Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

1980. december 24., szerda ■»H ilUKTllti Tizenegyesek főszerepben OSK: Bcs. Előre Sp. ÓIK: Mezőhegyes Szeptembertől egészen az elmúlt napokig zajlottak az utánpótlás korú labdarúgók kupaküzdelmei. Az Országos Serdülő Kupa és az Országos Ifjúsági Ku­pa megyei selejtezőin az N'B-s és megyei I. osztályú csapattal rendelkező szak­osztályok számára kötelező­vé tették az indulást. Sajnos, ezeken kívül mindössze két együttes, a kétegyházi ifjú­sági és a csorvási serdülő­gárda szélesítette a mezőnyt, s bár hamar kiestek, mégis dicséret illeti őket, hogy ezt a lehetőséget is felhasznál­ták a fejlődésre. A szerdánként, egyenes ki­eséses rendszerben zajló mérkőzéssorozat szolgált né­hány meglepetéssel, így például: a Bcs. Előre Spar­tacus ifigárdája nem jutott a döntőbe. A kiírás szerint a harmadik helyért nem ját­szottak a csapatok, a tovább­jutás szempontjából azonban ez sem volt közömbös. A harmadik helyet annak ítél­ték oda, amelyiknek az el­lenfele megnyerte a megyei döntőt — ez is egyfajta le­hetőség az erősorrend meg­állapítására — mégis szeren­csésebb lesz, ha jövőre kü­lön elődöntőt is rendeznek. Ezekután nézzük, hogyan alakult a kupa megyei finá­léja. A serdülőknél a Bcs. Elő­re Spartacus és Nagyszénás játszotta a döntőt, és a csa­baiak 7—0-ra nyertek. A döntőbe a Nagyszénás a Baf- tonya elleni 1—0-ás, az Elő­re Sp. az OMTK elleni 7—0- ás győzelemmel jutott. A győztes lila-fehérek összeál­lítása ez volt: Kocsor — Papp, Juhász, Krausz, Rácz, Gajdács, Tárnok (Bányik), Samu, Danicska, Rimovszki (Szarvas). Játszott még Fá­bián, Petrovszki és Kuruez. Az országos selejtezőbe, a 64-es táblára három csapat jutott tovább. Az első fordu­lóban a csabaiak 9—3-ra győztek a Hajdú megyei Lé- tavértes csapata ellen, s to­vábbjutottak. A Nagyszénási TSZSK a Szolnoki Sportisko­lát kapta ellenfelül, de a szénási pálya használhatat­lansága miatt csak tavasszal játsszák le a találkozót. Az OMTK gárdája 1—0-ás ve­reséget szenvedett a SZEOL AK-tól, és kiesett. Az ifjúságiaknál a megyei döntőt a Mezőhegyesi SE és a Bcs. Agyagipar játszotta. Az 1—1-es eredmény után 11-esek következtek, és eb­ben 5—4-re a mezőhegyesiek bizonyultak jobbnak. A Bcs. Agyagipar a Kondoros elle­ni 4—1-gyel, a Mezőhegyesi SE a Bcs. Előre Sp. elleni 1—1 (11-esekkel 5—4) alap­ján harcolta ki a megyei döntőbe jutást. A megyei el­ső Mezőhegyesi SE összeál­lítása ez volt: Fülöp — Ba­rabás, Kozma, Hankó (Vigh, Deák), Balogh, Adler, Csalá­di, Nyári, Boros. Szerepelt még: Dudaszeg, Molnár, Kotroczó, Szabó és Szu- hánszki. A legjobb 64 között mindhárom Békés megyei csapat elvérzett. A mezőhe­gyesiek 2—2-re játszottak ugyan a Debreceni MVSC- vel, ám a büntetőpárbajban (4—4, 0—0, 0—1) végül az NB I-es gárda fiataljai ke­rültek tovább. A Bcs. Agyag­ipar 1—0-ra kikapott a Hód­mezővásárhelytől, a Kondo- rosi TSZSK pedig a Szolnoki Sportiskolától szenvedett, ve­reséget. A tavalyi folytatásban te­hát már csak két csapatunk érdekelt: a Bcs. Előre Spar­tacus és a Nagyszénási TSZSK serdülőegyüttese. Re­méljük, „állva” maradnak. Annál is inkább, mert a ha­gyományok köteleznek. Az elmúlt években ugyanis — elsősorban a csabai lila-fehé­rek — szép sikereket értek el az OSK, illetve az ÓIK versenysorozatán. Olasz iotábotrány: minden vádlottat felmentettek Az 1980 júniusában kitört to­tóbotrányt kivizsgáló római bün­tetőtörvényszék szenzációs dön­tést hozott: felmentette — egy kivételével — a csalással vá- doltakat, mégpedig 33 játékost, - két klubvezetőt és két kereske­dőt. Egyedül a feljelentőre, Massimo Cruciani zöldség-nagy­kereskedőre vetettek ki pénzbír­ságot, akinek 300 ezer lírát, az­az mindössze 350 dollárt kell fi­zetnie hamis csekkek kibocsá­tásáért. Cruciani júniusban feljelentés­sel robbantotta ki az azóta is sokat emlegetett totóbotrányt. Azzal vádolt egy sor első osztályú játékost, illetve néhány klubve­zetőt, hogy az általa vezetett tiltott fogadóirodában rendre fo­gadásokat kötöttek, s aztán a „zugtotózók” úgy irányították a mérkőzéseket, azok kimenete­lét, hogy mindenképpen nyerje­nek, ha nem is a zöld gyepen, de jelentős pénzösszegeket. A büntetőtörvényszék hosszas vizsgálat, számtalan kihallgatás után most úgy határozott, hogy Cruciani feljelentése alaptalan volt, így hát botrányról sem le­hetett szó. Ciro Monsurro, az ügyész, aki néhány nappal ezelőtt úgy nyi­latkozott, hogy a vádlottak több­ségének 1—2,5 éves börtönbün­tetés jár, a törvényszéki ítélet- hirdetés után azonmód kijelen­tette, hogy a büntetőtörvényszé­ki jegyzőkönyvek alapos tanul­mányozása után mindenképpen fellebbez, súlyosbítást követel. A tárgyalóteremből a korábbi vád­lottak, a hétfőn felmentettek mindennek ellenére örömtáncot lejtve távoztak. Totótippjeink 1. Ascoli—Infer, végeredmény 2 x 10. Perugia—Roma I. félidő 11. Torino—Bologna végeredmény 12. Torino—Bologna I. félidő x 2 3. Catanzaro—Pistoise végeredmény xl 13. Udinese—Brescia végeredmény 1 4. Catanzaro—Pistoise I. félidő 1 PÖTMÉRKŐZÉSEK 5. Como—Cagliari végeredmény xl 14. Udinese—Brescia 6. Como—Cagliari I. félidő X I. félidő X 15. Avellino—Juventus 7. Fiorentina—Napoli 1 végeredmény 2 végeredmény 16. Avellino—Juventus 8. Fiorentina—Napoli I. félidő X I. félidő 9. Perugia—Roma X 1 (A múlt heti tippünk tíz végeredmény x 2 találatos volt.) SPORT SPORT SPORT SPORT Száguldó koporsók A TIZENHÁRMAS szám 1980-ban Alan Jones számá­ra hozott szerencsét az autó­sok táborában. Montreal Notre-Dame szigetének 4,41 kilométeres körpályáján ren­dezett tizenharmadik Forma 1 világbajnoki futam 24. kö­rében az összetett pontver­senyben is vezető brazil Nelson Piquet Brabham gé­pének hibája miatt, ugyanis az első helyről kényszerült feladásra. Az ugyancsak nagymenők közé sorolt Ja- bouille Renault gépe pedig egy fára tekeredett. Az ak­kori első jelentések szerint a francia könnyű sérülésekkel megúszta, valóban, hiszen csak két lába tört el, ami az autósok körében a könnyebb sérülések közé tartozik. Kü­lönösen ha arra gondolunk, hogy például a tavasszal tengerentúl bukott Clay Re- gazzoni, az egyik legtapasz­taltabb pilóta egyelőre pusz­ta életének is nagyon örül; hónapokig nyomta az ágyat, s még mindig tolókocsihoz van láncolva. De marad­junk a tizenharmadik, min­dent eldöntő montreali fu­tamnál. A Williams géppel száguldó Alan Jones idei ne­gyedik futamgyőzelmével vi­lágbajnoki címét is bebizto­sította. Az utolsó, Watkins Glenben rendezett futamon aratott győzelem már csak afféle ráadás volt a kerek arcú, harmincnégy esztendős ausztrál számára. Annak bi­zonyítéka, hogy ■ megérde­melten lett világbajnok. S ami talán még ennél is fon­tosabb, hogy egyelőre élve, egészségének különösebb ká­rosodása nélkül szállt ki a száguldó koporsónak neve­zett, különféle reklámfelira­tokkal teleaggatott verseny­autójából. A Forma 1 világbajnoksá­got a motorizáció világmére­tű elterjedésének időszaká­ban, az ötvenes évek kezde­tekor írták ki. Juan Manuel Fangio, az első legendás hí­rű bajnok autójánál azon­ban csaknem évről évre job­bat, gyorsabbat terveztek. A teljesítmények, azaz kifeje­zetten a gyorsaság fejlődé­sére jellemző, hogy az idei 14 futam közül nyolc hozott csúcsot, s tizenkét verse­nyen dőlt meg az eddigi körrekord. Mindenekelőtt Zeltwegben, az osztrák nagy­díjon jegyezték fel, ahol Jabouille 223 kilométeres át­lagsebességgel száguldott vé­gig a pályán, s Arnoux leg­gyorsabb körének sebessége 231 kilométer volt. Mi taga­dás, fantasztikus!... A több­ség állítása szerint a Forma 1 már régóta, sőt talán a kezdet kezdetétől sem a pi­lóták, hanem a gépek, konst­ruktőrök nagy párharca. Kétségtelen, sok igazság le­het az állításban, hiszen a győztes Jones például az idei tizennégy futam 4272 kilo­méteréből 3799-et teljesített, ami 88,9 százaléknak felel meg. Kétségtelen tény tehát, hogy a gép, a motor meg­bízhatósága, teljesítőképessé­ge a legfontosabb, de azért a vezető szívének, eszének is helyén kell lennie. Az ilyen óriási sebesség mellett ugyanis a legkisebb hiba is végzetes lehet. Ugyanakkor viszont a világ legjobb pi­lótája sem képes sikerre, ha gépe egyszerűen nem megy, sorozatban mondja fel a szolgálatot. Azaz a ver­senyzők végső soron a gé­pek, tervezők kiszolgáltatott­jai. A versenyek sorsa na­gyon gyakran már a hivata­los edzéseken eldől,. hiszen a rajt sorrendjét a hivata­los edzéseken elért időered­mények alapján állapítják meg, s az első sorokból in­dulóknak azután csak nyom­ni kell a gázpedált. A hát­só sorokból rajtolok pedig hiába nyomják, az általában keskeny, rengeteg veszélyes fordulóval tarkított pályán az előzés csaknem lehetet-' len, de legalábbis életveszé­lyes dolog. ALAN JONES elsősorban gépe megbízhatóságával, s higgadt, nyugodt versenyzé­sével vívta ki megérdemelt győzelmét. A tizenöt márka képviseletében egyébként 1980-ban 41 autós állt rajt­hoz, de közülük csak heten szereztek 10, heten 5 pont­nál többet, ennyien 5-nél kevesebbet, s további hu­szonegy autós egyetlen pon­tot sem érdemelt ki helye­zésével. Az idei győztes elő­dei közül az osztrák Lauda (1975-ben és 1977-ben nyert világbajnokságot) a szágul­dó számítógép, az angol James Hunt (1976) a vak­merő, a dél-afrikai Jody Scheckter (1979) és a brazil Emerson Fittipaldi (1974) a szorgalmas pontgyűjtő, az amerikai Mario Andretti (1978) pedig a csodapilóta jelzőt érdemelte ki győzelme után. Az utóbbi évtized saj­nálatos és értelmetlen halál- statisztikájának főszereplői viszont már lassan-lassan fe­ledésbe merülnek. Jochen Rindt, az osztrákok világ­bajnoka is ezek közé tarto­zik, aki 1970-ben már az utolsó futam eredményétől függetlenül világbajnok volt, amikor Monzában a védő­korlátnak ütközött, s gépe többszörös szaltó után állt meg, de vezetője akkor már nem volt életben. Balesetét utólag a világbajnok figyel­metlenségével magyarázták. Az ugyancsak Monzában ha­lálos áldozatot követelő má­sik baleset ügyének aktáit viszont a mai napig sem zár­ták le. Igaz, az esetleges íté­lettel sem tudnák feltámasz­tani Ronnie Petersont, a své­dek rokonszenves verseny­zőjét, de azért mégis... A másik nagy kérdés is megválaszolatlan, a legta­pasztaltabb lélekbúvárok sem tudnak feleletet adni arra, hogy milyen varázslatos erő vonz nyolcvan—százezer né­zőt a Forma 1 futamokon a lelátókra, a pálya környéké­re. A nézők legfeljebb fül­süketítő zajt hallanak, s a kétszáz kilométeres sebes­ségnél is gyorsabban szá­guldó masinákat valami dró­ton húzott csodabogaraknak látják. A verseny alakulásá­ról, az előzésekről legfeljebb a hangosbeszélőn át tájéko­zódhatnak. A verseny légkö­re, benzinszagos levegője, a népünnepélyekhez hasonló körítés lehet vonzerő, mint ahogyan az autósokat sem elsősorban a pénz — bár a menőket nem fizetik szűk- markúan — hanem a / se­besség őrülete, megszállott­sága csábíthatja a száguldó koporsók volánjához, ahon­nan a legtöbb esetben még halálos veszélykor sem tud­nak segítség nélkül mene­külni. S a jelenlegi, már há­romliteres gépeket még job­bak, nagyobb teljesítményre képes autócsodák követik. Az elsőség visszahódítására pályázó Ferrari mellett a múlt héten Budapesten — egyelőre filmen — bemuta­tott Amobra már 300 kilo­méteres sebességre képes fel-, gyorsulni. Egyelőre mégis kérdéses, hogy bemutatkoz- hatnak-e ezek a csodagépék? A FORMA 1 versenyeket irányító szervezet, a FISA (Nemzetközi Automobil Sportszövetség) és az elmúlt néhány évben mind nagyobb tért hódított FOCA (Nem­zetközi Automobil Tervezők Szövetsége), illetve inkább vezetői, a francia Jean Bal- lestre és angol Bernie Ecclestone közötti kifejezett hatalmi és a hatalmon ke­resztül a pénzért folyó küz­delem olyan hevességgel dúl, hogy az egész világot behálózó Forma 1 futamok hagyományos januári rajt­ját két hónappal elhalasz­tották. A különféle cégek ál­tal milliókkal támogatott óriási üzlet hasznáért folyó elszánt küzdelemnek még nincs vége ... Vad Dezső Győzelmi mámor, pezsgöbontás az 1980. évi negyedik VB-futam után. A képen két brazil világklasszis: Emerson Fittipaldi (balról) és a győztes, Nelson Piquet Heti mozaik AKAUCSUKLABDA világa nem igényel különle­ges felszerelést. Egy jó ütő, néhány labda, és egy elfo­gadható asztal mellett nem egy „menő’’ Békés megyei asztaliteniszező tűnt föl az utóbbi években, annak elle­nére, hogy néhány esztende­je mindinkább sorvad a szakosztályok száma. Békés­csabán napjainkban jegyzett csapat csupán másfél akad. Hogy miért másfél? Nos, az egyikről az utóbbi időben elég sokat hallani. A Szósz- nyák Attila vezette konzerv­gyári együttes az idén ki­emelkedő harcossággal egy osztállyal feljebb verekedte magát az országos bajnok­ságban. Játékosai ott voltak minden nagyobb országos és megyei eseményen, számta­lan dicsőséget szerezve a sportágnak. És egy fél csapat — ko­rántsem sértő szándékkal kí­vánjuk ezt megállapítani — a lila-fehérek maroknyi együttese. Náluk is jeleske­dik néhány sportoló, de mindinkább ott lebeg a megszűnés vészélye a csapat fölött. Hetek óta vitatéma, hogy mi legyen az asztalite­niszezőkkel. Az Előre szű­kíteni kívánja szakosztályai­nak számát, ám nem akad olyan bázisszerv, amelyik két kézzel kapna pingpongo- zóik után. A' konzervgyáriak is csak a legeredményesebb versenyzőket szeretnék át­venni, de helyhiányra hi­vatkozva — jogosan — nem az egész csapatot. így a kérdés — mi legyen a lila-fehérek asztalitenisze­zőivel — még ma sincs el­döntve. De mindenképp bí­zunk abban, hogy nem jut­nak arra sorsra, amely ki­járt néhány évvel ezelőtt az ökölvívóknak vagy az idén a tekézőknek. KOZMETIKA. A statiszti_ kusok azt mondják — szük­ség van a számokra, a „mu­tatók” alapul szolgálnak a munkához. Igaz! A sportve­zetők (és nemcsak ők), oly­kor így vélekednek, már megint kimutatást kérnek, mi szükség erre? Esete vá­logatja, mikor ráncolják össze joggal a homlokukat. Es mit tesznek ilyenkor; az űrlapot gondosan kitöltik, minden rubrikába számokat írnak. Nem túl nagyot, de túl kicsit sem, mert mindkettő­ből egyformán „baj” lehet. De, ha már választani kell, inkább a több nulla felé hajlanak, hiszen, ugyan ki tudja azt ellenőrizni, hogy a tavaszi kiránduláson há­nyán vettek részt, vagy a tekeverseny házi döntője mennyi dolgozót vonzott? Készen van a kimutatás, a megyénél összesítik a lapo­kat, s kiderül, hogy az össz- dolgozók egyharmada „sport- tevékenységet folytat”. Ez fehéren-feketén kimutatha­tó, hiszen 15 ezernek az 5428 — laza osztással — egyharmada. De jó is lenne, ha már itt tartanánk. Mármint, hogy minden harmadik dolgozó sportolna az ipari szövetke­zetekben. De, hogy feleljünk is a kérdésre, abban minden bi­zonnyal megegyezik a sta­tisztikus és a sportvezető vé­leménye: ilyen számokra nincs szükség. S jó, hogy az „értékelő bizottság” is tisztá­ban van ezzel. Mert külön­ben felesleges lenne napiren­den tartani annyi fórumon az Edzett Ifjúságért tömeg­sportmozgalom kérdéseit, napjainkban például azt, hogy miért torpant meg az érdeklődés, vagy — egy má­sik területet vizsgálva — szükségtelen lenne a munka­közi torna propagandája az üzemekben. Hogy ’hirtelen­jében csak két példát említ­sünk. J. P.—F. I. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és á Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf, t Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Ter­jeszti a gyár Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 fori. Kner Nyomda Dürer üzeme, Békéscsaba, Szerdahelyi utca 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom