeszközök, és sok pénzt emésztett fel a védekezés, kitelepítés, valamint a várható helyreállítás. Summázva, 37—38 milliós kár érte a tsz-t. \ Jött a segítség Elsők között sietett a szövetkezet segítségére a biztosító. A növénytermesztésre kötött szerződés értelmében árvíz után három héten belül megkapták a biztosított hozamok értékének 65 százalékát. Jól jött a gyors segítség, lehetővé tette, hogy zökkenőmentesen folytassák és befejezzék a búza aratását, ellássák az állattenyésztést takarmánnyal és fizethessenek a dolgozóknak. Gépkölcsönzéssel és takarmánnyal segített három szövetkezet, az alsónémedi szakszövetkezet, az ecsegfal- vi és az erdőteleki tsz-ek. Sokáig váratott magára azonban az egységes szemlélet kialakítása a szövetkezet kárrendezését illetően. Mást mondott a biztosító és mást a szövetkezet vezetősége. A hivatalos álláspont szerint azok a tsz-ek kerülnek egyedi veszteségrendezésre, amelyek év végi mérlege várhatóan veszteséges lesz. Ebbe a kategóriába nem estek bele a köröstarcsaiak, hiszen a többi ágazat átlagon felüli teljesítménye és a kifizetett térítés segítségével nyereséges lesz. A legutóbbi döntés szerint a biztosító a vésztározókban keletkezett károkat teljesen megtéríti, a biztosított hozamok nagyságáig, így már rendezettnek tekinthető az év végi mérleg, azonban a terven felüli, a határszemléken felbecsült többlettermés nem jelentkezik többletnyereségként. II nagy kérdés — Jó lett volna, ha ez a döntés gyorsabban megszületik — mondja a tsz-elnök. — Hiszen, ha korábban van pénzünk, kedvezőbb áron, időben juthattunk volna takarmányhoz és egyéb felszerelésekhez. Sajnáljuk, hogy így alakult, mert évek óta először jelentős bevételi többlethez jutottunk volna, és ez megint nem jött be. A pénzügyi nehézségek eltörpülnek a helyreállítás gondjai mellett. Az igazi nagy kérdés most a vizes földek helyreállítása, termőbe fogása. Az elöntött földeket ugyanis átlagosan 3 méter magas víz fedte, alaposan megrongálta a talajszerkezetet, és még mindig nem vonult le teljesen a területről. Nem is tudtak eddig semmit dolgozni a mérgesi részen, a tavaszi száradásra várnak. Kérdés, hogy milyen lesz a tavasz. Mert a tél eddig eltelt része nem sok jót ígér. A leesett, s most olvadásnak indult hó tovább növeli a talajok víztartalmát. Táblacserékkel elvetették a búzát, igaz, 450 hektárral kevesebbet, mint tervezték. S hogy lesz-e tavasszal vetés, azt az időjárás dönti el. Ha korán felszikkad a mérgesi terület, akkor vetnek, amint lehet. Ha nem, várnak vele, de júniusban már nem érdemes, akkor nem látnak hozzá. Sok fejtörést okoz ez az állapot a szövetkezet szakvezetőinek. A tavaszi vetéstől sem remélhetnek sokat, ezt tudja mindenki. Hiszen a leromlott föld termőképességét évek, akár 4-5 év alatt nyeri majd vissza. Addig mindig kisebb terméssel számolhatnak csak. És állandóan a fejük felett lebeg a belvíz lehetősége. Kis túlzással, de szemléletesen a tsz-elnök ezt így fejezte ki: „Megjelenik a fejünk felett egy felhő, és máris itt a belvíz.” Kétségtelen, hogy a köröstarcsai tsz gazdálkodásán hosszú ideig érezteti majd hatását az árvíz. Tagság és vezetőség egyaránt tudja, hogy évek munkájával fejlesztett növénytermesztésük sokáig nem áll helyre. Másik főágazatuk, az állattenyésztés azonban egyre szebb eredményeket hoz. Baromfi- és juhágazatuk az idén is közel 7 milliós többletárbevétellel javít az évzáró mérlegen. Elkeseredésnek nyoma sincs a tagság körében; megértik, hogy a társadalmi károk elkerülése tette szükségessé, hogy munkájuk egy része kárba menjen. M. Szabó Zsuzsa Nemcsak jog: kötelesség! Megkötötték a jövő évi „Nehezebb körülmények között”, „szigorúbb követelmények” — ilyen, és ehhez hasonló kifejezésekkel sűrűn találkozhatunk manapság. Nem kivétel ez alól a Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ sem, hiszen a december 11-i taggyűlésen Be- ke Jánosnak, a pártalapszervezet titkárának beszámolójában is elhangzott, hogy az V. ötéves terv kiemelkedő jelentőségű, 1980-as évének gazdasági feladataira kellett összpontosítani a figyelmet. A kedvezőtlenebb helyzetben a kommunisták és a párton- kívüliek bátran kezdeményeztek, vállalták a fegyelmezett helytállást a munka minden területén. A szövetkezet párttagjai nem vallottak szégyent. Kezdeményezői voltak a szocialista munkaversenynek, a brigádmozgalomnak, a munkafegyelem megszilárdításának; nagy gondot fordítottak a takarékosságra, a minőségi munkára. Élen jártak a fiatal szakmunkások politikai és munkahelyi nevelésében. Az erőfeszítéseknek meg is lett a hasznuk. A párt XII. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyben szép sikerek születtek. A tavalyi év jó politikai, gazdasági eredményei alapján az idén, az utóbbi 10 esztendőben immár negyedszer, elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet, valamint a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vörös vándorzászlaját. Közben kiszélesedett az üzemi demokrácia. Erről a pártittkár a következőket mondotta: — Mind gördülékenyebben dolgoznak együtt a döntések meghozatalában a szakszervezeti bizalmiak és a gazdasági vezetők. Az előbbiek élnek véleményezési, javas- lattételi jogukkal. Még előttünk álló feladat, hogy a bizalmi és a helyi gazdasági partner ne csak a bérrendezéseknél, a jutalmak elosztásánál, hanem egyéb termelési, szociális és emberi gondok megoldásában is segítsenek egymásnak. Minden kommunista ne csupán jogának, hanem kötelességének érezze élni a pártdemokrácia lehetőségeivel. De mindenkinek meg kell érteni: csak akkor van joga bírálni, ha példamutató a kötelességek teljesítésében. A vitában kilencen szólaltak fel, mondtak véleményt, javaslatot. Talpai Istvánná a tömegszervezeti oktatás, az általános műveltség megszerzésének jelentőségéről, fontosságáról beszélt. Va- laczkai Mihály a politikai napilapok és folyóiratok megrendelése kapcsán azt fejtegette, hogy nem elég ezeket csupán megvenni, olvasni is kell őket. Kerekes Mihályné, a Mozaik Áruház pártépítési nehézségeit ecsetelte, hiszen az elmúlt 6 év alatt mindössze 3 párttagot vettek fel. Szívós Lajos az üzemi demokrácia szükségességét elismerve, hangoztatta: ez csak úgy ér valamit, ha megtöltik tartalommal, száműzik a formális vonásokat. Marunák László az MSZBT- tagcsoport munkájáról, a' sikeres rendezvényekről, műsorokról adott számot. Halasi Mária a KISZ-esek nevében megköszönte azt a sok segítséget, amelyet a pártvezetőségtől kaptak. Szólt a fiatalok helytállásáról a szocialista brigádokban, a társadalmi munkában. Ökrös Mátyás a párt irányító szerepét hangsúlyozta, és sürgette, hogy a szövetkezet termelőüzemeinek munkásai közül többen léphessenek a párttagok sorába. Papp Istvánná a társadalmi munkások, közöttük a népi ellenőrök erkölcsi, anyagi megbecsülését taglalta, Mgrócsik Pál pedig a gazdasági és a politikai munka összhangjáról beszélt. A beszámolót, a határozati javaslatot és a községi párt vb minősítését egyhangúlag elfogadták. S. S. Készül a linóm Körösi halászlé a gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet halfeldolgozó üzemében. A különleges ízesítéssel főzött halászléalapot nylon ta- sakokba mérik, majd mellé adagolják a feldarabolt halat, és irány a hűtőkamra, majd a fogyasztó Fotó: Veress Erzsi szerződést A Békés megyei ZÖLDÉRT Vállalat dolgozói augusztustól kezdődően felkeresték a nagy zöldség- és gyümölcsfogyasztókat, forgalmazókat. Felmérték az állami kereskedelmi, kiskereskedelmi vállalatok, ÁFÉSZ-ek, közü- letek, a külkereskedelem és más megyei ZÖLDÉRT-ek jövő évi zöldség- és gyümölcsszükségletét. A hosszas és alapos tájékozódásra azért volt szükség, mert jövőre a felmért igények alapján termeltet a vállalat. Ezzel garantálják, hogy a kérésük alapján megtermelt árura a ZÖLDÉRT biztos vevő legyen, s ne halmozódjanak a raktárakban fölösleges készletek. Az igények összegzése után láttak a szerződéskötéseknek a mezőgazdasági üzemekkel. A megye lakosságának ellátására 9 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt kötöttek le, ez tíz százalékkal több, mint a tavalyi, és várhatóan elegendő lesz a városok és falvak lakóinak. Közel 4 ezer tonna árut más megyében dolgozó ZÖL- DÉRT-eknek adnak el» az export pedig közelíti a 9 és fél ezer tonnát. Felére, ötszáz tonnára csökkent a feldolgozóipar vásárlási igénye. Érthető okból, hiszen a szabályzók értelmében a közvetlen felvásárlást helyezik a jövőben előtérbe, így ugyanis olcsóbban állíthatják elő a konzervet, mirelitárut. Közel 3 ezer tonna az a mennyiség, amelyre előre nem szerződtek, de tervben szerepel a felvásárlásuk, az ide tartozó áruk a választék- bővítést szolgálják majd. Legismertebb formája az üzletben történő közvetlen felvásárlás, összességében elmondható, hogy a napokban befejeződött szerződéskötések eredménnyel jártak, a megye ellátásából a ZÖLDÉRT- re háruló részt biztosítani tudja a vállak