Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG ii Megyei pártbizottság es a megyei tanács lapja 1980. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM BÉKÉS MEGYEI téli ülésszaka Tegnap délelőtt 11 órakor a Parlamentben megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka. Allaméletünk kimagasló jelentőségű eseményén, törvényhozó testületünk ülésén részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá ott volúik a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti külképviseletek számos vezetője és tagja. Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülésszakot. Az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről, majd elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: o o o o A népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat. Előadó: Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke; A Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetéséről és a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslat. Előadó: dr. Hetényi István pénzügyminiszter; A honvédelemről szóló, 1976-ban alkotott törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Előadó: Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter; Interpellációk. Ezt követően — a már elfogadott napirendnek megfelelően — Faluvégi Lajos emelkedett szólásra. Faluvégi Lajos expozéja Tisztelt Országgyűlés! A magyar gazdaságnak a 80-as években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott. Ezeket két, egymással kölcsönhatásban levő körülmény állítja elénk: fejlődésünk új szakaszának sürgetővé vált, feszítő követelményei és a világgazdaságnak a 70-es években felerősödő sok új jelensége. Az elmúlt évtizedek társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődése nyomán népgazdaságunk minden termelőágazatában olyan szocialista nagyüzemi bázis alakult ki, amelynek révén az egy lakosra jutó termelés és fogyasztás mutatói tekintetében az öröklött elmaradásból sokat pótoltunk, közelebb kerültünk egyes gazdaságilag és műszakilag fejlett országok színvonalához. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a gazdasági ala- pokat még nem tudjuk elég jól — több eredménnyel — kihasználni, mert a munka nem kielégítően hatékony, és mert a műszaki fejlődésben továbbra is késében vagyunk. Előrehaladásunknak meghatározó sajátossága ma már az intenzív fejlődés, amelyben a foglalkoztatottság teljes, a gazdaság egyre tőke- igényesebb, és amelyben egyre nagyobb szerephez kell jutnia a szellemi, emberi teljesítménynek. Ennek szükségességét már régebben felismertük, ezt szolgálta gazdaságirányításunk 1968. évi reformja is. A régebben megszokott föltételekhez igazodó gyors gyarapodás azonban még az 1970-es évtized első felében is magán viselte a mennyiségi szemlélet jegyeit. Most a tartósan megváltozott világgazdasági viszonyok elodázhatatlanná teszik, hogy megfeleljünk a nagyobb követelményeknek. Ezekre reagált a gazdaságirányítás akkor, amikor a tapasztalatokat elemezve és a megfelelő tanulságokat levonva, az V. ötéves terv időszakának második felében kiigazításokat hajtott végre gazdasági fejlődésünk főbb irányzataiban. Valóságos szerepüknek megfelelően kezdenek érvényesülni gazdálkodásunkban a minőségi és a hatékonysági tényezők. Kibontakozóban van a kezdeményező, a körülmények változására jobban figyelő, kockázatot is vállaló, takarékosan gazdálkodó szemlélet és magatartás. Ez az egyik fontos kiindulópontja a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatnak is. A tervjavaslat másik kiindulópontjaként elemeztük a világgazdasági folyamatok mélyreható átalakulását, s előrevetítettük további változását. A magyar népgazdaság jövője szempontjából nélkülözhetetlen, hogy az eddiginél szorosabban kapcsolódjon a világgazdasághoz, ezért erre gondolva kellett kijelölnünk további fejlődésünk nyomvonalát. Az új világgazdasági jelenségek hatására a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban módosulnak az értékek, új értékarányok alakulnak ki. __ A VI. ötéves tervjavaslat kiszélesítésekor számolnunk kellett a változó és több szempontból előre csak bizonytalanul látható külgazdasági környezet hatásával. A világgazdasági változások mérlegelésekor számunkra nem lehetett kérdéses, hogy részt veszünk-e a nemzetközi munkamegosztásban, vállalva azokat a nehézségeket, amelyek ma jellemzik az országok és országcsoportok közötti kapcsolatokat. Ez a részvétel számunkra hosszú távon nemcsak elkerülhetetlen, hanem előnyös és politikánk lényegéből fakad: abból a törekvésünkből, hogy fenntartsuk és bővítsük a nemzetek közötti békés kapcsolatokat. A mi adottságainkból, lehetőségeinkből és céljainkból az következik, hogy ott kell lennünk a nemzetközi piacokon, s lépést kell tartanunk az ottani folyamatokkal. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából a szocialista országokkal, és különösen a Szovjetunióval való együttműködés továbbra is meghatározóan fontos. Az elmúlt évtizedekben a KGST-országok szoros együttműködése révén dinamikusan bővíthettük a fejlődésünkhöz szükséges energia és létfontosságú nyersanyagok beszerzését. 1980- ban a KGST-országokból, elsősorban a Szovjetunióból vásároltuk a felhasznált kőolaj 80, a földgáz csaknem 40 százalékát, a villamos energia egynegyedét. Az 1980-as években azonban az eddiginél jóval kisebb lehetőségünk lesz arra, hogy tovább növeljük a nyersanyag- és energiabehozatalunkat. A kitermelés a szocialista országokban is egyre költségesebb, ezek a termékek a világpiacon felértékelődtek, s a többlettermelés java része az exportáló országok saját szükségleteit elégíti ki. Egyebek között ezért nem tartható a növekedés megszokott üteme a KGST-országok közötti energia- és nyersanyagforgalomban, így az egész forgalomban sem. A tervegyeztető tárgyalásokat a KGST-tagországok nagyobb részével befejeztük, a múlt hét közepén írtuk alá a Szovjetunióval kötött megállapodásunkat. Nem szabad elfelejtenünk: gazdaságpolitikánknak azt az egyik legnehezebb követelményét, hogy növeljük részesedésünket a nemzetközi kereskedelemben, csak akkor teljesíthetjük, ha tovább javul termékeink versenyképessége, ha kedvezőbb árakat érünk el. Ilyenformán az intenzív fejlődés igénye és a világ- gazdasági kényszer most együtt, egymást kölcsönösen erősítve hat. Ez ráirányítja a figyelmet a tervjavaslat harmadik fontos kiindulópontjára: arra, hogy összeállításakor az V. ötéves terv időszakában elért eredményekre és szerzett tapasztalatokra építhettünk. A magyar népgazdaság az V. ötéves terv időszakában számottevően fejlődött. A A Szovjetunióval a teljes áruforgalom öt év alatt 27 százalékkal nő, mégpedig úgy, hogy kivitelünk — az árváltozások miatt — a behozatalnál erőteljesebben bővül. Az áruforgalom értéke a tervidőszakban összesen 34 milliárd rubel, azaz évenként majdnem 100—100 milliárd forint az export és az import, amelynek kiegyensúlyozásához hitelt is nyújtanak. Behozatalunk több mint 70 százaléka energia, energiahordozó és alapanyag. A KGST-tagorszá- gokkal befejezett tervegyeztető tárgyalásaink teljes külkereskedelmi kapcsolatainknak mintegy a felét alapozzák meg. Természetszerűen arra is törekszünk, hogy tovább bővítsük gazdasági kapcsolatainkat a nem szocialista országokkal, ami kereskedelmi forgalmunk másik felét teszi ki. A korszerű gépek és berendezések egy része, egyes technológiai és szervezési ismeretek, több területen az alapanyagok, a félkésztermékek és az alkatrészek ezekből az országokból szerezhetők be. Ugyanakkor ezekben a viszonylatokban is gyorsabban kell növelnünk kivitelünket, mint a behozatalt, hogy egyensúlyi helyzetünket érdemben javíthassuk. Külgazdasági kapcsolatainkban egyre nagyobb szerepük lesz a fejlődő és el nem kötelezett országoknak: ezek részaránya külkereskedelmi forgalmunkban eléri a 10—12 százalékot. nemzeti jövedelem kereken 20 százalékkal, az ipari termelés 18—19 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 13 százalékkal nőtt. A fejlődés nem volt egyenletes. A tervidőszak első három évében nem sikerült gazdaságunk egyensúlyi helyzetén javítani. Az MSZMP Központi Bizottsága a gazdasági helyzet elemzéséből kiindulva 1977- ben a külgazdasági stratégiáról, 1978 decemberében pedig a közvetlen teendőkről, a közelebbi gazdaságpolitikai céljainkról nagy jelentőségű határozatokat hozott. Az 1979—1980. évi nép- gazdasági tervek ennek megfelelően jelölték meg a gazdaság fejlesztésére és az életszínvonal alakítására irányuló feladatokat. Építhetünk elért eredményeinkre A legfőbb folyamatok 1979-ben és 1980-ban már a módosított gazdasági céloknak megfelelően mentek végbe. A belföldi felhasználásban a beruházás mérséklődött, a fogyasztás a korábbinál kisebb ütemben nőtt. A termelés mennyiségi bővülése lassult, a behozatal csökkent, a kivitel gyorsan növekedett. Az egyensúlyhiány 1979-ben és 1980-ban mérséklődött. Ez azonban azzal is együttjárt, hogy a lakosság reáljövedelme az utóbbi két évben nem nőtt, a reálbér némileg mérséklődött. A teljes tervidőszakra vonatkoztatva, ilyen körülmények között is a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 8—9, fogyasztása 13 százalékkal növekedett. Tudjuk azonban, hogy az átlagok nem mutatják a családok és a különféle foglalkozású rétegek helyzetében levő különbségeket. Számottevő eredmény viszont, hogy a nehezebb gazdasági helyzet ellenére a lakás-, az egészségügyi és a szociális ellátás fejlesztési céljai megvalósultak, sőt néhány területen az ígértnél nagyobb javulást értünk el. Abban, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslat időben megszületett, és előrevivő nemzeti törekvéseket fogalmazhat meg, nagy segítséget jelentett, hogy a párt és a kormány nyíltan feltárta közvéleményünk előtt a valóságos helyzetet, s vázolta a gondjainkból kivezető utat. Társadalmunk érettségére vall, hogy népünk nemcsak megértette ezt, hanem — mint az elmúlt két év eseményei és eredményei bizonyítják — vállalta és teljesíti az ezzel járó nehezebb feladatokat! Kedves Képviselő Elvtársak! A VI. ötéves terv időszakában folytatni akarjuk az utóbbi két évben kialakított gazdaságpolitikát, amelyet a párt XII. kongresszusa is megerősített. A törvényjavaslat — a kormánynak az országgyűléstől jóváhagyott munkaprogramja alapján — új célokat, eszközöket, és magatartásformákat, együttesen szigorúbb összefüggéseket szab meg. Közülük most két összefüggésre szeretném ráirányítani a figyelmet: a növekedés üteme és az egyensúly közötti kapcsolatra, illetve a beruházások, a műszaki fejlesztés és_ a terv céljainak összefüggésére. Hatodik ötéves tervünk a minőségi fejlődés és a gazdasági realitások terve! Tervünk a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését irányozza elő. Ez úgy érhető el, ha az ipari termelés 19—22, az építőipari termelés 11—14, a mezőgazdasági termékek termelése 12—15, és a szállítás-hírközlés teljesítménye 13—15 százalékkal növekedik. Már a terv előkészítése idején is hangot kapott a jövőt féltő aggodalom. Szükséges tehát, hogy világosan feleljünk arra a kérdésre: miért tervezünk most — hangsúlyozom: a teljes gazdaságot nézve, átlagosan — ilyen növekedést? Több — egymással is ösz- szefüggő — oka van annak, hogy a tervidőszakra nem tudunk gyorsabb gazdasági növekedést előirányozni. Az egyik ok: az 1970-es évtized derekán a belföldi felhasználást — a beruházást és a fogyasztást — akkor is gyorsan növeltük, amikor saját forrásainkat, megtermelt nemzeti jövedelmünket már igencsak megcsapolta az, hogy a világpiaci árarányok megváltoztak, és importunk árszínvonala az exporténál sokkal gyorsabban emelkedett. Ezért a külgazdasági egyensúly megbomlott, s ennek helyreállítását kellett gazdaságpolitikánk középpontjába állítanunk. Azóta, és még jó néhány évig kényszerű szükségesség, hogy az exportot gyors ütemben növeljük. A másik ok, hogy a fejlődés egyik nélkülözhetetlen feltételét, a behozatalt ugyanakkor csak mérsékelt ütemben tudjuk bővíteni, különösen a termeléshez szükséges energiahordozók, a nyers- és az alapanyagok, de a korszerű műszaki eszközök behozatalát is, mert — amint már említettem — korlátozottak a KGST-országok szállítási lehetőségei felénk, és korlátozottak az import finanszírozásához rendelkezésünkre álló eszközök is. A terv arra számít, hogy a kivitelt a termelésnél gyorsabban, 37—39 százalékkal, a behozatalt pedig a termeléssel azonos ütemben, 18—19 százalékkal kell növelni, és ez egyáltalán nem kevés, inkább nagy teljesíményeket kíván a mai viszonyok között. Ezen irányzatok és folyamatok eredőjeként adódik a nemzeti jövedelem növekedésének lehetséges üteme, s ezekből következik, hogy a terv az eddigieknél alacsonyabb mennyiségi és magasabb hatékonysági követelményeket tartalmaz. A tervidőszakban folytatni kívánjuk a külföldi hitelek felvételére irányuló tevékenységünket. A hitelfelvétel megtervezésének azonban külső és belső korlátái vannak. A külső korlátok nyilvánvalók: a hitelek hitelezőink tőkeerejétől, valamint a nemzetközi politikai és gazdasági helyzettől függenek. Arra is számítanunk kell, hogy jó néhány ország eladósodottsága miatt a hitelnyújtók óvatosabbá válnak. A megtervezhető hitelek belső akadályaként számolnunk kell a hitelfelvétel pénzügyi és gazdasági terheivel, nemcsak a tervidőszakra, hanem a későbbiekre is. Az ország javát a jövőben is csak olyan hitel felvétele szolgálja, amelynek a befektetése több nyereséget (Folytatás a 3. oldalon)
