Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

1980. december 16., kedd 0 Befejeződött a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) igazat. Főként a bizalmiak­nak kell fellépniük, hogy az embereket igazságtalanság ne érje. Nem arról van szó, hogy a szakszervezet védje azokat is, akik kötelességü­ket nem teljesítik, arra azon­ban ügyelniük kell, hogy a dolgozók méltánytalanul ne kerüljenek hátrányos hely­zetbe. Még ma is vannak olyan vezetők, akik azt kép­zelik, hogy felsőbb érde­keknek tesznek eleget, ami­kor figyelmen kívül hagy­ják az egyes dolgozók konk­rét helyzetét. Szerencsére egyre kevesebb a különböző szinteken az olyan vezető, aki úgy véli, hogy a hata­lom mindenre jogosít és semmire sem kötelez. Ha­talmával senki sem élhet vissza, az mindenkit arra kötelez, hogy becsülettel vé­gezze el munkáját, és tisz­tességgel intézze a rájuk bí­zott emberek ügyeit. Ter­mészetesen a vezetőknek is, a szakszervezeteknek is tud­niuk kell nemet mondani, amikor ez a reális válasz A nyereségrészesedést pél­dául csak ott követelhetik meg, ahol azt megtermelték. Ahol ez nem történt meg, ott nem lehet nyereséget osz­tani. Ha a szakszervezetek a dolgozókat mindig helyesen tájékoztatják a dolgok okai­ról, akkor nincs illúzió és nincs csodavárás. Be fogják látni, nem valamelyik tes­tület jóindulatán múlik, ki mikor mit kap, hanem attól, hogy az egyén, az iparág, az ország hogyan dolgozott. Gáspár Sándor végül a nemzetközi kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy a magyar szakszervezetek a lengyel szakszervezeti moz­galomban segítenek minden olyan erőt, amely a kibonta­kozást, a problémák szocia­lista megoldását szolgálja. A főtitkár összefoglalója után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizott­ság munkájával kapcsolat­ban észrevétel nem hang­zott el. Ezt követően a kül­döttek egyhangúlag elfogad­ták a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa írásos és szóbeli beszámolóját, a szám- vizsgáló bizottság jelenté­sét, valamint Gáspár Sándor összefoglalóját. A kongresz­szus az elé terjesztett hatá­rozati javaslatot — a mó­dosításokat figyelembe véve •— határozattá emelte, vé­gül elfogadta a magyar szakszervezetek alapszabá­lyának módosítását. Ezzel lezárult a kongresszus első két napirendi pontja, s egy­ben lejárt a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szám- vizsgáló bizottság mandá­tuma. Ezután a kongresszus rá­tért a napirend 3. pontjá­ra, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és a szám- vizsgáló v bizottság újjává- lasztására. * * * Megyénkből a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának tagjává választották: Fór­ján Zoltánt, az Üvegipari Művek orosházi üveggyárá­nak olvasztárát, a szakszer­vezeti bizottság elnökét, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­te központi vezetőségének a tagját; Irházi Lajosnét, a Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának vezető tit­kárát; dr. Jakucs Tamást, a Békés megyei Bíróság elnö­két; Pális Irént, a magyar- bánhegyesi BARTÖV kelte­tői dolgozóját, szakszerve­zeti bizalmihelyettest. * * * Mindkét újonnan válasz­tott testület megtartotta ala­kuló ülését. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztség- viselőit, a munkabizottságo­kat és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT-osz- tály- és -intézményvezetőket. A számvizsgáló bizottság II A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége á magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa alkal­mából vasárnap az Ország­házban fogadást adott a szakszervezetek újonnan megválasztott vezető szervei és tisztségviselői, továbbá a kongresszus külföldi vendé­gei tiszteletére. A fogadáson megjelent Gáspár Sándor, a SZOT fő­megválasztotta elnökét és titkárát. Ezt követően a kongresz- szus plenáris ülésen folytat­ta munkáját, ahol az elnöklő Földvári Aladár ismertette a választások eredményét. A SZOT ELNÖKSÉGE: Elnök: Földvári Aladár. Alelnökök: Duschek La­josné, Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Palotai Károly. Főtitkár: Gáspár Sándor. Főtitkárhelyettesek: Jakab Sándor, Gál László. Titkárok: dr. Csehák Ju­dit, Sólyom Ferenc, Timmer József, Virizlay Gyula. A SZOT TITKÁRSÁGA: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Ja­kab Sándor, a SZOT főtit­kárhelyettese, dr. Csehák Judit, a SZOT titkára, Só­lyom Ferenc, a SZOT titká­ra, Timmer József, a SZOT titkára, Virizlay Gyula, a SZOT titkára, dr. Sáli Fe­renc, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője, Gedeon Pál, a Népszava fő- szerkesztője. Zárszavában az elnök rá­mutatott: most a feladatok végrehajtására kell a fő fi­gyelmet fordítani, az erőket összpontosítani. A szakszer­vezetek, a tisztségviselők azon munkálkodjanak, hogy a szakszervezeti mozgalom egyre színvonalasabban fe­leljen meg társadalmi hiva­tásának. Az egész tagság bá­tor kiállással, alkotó tenni- akarással lásson hozzá a kö­zös célok megvalósításához. Végül az elnök köszönetét mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kongresszus eredményes- munkájához. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa az In- ternacionálé hangjaival ért véget. titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Mé­hes Lajos ipari miniszter és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagjai. A SZOT újonnan megvá­lasztott elnöksége nevében Gáspár Sándor üdvözölte a fogadás részvevőit, és köszö­netét mondott a kongresszus sikeréért végzett munkáért I SZOT elnökségének fogadása Segítik az árvízkárok helyreállítását A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöksége hétfőn Szlamenicky István elnökletével a közös támogatási alap felosztásáról döntött. A rendelkezésre álló 61 millió forint kétharmadát a nyári felső-magyarországi ég a tiszai árvíz, illetve az ezzel összefüggő belvíz mi­att keletkezett károk, egy- harmadát pedig más elemi csapás — tűz, vihar, föld­rengés — okozta pusztítás helyreállítására fordítják. Békés, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Borsod és Heves megyében 20 ÁFÉSZ, összesen 42 egységének fel­újítását. újjáépítését segítik. Továbbá a kiegyensúlyozott helyi ellátás érdekében a kölcsönös támogatási alapból egészítik ki olyan szövetke­zetek fejlesztési alapját, amelyek viszonylag rosszab­bul ellátott területeken ABC-áruházak, bisztrók, élelmiszerboltok, iparcikk­üzletek, vendéglátóegységek építését, illetve felújítását határozták el. Határozott az elnökség ar­ról is, hogy mely szövetke­zeti beruházások meggyorsí­tásához ad anyagi hozzájá­rulást a közös fejlesztési alapból, amelynek kifizetés­re szánt összege 33 millió forint. Meggyorsítják az enyingi ÁFÉSZ horganyzott edényeket gyártó üzemének termelésbe állítását is. Mi­vel a ceglédi ÁFÉSZ felvá­sárlótelepét nem építették meg, a korábban a közös fej­lesztési alapból odaítélt ösz- szeget a Galgavidék ÁFÉSZ íelvásárlótelepének beruhá­zására adta át az elnökség. Megvitatták a Szövetkeze­ti Kutató Intézet ötéves programját. Az 1981—85-ös években a korábbinál na­gyobb számban foglalkoznak közgazdasági jellegű elemzé­sekkel, vizsgálódásokkal. Az ÉRDÉRT 11. számú kétegyházi telepén ipari és mezőgaz­dasági ládaelemeket készítenek a csomagolóiparnak Fotó: Veress Erzsi 1980. DECEMBER 14. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresz- szusa megvitatta és elfogadta a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának beszámolóját, va­lamint a számvizsgáló bizottság jelentését az elmúlt öt évben végzett munkáról, jóváhagy­ta a szakszervezetek alapszabályának módosí­tására tett előterjesztést. A határozat leszögezi: társadalmi helyze­tünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetértett a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa által végzett elemzéssel, értékeléssel és magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, mert azok híven tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szakszervezeti tagság ér­dekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szakszer­vezetek az elmúlt években is felelős, cselek­vő részesei voltak mindannak, ami a szocia­lista építés programjának végrehajtásáért történt és történik. Eredményeik mellett azonban vannak kifogásolható tényezők is. Sok tisztségviselő még bátortalanul él a szak- szervezeti jogokkal és az érdekvédelmi funk­ció érvényesítésében is sok még a bizonyta­lanság. Az irányító, ellenőrző munkában is akadnak még bürokratikus, formális voná­sok. L A határozat rámutat, hogy társadalmunk vezető ereje a Magyar Szocialista Munkás­párt, amely a marxizmus—leninizmus elvei és saját történelmi tapasztalatai alapján megteremtette azokat a politikai és jogi fel­tételeket, amelyek között a szakszervezetek betölthetik hivatásukat. A szocialista társa­dalom építése a szakszervezeti mozgalom által képviselt négy és fél millió szervezett dolgozó ügye is. Ebből fakad a szakszerveze­tek kettős funkciója: egyfelől szervezik és nevelik a dolgozókat a munkásihatalom védel­mére, erősítésére, társadalmunk politikai, gazdasági, kulturális erejének növelésére, másfelől segítik és ellenőrzik a munkások, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális érde­keinek kielégítését, védelmezik a dolgozók törvényekben, rendeletekben biztosított jogait, képviselik érdekeit. A kongresszus megállapította, hogy az álla­mi és a szakszervezeti szervek között jól mű­ködő munkakapcsolat alakult ki, de a nö­vekvő feladatok ennek továbbfejlesztését igénylik. Vegyenek részt a szakszervezetek aktívabban az országgyűlés munkájában. Szervezett feltételeket kell biztosítani ahhoz is, hogy a bérből és fizetésből élők életkörül­ményeit érintő jninden rendelkezés megho­zatala előtt a SZOT, az érintett ágazati szak- szervezet véleményt mondhasson. II. A gazdasági építőmunka kérdéseit érintve a határozat kifejti, hogy a szakszervezetek egyetértenek a VI. ötéves terv irányelveiben megfogalmazott elgondolásokkal, gazdaságpo­litikánk tervezett fő céljaival és irányaival. A gazdaságpolitika fő irányvonala a haté­konyság és a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön alapuló intenzív fejlő­dés kibontakoztatása legyen. A szakszerveze­tek azt az álláspontot képviselik, hogy az életszínvonalban elért vívmányaink megőr­zése és megszilárdítása érdekében tartós, hosszú távú megoldások kerüljenek előtérbe. A szocialista munkamozgalmak szorosan kapcsolódjanak gazdaságpolitikai törekvése­inkhez. Segítsék a vállalati belső tartalékok gyorsabb feltárását és hasznosítását, a gaz­dasági erőforrások ésszerűbb, takarékosabb felhasználását, az újító, az alkotó munka hatékonyabb kibontakoztatását. A szocialista demokrácia érvényesülése, fej­lesztése társadalmi előrehaladásunk egyik döntő feltétele. A szocialista demokrácia fó­rumai kialakultak, működnek, most tartal­masabbá tételük a legfőbb feladat. Ennek feltétele, hogy a szakszervezetek fellépjenek a demokratikus módszereket lebecsülő néze­tek és gyakorlat ellen. Utasítsanak el minden formalitást, látszatdemokráciát. Határozottan követeljék meg, hogy mindenütt vegyék fi­gyelembe azoknak a véleményét, akiket a döntések érintenek, s akikre a feladatok megoldása hárul. Különös figyelmet kell for­dítani a szakszervezeti főbizalmiak, bizalmiak és a munkahelyi gazdasági vezetők, illetve a bizalmi testületek és a vállalatok, intézmé­nyek vezetői közötti együttműködésre. Ennek keretében vállalniuk kell az érdekek ütköz­tetéséből fakadó esetleges konfliktusokat is. A szakszervezeti szervek meggyőző módon képviseljék az egyéni, a kollektív, a társa­dalmi érdekeket, a napi, a távlati célok he­lyes sorrendjét. ni. A határozat szükségesnek tartja, hogy ne csökkenjen azoknak az életszínvonala, akik a megnövekedett követelményeket teljesítik. Aki pedig ennél többet nyújt, azé növeked­jék is. A szociális célokra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban az alacsony jövedel­műek, a sokgyermekes családok, a nyugdí­jasok helyzetének javítására, a lakásépítés fejlesztésére kell felhasználni. A közvélemény megérti, hogy az áraknak a piac és a termelés igényeihez kell alkal­mazkodniuk, de igényli, hogy az eddiginél gondosabban mérlegeljék a szükséges áreme­lések gazdasági indokait, a különböző réte­gekre gyakorolt hatását. Központi árintézke­déseknél, a bérek reálértékének megtartása érdekében indokolt esetekben alkalmazni kell a kompenzálás lehetőségeit. A szakszerveze­tek sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem politikailag nem tartják célszerűnek, hogy kialakuljon az árak és bérek „verse­nye”. Ezért elvárják az állami intézmények­től, hogy az árképzésben és árellenőrzésben érvényesítsék a legszigorúbb állami fegyel­met, és ennek megsértői, valamint a tisztes­ségtelen haszonra szert tevők ellen példamu­tató szigorral lépjenek fel. A szakszervezetek javasolják a kormány­nak, hogy a következő tervidőszakban olyan bérpolitikai gyakorlatot folytasson, amely elősegíti az egyes ágazatok munkaerő-ellátá­sában, a szakképzettségben tapasztalható je­lenlegi ellentmondások mérséklődését, meg­szüntetését. Szükséges, hogy a közeljövőben hosszabb távú bérpolitika kidolgozására is sor kerüljön, amit a dolgozókkal előzetesen meg kell vitatni. A kongresszus rámutat, hogy a teljes fog­lalkoztatást hazánkban változatlanul fenn kell tartani. A kongresszus belátja, hogy a szo­cialista társadalomban a teljes foglalkozta­tottság és a létbiztonság a munkaerő-gazdál­kodásban nem jelenthet mozdulatlanságot. A társadalom nem garantálja kinek-kinek a kívánsága szerinti munkahelyet. Lehetőséget kell teremteni azonban arra, hogy mindenki képzettségének és képességének megfelelően helyezkedjék el. Nagyobb mértékben kell megszervezni a dolgozók továbbképzését, il­letve átképzését. Ki kell dolgozni az egysé­ges, korszerű rehabilitáció rendszerét, ezzel is segítve a rugalmasabb munkaerő-gazdál­kodást, az egyéni és társadalmi érdekek jobb összhangját. A szakszervezetek működjenek közre abban, hogy a szükségessé váló mun­kaerő-átcsoportosítás körültekintő előkészí­téssel, emberséggel történjék. A szakszervezetek szükségesnek tartják az ötnapos munkahétre való áttérés megkezdé­sét. Ezzel együtt gondoskodni kell a munka- fegyelem megszilárdításáról, a munkaidő jobb kihasználásáról, valamint arról, hogy szabad idejüket hasznosan tölthessék el a dolgozók. A társadalmi juttatások rendszere, színvo­nala szocialista életünk egyik legnagyobb vívmánya. A szakszervezetek álláspontja az, hogy gazdasági eredményeinkkel összhang­ban ezeket meg kell őrizni, megszilárdítani és továbbfejleszteni. A kongresszus hosszú távú szociálpolitikai terv megfogalmazását és előzetes társadalmi vitára bocsátását java­solja. Szinten kell tartani, de lehetőleg még javítani is kell a gyermekellátást, az ifjúság­ról való gondoskodást. Könnyíteni kell a több gyermekes családok terhein. Ezért java­solja a kongresszus a gyes és a családi pótlé­kok felemelését, az óvodai hálózat, az álta­lános iskolai és a napközi otthoni helyek szá­mának növelését. Szükségesnek tartja az alacsony nyugdíjak reálértékének megőrzé­sét, fejlesztését. Ki kell dolgozni az idősekkel való foglalkozás társadalmi programját. IV. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy tovább erősödjék a szakszervezeti vezető tes­tületek, választott tisztségviselők és aktivis­ták felelőssége a nevelő munkáért. Megkülön­böztetett figyelmet kell fordítani a szocialista brigádok kulturális és közéleti tevékenységé­re; az olvasómozgalmakra; az öntevékeny művészeti együttesekre. A szakszervezetek segítsék a szakmai képzést és továbbképzést, valamint az alapműveltség általános megte­remtését. Vonják be fokozottabban a műszaki értelmiséget a világszínvonalú műszaki isme­retek, eljárások terjesztésébe. V. A szakszervezeti demokráciában az elmúlt öt évben kibontakozott pozitív folyamatokat új elemekkel kell bővíteni úgy, hogy társa­dalmi hatásuk tovább erősödjék. Az eddigi­eknél is jobb tájékoztatással, rendszeres kép­zéssel, továbbképzéssel és folyamatos mód­szertani segítséggel kell biztosítani, hogy a bizalmiak csoportjuk tényleges, elismert ve­zetői, a gazdasági vezetésnek pedig felelős partnerei legyenek. A határozat rámutat, hogy a szakszervezeti mozgalom irányítása egységes. A minisztériu­mok felépítésében bekövetkező szervezeti változás érinti a szakszervezetek tevékeny­ségét is. Ki kell dolgozni az összevont mi­nisztériumokkal való együttműködés szerve­zeti formáit és módszereit. A kongresszus arra is felhívja a figyelmet, hogy fontos fel­adat a dolgozók sokoldalú tájékoztatása. A SZOT és a kormány megbeszéléseiről, az ágazati szakszervezetek és minisztériumok közös tanácskozásairól, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, valamint a megyei tanácsok vezetőinek megbeszéléseiről, az igazgatók és a szakszervezeti bizottságok tárgyalásairól a dolgozóknak a korábbiaknál alaposabb tájé­koztatást kell nyújtani. VI. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozva a határozat felhívja a szakszervezeteket, hogy hagyományaikhoz híven aktívan vegyenek részt a világ dolgozóinak a békéért, a társa­dalmi haladásért, a jobb élet- és munkakö­rülményekért, a szocializmusért vívott küz­delmében. Szorgalmazzák és segítsék elő a különböző irányzatú szakszervezetek együtt­működését és akcióegységének erősítését. To­vábbra is tekintsék meghatározónak a szoros barátság és együttműködés erősítését a szo­cialista országok szakszervezeteivel, töreked­jenek arra, hogy ezek a kapcsolatok tartal­masabbá váljanak. Az internacionalista ha­gyományokhoz híven részesítsék sokoldalú támogatásban a fejlődő országok szakszerve­zeteit. Gazdagítsák kapcsolataikat a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel, elsősorban Európában. Fokozottabb lendülettel, kezde­ményezőbben vegyenek részt a Szakszervezeti Világszövetség és a szakmai nemzetközi szö­vetségek munkájában. A kongresszus végül megköszöni vala­mennyi aktivista és tisztségviselő munkáját. Reményét fejezi ki, hogy a következő évek­ben a szakszervezeték előtt álló feladatok végrehajtásában továbbra is számíthatnak rájuk. (MTI) II kongresszus határozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom