Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
0 1980. december 25., csütörtök NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Hz év sportolói: Maros Magda, Magyar Zoltán, a Regöczy—Sallai kettős A magyar sportújságíróit 1958-tól minden esztendővé" gén szavazással döntik el az „Év Sportolója” címeket. Az idén a 23. alkalommal történt, s a nőknél, valamint a csapatoknál új nevek kerültek a győztesek közé. A több mint két évtizeddel ezelőtti, 1958. évi szavazásnál a teniszező Körmöczi Zsuzsa, a birkózó Pólyák Imre, továbbá a vízilabda- válogatott érdemelte ki az elismerést. Az idén vívónő, tornász és jégtánckettős került az első helyre, Maros Magda, Magyar Zoltán és a Regőczy Krisztina—Sallai András révén. A sportújságírók szavazása alapján az „év legjobb sportolói” 1980'ban: NŐK: Maros Magda tőrvívó, 2. Rakusz, Zakariás kajak páros, 3. Verőci Zsuzsa sakkozó. FÉRFIAK: Magyar Zoltán tornász, 2. Kocsis Ferenc birkózó, 3. Wladár Sándor úszó. CSAPATOK: Regöczy Krisztina, Sallai András jég- táncospár, 2. a máltai sakkolimpián részt vett női és férfi sakkválogatottak, 3. öttusaválogatott. Az idei győzteseknél érdemes egy kicsit elidőzni. Rejtő Ildikó és Tordasi Ildikó után az olimpiai ezüstérmes Maros Magda már a harmadik vívónő, aki a szavazás győztese lett. A vívás ösz- szes első helyeinek száma (női, férfi és csapat együtt) ezzel 12-re emelkedett, így a vívás holtversenybe került az évek folyamán 12 első helyet gyűjtött öttusával. Magyar Zoltán immár harmadik első helyezése — 1974 és 1978 után — a férfi összesítésben is holtversenyt alakított ki. A visszavonult tornász olimpiai, világ- és Európa-bajnok ugyanúgy háromszor lett az év legjobb férfi sportolója, mint a legendás öttusázó, Balczó András, aki 1966- ban, 1969-ben és 1972-ben diadalmaskodott. Más férfi sportoló még nem ért el 3 első helyet, s miután a 2 győzelemmel rendelkező birkózó, Pólyák Imre, a kardvívó Kárpáti Rudolf és a kalapácsvető Zsivótzky Gyula már régen visszavonult, Balczó és Magyar megosztott első helye egy ideig nem forog veszélyben. A csapatok versengésében több „ilyen még nem volt” található. A korábbi 22 szavazáson 8 csapat — vízilabda, párbajtőr, labdarúgó, női kézilabda, férfi sakk, férfi asztalitenisz, továbbá felnőtt és ifjúsági öttusa — diadalmaskodott, 1980-ban egy „vegyes páros”, a világbajnok és olimpiai ezüstérmes jégtánckettős, Regőczy Krisztina és Sallai András lett első. Az idén fordult elő másodszor, hogy a csapatok „dobogóján” egy helyen {holtverseny alakult ki. A máltai olimpián ezüstérmes A 23. szavazáson — az idén a korcsolyasporttal megtoldva — 16 sportág képviselői jutottak a büszke első helyhez. Részletezve az „Év Sportolója” címek a sportágak között: Női Férfi Csapat összesen öttusa — 5 7 12 Vívás 5 3 4 12 Atlétika 7 3 — 10 Vízilabda — — 7 7 Birkózás — 5 — 5 Evezés 5 — — 5 Úszás 4 1 — 5 Torna — 3 — 3 Asztalitenisz 1 — 1 2 Kajak-kenu — 2 — 2 Kézilabda — — 1 1 Korcsolya — — 1 1 Labdarúgás — — 1 1 Sakk — — 1 1 Súlyemelés — 1 — 1 Tenisz 1 — — 1 összesen 23 23 23 69 Hz ifjúságiaknál: Szőcs Zsuzsa és Wladár Sándor A hagyományoknak megfelelően a Magyar Televízió sportosztálya az OTSH-val egyetértésben az idén is odaítélte. Az Év Ifjúsági Sportolója címet. Az 1961- ben alapított vándordíjért ezúttal huszadszor versengtek a fiatalok. Harmincnégy sportszövetségből 21 állított jelöltet. A fiúk csoportjában 17, a lányokéban 13 jelölt közül került ki a győztes, illetve a helyezettek. Az Év Ifjúsági Sportolója címet a lányoknál Szőcs Zsuzsa, az MTK-VM vívója kapta. Edzője Szőcs Bertalan, második Temesvári Andrea, a Bp. Spartacus teniszezője, edzői Balázs György és Temesvári Ottó. A harmadik díjat megosztva Németh Ágnes, a KSI kosárlabdázója és Pécsi Erzsébet, az MHSZ Vasas Lövészklub versenyzője kapta. Németh edzője Bild Katalin, Pécsi Erzsébeté: Mezei Lajos. Az év ifjúsági sportolója a fiúknál Wladár Sándor, a KSI úszója, edzője: Széchy Tamás. Második helyezett Váradi János nyíregyházi ökölvívó; edzője Szántó József. A harmadik helyet megosztva Sipos Árpád, a Bp. Honvéd birkózója (edző: Alker Imre) és Szalai József szolnoki atléta (edző: Kocsis István) kapta. Külön díjat kapott a Pé- terfy Judit, Bálint Csaba jégtánckettős, a Budapesti Spartacus ifjúsági világbajnoki ezüstérmes páros. Edzőjük: Vedresné Berecz Ilona. A díjak átadására az év felnőttsportolóinak díjátadásával egy időben a Magyar Televízió február 1-i műsorában kerül sor. Tornából fölmentve férfi és női sakkválogatott teljesen egyenlő szavazateredménnyel került a második helyre. Ezt megelőzően 1972-ben adódott utoljára holtverseny, amikor a 3. helyet megosztva érdemelte ki a női tornászválogatott és az OSC . vízilabdacsapata. A női szavazáson tizenöten lettek eddig az év legjobbjai, az evezős Pap Jenőné (1959, 1960, 1961) és az úszó Gyarmati Andrea (1970, 1971, 1972) jutott legtöbbször első helyhez. A férfiaknál 16 sportolóra esett eddig a választás, mint már szó esett róla, Balczó András (1966, 1969, 1972) és Magyar Zoltán (1974, 1978, 1980) a legeredményesebb. A csapatoknál a Regőczy Krisztina, Sallai András „egység” a kilencedik győztes, a vízilabda-válogatott már kétszer lett első. Ugyanennyi „év legjobbja” cím fűződik az öttusázókhoz is, de a 7 győzelemből 6 a felnőtt, 1 pedig az ifjúsági válogatott nevéhez fűződik. Huszonegy: nyerőszám Rendhagyó, hogy az év „leg”-jei között csapatértékelésben jégtáncospár kapja a legtöbb voksot. Ámde ez a cím soha nem juthatott volna jobb kezekbe, mint a világbajnok Regőczy, Sallai duó birtokába. Már tavaly bejelentette a BSE kettőse, hogy 1980. tizedik nemzetközi szezonjuk befejezését jelenti. Az idény úgy is indult, ahogyan egy immár klasszissá érett táncospárhoz illendő volt: a göteborgi EB-n pompás futással ezüstérmet kaptak, rá pár hétre a Lake Placid-i téli olimpián pedig egy egész ország szívét pezsdítették fel, amikor szoros csatában maradtak el a nagy sikertől, újabb ezüsthöz jutottak. — Ha Lake Piacid előtt valaki azt mondja, hogy ezüstérmesek leszünk a téli eseményen, kinevetem — mondta február végén Sallai András. — Dortmundtól mit várhatunk ezek után? Olyan búcsút a nemzetközi körforgástól, amire egy életen át emlékezhet az ember. Nos, Dortmund 1980. márciusa volt az utolsó fellépésük. Kettejük nyolcadik világbajnoki rajtja végre a legértékesebb érmet eredményezte, olyat, amelyet sok szakember szerint már régebben is megkaphattak volna ... az aranyat! Mert hát miről is volt nevezetes kettősük? Világversenyről világversenyre mindig új és új szabadkorcsolyázást dolgoztak ki, s tették mindezt úgy, hogy igyekeztek elütni a különféle tánciskolák jellegzetes ismérveitől, azaz önálló stílust teremtettek. Sokszor futottak tökéletes kűrt a hetvenes évek közepétől, de a kötelező táncokkal valahogy meggyűlt a bajuk. Az utóbbi két idényben ezt is már legalább annyit sulykolták, mint szabadkorcsolyázásukat. Nemcsak azért vehetik át a „legjobb csapat”-nak járó elismerést, mert világbajnokok voltak a Westfalenhal- léban! Pályafutásuk huszonegyedik világversenye volt a „nyerő”, amit megelőzött számos olyan, amikor még a középmezőnyhöz sem tartoztak. Jellemző, hogy 1970- es leningrádi bemutatkozásuk után (EB-n voltak 13. helyezettek) hét évvel léphettek először dobogóra, 1977-ben először kaptak érmet. Ez a megalkuvás nélküli küzdőkészség jellemezte őket mindig. Ezért hagytak nagy űrt maguk után a jégen, amikor a dortmundi világraszóló sikerük után befejezték amatőr pályafutásukat. összérmeik száma: egy arany, négy ezüst és három bronz. Az új lakótelepek házszámainak sajátos logikájú világában tiszta szerencse, ha egy olimpiai bajnokot keres az ember. A lakók zöme még a lépcsőházon belül sincs köszönő viszonyban, de Magyar Zolihoz persze azonnal útbaigazítanak. Ketten toporgunk az ajtó előtt — Feledy Péter barátommal —, ő is interjút készíteni jött. Hiába no, az Év Sportolója cím együtt jár a sajtó munkatársainak véget nem érő vendégeskedésével. Zoli melegítőben nyit ajtót, arca kisimult, kicsit még álmosan pislog. — Vizsgáztam, és utána ledőltem egy kicsit. Ügy elaludtam, hogy még ajtót nyitni sem volt erőm, pedig Wladár szaladt föl hozzám, mint később kiderült. Ez volt az első kollokviumom, s talán a legnehezebb ebben a félévben. Tartottam is tőle. „Rejtekhelyen” tanultam, mert itthon nem lett volna 10 perc nyugtom se, barátok, ismerősök telefonon és személyesen egyaránt kerestek volna. De most legalább túl vagyok az első akadályon. Részrehajlás kizárva — Vajon a vizsgáztató beszámította a jegybe az , olimpiai bajnok érdemeit is? — Természetesen ismerte sportmúltamat, de tiszta lelkiismerettel mondhatom, nincs benne semmi részrehajlás. Kínosan ügyel a pártatlanságra, nem hajlandó engedményeket tenni senki és semmi kedvéért, és ez így van jól. Közepest kaptam, azt hiszem, ennyit ért a teljesítményem. A tornászok ismerik azt a japán bírót, aki a lólengés döntnöki testületében hosszú évek óta minden világversenyen példás szigorral őrködik a verseny tisztasága fölött. (Moszkvában nem volt ott.) Hozzá tudnám hasonlítani a mai vizsgáztató tanáromat. — Élvezed az egyetemi légkört? — Nagyon! Az utóbbi időben már kifejezetten vágytam rá, hiszen a mi tornászéletünk elég zárt-világ volt. Sóvárogtam a diákélet után. Az évfolyamtársaim, úgy érzem, kedvelnek, és én is őket. Félő, hogy a mostani vizsgaidőszak ritkítja sorainkat, fájna, ha bármelyikünknek is évet kellene ismételni. — Ha máskor nem, testnevelésórán felmérted őket, valóban olyan sok rossz testalkatú, vézna egyetemi hallgató van, mint amennyiről elég sok szakember panaszkodik? — Én is valami hasonlóra számítottam, de- kellemesen csalatkoztam, tán’ itt, az állatorvosin, olyanok a követelmények — vagy a véletlennek köszönhető —, de meglepően edzett, jó fizikumú társaság jött össze. Jó„Ezzel az eredménnyel az olimpia előtt már nagyon kiegyeztem volna...” — ez az első mondat, amelyet a moszkvai ötkarikás játékokon nyert ezüstérme után Maros Magda, az „év sportolónője” mondott. Aztán még hozzátette, hogy sajnos két asszóját is 5:4_re vesztette, noha a kezében volt a győzelem. A legdrámaibb az olimpiai bajnoki címet nyert francia Trinquet elleni összecsapása volt, amikor 4:4 után egy közelharcban kapott találattal vesztett. „Az az egy találat —, ha én viszem be, olimpiai győztes vagyok!... — emlékszik vissza ma is kissé szomorúan a BVSC háromszoros magyar bajnoknője. „Soha nem voltam az a típus, aki meglovagolja a sportsikereket” (Fotó: MTI — KS) magam egyébként föl vagyok mentve testnevelés alól. De bizonyos teszteket nekem is teljesítenem kellett. Enyhe meglepetéssel, majd növekvő tisztelettel láttam, milyen teljesítményekre képesek az évfolyamtársaim. Futásból például — bár az alapozó időszakban volt részem benne éppen eleget — itt most a középmezőnyben végeztem, pedig ugyancsak csipkedtem magam. Egy szót sem szólt — Még mindig foglalkoztatja a sportkedvelőket a visszavonulásod. Azaz, hiányzol. — Nem tudtam volna megismételni azt a küzdelmet, amit önmagámmal is meg kellett vívnom az olimpia előtt. Gyötrődés volt ez a javából. Vigh László, az edzőm pályafutásom alatt úgyszólván sohasem volt tökéletesen elégedett az edzésmunkámmal. De az idén, az olimpiai felkészülés alatt nem is szólt hozzám. Látta, mennyire összpontosítok, mennyire tudatában vagyok a tehernek, amit életem utolsó nagy versenye, a bizonyítás kényszere rám rótt. Tapintatos volt, és ahol tudott, segített, de unszolnia egyetlen percig sem kellett. — Azóta nem voltál edzésen az egykori társak között, csak úgy, látogatóban? — Egyszer mentem el, akkor is pont áramszünet volt. Persze, 15 év után akár be- hunyott szemmel is otthonosan mozogtam volna. De igazában nem hiányzik az edzés, a versenyzés. — Mondd, ez a lakás a sajátod, vagy béried? Sajátom. — Két név van kiírva az ajtóra. — A barátom lakik nálam. „Albérlő.” (Később be is toppan a hórihorgas, rokonszenvesen szerény és barátságos lakótárs.) — Hogyan tudsz egyetemi hallgatóként fenntartani lakást, kocsit? Az ösztöndíjból aligha futja? Pedig Maros Magdának nem lehet oka a panaszra, egyenletes pályafutása már eddig is sok szép sikert hozott neki; 1973-ban tagja volt a világbajnokságot nyert magyar válogatottnak, utána háromszor szerepelt ezüstérmes csapatban, egyéniben pedig 1975-ben éppen Budapesten volt döntős, ötödik helyezett. — Amikor már mind kevesebb szó esett az olimpiai versenyekről, s közeledett az év vége, önkéntelenül arra gondoltam: vajon milyen helyen végzek a magyar sportolók idei versengésében, hányadik leszek az év legjobbjainak rangsorában — nyilatkozta a 29 éves sportoló. — Számítottam arra, hogy ott leszek a legjobbak — Nagyon humánus gesztus a sportvezetéstől, hogy a nemzetközi minősítésű sportolók pályafutásuk befejeztével még két esztendeig, azaz a váltás időszakában kapják mindazokat a juttatásokat, amiket korábban élveztek. Így azokat az éveket, amelyeket a sportra áldozva, bizonyos fokig elvesztettünk, ilyen módon részben visszakapjuk. Legalább is a civil életre való átállást ez határozottan könnyebbé teszi. — És két év múltán? ■— Kérvényezhetem az ösztöndíjat a sportvezetéstől, és ez gyakorlatilag öt évre mentesít az anyagi gondoktól. — Nem hiányzik a népszerűség? — Soha nem érdekelt igazában. örültem az eredményeknek, de önmagukért. Új kedvenc jön — Az emberek szerete- te sem hiányzik? — ...szeretet? Azt szeretik. aki p csúcson van. Aztán elfelejtik a versenyzőt, és jön helyette az új kedvenc. A tisztelet talán megmarad, de újabb és újabb hírek híján elhalványul az emlék. Annak nem fog örülni az ország, ha például valamelyik vizsgámon átmegyek kettessel. Balczót nagyon szeretem és tisztelem. De olyan keveset hallani róla. így hát csupán bennem él. No, meg gondolom, azért a szurkolókban is — Miből gondolod, hogy a szurkolók téged nem őriznek meg az emlékezetükben? — Lehet. De igazában én egy dologra vágyom: nyugodt életre. Soh,a nem voltam az a típus, aki meglovagolja a sportsikereket. — Lám, még most is a „lovaglást” említed, igaz, más értelemben. — Igen? Nem is vettem észre. Mellettünk kis szobor. A versenyző, amint a lólengés gyakorlatát végzi. Ajándék. Amit Magyar Zoltán a tornasportnak adott, az is ajándék. Nagyon értékes. Vajon mikor, és ki tud majd újra ilyen anyagerősségű gyakorlattal előrukkolni, lenyűgözni zsűrit és közönséget? — Mikor lesz újra 10 pontos gyakorlat világversenyen? — Az olimpián abszolút értelemben az enyém sem volt az. A többieket viszont fölpontozták, így tehát jogos volt, hogy a maximumot kaptam. Biztos jönnek majd újak. fiatalok, és hoznak újat is. Meglehet. De bárki is lesz az új csillag, Magyar Zoli gyakorlatanyagával számolnia kell. Vagy azért, mert ahhoz képest akar mást csinálni, vagy mert beépíti saját, új elképzeléseibe. A Magyar-vándor, mindig Magyar-vándor marad. Vass István Zoltán Maros Magda között, az elsőség pedig most már kötelez is. Egyrészt, hogy a jövő évi franciaországi világbajnokságon az egyéniben ismét jól vívjak, másrészt tudásommal csapatunkat is segítsem az előbbrelépésben. Az az egy találat... Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Szerkesztőség: BÉKÉS MEGYEI Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei INDEX: 25054 Kéziratokat, képeket » s. Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadő: dr. Arpási Zoltán. Ter- NlcPUJSAC? jeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra nem őrzünk meg és ISSN 0133—0055 nem küldünk vissza. 30 forint. Kner Nyomda Dürer üzeme, Békéscsaba, Szerdahelyi utca 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál.
