Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

1980. december 7., vasárnap Véget ért a szocialista országok könyvkiadói tanácskozása Hangverseny Szenthelyi Judit A szarvasi művelődési központban december 10-én, szerdán este 7 órai kezdet­tel rendezi meg az-Országos Filharmónia idei második bérleti hangversenyét. Ezút­tal Szenthelyi Miklós hege­dű- és Szenthelyi Judit zon­goraművész lép a közönség elé. Műsorukon Mozart F- dúr szonátája, Saint-Sáens d-moll szonátája, valamint Paganini Barucaba-etűdök című műve szerepel. A mű­sort Juhász Előd ismerteti. Szenthelyi Judit zenei tanul­mányait 7 évesen kezdte el. 12 éves • korában, 1955-ben vették fel a Zeneművészeti Főiskolára, mint rendkívüli tehetséget. Hernádi Lajos ta­nítványaként 1966-ban vég­zett. Azóta tanársegéd. Kon­certezett már az összes szo­A Békési Élet, megyénk közművelődési és tudomá­nyos folyóiratának szerkesz­tő bizottsága a közelmúlt­ban ülésezett a TIT békés­csabai klubjában. Az ülésen dr. Krupa András főszer­keszt ő és dr. Szabó Ferenc felelős szerkesztő ismertette az 1981. évi számok terve­zetét. Az elgondolás szerint a következő esztendőben te­matikus jellegű Békési Éle­tek jelennek majd meg. Az 1981/2. szám társadalompoli­tikai témákkal foglalkozik Klubos hírek A mai, vasárnapi foglalko­zással befejeződik a klubve­zetők évi képzése. Az utol­só délelőtt 9 órakor a Me­gyei Művelődési Központ bé­késcsabai épületében kezdődő foglalkozáson először az íz­lés lényegéről és alakitható- ságáról hangzik el előadás, majd a résztvevők a január­ra tervezett vizsga menetét beszélik meg. Délután a vizs­gakérdéseket elemzik. Szarvason Szenthelyi Miklós cialista országban, valamint Kubában, Franciaországban és Finnországban is. Bátyja, Szenthelyi Miklós hegedűművész állandó szo­nátapartnere, aki Kovács Dénes tanítványaként vég­zett a Zeneművészeti Főis­kolán. 1970-ben a nemzetkö­zi Weiner Leó-kamaraverse- nyen II. díjat, az Enescu- versenyen pedig oklevelet nyert. 1974-ben az MRT he­gedűversenyén első helyen végzett. Fiatal kora ellené­re számos külföldi ország­ban vendégszerepeit, részt vett az Állami Hangverseny- zenekar távol-keleti hang- versenykörútján is. Sikeres életútjuk biztosíték arra, hogy a szarvasi hang­versenyen is sikert aratnak. elsősorban, megemlékezve a Békés megyei agrárszocialis­ta mozgalom kezdeteiről, a nőmozgalomról. Ezeket a művelődéspolitikai írásokkal, dokumentumokkal és recen­ziókkal egészítik ki. A Békési Élet 1981/3. szá­ma néprajzi írásokat ad az olvasók kezébe, várhatóan több, jelentős cikket és ta­nulmányt is. Az 1981-es év Békési Életeiben is folytat­ják a községek bemutatását, Balogh Ferenc fotográfia­sorozatait közreadva. A megyei klubtanács de­cember 10-én, szerdán dél­után Békéscsabán tartja meg az ez évi utolsó területi ülé­sét. A napirenden többek kö­zött a megyei és országos kitüntetésre javasolt közös­ségek és klubvezetők felter­jesztésének megvitatása, a klubtanács elmúlt évi mun­kájának értékelése és a kö­vetkező évi munkaterv és költségvetés kidolgozása, va­lamint a területi klubtaná­csok tevékenységének elem­zése szerepel. Hazaérkezett az MSZBT küldöttsége Hazaérkezett a Szovjet­unióból a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, amely Bíró Gyula főtitkár vezetésével tartózkodott Moszkvában. A delegáció — amelynek tagja volt Farkas Bertalan űrhajós alezredes is —, részt vett a Szovjet— Magyar Baráti Társaság V. össz-szövetségi konferenciá­ján és aláírta az MSZBT és az SZMBT 1981. évi együtt­működéséről szóló jegyző­könyvet. Ifjú zenebarátok közgyűlése Szombaton tartotta ne­gyedik küldöttközgyűlését az Ifjú Zenebarátok — a Jeunesses Musicales — ma­gyarországi szervezete, az óbudai ifjúsági házban- A résztvevők a szervezet el­múlt három esztendőben végzett munkáját vitatták meg. Miként a közgyűlés elé terjesztett beszámoló meg­állapította, a Jeunesses Mu­sicales magyarországi szer­vezete — amely 15 éve mű­ködik —, eredményesen já­rult hozzá az ifjúság zenei műveltségének fejlesztésé­hez. Országszerte mintegy 100 Ifjú Zenebarát-klub tö­möríti a művészeti ág iránt érdeklődő fiatalokat, első­sorban középiskolásokat. Az utóbbi években létrehozták a KISZ és az állami ifjúsá­gi bizottság támogatásával a zenei táborok rendszerét, így nyaranta sok száz fiatal muzsikus, illetve zenebarát találkozik e rendezvényeken, s bővíti ismereteit, tájéko­zottságát. Az őz halála A gyermekkorom nagy, fehér útját járom ebben az igazi télben. Bokroknál, ár­kokban, de akár egy gáz­csomónál is — a hófúvások kisebb-nagyobb dombokat formálnak. Szikrázik a hó a déli fényben. Új a hó, más a fény, csak a hangulata ugyanaz, mint régen, ami­kor, mint most sem, nincs dűlő, nincs gyalogút, csak a végtelen fehérség. De cél van: a Szőritji-ig, a fűzfa­csoportig törni, a havat néz­ni, ahogyan a téli ég ölelke­zik a messzeséggel. No meg a nyulak, madarak lábnyo­mát, amelyek mintha vala­mi nem ismert, mesebeli vi­rág szirmai lennének. A hó alatt az élet zenélt, a jöven­dő, s a fényben és a csend­ben az égre lobbant a vágy: a legjobbért, a legszebbért, vagyis .. • elérni a végtelent. Nem mondok ezzel újat, minden fiatal kereste, vágy- ta, az biztos, hogy ezek a magányos, nagy utak csak az enyémek voltak, csak az én érzéseimet, vágyamat borították rá a nádasokra, pirosban játszó fűzvesszők­re. Mert rét ez, ahol töröm a havat, a Szőritje, aminek nevét nem tudom kinyomoz­ni, honnan ered. Csak azt tudom, rét volt már a nagy­anyám idejében is. Nos, nem jártam erre mostaná­ban, nemcsak azért, mert nem volt nagy tél, tehát nem tudtam volna felidézni a régi útjaimat, de ... nem laktam itthon. Most itthon lakom, tél is van, idézhe­tem a tegnapi álmaimat, nagy útjaim hangulatát. De, megszakad az emlé-. kezés, mert: csatornába üt­közöm, ami nem volt itt. Amodább volt, jó kilométer­re- A táplálócsatorna ez, ami a falu halgazdaságát látja el vízzel a Sebes-Kö­rösből. Hogy a régi miért nem volt jó, most nem ide tartozik. Ástak újat, szélest, mélyet, tehát „modemet”. Olyan ... négy és fél kilo­Befejeződött Budapesten a szocialista országok könyvki­adói irányító szervei vezetői­nek XV. nemzetközi konfe­renciája. A négynapos ta­nácskozáson az Angolai Népköztársaságból, a Bolgár Népköztársaságból, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságból, a Kubai Köztársa­ságból, a Lengyel Népköz- társaságból, a Mongol Nép- köztársaságból, a Német De­mokratikus Köztársaságból, a Szovjetunióból, valamint a Vietnami Szocialista Köztár­saságból érkezett delegációk vettek részt. Az értekezletről Udvarhelyi László, a Műve­lődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője tájékoztatta az MTI munka­társát: — Áttekintettük a két év­vel ezelőtt Ulánbátorban megrendezett, hasonló össze­jövetelen elfogadott határo­zatok, ajánlások megvalósu­lását, s egyeztettük a szo­Történelmi falak. Várto­rony, és ami a leglényege­sebb, a tövében előkelő ru­házatú, bár kissé görbe lábú trubadúr pengeti a lantját, éktelen kakofonikus hangza- tokban, hangosan és hami­san. Ablak nyílik, s bájos, ifjú hölgy jelenik meg, hogy negédesen élvezze a humo­ros, lírai vallomást. Ám a háttérből hálóinges, csörgő sapkás férfiú (Agárdi Gá­bor) bukdácsol elő felhábo­rodottan, s ráüvölt a szere­nádot hallgató lányra: „Höl­gyem, halkítsa le a truba­dúrját!” méter hosszú ez az egyenes szakasz. Állok a jó kétméteres gá­ton, térdig ér még a hó és nézem az alig-alig mozduló vizet. Hiszen ilyenkor, télen, már nincsen szükség a tavak vizének felfrissítésére, tehát alig van benne víz. De: van. És,, főleg nem fagyott be, csak amolyan . •. kásás. Ál­lok, ácsorgók, és azon gon­dolkodom, milyen érdekes is. Űj dolgok jönnek és... az ember nem tud végig­menni az álmai fehér útján! Nekem most itt ez a csa­torna, egy új „vívmány” ... és elszakítja a régi, kedves, nagy dolgokat ígérő utamat. Amoda, messze, a régi csa­torna mentén elébem in­tegetnek a régi fűzfák, és: nem érem el őket! Nem szo­morún, csak .. • amolyan, mára megszokott belenyug­vással megindulok a parton, a folyással szemben. És ... egyszercsak ... ki­szakad belőlem egy nagy jaj. Olyan nagy, ahol, ami­ben már az istent se hívja segítségül az ember. Egy áléit őz vergődik a csator­nában, a kásás vízben! Nem is annyira látom, mint ér­zem, nincsenek már körmei sem, térdei sem, csak az a könyörgő meleg szeme él még! — Segítség! — üvöltöm- Mennék, rohannék, de: nem lehet lemenni a cementtel bevont partoldalon! A pillanat tizedrészében zúg át rajtam, hogy... nem is vagyok ember, mert nem csúszok le a síkos, mohás, jeges partoldalon és nem mentem ezt a kedves, szelíd állatot. A hívó szó is mit ér, hiszen ... teremtett lélek sincs se közel, se távol, és ennek a szerencsétlen állat­nak már nincsen lába! Már csak a reflexei működnek az életért, a megmaradá­sért! Hiszen már süllyed, bele a kásás vízbe, a: ko­porsójába. Még soha nem láttam ál­latot meghalni. Mert ez nem megdöglés, ez halál. Nem az elmúlás, amikor az idők rendjén elmegy a fa­levél, a virág, a jószág . • • cialista országok kiadói kö­zötti együttműködés tovább­fejlesztésének lehetőségeit, az ezzel kapcsolatos elképze­léseket. Részletesen megvi­tattuk a társadalomtudomá­nyi könyvkiadás helyzetét, az ebben való együttműkö­dést. Megállapítottuk: a szo­cialista országok kiadóinak közös gondozásé sorozatai az együttműködés leghatéko­nyabb formái közé tartoz­nak, ezért újabb sorozatok megindítását szorgalmaztuk. A magyar olvasók előtt is jól ismertek, épp e kiadói együttműködések jóvoltából megjelent két könyvsorozat kötetei; az egyik könyvfüzér a polgári ideológia és a re- vizionizmus bírálata, a má­sik a szocializmus: Tapaszta­latok, problémák, perspek­tívák címet viseli. Nagy si­kert aratott • a fasizmus fe­letti győzelem 30. évforduló­ja alkalmából indított győ­zelem könyvtára sorozat, — Milyen jelenet ez — kér­dezzük a monitor előtt ülő Kalmár Andrást, a szilvesz­teri műsor egyik blokkjának rendezőjét. — Nem jelenet. Karikatú­ra! A Televízió négyes stúdió­jában napok óta forgatják a szilveszteri kabaré egyik műsor-blokkját, az öt dudás visszatér című produkciót. A közönség már a múlt szilveszterkor ismeretséget kötött az öt dudás egy csár­"vagy akár az ember, mert megérett, hogy belezuhan­jon a megsemmisülésbe. Nem sok őzet láttam gyer­mekkoromban, csak a Rád" ványi-erdőből elkóborolt egy-egy csapat, de, hogy megnőttek a kiserdők a fa­lu határában is, egyre na­gyobb csapat tanyázik, él, egészen a kertünk aljáig járnak legelni. Kecsesek, szépek, szelídek. De meg­halni még egyet sem lát­tam. S most itt, előttem meghalt egy őz. A szemét soha nem felejtem el. Per­sze, mindez keveset ér. In­kább nézzük csak meg, mi­után én még élek, miért kellett ennek az őznek meghalni? A szomszéd falu perleke­dett a falummal, hogy a csatorna szivárgása kárt okoz — vízkárt —, a föld­jeikben. Erre „szakemberek” a csatorna mindkét lejtős partját lebetonozták! Jó, si­ma betonnal. Senkinek eszébe sem jutott, hogy a jó földgáton nem szivárog át a víz, és ha átszivárog? A legjobb földeinket vetet­ték be ez évben fűmaggal, mert évek óta nem szántot­ták • ■. No, de ez most nem tartozik ide, de az igen: legalább valamelyik „szak­embernek” eszébe jutott volna, hogy azt a friss be­tont amolyan léccel kicsit megcirádázták volna! Akkor már akár ember, akár vad, ki tudna kapaszkodni belő­le! Nem tudom kinyomozni, milyen összegbe került ez a négy és fél kilométeres partszakasz lebetonozása. Mennyibe és főleg: ki fizet­te? Micsoda pénzpocséko- lás! És ... a két év alatt hu­szonkét, úgy, ahogyan mon­dom, huszonkét őz és szar­vas temetője lett ez a csa­torna! És: senki nem jelenti, senki nem mondja, senki nem tiltakozik eme „újítás” ellen. Most nem a nagyva­dak értékéért mondom mindezeket, hanem a: ke­gyetlenségért! Ezért az egyetlen őz haláláért, amit végignéztem. Bertalan Ágnes szakembereinek amelynek 35 könyve jelent meg a baráti országokban, így hazánkban is. Megfogalmazódott, hogy a szakmai és a szélesebb köz­véleményt frissen kell tájé­koztatni az új ttí?lományos eredményekről. A könyvkiadásnak azon­ban nemcsak passzív, me­chanikus szerepe van a tu­dományos művek megjelen­tetésében, hanem inspirálnia is kell a kutatóműhelyeket újabb és újabb publikáció­ra. Különösen fontos ez a különböző társadalomtudo­mányi, ideológiai, elméleti munkáknál. A'tanácskozáson elsősorban elvi kérdéseket vitattunk meg,, ezek „apró­pénzre váltása” a két- és többoldalú kiadói együttmű­ködésnek során történik meg. Döntöttünk arról, hogy a következő, hasonló konfe­renciát Szófiában rendezzük meg. dában című műsorunkkal, amelynek — mivel kétszer is megismételtük — nagy sike­re volt. Abból kiindulva, hogy tetszett, folytattuk a kezdeti lépést. Az öt dudás ismét megjelenik. — Ki lesz az öt dudás? — Mint az elmúlt évben, ugyanazok a kitűnő színé­szek: Agárdi Gábor, Bodro­gi Gyula, Körmendy János, Bencze Ferenc, Sztankay Ist­ván. Humoros jelenetek és villámtréfák váltogatják majd egymást, remekül ko- médiázó színészek tálalásá­ban. A blokkhoz összegyűj­töttünk kellő mennyiségű ki­fejezetten mulatságos, s ha­gyományos kabarétréfákból álló anyagot. Ügy véltük, ez­úttal is szerencsés lesz, ha az ismert, elsőrangú színé­szekkel oldunk meg minden apróbb, s nagyobb szerepet. Ezért aztán, hol kisebb, hol pedig nagyobb alakítások­ban végig öt színészt láthat­nak majd. Összekötő szöveg nincs, - túl sok magyarázko­dásra az idén már aligha lesz szükség. Az összekötő ka­pocs a történelem nagy kor­szaka, és persze az öt szí­nész, akik az alkalmaknak megfelelően, mindig más és más jelmezben jelennek meg a színen. — A villámtréfák, úgy hal­lottuk, karikatúrákból szü­lettek. — Valóban így van. Jó né­hány évfolyamra visszame­nően átnéztem a Lúdas Ma­tyi megjelent számait és azokból összegyűjtöttem a legjobbnak ígérkező karika­túrákat. Több száz rajzról volt szó, amelyeknek egy ré­szét felhasználtuk. Ezeket a karikatúrákat nem egyszerű­en lefényképeztük. Megírt, rövid cselekménnyel készít­jük elő a poént minden eset­ben. A végső szöveget azon­ban már itt bent a stúdióban fogalmazzuk meg, együtt a színészekkel, akik jobban ráéreznek a mondandóra. — Kik írták a jelenete­ket? — Azokat a fiatal szerző­ket igyekeztem a műsor kö­ré gyűjteni, akik a Rádió Humorfesztiválján tűntek fel. Persze az ismert, idő­sebb humoristák is jelen lesznek írásaikkal. — Az öt dudáson kívül milyen vidám műsorok lesz­nek még szilveszter estéjén? — Hát-nyolc műsorblokk készül szilveszterre több ren­dező közreműködésével. Hogy közülük melyik kerül majd képernyőre, az elválik. Mi mindenesetre részesei szeretnénk lenni a szilvesz­teri .szórakoztatásnak. Szémann Béla December 10-én, szerdán délután 2 órakor nyitják meg Haj- nóczi Vilmos amatőr festő nagyszabású emlékkiállítását Bé­késen, a Hőzső u. 39. szám alatt. A tárlatot a békési 'mező- gazdasági szakmunkásképző iskola volt igazgatója születésé­nek 65. évfordulója tiszteletére volt tanítványai, munkatársai rendezték a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre helyi csoportjának segítségével. A kiállítást is egykori tanítványa, Hégely László nyitja meg. Képünkön: Hajnóczi Vilmos Vízi­malom című festménye Fotó. Gál Edit Előkészületben r a Békési Elet jövő évi számai Készül a szilveszteri kabaréműsor

Next

/
Oldalképek
Tartalom