Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

1980. december 21., vasárnap o Vitaindító beszélgetés Vélemények az ötéves és az éves tervkészítésről A hatodik középtávú és az 1981-es év terv­készítésének időszakában vagyunk. Az MSZMP Központi Bizottsága november 13-i ülésén elfogadást nyertek a XII. kongresszus határozata alapján a VI. ötéves terv irányel­vek A megyei pártbizottság pedig december Ili ülésén adaptálta ezt Békés megyére. Az országgyűlés a héten emelte törvényre VI. ötéves népgazdasági tervünket. A helyi tervezéshez elengedhetetlen irány­elvek tehát minden tervkészítésre kötelezett szerv részére adottak. Most az a nagy és fe­lelősségteljes feladat, hogy ezek birtokában, a helyi és ágazati ismeretek alapján elkészül­jenek a helyi tervek. A körülmények válto­zása is jogossá teszi a kérdést, hogy most hogyan folyik ez a tervezés, hogy az reális, előremutató, egyszóval céljainknak megfelelő eredményt hozzon. A módszer bizonyára sokféle lehet. Éppen ezért szeretnénk elindítani egy eszmecserét a tervezés legjobb módszereinek feltárására és közkinccsé tételére. Vitát, véleménycserét indító beszélgetésünk résztvevői Kiss Sándor, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Hajnal Károlyné, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Bordi István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára és Józsa Béla, a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke. Népújság: Milyen tervezői munkák folynak a megyé­ben, és hol tartunk jelenleg? Kiss Sándor: Tulajdonkép­pen most vált teljessé a ter­vezői munka, mert a köz­ponti döntések csaknem ki­vétel nélkül megszülettek az éves és a középtávú tervek­hez. Népújság: Ezek szerint párhuzamosan két tervet kell készíteni; ezeknek mikorra kell elkészülni? Kiss Sándor: Igen, de bi­zonyos eltéréssel. Az 1981. évi tervet kell elkészíteni, amit sok helyen még nem csináltak meg, bár rövide­sen e szerint kell dolgozni­uk, Persze, van néhány vál­lalat, ahol az éves terv már a munkahelyi jóváhagyásig is eljutott. Ezeknél most olyan konfliktus adódhat, hogy módosítaniuk kell. Ahogy az utóbbi évek gya­korlatában kialakult, az éves tervek a jövő év első hónap­jaiban, az első negyedévben véglegesednek. Ugyanis ek­korra tisztázódnak mindazok a körülmények, amelyek a terveket pontosabbá teszik. Nagyobb munkával kell a hatodik ötéves tervekhez is hozzáfogni, amelyeknek a fő koncepciói gyakorlatban már majdnem mindenütt ki­alakultak, de a tervek pon­tos kidolgozása, a kiegészítő elemzések elvégzése ezután történik meg legtöbb helyen. Az általános határidő a kö­zéptávú tervek elkészítésé­hez a félév vége. A tanácsi tervek és a területfejlesztési tervek elkészítésének a ha­tárideje viszont sajátosságuk miatt ettől kissé eltérő. Népújság: Mikorra kell ezeket elkészíteni? Hajnal Károlyné: A taná­csi tervezés lényegében két nagy szakaszra osztható. Már 1978 második felében meg­kezdődött a VI. ötéves terv előkészítése, s ez 1980. első feléig tartott. Ekkorra a me­gyei tervkoncepció körvona­lai kialakultak. Ezt követték a különböző szintű egyeztető tárgyalások. Most a második szakaszban vagyunk, amely 1981. június 30-ig tart. A jö­vő évi tanácsi terveket me­gyei szinten januárban, a helyi tanácsoknál a negyed­év végéig, a megyei terület- fejlesztési és a megyei, he­lyi VI. ötéves tanácsi gaz­dasági terveket a félév vé­géig kell testületi üléseken véglegesíteni. Népújság: Nincs abban el­lentmondás, hogy a tervkon­cepció már az év derekán kialakult, de a központi irányelvek még csak most, nemrég jelentek meg? Hajnal Károlyné: Nincs, hiszen a koncepció még nem terv, és az előző tervidőszak tapasztalatainak elemzése, az ezek alapján megfogalmaz­ható feladatok számbavétele, összehangolása a lehetősé­gekkel, különböző számítá­sok elvégzése mind előfelté­tele az országos és a helyi irányelvek kidolgozásának. Népújság: Sok szó esik ar­ról, hogy gazdaságpolitikai gyakorlatunk megváltoztatá­sára van szükség. Mit jelent ennek érvényesítése a terv- készítések során? Kiss Sándor: Ennek célja, hogy a gazdaság működésé­nek hatékonyságát erőtelje­sebben növeljük, illetve a fejlesztések eredményességét, célszerűségét javítsuk. Vagy­is, hogy az eddigi tevékeny­ségből leszűrhető tapasztala­tokat, feltárt lehetőségeket jobban hasznosítsuk, a be­tervezett feladatokat alapo­sabban mérlegeljük, jobban éljünk a variációs lehetősé­gekkel. Most különösen jelentős a tervkészítés mechanizmusa is. A VI. ötéves terv lehető­ségeit tekintve nem tudunk egy teljesen zárt tervet ké­szíteni. Így a tervezői mun­ka folyamatosságára nagyobb szükség van, mint korábban Az állandó helyzetelemző, -értékelő munka alapján esetleg a kitűzött feladatok módosítására lesz majd szükség a körülmények vál­tozása miatt. Ezt nevezzük a terv nyitottságának. Ha ugyanis a körülmények na­gyobb mértékben megváltoz­nak, akkor az azokhoz való alkalmazkodást biztosí­tani kell. És nemcsak már akkor, amikor ez bekövetke­zett, hanem megfelelő előre­látással felkészülni ezek be­következésére. Népújság: Ezek szerint a középtávú tervek inkább tendenciákat tartalmaznak? Kiss Sándor: A középtávú terveknek azokat az objek­tíve meglevő, és nehezen vál­toztatható adottságokat kell tükröznie, amelyek több éves viszonylatban tényként fo­gadhatók el. Az éves tervek­ben pedig ezeket az alapvető elhatározásokat megtartva és erősítve, a konkrét körül­mények, a változó helyzet alapján kell a gyakorlati feladatokat megfogalmazni. Népújság: Milyen tapasz­talatok vannak a tervezés eddigi menetéről? Józsa Béla: Miután a ter­vezési munka folyamatos te­vékenység, a NEB szeptem­berben és októberben 44 ter­melőegységben megvizsgál­ta a középtávú tervezés hely­zetét. A szerzett tapasztala­tok alapján elmondhatom, hogy a munka menete és színvonala rendkívül eltérő. Sőt, a különböző készültségi fokon álló tervezési munka alig nyújtott lehetőséget a vállalatok, szövetkezetek kö­zötti, vagy ágazati megyei szintű összehangolás megte­remtésére. írásos koncepció ekkor még csak nyolc egységnél készült. Ez is jellemzi azt a vállalati magatartást, hogy központi, felügyeleti előírás hiányában — saját elhatá­rozásból — kevés gazdálko­dó egység tartotta szükséges­nek középtávú elképzeléseit már írásban rögzíteni. Az a következtetés is adó­dott a tapasztalatokból, hogy a vállalatok, szövetkezetek egy részénél a középtávú gondolkodás igénye és gya­korlata még nem alakult ki. Nem tudatosul eléggé, hogy a VI. ötéves tervet más gaz­dasági feltételek között kell készíteni, mint a korábbia­kat. Néhol a várakozás és a bizonytalansággal szembeni passzív magatartás a jel­lemző. A piaci viszonyok „nyi­tottsága”, a tervek „nyitott­sága” újszerű és új felada­tokkal is jár, amelyek nem akarati tényezőkkel, hanem helyzetükkel vannak össze­függésben. A gazdálkodó egységek nagyobb részének ebben nincs gyakorlata, mert eddig nem vált általánossá a tervek folyamatos, a min­denkori helyzet követelmé­nyeihez megfelelő igazítása. Ezzel is magyarázható, hogy egyes vállalatok V. ötéves tervei gyorsan el­vesztették realitásukat. A gyáregységek, telepek tervkészítési munkáját is vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a tervezésnek csak egyes részfeladatait végzik. A tervkészítés feladatai kö­zül gyakran aránytalanul ki­sebb részt kapnak, mint amit a vállalat teljes gazdálkodá­sában betöltenek. Népújság: így a gyáregy­ségek, telephelyek hogyan tudják kivenni részüket a tényleges tervezőmunkából? Kiss Sándor: Ezek, szere­püktől függően eltérő mér­tékben képesek csak be­kapcsolódni a tervkészítés­be. Azok a telephelyek, ame­lyeknek termelése a válla­lati vertikumban annak csak egy elemét jelentik, ezek tudnak kapacitásmérleget, és esetlegesen olyan variációkat kidolgozni, amelyek a meg­levő gépparkból, szakmai átképzésből, létszám-, illet­ve profilváltozásból eredő kérdéseket mérlegelik. Meg­határozó a központi terv, mert valójában ahhoz min­denképpen kapcsolódni kell. Lényegében tehát szerepük alig van a tervezésben. Ám ettől függetlenül lényeges, hogy minél hamarább tisz­tázódjon a telephely felada­ta és szerepköre. A gyárak és gyáregységek helyzetében kedvezőbb a kép. De nagyon fontos, hogy a nem önálló egységek — beleértve a telephelyeket, gyáregységeket és gyárakat, sőt a tröszti vállalatokat is — minél hamarább csök­kentsék azt a magatartást, hogy a helyi vállalat, gyár­egység a nagyvállalat irá­nyában arra hivatkozik, hogy kevés az információja, és ezáltal visszafogott a terve­zőmunkája. Az irányító szer­vek pedig várják, hiányolják az időbeni jelzéseket. Vannak önálló tevékeny­séget ellátó egységeink, és hiba, hogy gyakran ezekre se készít a központ tervnek is beillő elképzeléseket. Népújság: Nem segítene az önelszámolás gyakorlatá­nak szélesebb körű kiter­jesztése? Kiss Sándor: Ennek még csak kezdeti lépéseit érzé­keljük. Nem véletlen, hogy a legeredményesebb egysé­geink egyre inkább alkal­mazzák a vállalati terven belül az üzemi, a termelő­helyi bontásokat is. Népújság: A tervnek nem­csak termelési mutatókat kell tartalmaznia. Célunk az élet- színvonal szintentartása, az életkörülmények javítása. Ez a dolgozók széles körét érin­ti, tehát a szakszervezetek részvétele, s rajta keresztül a dolgozóké, nem nélkülöz­hető a terv készítésénél. Bordi István: A szakszer­vezet a gazda felelősségével vesz részt, nemcsak a felada­tok végrehajtásában, ha­nem a célok meghatározásá­ban is, tehát a tervkészítés­ben. Erre a XXIV. kong­resszusunk határozata is kötelez bennünket. Ennek megfelelve kell és akarunk is dolgozni. Népújság: Adottak-e a fel­tételek ehhez a munkához? Bordi István: Jó feltétele­ink vannak, de teendőink is bőségesek. A termelést, gazdálkodást segítő tevé­kenységünket meg kell újí­tani. Ennek érdekében sza­kítanunk kell a még ta­pasztalható formalizmussal, sablonossággal és a hozzá­értő, tenniakaró emberekre támaszkodva venni ki ré­szünket a tervezéssel együtt járó munkából. Azzal, hogy a most lezajlott választások­kal belső struktúránkat át­szerveztük, létrehoztuk a bi­zalmirendszert, a bizalmi­testületeket, képesek va­gyunk átfogni a dolgozók széles tömegeit. így jobban kifejezésre juthat jelzőszere­pünk és véleményünk. Népújság: Konkrétan mi a teendője a szakszerveze­teknek, a tervkészítéssel kapcsolatban? Bordi István: Elő kell se­gítenünk, hogy a vállalati vezetés már a tervkoncep­ció elkészítésénél a dolgozók széles tömegeit bevonja. Alap- követelmény, hogy mindazon intézkedésekről, fejlesztési elgondolásokról, amelyek a kollektívákat közvetlenül érintik, munkájukat, anyagi és szociális helyzetüket befo­lyásolják, a tervező munkát végzők előzetesen kérjék ki az érintettek véleményét, és ehhez kellő időt és segítsé­get biztosítsanak. A tervező munka különböző szakaszai­ban a tervmegbeszélésekhez a működő üzemi demokrati­kus fórumokat kell igénybe venni. Ezeken tárgyalják meg a vállalati fejlesztési elképzeléseket, a gazdálkodás különböző lényeges kérdé­seit, a munkaerő-gazdálko­dást, valamint a jövedelem- és szociálpolitikát érintő célokat, a gazdasági, fejlesz­tési, termelési feladatokkal összhangban; a tervjóváha­gyást megelőzően pedig a vállalati szakszervezeti ta­nács, és a bizalmi testület együttes ülésén véleményez­zék a vállalati középtávú ter­veket, és ezen belül a jövő évi célkitűzéseket. Ellen­őrizzék a dolgozók demok­ratikus fórumain tett javas­latokat, az észrevételek fi­gyelembevételét. Szeretném hangsúlyozni, hogy a bizalmi testületek a tervek véleményezését jól csak akkor végezhetik, ha az eléjük kerülő terv azokat a legfontosabb témaköröket tartalmazza, amelyek a szük­ségszerű fejlődés irányát ha­tározzák meg. Tapasztalható volt korábban, hogy az üze­mi demokratikus fórumokon gyakran a számok, adatok tengerével öntötték nyakon a dolgozókat. Tévedés azt hin­ni, hogy ez a jó tájékoztatás. A tervezéssel kapcsolatban van még egy körülmény, amelynek nyomatékot szük­séges adni: ahol a reális igé­nyek és lehetőségek fennáll­nak, ott a tervjavaslatot több változatban készítsék el, és így kerüljön előterjesztésre. Népújság: Ezek szerint fo­lyik-e a munka? Bordi István: Különböző­ek a tapasztalatok. Vannak vállalatok, gazdasági egysé­gek, ahol élnek ezzel a lehe­tőséggel, de ahogyan a NEB- vizsgálat is mutatja, bizony jelentős a szóródás. Leg­több gondunk a gyáregysé­geknél van, ott nem fordíta­nak erre nagy gondot, hiszen a központban úgy gondolják, hogy ezek nélkül is el tud­ják a terveket készíteni. Józsa Béla: A vállalatok­nál, szövetkezeteknél az ügyrendben szabályozott a tervezés demokratizmusának a rendszere. Az üzemi, a szövetkezeti demokrácia fó­rumaira van utalva a külön­böző szintű döntés, illetve javaslattételi jog lehetősége. Ezeken a fórumokon azon­ban nem a fő elképzelések kialakítása előtt indítanak széles körű véleménycserét, és információgyűjtést, ha­nem csak a szűkebb körben kialakított fő elképzeléseket vitatják meg. Kevés lehető­séget adnak arra, hogy a kisebb kollektíva konkrétan megismerhesse tennivalóit, ezekhez a feltételeket és a lehetőségeket. Népújság: Bármilyen szé­les körű véleményre is tá­maszkodnak egy-egy terme­lőegységben a tervezői mun­ka során, lényeges, hogy milyenek a személyi felté­telek. Józsa Béla: A tervezési munka személyi feltételeit az egységek döntő többsége, a hagyományos tervosztály ke­retei között biztosítja. Né­hány nagyobb egység, nagy- vállalat — helyesen — a terv egyes fejezeteinek kidolgozá­sát a kérdésben illetékes szakterület feladatává tette és a tervosztály ezt koordi­nálja. Valójában így lehet egy terv megalapozott és át­fogó. Ami a tervezési munka technikai oldalára vonatko­zik, az a helyzet, hogy álta­lában hagyományos, ma­nuális eszközökkel végzik. Nagyobb egységeknél van törekvés korszerű eszközök igénybevételére. Népújság: Szó esett arról, hogy mennyire fontos, hogy alternatív elképzelések szü­lessenek. Van erre törekvés a tervezés során? Józsa Béla: Igazi alterna­tív tervezési tevékenység nem folyik a vállalatoknál, szövetkezeteknél, hanem csak bizonyos feltételek ki­esésére készül számítás, amely meghozhatja a tevé­kenység végeredményét. Ám ez valójában nem igazi al­ternatíva. A probléma oka, hogy a vállalatok nagy ré­szénél a szorosan vett terv­ciklusban való gondolkodás és a mechanikus tervkészí­tés gyakorlata alakult ki. A stratégiai vállalati gondol­kodás még nem jellemző. Már pedig, ha a vállalati stratégiára épülnének a kö­zéptávú tervek — legyen az bármilyen időciklusú — ak­kor a vállalatok számára valóságos realitás lenne a tényleges alternatíva. Kiss Sándor: Ebinek rész­ben az is oka, hogy a kapa­citás- és a felkészültségi adottságok, a piaci kötele­zettségek alapján gyakorla­tilag a tervnek determinált részét nem választják külön a szabadon választható fel­adatoktól. így vagy a szabad­ságérzet nagyobb, mint amekkora ez a valóságban, vagy pedig a meghatározott­ság viszi a tervet előre. A szabadon választható lehe­tőség kevésbé kerül előtérbe. Az üzemi gyakorlatban még a gondolkodása is alig van meg annak, hogy a különbö­ző döntéseket választható alternatívaként állítanák maguk elé. A gyáregységek­nél, telephelyeknél pedig még a gondolata sem merül fel, hogy ők is dönthetnek, hanem csak a végrehajtás kötelezettsége. Népújság: Pedig az igazi alternatívákról való lemon­dás a cselekvési szabadságot szűkíti le. Kiss Sándor: Lényegében ebből ered az a tapasztala­tunk, hogy a vállalat el­megy a tűrhetőség határáig a termelésben, és csak ékkor változtat, holott jó alterna­tívák esetén a változás első észlelésére már léphetne új irányba. így nem állnának elő zökkenők, éles fordulók a termelésben. Józsa Béla: Ha pedig emi­att zsákutcába futnak, leg­inkább pánik keletkezik és a helyes irányra is nehezeb­ben találnak rá. Kiss Sándor: Minél kisebb a vállalat, és minél homo- génabb a termelés, annál inkább nagyobb ennek a ve­szélye. Népújság: Eddig jóformán a vállalati, szövetkezeti ter­vezésről esett szó. A taná­csi tervezői munkában van­nak-e új elemek, amelyeket különösen figyelembe kell venni? Hajnal Károlyné: A ta­nácsi tervezőmunkát a me­gyei tanács vb. tervosztálya szervezi, koordinálja, és részt vesznek benne az ága­zati és funkcionális osztá­lyaink, a járási hivatalok, a helyi tanácsok. Üj elem, hogy megszűnik a beruházási színvonal-sza­bályozás. A lakosság köz­ségfejlesztési, út- és közmű- fejlesztési hozzájárulása teljes egészében a helyi te­lepülésfejlesztési politikát szolgálja. Csak olyan beru­házást szabad megvalósíta­ni, amelyekhez a fenntartá­si fedezet is biztosított az adott tanács költségvetésé­ben. Említettem, hogy a fel­adatokat rangsorolni szük­séges. Kiemelten kell kezel­ni mindenütt az alapvető egészségügyi (járó- és fekvő­beteg) ellátás javítását. Ezt a meglévő intézmények ha­tékonyabb kihasználásával, a gép- és műszerezettség ja­vításával, az egészségügyi intézmények együttműködé­sének és a betegellátás szer­vezettebbé tételével kell el­érni. Az általános iskolás korú gyermekek oktatásának és ellátásának teljesebb kö­rű feltételeit is biztosítanunk kell. Szükséges növelni a tanulócsoportok átlagos lét­számát is. A közműves fel­adatok közül az egészséges ivóvízellátásnak kell elsőbb­séget adni. A felújításokra, a meglévő intézmények ál­lagmegóvására is jobban fi­gyelnünk szükséges. E célkitűzések érvényesí­tésében a helyi tanácsokkal egységes a törekvés. Termé­szetesen lesznek most is te­rületek, ahol az átmeneti feszültségek vállalásával is halasztani kell a megoldást. Kétségtelen, hogy megyénk ellátottsága több tekintetben kedvezőtlenebb az országos átlagnál. Szándékunk, a központi elvek érvényesítése mellett lefaragni valamit a történelmileg kialakult el­maradottságból. A VI. öt­éves terv nyitottsága ígér erre lehetőséget, ha gazda­sági körülményeink kedve­zőbben alakulnak. Kiss Sándor: A tanácsi tervekben mindenképpen a megalapozottság javítása az egyik fontos cél. Szükséges továbbá a kapcsolódó lehe­tőségek figyelembevétele is, különösen a jóléti, szociális területeken. Ide kapcsolódik a helyi társadalmi erőforrá­sok reális számbavétele is. Népújság: Ügy vélem, be­szélgetésünket befejezhet­jük azzal, hogy még sok fontos kérdésről cserélhet­nénk véleményt, amelyek a most folyó tervkészítések­hez kapcsolódnak. De végül is levonható az a következ­tetés az eddigiekből is, hogy a tervezői munka mindenütt főijük, de ennek módszefbit fejleszteni szükséges, az al­ternatív gondolkodás kiala­kításával, a tervezés mecha­nizmusának felülvizsgálatá­val és az üzemi demokrácia formalitásoktól mentes érvé­nyesítésével. Ezt a beszélgetést, illetve véleménycserét a tervek előké­szítéséről, összeállításáról, véglegesítéséről nem tekintjük be­fejezettnek. Szeretnénk a véleménynyilvánítók körét bővíte­ni. Mindenki véleményének helyt adunk lapunkban, akinek a VI. ötéves és az 1981-es tervkészítésről, a tervkészítés mód­szereiről tapasztalata, javaslata van. Szeretnénk a vélemé­nyek, tapasztalatok közreadásával a tervezés munkáját segí­teni. Várjuk tehát a véleményeket arra a kérdésre: „Mi ho­gyan csináljuk?” Enyedi G. Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom