Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-12 / 291. szám

1980. december 12., péntek Beszámoló taggyűlés Medgyesegyházán Őszintén a gondokról és az Örömükről Egv év munkájáról adtak számot szerdán a Medgyes- egyházi Vas- és Faipari Szö­vetkezet kommunistái. A ve­zetőség nevében Szolnok Sándor, az alapszervezet tit­kára mondta el, hogy jelen­leg a szövetkezetben 35 tag­gal, öt pártcsoporttal műkö­dik az alapszervezet. Munká­jukat féléves tervek alapján végezték, rendszeresen éltek a beszámoltatás lehetőségé­vel. A taggyűléseken sokszor bontakozott ki élénk vita az egyes témakörökről, határo­zatképtelen taggyűlésük nem volt az elmúlt egyéves idő­szakban. Azt azért kritiku­san jegyezte meg a beszámo­ló, hogy a taggyűléseken bi­zony nem volt mindig száz- százalékos a megjelenés. Saját munkájáról mondott kritikát a vezetőség azzal, ">gy elismerte: a pártmegbí­zatások teljesítésének ellen­őrzése és végrehajtásának számonkérése felett egy ki­csit elsjjdott a figyelmük. Felszínes maradt e nagyon fontos munkaterület ellenőr­zése, az erkölcsi elismerés serkentő hatására nem tá­maszkodtak eléggé. A pártszervezet munkájá­nak fontos része a szövetke­zet KISZ-alapszervezetének támogatása. Jelenleg tizen­hatan tagjai az ifjúsági szö­vetségnek, és elmondható, hogy a nehézségek ellenére, munkájuk egyre eredménye­sebb. A továbblépés érdeké­Letűnőben lennének a „nehéz emberek?” Elfárad­tak volna a fáradhatatlannak tűnő, újításukkal lankadat­lanul küzdő ötletgyárosok? Bizonyára nem, csak nem ugyanazok verekszik végig magukat a műhelyekben, üzemekben, vállalatoknál, intézetekben, hivatalokban, szerkesztőségi szobákban, vagy a tévé képernyőin újí­tásaikkal, mint régen. Viszont az is vitathatatlan tény, hogy az elemzések, adatok arra vallanak: az újí­tókedv alábbhagyott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatai néhol csupán megtorpanásról, má­sutt visszaesésről adnak szá­mot. Az újítókedv lankadá- sában az elemzések a koráb­binál nagyobb szerepet tu­lajdonítanak a pénzügyi erő­források megcsappanásának'. Kinek az érdeke? Ilyen körülmények között kiváltképp figyelemreméltó, hogy a vállalatok, intézmé­nyek, szövetkezetek közötti ötletcsere elenyésző. A hasz­nosított megoldásoknak je­lenleg még mindig kevesebb mint egy százalékát adják át más gazdálkodó szervezetek részére. „Nem a díjazott, hanem az alkalmazott találmány bol­dogít!” — nyilatkozta nem­régiben gazdasági hetila­punk hasábjain a fiatal fel­találó, mintegy magyaráza­tul azok számára, akik fer­de szemmel figyelik az ötle­tei bevezetéséért perlekedő újítót. Az újító szándéka, hogy felismeréséből tartósabb, jobb minőségű, vagy rövi- debb idő alatt, pontosabban előállított termék, takaréko­sabb termelés, biztonságo­sabb munkahely feltételei teremtődjenek meg. Az újító — hiszen presztízse, önbe­csülése is szellemi szülemé­nye terjesztését kívánja — aligha állítana ötletének so­rompót a műhely, az üzem, a gyár, a vállalat: a szű- kebb környezet „kerítésé­ben azonban a KISZ-tagság létszámát növelni kell, ter­mészetesen úgy, hogy a mi­nőségi követelmények ne csökkenjenek. Ez a tevékeny­ség azért is különös figyel­met érdemel, mert a KISZ- nek fontos része van a párt­taggá nevelésben. Az idén három új párttagot vettek fel az alapszervezetbe. A beszámoló taggyűlés elő­készítéseként őszinte hangú pártcsoport-értekezleteket tartottak a szövetkezetben, és minden párttaggal egyé­nileg is elbeszélgettek. Sok érdekes gondolat, javaslat, kritika hangzott el, felszínre kerültek a szövetkezet ter­melő tevékenységét, a párt- alapszervezet életét érintő problémák. Elmondták a párttagok, hogy fontosnak tartják a műhelyértekezletek rendszeres megtartását. Eze­ken a gyártásközi problé­mák gyorsabban oldódhat­nak meg, s ennek közvetlen gazdasági kihatásai is van­nak. A szocialista brigád­mozgalommal kapcsolatban elmondták, hogy jó dolog a vetélkedő, fel lehet mérni a megszerzett tudást. De azt már nem helyeslik, hogy túl­zottan a lexikális tudást ké­rik számon, s emiatt sokan húzódoznak a részvételtől. A szövetkezet párttagságá­nak legfontosabb feladata, hoey segítse a gazdasági cél­kitűzések megvalósítását. Eb­ben szép sikereket értek el. nél”. Hiszen az újító anyagi­lag is érdekelt ötlete átadá­sában. A „vevő” vállalattól ugyanolyan díjat kaphat, mint a saját cégétől. Következésképpen az újí­tóról kétszeresen sincs okunk feltételezni, hogy útját állná a vállalatok közti ötletcseré- nefc. Az már inkább előfor­dul, hogy belefárad a háza­lásba. Szervezett cserebere ugyanis nemigen van, vagy ha igen, csak gyér sikerrel. A Kohó- és Gépipari Tudo­mányos Informatikai és Ipargazdasági Központ éven­te két alkalommal 1000—1200 hasznosítható újítást ismer­tető kiadványt jelentet meg. Ezek közül általában 300— 400 után érdeklődnek’, és leg­feljebb 30—40 talál vevőre. Mi lehet vajon a nagyfokú érdektelenség oka? Talán bizony a szabályozók készte­tik a vállalatokat az „önmeg­tartóztatásra”? (Mi másnak lehetne nevezni ezt, a hasz­not hajtó ötletek átvételétől húzódozó magatartást? Nos, erre sem lehet egyértelmű igennel felelni — sőt. A vállalatok ugyanis a vásá­rolt újításokat a költségek között számolhatják' el — nem pedig a részesedési vagy a béralap terhére, ami­ből saját dolgozóik újításait finanszírozzák. Növeli a vállalat jövedelmét Jóllehet, országosan az ösz- szes béralap fél százalékát sem teszik ki az újítási dí­jak, sokan mégis úgy érzik: megrövidítik őket az ötlete­kért kifizetett összegekkel. Azt már kevesebben veszik számításba, hogy ezek az öt­letek a vállalati jövedelme­ket gyarapítják. Tavaly pél­dául 225 millió forintot fi­zettek' ki az országban újí­tási díjként, ugyanakkor ezek becsült gazdasági ered­ménye 3,8 milliárd forint volt. Ez az összeg megsokszo­rozható lenne az újítások vállalatok közti cseréjének Évről évre eredményesen gazdálkodott a szövetkezet, jól haladnak saját terméke­ik fejlesztésével, és koope­rációs kapcsolataik is kétol­dalúvá váltak. Még ebben az évben teljesen elkészül az 520 négyzetméteres lakatos- és szerelőműhely, javítják a többi műhely fűtését is. Egy­re korszerűbb eszközökkel termel a szövetkezet, amit az is jelez, hogy a közös va­gyon már meghaladja a 25 millió forintot. Mindezek jó alapot adnak a további munkára, a szövetkezet párt- és gazdasági vezetése úgy ítéli meg, hogy biztosí­tott a folyamatos fejlődés le­hetősége. Ebben az évben befejeződnek az építő jelle­gű beruházások, ezután a gépesítés kapja a fő hang­súlyt. A beruházások ered­ményeként a szövetkezet ter­mékei korszerűbbek lesznek, javul piac- és versenyképes­ségük. A beszámoló után a hoz­zászólásokban a pártalap- szervezet életét és a szövet­kezet munkáját érintő to­vábbi kérdések kerültek na­pirendre. Kritikusan és ön­kritikusan szóltak a még meglevő hiányosságokról, örömmel számoltak be az eredményekről és a tovább- léDés lehetőségeit, módjait is felvázolták. A vita után a párttagság elfogadta a vezetőség beszá­molóját. L. L. szorgalmazásával. A téma szakértői közül többen úgy vélik: mindez — részben legalábbis — előmozdítható a személyi érdekeltség fo­kozásával. Magyarán: ott kell kitapintani az érdekelt­ségi pontokat, ahol az újí- tásik átvétele eldől (és ter­mészetesen ezt megelőzően a folyamatos tájékozódásra, informálódásra apelláló ösz­tönzőkre is szükség van). flz információ szerepe Az is elképzelhető, hogy az információnak' a véltnél is nagyobb szerepe van. A Szakszervezetek Győr-Sop- ron megyei Tanácsa kezde­ményezésére például újítási kiállítást és börzét rendez­tek. A rendezvényt követően háromszorosára nőtt a más vállalattól átvett, hasznosí­tott újítások száma. Jóllehet, ez az eredmény abszolút számban még min­dig szerény, ám a korábbiak­hoz képest ugrásszerű az előrelépés. Bizonyára ez utóbbi összehasonlítás ve­zérelte a november közepé­től tartó, kéthetes fővárosi újítási kiállítás és börze rendezőit, amikor az ötle­tek továbbadása érdekében több mint 900 újítást és a televízió „Felkínálom...” cí­mű műsorából mintegy négy­száz hasznot hajtó eljárást programoztak számítógépbe. A hírek szerint ez a be­táplálás sem mentes a — veszni hagyott forintokban is kifejezhető — szépséghi­báktól: az egyes kategóriák túl nagy témaköröket ölel­nek fel, s így a számítógép helyett az ember feladata a böngészés, az ötletek közti válogatás. De talán még így is akadnak keresgélők. Olya­nok', akik nem restek az újí- tómozgalom időszerűvé vált megújításán, és ezzel együtt a másutt kitalált módszerek hasznosítását fáradozni. El­végre őket — s velük együtt vállalatukat — valóban az alkalmazott újítás „boldo­gítja”. Molnár Patrícia „őz alkalmazott találmány boldogít” A hídpálya betonozása mínusz 10 fok alatti hőmérsékletnél megfeszített munkát követel Finisben a hídépítők Ismeretes, hogy a nyár vé­gén megsérült a Kettős-Kö­rös békési hídja. Akkor át­hidaló megoldásként, vi­szonylag rövid idő alatt pon­tonhíd készült, ám a nagy Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz nagy kiterjedésű lege­lőkkel rendelkezik. A közös közös gazdaságban évek óta az egyik legeredményesebb ágazat a juhászat. A szövet­kezet az idén átfogó progra­mot készített az ősgyepek felújítására, fokozottabb hasznosítására és a juhászat fejlesztésére. Az idén a tsz saját kivi­telezésében 1500 férőhely- lyel bővítette juhászaiét. A 2,2 millió forint’ összköltség­gel átalakított épületekbe 2 millió forintért vásároltak tenyészállatokat. Mindez azt jelenti, hogy már jövőre a közös gazdaságban 3 ezer anyajuhot tartanak, s több mint 2500 bárányt — tejes­és pecsenyebárányt — ex­portálnak a tőkés országok­ba. vízszintingadozás miatt leg­több esetben csak a gyalogo­sok vehették igénybe. A tervezők és a Hídépítő Vállalat jóvoltából a gondok ellenére is az eredeti határ­A hústermelés aránya is változik. A pecsenyebárány helyett az elkövetkező esz­tendőtől nagyobb arányú lesz a hízóbárány értékesí­tése, mindez természetesen a gyapjúhozamokat is növe­li. A jövő évben várhatóan mintegy 16—17 tonna nyers gyapjút értékesít a szövet­kezet. A juhállomány tartásához megfelelő legelőkre is szük­ség van.- A gyepekből 1983- ig három ütemben összesen 343 hektárt újítanak fel az FLR segítségével. Mindezzel lehetővé válik az intenzív legelőgazdálkodás. Az elkép­zelések szerint a legelőket két tömbre osztják, váltako­zó legeltetéssel hasznosítják majd. időre elkészül a híd új ré­sze. A 42 méter hosszú híd­szerkezethez szükséges vas­beton gerendákat a Beton- és Vasbetonipari Művek so­ron kívül legyártotta és le­szállította. A hídépítők a ke­mény hideggel dacolva be­csületbeli kötelességüknek érezték a határidő tartását. Megfeszített munkával befe­jező szakaszához érkezett az énítés: tegnap, csütörtökön már az útpályát aszfaltozták, és a híd korlátjait helyezték el. Hétfőn 14 órától ismét megindulhat a forgalom a Tarhost Békéssel összekötő úton. Az átadást követő hé­ten a betonszerkezet továb­bi szilárdulásáig személygép­kocsik és öt tonna súlyú jár­művek haladhatnak át, az autóbuszok utasai átszállás­sal folytathatják útjukat. A karácsonyi ünnepektől vi­szont már az autóbuszok és más teherjárművek is át­haladhatnak a hídon, mely­nek összteher-bírása 40 ton­na. A régi, megrongálódott hídszerkezet bontása és azúj rész tervezése három hetet vett igénybe. A 6,7 millió fo­rintos költséggel épült híd- tag kivitelezése nem egészen három hétig tartott. —sz— Sikeres vadászszezon Jó hírek érkeznek az őszi­téli vadásszezonról: az elej­tett vadak trófeái általában jó minőségűek, a magyar vadgazdálkodás magas szín­vonaláról tanúskodnak. A MÉM összesítése szerint az elejtett szarvasbikák trófeá­ja a tavalyinál mintegy 10— 15 százalékkal nagyobb fajsúlyú. Tömörebbek, súlyo­sabbak az agancsok. Az országos bírálat szerint november 30-ig 230 arany­érmes trófeát zsákmányol­tak a vadászok1, 16-tal töb­bet, mint egy évvel koráb­ban. További 535 ezüst- és 700 bronzérmes bikát is ad­tak az erdők. A tavalyinál csaknem 500-zal több őzbaktrófeát bí­ráltak el. Az adatok szerint az állomány minősége évek óta változatlan — változatla­nul magas színvonalú. Hu­szonöt hektárra számítanak! átlagosan egy őzet. Hozzávetőleg ezer dám­vadat ejtettek el. A még folyamatban levő trófeabí­rálatok sikerre biztatnak. A beton „érlelését” gőzfejlesztők gyorsították Fotó: Veress Erzsi / Fejlesztik a juhászától

Next

/
Oldalképek
Tartalom