Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
1980. december 21., vasárnap Kitekintés Lövés a kolostorban Kábítószerképlet — ismerős ismeretlennel Néhány hete Palermo főutcáján, fényes nappal kocsijában szitává lőtték Gaethano Costa államügyészt. A jogász kitűnő hírnévnek örvendett, megbecsülés övezte. Nagy volt a megdöbbenés. Azután, ugyancsak Palermo környékén, egy másik rejtélyes gyilkosság történt. Itt a Santa Maria del Gesu rendház főnökhelyettese esett áldozatul. Két fiatalember kopogott a rendház ajtaján. Bebocsátást kértek, hogy Don Giacintó- val beszélhessenek. Amint beléptek a szerzetes celláiéra. Néha valaki horogra került, de többnyire köny- nyen szabadultak a csempészek. Csakhogy az államügyész éppen e hajókra lett figyelmes. Felébredt a gyanúja, hogy ezek nem cigarettát. hanem egészen más, sokkalta értékesebb és veszélyesebb holmit szállítanak. Gaetano Costa nyomozni kezdett. Gyanúját megerősítette, hogy tucatnyi új bank alakult a gazdaságilag igencsak elmaradott szigeten. Felderítette, hogy a vidék tett? A nyomozás meglepő fordulatot vett. Maguk a szerzetesek voltak meglepve a legjobban. A helyettes halála után cellájában házkutatást tartottak a nyomozók. És váratlan dologra bukkantak: valóságos luxuslakosztályra. Don Giacinto tekintélyes bárszekrényt tartott. Cellájában színes televíziót, több tucat, méretre készült drága öltönyt, kézzel varrott cipőket, s miegymást. Egy fiókban ötezer dollár készpénzt, egy másikban kölnivizet, drága szivarokat. S még valami meglepőt: egy 38-as kaliberű coltot. A fráter titka Nem csoda, hogy az is kiderült: a szerény rendi ő- nökhelyettes gyakran eltávozott a Santa Maria del Gesu-i kolostorból, általában hm par A szicíliai város közönségét felháborítják, de már nem lepik meg az utcai gyilkosságok jába, öt lövés hangzott, s a két ismeretlen elmenekült. Don Giacinto harminc esztendeje élt a rendházban. Szerették, tisztelték, a szerénység, az önmegtartóztatás mintaképének, igazi misz- szionáriusnak tekintették. Az ügyész szimata A két gyilkosságnak látszólag nincs köze egymáshoz. Legalábbis közvetlenül nincs. Mégis csakhamar kiderült, hogy a nyomok egy helyre vezetnek. Ugyanaz a szervezet állt a két ügy mögött. Gaetano Costa államügyész olyan ügybe ártotta magát, amely az olasz—amerikai maffia leggondosabban őrzött titkai közé tartozott. Az ügyész holmi gyanús üzleti tranzakciók körül szaglászott. Gyanúja arra a bizonyos fehér porra irányult, amit heroinnak neveznek. Nyílt titok volt Szicíliában, hogy a kábítószer-kereskedelem egy ideje áttette székhelyét a szigetre. Itt kaptak helyet a titkos laboratóriumok, ahol a heroint, és az úgynevezett „barna cukrot” előállítják. Korábban csaknemhogy bocsánatos bűnnek minősítették Szicíliában a cigarettacsempészést. Apróbb-na- gyobb hajókon, csónakokon bonyolódott le a kereskedevillanyfogyasztása ugrásszerűen megnőtt. A két. dolog egybevág. A nyers kábítószer beszerzéséhez pénz kell, a finomításhoz meg energia, sok energia. Az államügyész arra is rájött, hogy merre vezet a csempészek útja. Szicíliaiak útrakelnek az NSZK-ba, de főleg az USA-ba, az ott élő rokonokhoz. Indulás előtt valaki egy csomagocskát ad át nekik: ugyan vinné el valamelyik kinti rokonához. Apró kis szívesség csupán. S ahogy visszajönnek, már egy másik csomagocskát hoznak. Nyilván odafelé a fehér port, a visszaúton a bankjegyeket. A kép végül teljessé vált: a nyers ópium Thaiföldről, Pakisztánból és Törökországból érkezik, a finomított áru pedig az Egyesült Államokba vándorol. Ezekután sejthető. sőt, világos volt, hogy kik és miért lőtték ie az államügyészt. Gyorsan le is tartóztattak két embert, egy bizonyos Gerlando Albertit és egy francia állampolgárságú vegyészt, André Bousiét. Csakhogy a nyomozás hirtelen megakadt, mert — csodák csodája — sem újabb adat, sem bizonyíték, sem tanú nem került elő. Hallgatott mii;Jenki, mint a sír. I-t tartott az ügy, amikor a mo. odik gyilkosság történt a kolostorban. Mi történhekéső este. De nem misszióra indult, például a szegények közé, valamiféle éjjeli menedékhelyre. Inkább előkelő éttermekben, bárokban tűnt fel, helyi politikai vezetők társaságában. Igaz, a személyzet nem sejtette, hogy szerzetes. Végtére aztán már abban sincs semmi meglepő, hogy gyakran beszélgetett azokkal az úriemberekkel, akik a háttérből a sziget kábítószer-kereskedelmét irányítják. A végzetes hiba A kegyes rendi önökhelyettes azonban elkövetett egy hibát, ö tárolta a fehér port, és egy idő után azt hitte, hogy most már minden az ő kezében van. Fölöslegesen ártotta bele magát a részletekbe, immár túl sokat tudott. Nagy hiba volt. Belehalt. Tanúvá vált — lelőtték. A két áldozat a képlet két oldalán volt tényező. Az „egyszerűsítés” — a két gyilkosság — után a képletben még mindig maradt egy állandó tényező, ami azonban már rég nem ismeretlen — a maffia. A képlet megoldására ezek után, ott Palermóban egy ideig mégsem vállalkozik senki. (schiffer) Tudomány — technika „Hómegmunkáló” célgép Kadmium az emberi szervezetben A kadmium a környezetünkben mindenütt előfordul, széles körben alkalmazzák a különböző termékekben. Az elem a születés pillanatában nem található meg az ember szervezetében, az életkor növekedtével halmozódik fel. A kadmium a cinkére feldolgozásának mellékterméke. Átlagos koncentrációja a levegőben köbméterenként 0,001—0,05 mikrogramm, de elérheti — például egy ércfeldolgozó közelében — az 5 mikro- grammot is. Munkahelyen a megengedett küszöb Angliában 50 mikrogramm, melyet a szakemberek már túl magasnak tartanak. Vízben a kadmiumtartalom köbde- ciméterenként 0,1-1- mikrogramm között mozog, míg a WHO 10 mikrogrammos értéket enged meg. A talajban a fém koncentrációja általában egymilliomod résznél kisebb, de bizonyos esetekben elérheti ennek százvagy ezerszeresét is. A nemdohányzó népesség számára a legfontosabb kad- miumforrás az elfogyasztott élelmiszer. A napi átlagos kadmiumfogyasztás 10—80 mikrogramm közötti érték, amely megfelel a WHO által megszabott hetenkénti 400— 500 mikrogrammos határnak. A dohányosok helyzete rosszabb, mert egy cigaretta 1—2 mikrogramm kad- miumfémet tartalmaz. A szervezetbe jutott kadmium- nak csak 5 százaléka adszor- bálódik — főképpen a vesében és a májban dúsúl fel —, így egy napi 30 darab cigarettát szívó ember 10 év alatt 15 mg-ot halmoz fel szervezetében. A már lerakódott fém a szövetekből lassan távozik el, biológiai felezési ideje több év. Mekkora veszélyt jelent ez az egészségre? A tapasztalat szerint már viszonylag kis mennyiség is különféle elváltozásokat idézhet elő. Az Antarktisz meghódítása hihetetlen erőfeszítéseket követel nemcsak az emberektől, hanem a gépektől is. Szinte minden feladatra speciális gépeket és berendezéseket kell konstruálni, olyanokat, amelyek a számunkra szinte elképzelhetetlenül zord időjárást ég a nagy hideget kibírják. E gépek minden különleges anyagokból készült fő szerkezeti- egységét csak ún. klímakamrában végzett gondos átvizsgálás után bocsátják útjára. De bármilyen kitűnő anyagokat használnak is fel, a tönkremenetel ideje még így is gyorsabb, mint másutt, hiszen a délsarki viszonyok nagyon megterhelik e gépeket és berendezéseket. Az Antarktiszon tudományos kutatásra megjelent első expedíciók résztvevőinek még nem állt rendelkezésükre az a hatalmas méretű, széles hernyótalpakon haladó, speciális jármű, amely nagyon megkönnyíti a maiak munkáját. A képünkön látható nyugatnémet gyártmányú „Pisten Bully” nevű gépnek az a feladata, hogy letisztítson, elegyengessen hóval borított jókora területeket, ahová például tábort, raktárakat építenek, vagy repülőgép le- és felszállópályákat. A különleges — fagymentes — hidralikus berendezésekkel ellátott, 5 tonna súlyú, 137 kW-os dízelmotorral rendelkező gép először összegyűjti a hatalmas hómennyiséget, majd egy előre kijelölt helyre elnyomja azt. Ezután már a hótól megtisztított terepen újra végigmegy és tükörsimára hengerli a felületét. A gép haladási sebessége 30 km 'óra, s az az érdekessége, hogy még 45 fokos lejtőn is lehet vele dolgozni. E különleges célgépet ma már nemcsak a távoli földrészen használják, időközben kiderült ugyanis, hogy jó hasznát lehet venni a le- siklópályák felületének ..megmunkálásánál” is. a versenyekre való előkészületeknél. A gép segítségével előállított biliárdasztal-sima- ságú hószőnyeg mentes a mélyedésektől, zökkenőktől, hóbuckáktól. Karácsonyfa-történet A karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepei közé tartozik, és egyik jellegzetes, kedves tartozéka a karácsonyfa, amelynek díszes ágai, csillogó fényei, a békét, szeretet jelképezik. A karácsonyi szokások szinte egészen az ősemberig nyúlnak vissza. A katolikus egyház átvett sok ilyen szokást és keresztény szellemmel töltötte meg. Az ókori népek a téli napfordulót a mítoszok szerint a Napisten születésnapjaként ünnepelték december 25-én. Az i. sz. 4. században az egyház e napra helyezte Jézus születésének évfordulóját. A karácsonyhoz sok ősi népszokás kapcsolódik, mint pl. a feldíszített fenyőfa, a betlehemes játék stb. Európában az újkor kezdetétől ismerték meg a karácsonyfát, először a németek által lakott területeken. Kezdetben a házak belsejét frissen vágott zöld ágakkal díszítették, később ezekre az ágakra vagy az e célra kivágott fákra gyümölcsöt, süteményt, szentképeket stb. helyeztek. A fákon helyet kapott az alma is, mint a bibliai tudás fája és almája. Elzászban a - 17. század elején alkalmazták először a karácsonyfát, amelyre papírból kivágott díszeket, édességet, gyümölcsöt aggattak. Feljegyzések szerint 1605-ben Strassbourgban díszítettek először karácsonyfát. Ez akkor újdonság volt, szokatlan, és pl. a münsteri tiszteletes igen kemény hangon kelt ki a „szentségtörő” divat «lien. A karácsonyfa nyugatról kelet felé terjedt, és Goethe 1773-ban még nem ismerte a karácsonyfát. Drezdában 1807-ben láttak a piacon fenyőfaárusokat, Berlinben pedig 1816-ban már ismerték. A velünk szomszédos Bécsbe 1821-ben vitte el Anschütz Henrik színész. A karácsonyfákra gyertyácská- kat először 1685-ben helyeztek el, később ez általános szokássá vált. Az égő gyertyák azt jelzik, hogy karácsony éjjelén a fák kivirágoznak. Egy nürnbergi rézkarc az 1600-as évek végéről vizes edényben lombos ágat ábrázol, amelyet alma, dió, cukorkadíszek borítanak. Ezen is vannak égő gyer- tyácskák. 1810-ben Coburgi Albert, Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát Londonba. Európa népei között a német kereskedők terjesztették el a karácsonyfaszállítás., szokását. mely Amerikában is meghonosodott. Hazánkban a 19. században találunk először utalást a karácsonyfa-állításra. Pod- maniczky Frigyes báró naplójában (1887) azt írja, hogy édesanyja állította az első karácsonyfát Magyarországon, 1828-ban, ami igen nagy szenzációt keltett ebben az időben. Az 1840-es években már széles körben vált ismertté, és elterjedtek nálunk is a karácsonnyal kapcsolatos szokások, misztériumok, játékok (betleheme- sek, háromkirályok stb.). A karácsonyfa valószínűleg kapcsolatban veit a Borbála és Katalin napi zöldággal, májusfával, ahhoz hasonló jelképe az örök természetnek. mely szerencsét hoz azoknak, akik állítják... Rudnay János
