Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. december 14., vasárnap o fl Kner tovább halad Ez év július elsejével egyesfiit a megye két nyomdája, és az új vállalat az ország egyik legnagyobb nyomdaüzeme lett. A Kner Nyomda néven tovább működő új nagyvállalat 1500 dolgozót foglalkoztat, és termelése egy* milliárd forint évente. Az egyesülés természetesen hosszú ideig vitatéma volt. Sokan megkérdőjelezték az összevonás szükségszerűségét, vagy úgy vélték, hogy értelmetlen volt ezt év közben végrehajtani. Mások szerint a döntés előkészítése nem volt kellően körültekintő. Mi igazolódott be ezekből az aggodalmakból, hogyan alakult az új nyomda sorsa, csaknem fél évvel az egyesülés után? A kérdésre Három- széki Pál vezérigazgató válaszolt. — Nem titok, hogy az egyesülés nem egy gyors elhatározás következménye volt. Már a múlt évben tárgyalások folytak arról, hogyan lehetne ésszerűbben, jobban átszervezni a megye nyomdaiparát. Két lehetőség volt: az egyik, hogy egy csomagolóeszközt és egy könyvgyártó üzemet kellene létrehozni. Az első a békéscsabai Kner Nyomda, a második a Dürer Nyomda és a Kner gyomai részlegének egyesítése után létrejövő új üzem lett volna. Hosszas tárgyalások után a párt, a megyei tanács, és a Könnyűipari Minisztérium illetékesei ezt elvetették, és a második megoldást választották: létrejött a megye teljes nyomdaiparára kiterjedő, egységes vezetés alatt álló nagyvállalat, a Kner Nyomda, melynek üzemei megtartották régi nevüket. A cél az volt, hogy egyesítsük a szellemi és anyagi erőket, fokozódjon a termelés hatékonysága. Az évközi egyesítésre pedig azért volt szükség, hogy a VI. ötéves tervet már az új vállalat lehetőségeinek figyelem- bevételével készíthessük el. kozzuk könyvgyártásunkat. Erre mindkét nyomda hagyományai köteleznek bennünket, és persze — főleg az exportban — nagy üzlet is van. Ügy tervezzük, hogy kétszáz százalékkal növeljük a hazai eladásra és a tőkés exportra szánt művészeti, bibliofil és kis példányszámú színes könyvek gyártását. Nekünk a jövőben sem gyobb részét. Ezen a területen milyen fejlődés várható? — Könyvből a kétszáz szá- zalékos felfutás után is csak 3 ezer tonnányit gyártunk egy évben, csomagolóanyagból viszont mintegy 20 ezer tonnát. Az arányok önmagukért beszélnek, nyilvánvaló, hogy a csomagolóanyaggyártást nem hanyagolhatjuk el, sőt nagymértékben fejlesztenünk kell. Ezen a területen is be akarunk tömi a tőkés piacokra, és ennek sikerére minden esélyünk megvan. Természetesen nagyarányú gépi rekonstrukcióra lesz szükség. Központi üzemünkben az ofszetgépek jelentős része már elérte az elavulás felső határát, s e gépeket le kell cserélni, vagy fel kell újítani. Ki kell vonnunk a termelésből azokat az erkölcsileg elavult gépeket is, amelyek sok helyet foglalnak .el, és értékes munkaerőt kötnek le. Mivel a VI. ötéves terv során túl sok pénzünk nem lesz, okosan kell kihasználni lehetőMár a tesztnyomatok készülnek a most összeszerelt- heidel- bergi nyomógépen Fotó: Lányai — Fél év persze rövid idő ahhoz, hogy megvonjuk az egyesítés mérlegét, de nyilván vannak már olyan adatok, melyekből fontos következtetéseket lehet levonni. Egyesítések után általában az első időben csökken a hatékonyság. Itt ez bekövetkezett? — Nálunk szerencsére nem. Persze ez csak szófordulat, a dolog nem a szerencsén múlott. A dolgozók és a vezetők többsége megértette, hogy az új helyzetben nem a régi dolgok, hanem a mostani munka a megítélés alapja, így sikerült elérnünk, hogy a második félévben 50 százalékkal nőtt a nyereség az egyesülés előtti időhöz képest. Izgalom természetesen még mindig van, de egyre kevesebben foglalkoznak már a múlttal, és egyre többen a jövővel. — Változik-e a jövőben a vállalati koncepció? Lesz-e profil- módosítás? — Sem a koncepciónk, sem a profilunk nem változik, de bizonyos aránymódosítások természetesen 'elkerülhetetlenek. Profiltisztítást elsősorban egyes telepeinken hajtunk végre, mert bár nagyvállalat vagyunk, három helységben, és hat üzemegységben termelünk. Az egyes üzemegységeknek világosan meg kell szabni a tevékenységi körét. Gyomán és a Dürer-üzemben például csak könyvet és újságot akarunk gyártani, a központi üzem címke- és dobozgyártásra szakosodik. Gyulán végezzük majd — a könyvgyártás mellett — a lakossági szolgáltatásokat. A VI. ötéves terv egyik legfontosabb, és talán egyik legnehezebb feladata az lesz számunkra, hogy teljes mértékben kihasználjuk az összevonás adta lehetőségeket és az igazi nagyüzemi kategóriát mind a technikában, mind a szervezésben elérjük. — Szó esett az előbb bizonyos aránymódosításokról. Mit jelent ez konkrétan? — A lényeg a következő: a doboz- és címkegyártás mérsékelt növelése mellett rendkívül dinamikusan fónagy tömeget, hímem inkább magas minőséget kell produkálnunk. Csak így érhetjük el azt a célt, amit vállaltunk: öt év alatt 5 millió dollárt hozunk a népgazdaságnak könyvexportunkkal. Sokan ezt túlzott reménynek tartják, szerintem azonban ennél jóval nagyobb lesz exportunk. Az ötmillió dollár kitermelését csak jövőre kellene elkezdenünk, de az első egymilliót már az idén elértük. A magam részéről ezért nem tudom elfogadni az e téren jelentkező aggodalmat és kishitűséget. — A tőkés könyvexporthoz, vagy egyáltalán a minőségi munkához megfelelő műszakitechnikai feltételek is kellenek. Rendelkezik ezekkel a nyomda? — Részben már igen, amit eddigi exporteredményeink is bizonyítanak. A frankfurti könyvvásáron például óriási sikert aratott több, a Dürer- üzemünkben készített kiadványunk. Azért műszaki színvonalunkkal nem lehetünk elégedettek, sok az elavult gép üzemeinkben, néhány korszerű eszköz- pedig hiányzik. Feltétlenül be kell vezetnünk a fényszedést, mert anélkül egyre kevésbé lesz biztosítható a szövegelőállítás kellően magas minőségi színvonala. Egy ilyen rendszer az összes üzemet el tudja látni, és ez is indokolja az összevonást. De előbb- utóbb meg kell oldanunk, hogy saját színbontó berendezésünk is legyen. Jelenleg ugyanis több hónapos, gyakran egyéves a színre bontás átfutási ideje, és ennyit nem várhatunk, ha exportálni akarunk. Nemrég egy nagyon komoly, több száz színes képet tartalmazó albumra .vonatkozó francia rendelésünk esett kútba; mert néhány színes képről próbanyomatokat kértek és azt csak négy hónap múlva tudtuk kiküldeni. Partnereink jól fizetnek, de cserébe gyors és pontos munkát kémek. — Csomagolóanyag-gyártásról eddig még nem esett szó közöttünk, pedig úgy tudom, a jövőben is ez adja a termelés naségeinket. Ahol csak lehet, több ajánlatot kérünk, közülük választjuk ki a legjobbat és a leggazdaságosabbat. — A cimke- és dobozgyártásnál mindig gondot okozott az alapanyag-ellátás. Várható-e ezen a téren valamiféle javulás? — Valóban, e termékek gyártásához nagyon sok import-, és hozzáteszem, tőkés importanyagot használunk fel. A hazai papíripar jelenleg a nyomdaipar igényeinek csak kis részét tudja kielégíteni. Még olyan egyszerű termékhez, mint a sörös- vagy boroscímke is, import papírt kell használnunk. Ez természetesen sokba kerül. Hogy a költségeket csökkentsük és az importot kiválthassuk, máris felvettük a kapcsolatot a Szolnoki Papírgyárral. Szolnokon 6,5 milliárd forintért új, modem papírgyár épül, szeretnénk ennek termékeit minél nagyobb mértékben felhasználni. Ezért a kezdettől fogva együttműködünk az ottani szakemberekkel, hogy olyan papírokat gyártsanak, melyeket minél több célra fel tudunk használni. — Legutóbbi találkozásunkon — nem sokkal az egyesülés után — azzal fejezte be a beszélgetést, hogy aki hajlandó együtt dolgozni a közös célokért, aki beáll a sorba, arra a jövőben is számít, de aki a jövő ellen dolgozik, arra nem tart igényt. Változatlan a véleménye? — Természetesen most is ugyanígy gondolom. Nem hallgathatom azonban el, hogy még ma sincs teljes csend a házunk táján, vannak néhányan, akik nem az összekovácsol ódást szolgálják, hanem a széthúzást szítják. Ellenük a jövőben is határozottan fellépünk, és ehhez a megyei párt- és állami szervektől minden segítséget megkapunk. Egy dolgot mindenkinek tudomásul kell venni: a magunk elé tűzött célokat el kell, és el is fogjuk érni! A mi közismert Kner-emblémánk a haladást szimbolizálja. Nekünk ehhez kell hűnek maradnunk! Lónyai László Fizikai és irodai dolgozók egy alapszervezetben Fizikai dolgozók és „irodisták” fele-fele arányban alkotják a Békéscsabai Kötöttárugyár hármas számú pártalapszervezetét. A munkamegosztásban elfoglalt hely mellett az is tovább színesíti az összetételt, hogy az adminisztratív foglalkozásúak a vállalat több osztályának dolgozói, a fizikaiak közül pedig legtöbben a 'festöde, illetve a kikészítő üzem munkásai. Ezek után a legfontosabb kérdés: egységes-e mégis ez a kommunista kollektíva? Nos, az alapszervezet péntek délutáni beszámoló taggyűlése alapján mindenképpen igennel kell válaszolnunk a kérdésre. Nemcsak az igazolódott be az elhangzott beszámolóból és a tíz hozzászólásból, hogy a gyárban a párttagok beosztásra való tekintet nélkül felelősséget éreznek üzemük sorsáért. Az is kiviláglott, hogy van mit mondania egymásnak a lakatosnak, az osztály- vezetőnek, a főművezetőnek, és az adminisztrátornak, a festődéi dolgozónak, meg az üzemi pártbizottság titkárának. Ha a feladatok egységes értelmezésének titkát kutatjuk ebben a „vegyes” alapszervezetben, a vezetőség beszámolója siet a segítségünkre, amely így fogalmaz : a pártcsoportok munkájában az előző évhez viszonyítva fejlődés tapasztalható. Van olyan pártcsoportunk, amely negyedéves rendszerességgel tart értekezletet. Ezek az értekezletek mindig fontos témákat tűztek napirendre. A pártcsoportvezetőknek az értekezletek megtartásához a jövőben is segítséget nyújt a vezetőség. Jelenleg az a gyakorlat, hogy minden pártcsoport-ér- tekezleten a vezetőség valamelyik tagja jelen van. S emeljük ki a beszámolónak még egy pontját: alapszervezetünk párttagjai közül 25 fő az ML esti közép, 9 fő az ML esti egyetem, 4 fő pedig az MLEE szakosítóját végezte el, jelenleg beiskoláztak az ML esti középiskolába négy, a szakosítóra pedig egy párttagot. Az 1980/81-es oktatási évben a vállalatnál szervezett politikai oktatásban 46-an vesznek részt. Az első idézetre visszatérve, annyit kell elmondanunk kiegészítésképpen, hogy a 3. számú pártalapszervezet hét pártcsoportja az, amely a vezetőség irányításával képes egységbe fogni a nagy létszámú alapszervezetet; így sikerül áthidalni a tagoltságból fakadó nehézségeket. Ezek azok a közösségek, amelyek segítik, számontart- ják a párttagok pártmegbízatásainak teljesítését, s amelyek-a mostani beszámoló taggyűlést megelőzően maguk is mérlegre tették az 1980-as mozgalmi munka eredményeit, hiányosságait. A pártcsoportokból indulnak ki azok a javaslatok is, amelyeknek alapján a vezetőség káderképzésekben, beiskolázásokban és a pártépítés kérdéseiben dönt. A beiskolázás előbb említett — és tégyük hozzá, igen nagyszerű — eredménye a vezetőség tudatos és következetes munkájának gyümölcse. Jegyezzük meg, hogy a politikai oktatásban a párttagok szintén a beosztásuktól függetlenül vesznek részt; ma már a festődéi munkások között is dolgozik olyan, aki elvégezte a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemet. A kép természetesen nem lenne valós, ha csak a sikerekről szólnánk. A továbblépést akadályozó tényezőket a beszámoló taggyűlésen felszólaltak is igazán kritikusan elemezték. Dr. Markovics Ferenc osztályvezető az agitációs és propaganda- munka színvonalának emelését kérte a vezetőségtől, és a munkafegyelem szigorításának követelményére emlékeztetett. Dr. Kiss Bálintné a vállalati párt vb felhatalmazásából értékelte a 3. számú alapszervezet munkáját; hangsúlyozva, hogy a továbbiakban is a pártcsoportok tevékenységére fordítsák a fő figyelmet. Krnács Pál osztályvezető a vállalat piaci nehézségeit ismertette; bizonyítva, hogy az itt dolgozók minőségi munkája lehet csak garanciája a nyereséges termelésnek. Gajdács Mihály festődéi főművezető arról számolt be, hogy az utóbbi hónapokban biztatóan csökkent a festődében a minőségi hibából adódó újramegmunkálások aránya, s megszűnőben van a fluktuáció is. Szarvas Mátyásáé pártcsoportja tagjainak pártmegbízatásáról beszélt, majd Tóth Eta, a megyei pártbizottság munkatársa szólt elismeréssel a kötöttárugyári kommunisták példamutatásáról. Kurilla János osztályvezető a munkaerő-gazdálkodás eredményeit taglalta, Horváth Béla festődéi dolgozó pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a feladatokat demokratikusan meg kell osztani a vállalatvezetés, és a vállalat politikai, társadalmi szervezetei között. Biró Béla, az üzemi pártbizottság titkára a munkafegyelem kérdéseit a munkaellátás visszásságaival hozta összefüggésbe, míg Martincsek Pál lakatos szívből jövő szavakkal kért minden párttagot arra, hogy valamennyien forduljanak nagyobb figyelemmel és megértéssel egymás munkája, gondjai felé. (A vita a titkári zárszóval ért véget.) K. E. P. agrártörténeti munkacsoport alakul A hét elején ülésezett a TIT Békés megyei szervezete mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakosztályának vezetősége. Ekkor határozták el, hogy az 1981—82-es ismeret- terjesztő évadot az agrár- hagyományok ápolása jegyében rendezik meg. Békés megye több évszázados múltban gyökerező mezőgazdasági emlékei csak szűk körben ismertek, számos természeti értékünkről nem, vagy csak nagyon kevesen tudnak. Érdemes néhányat kiemelni ezek közül: a szarvasi arborétum, a szárazmalom, a . békéscsabai malomipari múzeum, a szentandrási duzzasztó. A természeti szépségek között jelentős a dévaványai túzok- rezervátum. a tatársánci ősgyep és a szabadkígyósi tájvédelmi körzet. Sorolhatnánk tovább a megye látogatásra, megismerésre érdemes részeit, mezőgazdasági műemlékeit, amelyek kevéssé esnek az országos figyelem középpontjába. Ezt az állapotot szeretné a TIT megszüntetni azzal, hogy jövőre agrártörténeti és természetvédelmi munkacsoportot hoz létre. A terv szerint a csoport tagjai felkutatják a megye agrártörténeti emlékeit, rendszerezik őket és segítséget nyújtanak vándor- kiállítások, előadások megrendezéséhez, a műemlékek bemutatásához. Kirándulásokat szerveznek a természet- védelmi területekre, szorgalmazzák a tájegységek megismerését. Ehhez igénybe veszik az illetékes társadalmi szervek, iskolák, múzeumok és környezetvédelemben jártas szakemberek munkáját is. A munkacsoport jövő év január elején tartja alakuló ülését. M. Sz. Zs. A Celltex Háziipari és Ipari Szövetkezet sikeres termékváltást hajtott végre a celldömölki kötő- és varróüzemében. Az egykori varrónők alapos átképzés után ma kiváló minőségű magnetofon-alkatrészeket gyártanak a BRG-nek, és villanymotor-alkatrészt az NSZK-beli Papst-cégnek (MTT-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS)
