Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. december 14., vasárnap amatőrök és profik a Fiatal alkotók Körében Beszélgetés Cs. Tóth Jánossal, a KISZ Békés megyei bizottságának munkatársával Az országban szinte egyedülálló kezdeményezés volt: 1978-ban jelent meg a „Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból". A könyv szárnyukat bontogató, amatőr irodalmároknak, képzőművészeknek biztosított lehetőséget a nyilvánosságra. A könyvet a KISZ békéscsabai bizottsága adta ki. Az antológia előszavában olvashatjuk: „A Békés megyei KISZ-bizottságban végül is ezek a fiatalok olyan mecénásra leltek, amely nemcsak kilendítette holtpontjáról a reménytelennek tetsző ügyet, hanem mindmáig biztos erkölcsi és anyagi támasza maradt az azóta már alkotó körré szerveződött fiatalok csoportjának." Ügy tűnik tehát, 1978 fordulópont a KISZ Békés megyei bizottsága és a fiatal művészek kapcsolatában. Hogyan látja ma ezt a KISZ- bizottság munkatársa, Cs. Tóth János? — A KISZ IX. kongresz- szusa foglalkozott először a fiatal művészek helyzetével. Ez a tény már önmagában is bizonyítja, ifjúsági mozgalmunkban felismertük a művészetek egyre növekvő jelentőségét nevelő munkánkban. Nem véletlenül, hiszen éppen a fiatalok világlátását alakítja legjobban — a legkevesebb szűrőn át — az író, a képzmőművész munkájának eredménye. A mi felelősségünk is tehát, hogy ezt a nagyon fontos ízlést, szemléletet, embert formáló erőt KISZ-es eszközeinkkel még jobban mozgósítsuk. De nemcsak erről van szó. Nem mindegy az sem, milyen ennek a fiatal művészgenerációnak az eszmei, politikai arculata, elkötelezettsége. — E felismerések késztették a KISZ-bizottságot arra, hogy tüzetesebben megvizsgálja, mit tehet a fiatal amatőr és hivatásos művészek felkarolásáért? — Így is mondhatnánk. Ám azt is kívánatosnak tartottuk, hogy a fiatal művészek — hivatásosak és amatőrök — közül mind többen az ifjúsági mozgalom tagjaiként erősítsék az alapszervezeteket. Nemcsak művészeti tevékenységük segítéséről, kibontakoztatásáról van tehát szó. Ügy gondolom, ha ők támogatásunkkal megtalálják a közvetlen kapcsolatot azokkal, akiknek alkotnak, gyorsabban érhetnek célhoz. — E kapcsolatok kiteljesedését milyen módszerrel segíti az ifjúsági szövetség? — A KISZ IX. kongresz- szusának útmutatását követően, 1977 decemberében a megyei tanács egyetértő támogatásával határoztuk el: életre hívtuk a Fiatal Alkotók Körét. Azon voltunk, hogy fiatal művészeinknek lehetőséget biztosítunk a nyilvános szereplésre. — Mi jellemezte a Fiatal Alkotók Körének eddigi tevékenységét? — Idézni szeretnék Pogány Gábor művészettörténész közelmúltban elhangzott szavaiból: a FÁK Magyarországon azon kevés szervezetek közé tartozik, amely egyaránt tömörít profikat és amatőröket. (A szó jó értelmében vett amatőröket.) Megállapíthatjuk, hogy a profik jelenléte nagyon jól hat az amatőrök szakmai fejlődésére, az amatőrök pedig megakadályozzák a profik befelé fordulását. De ennél is többet jelent a FÁK, hiszen az alkotók egymással vitathatják meg problémáikat. így egyfajta műhelyszellem alakul ki. E szavak hűen bizonyítják, milyen szerepet szánunk tulajdonképpen a FAK-nak. Az alkotó légkörre jellemző egyébként, hogy az előbb említett antológián túlmenően 1979-ben a Magyar Rádióban is elhangzott fiatal irodalmáraink műveiből válogatás, illetve ma már egyéni sikerekről is számot adhatunk. Így a közeljövőben jelenik meg Sa- rusi Mihály, A csabai Szajnán című önálló novellás* kötete, továbbá novellája az Isten tenyerén címmel, a fiatal írók országos antológiájában. Varga Dávid Körös- nagyharsányról írt szociográfiáját elfogadta a Magvető Kiadó, ez a mű a Gyorsuló idő sorozatban jelenik meg. Beszámolhatok arról is, hogy az Új Aurora folyóirat vers-, novella-, szociográfiapályázatán a FÁK tagjai több első és második díjat szereztek. Köztük Varsa Zoltán, Zana Zoltán, Varga Dávid, Bresztyenszki Jenő és Kőváry E. Péter. A Forrásban januárban olvashatjuk Kőváry E. Péter novelláját, a Madárúton versesantológiában pedig Korín Géza, Újházi László verseit közlik. Az idén, november 29-én a Munkácsy Mihály Múzeumban nyílt képzőművészeti kiállítás. Ezzel egy időben képzőművészek alkotásait tartalmazó ízléses FAK-mappa jelent meg. Kiadás előtt áll a Fiatal Alkotók'Körének új antológiája is. A FÁK alkotóinak törekvései megyénkben széles körű támogatásra találnak. Eddigi írásaik, a képzőművészeti alkotások a tájhoz kötődnek. Ezek a fiatalok nem zárkóznak el attól sem, hogy művészeti ismeretterjesztő munkát végezzenek, személyesen is találkozzanak KISZ-alapszervezetek tagjaival és munkáskollektívákkal. Kepenyes János Úttörők írják A pusztaföldvári általános iskolában a 4046-os számú Ságvári Endre Úttörőcsapat „Ki tud többet Ságvári Endréről?” címmel vetélkedőt hirdetett — írják a Farkas Bertalan őrs tagjai. „Ismereteinket a könyvtárban bővítettük ki, kézről kézre adtuk a különféle könyveket. A rajvetélkedő után került sor a csapatszintű versenyekre. Minden osztályt öt tanuló képviselt. A győzelmet a mi 8. osztályosaink szerezték meg.” # Levéllel fordultak a Minimagazinhoz a kondorosi „Tulipánok”. A kondorosi Marx utcai általános iskola Tulipán őrsének úttörői a közelmúltban hangversenyen Az orosházi József Attila úttörőcsapat kisdobosai szívesen ápolják, a hagyományokat. Az úttörőmozgalom megalakulásának 35. évében különösen nagy súlyt fektetnek az óvodákkal történő kapcsolattartásra. Ennek jegyében keresték fel a közelmúltban az első osztályos pajtások az orosházi Rákóés irodalmi előadáson vettek részt. Az őrs tagjainak sokoldalúságát bizonyítja, hogy nemcsak az irodalom, a zene iránt érdeklődnek, hanem szívesen sportolnak is. Az elmúlt héten kosárlabda-mérkőzést játszottak a békésszentandrásiak csapata ellen. Előző levelükben még azt írták, hogy Romániába készülnek, azóta már haza is jöttek. Az osztály tagjai először jártak külföldön, így tehát érthető volt izgalmuk. Az úttörőket elkísérte a patronáló Petőfi Sándor Szocialista Brigád néhány tagja. Ellátogattak Nagyváradra, Nagyszalontára, s útközben előadták Arany János életéről szóló műsorukat. Megnézték az Arany János Emlékmúzeumot is. „Ez volt a legszebb!” — állították a „Tulipánok” egybehangzóan. czi úti óvodát, amelynek falai nem is olyan régen, még nekik adtak otthont. Készségesen kapcsolódtak ä kicsinyek szórakoztatásába az iskola 3 a és 3 b osztályos kisdobosai is, akik Télapó-műsorral viszonozták a szívélyes vendéglátást. A sikeres találkozó zárásaként a gyermekek az alkalomhoz illően, megajándékozták egymást. Óvodások és kisdobosok találkozója Adtál egy lehetőséget... lohn Lennon élt 40 évet A közvélemény-kutatások és felmérések szerint népszerűbbek voltak a vallásalapítóknál, nevükkel volt tele jó tíz esztendeig a világsajtó Patagóniától Indiáig, Budapesttől Camberráig. A Beatles nemcsak egy zenekar nevét jelentette, hanem sok millió fiatal életérzésének szimbólumává is nőtt. Enciklopédia- és lexikoncímszó lett a Beatlesből a tíz évvel ezelőtti feloszlás után. És címszó lett szellemi vezetőjükéből, John Lennonéból is, akinek életét kedden este New Yorkban kioltották egy elmebeteg pisztolylövései. A beat-rock három értelmetlen halálú személyisége, Janis Joplin (1943—1970) Ji- mi Hendrix (1942—1970) és Brian Jones (1942—1969) után ugyanilyen feleslegesen halt meg az 1940-ben, Liverpoolban született Lennon is. Ellentmondásos életet élt, a nélkülözésekkel teli gyerekkor után csak szuperlativu- szokkal leírható anyagi gazdagságra, hírnévre tett szert három gombafejű társával. Botrányok és halhatatlan sikerek, narkotikus ihletettség és pacifizmus, a lovaggá ütés pillanatai és azóta sem volt forróságú és extázisú csodakoncertek, aranylemezek garmada, és országokból való kitiltások jellemezték Lennon útját is. És a Give Peace a Chance (Adj egy lehetőséget a békének) című dal fura körülmények között történt megkomponálása, amely igazi békehimnusszá vált. Lennon meghalt, s itt maradt emléke. Arra fogunk emlékezni, ami értéke volt. A Beatles-nagylemezek már- már klasszikussá vált dalaira, az ő szerzeményeire, az Egy nehéz nap éjszakája, a Sárga tengeralattjáró és a Help! című Magyarországon vetített filmjeik epizódjaira, a még nagyság-Lennonra. A drótkeretes kerek szemüvegű Beatles-tagra, Harrison, Ringó és McCartney társára. Az alkotó Lennonra. (N. L.) Fotó: Martin Gábor — csak „Vizmíisöknek” A Vásárhelyi Pál Szakközépiskola kollégiumban lakó diákjai a közelmúltban rendezték meg az ifjúsági úttörőházban az immár hagyományossá vált kollégiumok közötti vetélkedőt. A diákok ezúttal tréfás vetélkedőn mérték össze tudásukat, ügyességüket. A házigazdák a Centrum Kollégium lakói voltak. A vetélkedő programjában szerepelt lisztfújás, lekvároske- nyér-evés, léggömbtánc. Ezen a délutánon mindenkit jókedvre „hangolt” a játék öröme. A tanulás, a mindennapok gondjait feledve játszottak a diákok. „Tessék vigyázni, az ajtók csukódnak...” Az északi szél tépi, kavarja a hatalmas pelyhekben hulló havat... Roppant óvatosnak kell lenni. A hó alatt jegesek az utak. A megyeszékhely 8-as számú buszjárata az Erdélyi sortól a MEZÖGÉP-ig közlekedik. Ez az útszakasz 7,4 kilométer, 19 perc lenne a hivatalos menetidő. Lenne, mert a gépkocsivezetők egyértelműen állítják, hogy ezt az időt lehetetlen tartani, száraz, optimális idő mellett is. Lehetetlen, mert... Frankó Pál, a 8-as fiatal gépkocsivezetője: — Többek között azért, mert az útvonalon 16 megálló és három közlekedési lámpa van, s hét helyen kell elsőbbséget adnunk. A Centrumnál levő lámpa például 12 másodperc után vált. Ez azt jelenti, hogy ha előttem két-három személygépkocsi áll, már nem jutok át a zöld jelzésen. Erről jut eszembe, hogy unos-untalan hallunk az energiatakarékosságról. Akkor miért működnek reggel 6 órakor a jelzőlámpák, amikor még alig van forgalom? Csúcsidőben meg sokszor kikapcsolják. Ki érti ezt? Szóval, hogy folytassam, képtelenség tartani a menetidőt. Borzasztó rossz hatással van rám, amikor tudom, hogy a megállókban szidnak. De, hát kit szidjanak? Az utasokat nem érdekli, hogy a busz miért késik, pedig ha tudnák, engem legalább any- nyira bosszant, mert szeretem a pontosságot. Ügy tudom, hogy nemcsak a földön, hanem a levegőben is előszeretettel fogja a kormányt. — Igen. Tíz évig voltarp sportrepülő. Vitorláztam. De most több okom van arra, hogy kényszerpihenőt tartsak. Egy: a Kemény Gábor Szakközépiskola 2. osztályát végzem autóforgalmi szakon. Kettő: nemrég nősültem, van egy kisfiúnk. Harmadszor, de nem utolsósorban: a munka. Egyszóval leköt most a család, a munka és a tanulás .... — Hogy mennyi kilométert vezettem már? Nézzük csak? Nyolc éve van jogosítványom, négy éve viszem a 8-as járatot. Hát, megközelítem a 250 ezret. — Hány éves? — Huszonhét. A beszélgetés két járat közötti 20 perces kiállás alatt zajlott le. Frankó Pál elnézést kér, visszaül fülkéjébe, és már mondja is a mikrofonba: — Tessék vigyázni, az ajtók csukódnak... Kép, sző eg: Béla Vali
