Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
1980. december 2., kedd irflWJKTilcl A FÉKON a divatigényeknek megfelelő, a legváltozatosabb anyagokból készült férfiingeket, női blúzokat hoz forgalomba. Ezekkel az ingekkel már az üzletekben találkozhatunk (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Mi kell a jólöltözöttséghez? Megvalósulóban a nőpolitikái határozat Beszélgetés Nyitrai Lajosnéval, a SZOT nőbizottsága elnökével A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa előtt' különösen időszerű, hogy hazánk felnőtt lakosságának több mint a felét számláló nők helyzetét, társadalmi szerepét áttekintsük Az MSZMP Központi Bizottságának a nők politikai, gazdasági, és szociális helyzetéről szóló állásfoglalása alapján tíz évvel ezelőtt a SZOT plénumán megfogalmazták a szakszervezetek ez irányú feladatait. Arra kértük Nyitrai Lajosnét, a SZOT nőbizottságának elnökét, foglalja össze a nőpolitika gyakorlati megvalósítását az eltelt tíz év tükrében. Jó néhány évvel ezelőtt, amikor általános divattá lett a női csizma viselete, sokan a szomszédos Jugoszláviába vagy más országba utaztak egy pár szemrevaló lábravalóért. Ma a szaküzletek kirakataiban bőséges választékban láthatunk női csizmát, sőt, az újabb divatnak megfelelően, bokacipőt is. Hogy azért mégis, mindig egy lépéssel a divat mögött kullogunk? Ha a legfejlettebb országokhoz mérjük magunkat, akkor valóban, de távolról sem csak az öltözködés tekintetében. Sőt, a külföldi turisták szinte egybehangzó állítása szerint a magyarok — gazdasági viszonyaikhoz képest — határozottan jólöltözöttek. Egyre inkább azok vagyunk. Most, amikor a téli holmikat kell beszerezni, tapasztalhatjuk, hogy javul, színesedik a kínálat. Főleg a városokban érezhető ez, ahol több vállalat, szövetkezet tart fenn üzleteket, áruházakat — szinte mindenütt másfajta kabátot, öltönyt, ruhát, inget, pulóvert árusítanak. És — meglehetősen eltérő árakon. A jó vétel ma már a vásárló ügyességén, leleményességén is múlik. Érdemes kifürkészni, mikor, hol, mit lehet kedvező áron kapni. Ehhez nem mindenkinek van tehetsége vagy ideje, mégis mindannyiunknak kedvezőbb a mai állapot az egykorinál, amikor egységes árakon ugyanazt a színű, fazonú lódenkabátot láthattuk minden kirakatban. Még a legdivatosabb cikkek sem mindig a legdrágábbak; a kereskedelem ma már különböző csatornákon szerzi be az árut, s olykor kedvező vételhez jut a vállalat, így a vevő is. Az egyik szövetkezet például még a nyári engedményes vásár keretében kínált bélelt, kapucnis, mosható, válltömeses, igazán divatos ballonkabátot, mindössze 280 forintért. Szerencséje volt annak, aki észrevette, és megvette. Hasonló jó alkalmak azonban máskor is adódnak. S ha már az árakról szólunk, ne feledjük, hogy az idén éppen a ruhaneműk egy jókora csoportja lett olcsóbb. Még januárban szállították le a fésűsgyapjú és a gyapjú típusú szövetek árát, aminek következtében olcsóbbak lettek az ilyen anyagokból készült konfekciótermékek is. Ugyanekkor mérsékelték a szintetikus kötöttáruk“ — mindenféle pulóver, kardigán, mellény, kötött ruha — árát, majd április végén a harisnyák, a harisnyanadrágok és a zoknik fogyasztói ára csökkent. Igaz, az utóbbiakból akadozott az áruellátás, de később ^— gyors import eredményeként — mindenhová jutott elég harisnya, harisnyanadrág. Egyes cikkek — így a pamutáruk — a világpiaci áremelkedések hatására drágultak. Import színesíti a pulóverek egyébként nem túl gazdag választékát is. Szükség van erre, mert a hazai termelők“ gyakran küzdenek fonal- vagy festékhiánnyal, szállításaik nem elégítik ki az igényeket. Az olasz, az osztrák, a hongkongi pulóverek nagyobb mennyiségben most, a karácsonyi vásárra érkeznek az üzletek- be. Hozzá lehet már jutni, egyszerűbben, mint néhány éve, az áhított irha- és bőrkabátokhoz, bár lényegesen magasabb áron. Drága lett a bőrkesztyű is, ám kabátból, kesztyűből egyaránt megtalálhatók az olcsóbb anyagokból készültek is. Hasonló mondható el a csizmákról, cipőkről, amelyek közül az igazán finomak, elegánsak nehezen megfizethetők. Bár ez életszemlélet kérdése is: akadnak fiatalok, I A papírnak nincsen szaga — mondották nem is olyan régen. Ez az állítás azonban megdőlt. Ugyanis elárasztották' az üzleteket mentolos és zöldalma illatú papírzsebkendőkkel, megjelentek a színes orrtörlők. A papírellátás viszont korántsem ilyen rózsás. Erről kérdeztük Fajó Jánost, a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat 20. számú békéscsabai lerakatá- nak“ a vezetőjét. Drága alapanyag Az egy emberre jutó papírfogyasztás hazánkban is állandóan nő. Míg öt évvel ezelőtt csupán 55 kiló volt a „fejadag”, az előrejelzések I szerint 1990-re eléri az egy mázsát. Lehet-e ezen csodálkozni? Aligha. Egyre jobban terjed az előbb említett papírzsebkendő, a szalvéta, a papírpelenka használata. A kenyeret jó néhány éve kötelezően papírba göngyölik. És akkor még nem szóltunk a vállalatok, intézmények bővülő igényéről. Csakhogy nehéz lépést tartani a kívánalmakkal. Az utóbbi időben az író- és nyomópapírok világpiaci ára jócskán megugrott: tonnája 830 dollárra emelkedett. Egyre többe kerül a klasszikus alapanyag: a fa, amelynek kétharmada importból származik. A hazai késztermékek árai az idén januárban változtak ugyan, de átlagosan olcsóbbak lettek. Kevesebbe kerülnek például az átírótömbök, irodai papírok, a gyorsfűzők. A második negyedévtől emelték az egyes irodai papírok árát. De még így is évente mintegy 70 akik kis jövedelmük' javát az öltözködésre költik, megalapozott háztartással rendelkező családapák, családanyák viszont olykor a legegyszerűbb darabokkal is beérik. Szerencsére, ilyenek is kaphatók: van már farmer, szinte bőségesen, kaphatók tarka, kockás, divatos flanellingek, sportos,' leszállított áru pulóverek“, blúzok, kabátok. Mi kell hát a jólöltözöttséghez? Pénz? Jó ízlés? Természetesen mindkettő nélkülözhetetlen. A pénz hiányán azonban sokat enyhíthet a leleményesség, amely- lyel — mint már utaltunk rá — gyakorta remek ruhadarabok lelhetők fel potom árért. Vásárolni a mai, megváltozott viszonyok között már tudni kell, de ezt a tudást érdemes megszereznie mindenkinek, aki jólöltözött akar lenni. millió forint árkiegészítést kap a szakma. A füzetek 60, a rajzpapírok' 70, a papírpelenka 50 százalékát az állam fedezi. Késik az import Mit lehet tenni? A jobb ellátás megköveteli, hogy a lehetőségekhez képest minél több papírt hozzunk be külföldről. Főleg a szocialista államok segítenek, hiszen évente csaknem 200 ezer tonna papírt szállítanak Magyarországra. Ugyanakkor az író-nyomó- és a nátrium csomagolópapírt általában az NSZK-ból, Ausztriából, Olaszországból hozzuk be, tonnáját 850 dollárért. A békéscsabai lerakat a mostoha körülmények: között is igyekszik a feladatát teljesíteni. Az év első 10 hónapjában papírzsebkendőből több mint 3, egészség- ügyi papírból 1,3 millió, szalvétából 660 ezer csomaggal értékesítettek. Ezenkívül 350 ezer kilogramm kalap- és kenyércsomagoló, valamint zsírpapír talált gazdára. Elavult raktárak A kifogás mindenképpen jogos. De az érvekről sem szabad, hallgatni. Az elavult, szűk raktárak, a tárolás nehézségei nemcsak az áruellátás folyamatosságát veszélyeztetik, hanem a biztonságos munka- és tűzvédelmi kívánalmaknak sem felelnek meg. Jelenleg a 7 szükségraktár 26 helyiségében tárolnak árut, amelyet kézzel kénytelenek mozgatni. A — A szakszervezetek a kormánnyal, a minisztériumok- kai és a tanácsokkal közösen sok intézkedést kezdeményezték a nők helyzetének javítására. Az elmúlt évtized első éveiben főként szociálpolitikai, és a munkakörülmények javítására került sor. Később bonyolultabb, a nehezebben megoldható gondok kerülték előtérbe; a szakmai képzettség szükséges változásai, a béregyenlőtlenségek megszüntetése stb. — A szakszervezetek támogatói és egyben végrehajtói is voltak a nők teljes foglalkoztatása megvalósításának. Miiyen eredmények születtek e téren az elmúlt évtizedben, és milyen gondokkal kell számolni az elkövetkezendő években? — Jelentős eredménynek tartjuk, hogy 1970 óta a munkaképes korú nők között a keresők aránya 68 százalékról 78,4 százalékra emelkedett. Ez azt is jelenti, hogy az aktív keresők 45 százaléka ma nő. A háztartásokban dolgozók, illetve az eltartott nők száma 360 ezerre csökkent. Következésképpen ma már a nők és a férfiak munkájától egyformán függ a népgazdasági célok teljesítése. A nők teljes foglalkoztatottságának megteremtése nagy eredmény. Azt azongépesítés lehetetlen. Tetézi a gondot, hogy a Volán nem köt szerződést, így jobbára a két saját gépkocsira vannak hagyatkozva. Ez azonban kevés. Gondoljuk el: 10 hónap alatt 45 ezer karton egészségügyi papírt szállítottak a kiskereskedelemnek, holott egy gépkocsin mindössze 250 karton fér el. Ugyanakkor az apróbb író- és irodaszereket is el kell juttatni a megrendelőkhöz. A túrajáratok a vegyesboltokat havonta egyszer, a szaküzleteket pedig kétszer keresik fel. De ezt a határidőt sem tudják megtartani, gyakoriak a 15 napos késések. A tények önmagukért beszélnek. A vásárlót persze ezek aligha nyugtatják meg. Még akkor sem, ha a megye áruellátása nem választható el az országostól. Valóban, vannak olyan helyzetek, amikor már a szervezettség, a jobbra való törekvés sem elegendő. Sajnos, a kilátások' nem sok jóval biztatnak. A beruházásoknál a papíripar és a kereskedelem sem áll az élen. A cél viszont egyértelműen az, hogy az ellátás színvonalát ‘megőrizzük, bővítsük a választékot. A telep ebben az évben 134 millió forint forgalmat ér el. A III. negyedévi adatok sierint 3 millió forint értékű áruval adtak' többet a lakosságnak, mint tavaly. Mégis nagyon sok a hiánycikk. Csak reménykedhetünk: a VI. ötéves tervben felújítják a Szolnoki Papírgyárat, új gépsorokat állítanak üzembe. Cellulózt hozunk be Jugoszláviából, 1981-től pedig a szovjetunióbeli Uszty-Ilimszkből is kapunk alapanyagot. De kereskedni így sem tudunk a papírral, legfeljebb elosztjuk a meglevő mennyiséget. Seres Sándor ban nem tartjuk kedvezőnek — és ez a jövő egyik megoldásra váró feladata —, hogy bizonyos munkaterületek, iparágak és ágazatok „elnőiesedték”. Arra is fel kell figyelni, hogy némely régi, hagyományosan „férfi munkahelyeken” ma már nők dolgoznak, de a munka- körülmények a férfiakra szabottak maradtak. A vidéki ipartelepítés előnyei közismertek. Munkához, kereseti forráshoz jutottak nők, ugyanakkor új gond is keletkezett: az ingázás. A nők 24—30 százaléka bejáró dolgozó, és ez nagy terhet jelent a számukra. A teljes foglalkoztatás legyen mindenben ésszerű. A szakszervezeteknek is feladata, hogy a soron következő munkaerő-átcsoportosításokat figyelemmel kísérjék, támogassák. Várhatóan enyhül majd a kereskedelem, az élelmiszeripar, a szolgáltatás, és egészségügy munkaerőgondja. — A munka értékének a munkabérekben is ki kell fejeződni. Hogyan ítéli meg On az azonos munkát végző nők és férfiak bérarányait? — Az indokolatlan béraránytalanságok általában megszűntek, de az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elve még nem érvényesül maradéktalanul. A bérkülönbségek egy része indokolt, és tartósnak tekinthető. Ennék oka a férfiak és nők eltérő foglalkozási szerkezete, valamint a szakképzettségbeli különbség, és esetenként — a szemléletbeli konzervativizmus. Az elmúlt évtizedben azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok és intézmények saját bérfejlesztési lehetőségeikből törekedtek az indokolatlan béraránytalanságok megszüntetésére. Az eredményeket bizonyítja, hogy 1976 és 1979 között csaknem minden iparágban gyorsabb ütemben nőtt a női szak- és betanított, valamint a segédmunkások havi átlagbére, mint az ugyanitt dolgozó férfiaké. Általánossá vált a gyesen levő kismamák bérének folyamatos emelése is. Mindezeket a változásokat a vállalati kollektív szerződések is tartalmazzák. A többségükben nőket foglalkoztató iparágakban — textil, bőr, ruházati, szőrme, cipő — az 1977—78. évi központi bérintézkedések, valamint a műszakpótlék felemelése ugyancsak jelentősen javította a nők bérhelyzetét. A közalkalmazottaknál, az orvos- egészségügyben, a pedagógusoknál, valamint a művelődés területén dolgozóknál az elmúlt időszak bérintézkedéseinek következményéként a férfiak és a nők bérarányaiban már nincsenek lényeges különbségek. — A szakmunkásképzésben bekövetkezett változások hogyan érintették a nőket? Mi a helyzet ma a nők iskolázottsága és a szakképzettsége körül? — A nők iskolai végzettsége gyors ütemben nőtt az elmúlt évtizedben. Mégis: a munkásnők szakképzettsége ma is elmarad a férfiakétól. A szakmunkás-bizonyítvány- nyal rendelkezők egyharmad része nő. Az 1980-as adatok szerint viszont a 40 évesnél fiatalabb nők nagyobb hányada rendelkezik legalább középiskolai végzettséggel, mint az azonos korú férfiak. A felsőfokú képzettségűek között 39 százalék a nők aránya. A szakszervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanák a dolgozó nők iskolázottságának növelésére. A legnagyobb erőfeszítést az általános iskolai hiányok pótlása, és a - szakmai végzettség megszerzése igényelte. Ennek ellenére változatlanul gond, hogy a fizikai munkát végző nők többsége szakképzetlen: a szocialista iparban 21, a mezőgazdaságban csupán 8 százalékuk szakmunkás. — Nagyon fontos a nők részvétele a közéletben, hiszen — mint említette — az aktiv keresők közel fele nő. A SZOT közelgő XXIV. kongresszusán milyen eredményekről adnak majd számot e vonatkozásban? — Az idén már megválasztották a szakszervezeti főbizalmiakat, bizalmiakat és helyetteseiket, kialakultak a bizalmi testületek. A bizalmi tisztségre 94 ezerrel több aktivistát választottak, mint 1975-ben. És ami számunkra nagyon fontos, minden második bizalmi nő. A szak- szervezeti bizottságokban 45,9 százalék az arányuk. — Hogyan alakultak a nők munkakörülményei az elmúlt években? — A nők érdekében született meg a MüM 4/1966 (X. 21.) számú rendelete, amely 49 alap-munkaterületet nyilvánított a nők egészségére nézve károsnak. A tiltott munkaköröket a vállalatok az azóta eltelt években mintegy kétszázra bővítették. Új, korszerű üzeméket építettek az elmúlt évtizedben, és a vállalati rekonstrukciók is javították a munkakörülményeket. A fejlődés azonban nem volt egyenletes. Előfordult az ds, hogy az új technológiák új ártalmakat okoztak. A szalagszerű termelés elterjedése általánossá vált, és nagyrészt a nőket foglalkoztató ágazatokat érinti. Vitathatatlan gazdasági előnyei mellett azonban hátrányai is vannak. Az egyik az, hogy nem járt a szakképzettség-emeléssel, a másik pedig, hogy a monoton munkavégzés sok nőnél neurotikus panaszokat idézett elő. Eredménynek könyvelhetjük el, hogy sikerült megoldani a kisgyermekes és egyedülálló anyák, valamint a sokgyermekesek munkarendjét. A vállalatok a munkaügyi törvényben előírtak figyelembevételével járnak el ezeknél a dolgozóknál a szombati, a harmadik műszak, valamint a túlóráztatás beosztásakor. — Végezetül: mit tart az elmúlt évek legnagyobb eredményének a nők élet- és munkakörülményeinek változásában, és véleménye szerint melyek a közeljövő legfontosabb feladatai? — A teljes foglalkoztatás megvalósulása, az iskolázottságban levő történelmi hátrány leküzdése, az anyák, a nők speciális munkahelyi és egészségügyi védelme az évtized figyelemre méltó eredményei. A közeljövő feladata pedig az, hogy hasonló jelentőségű változás menjen végbe a szakmai felkészültség, a nők vezetővé válása terén, és társadalmi méretekben valósuljon meg a teljesítményektől függő, differenciált bérezés — fejezte be a SZOT nőbizottságának elnöke. , Nógrádi Tóth Erzsébet Gál Zsuzsa Válaszol a lerakatvezetö Szakad-e a papírpiac?
