Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-12 / 265. szám

1980. november 12., szerda Helytörténeti gyűjtemény Sarkadon Hivatalosan még nem az, mert a gyűjtés javában fo­lyik, és a leltározás is. Egyetlen helyiségben zsúfo­lódik közel 4 ezer tárgy, fo­tográfia, irat és más egyéb, a község múltja szempontjá­ból szinte felbecsülhetetlen érték. Hadabás János tanár, a gimnázium könyvtárosa szor­goskodik a gyűjtéssel és a leltározással, miközben al­kalmanként kiállításokat is rendez régi használati tár­gyakból, eszközökből, öltözé­kekből. Az egész gyűjte­ményt bemutatni azonban még távoli lehetőség, ez a közeljövő gondja, feladata lesz. — Gyűjtőkörünk eléggé ál­talános, kialakult azonban két nagy csoport, amit külö­nösen fontosnak tartunk. Az első, hogy összegyűjtsük a sarkadi és a környékbeli népviselet még meglevő da­rabjait, a mindennapos hasz­nálati eszközöket, tárgyakat. A második nagy terület a kiemelkedő életutat megjárt sarkadi születésűekkel kap­csolatos gyűjtés. Ezek közül máris igen szép és értékes anyagunk van Veress Sán­dorról, aki 1828-ban szüle­tett, debreceni kollégista volt, és a szabadságharc idő­szakában Bem oldalán har­colt. Később Kossuth szárny­segédje lett, és elkísérte az emigrációba is. Nagy műve: „A magyar emigratio Kele­ten”. öccse, a szintén Sar­kadon született Veress Fe­renc önkéntesként állt a hon­védseregbe, Világos után ta­nító lett, majd uradalmi is­pán Kétegyházán. Ütleírásai, a szabadságharcra való visz- szaemlékezései az 1870-es években pesti lapokban je­lentek meg. Itt dolgozott hosszú ideig Márki Sándor történész, bátyja, Márki Ist­ván itt is született. Ö volt az első magyar sakkönyv írója, ezt a könyvet hama­rosan megszerezzük a gyűj­temény számára. A közel­múlt kiemelkedő sarkadi egyéniségeinek munkásságát is felmérjük, összegyűjtjük tárgyi emlékeiket. A nagy­községi tanáccsal együtt Sarkadi útikalauz összeállí­tását kezdtük meg, mely fo­tókkal illusztrálva mutatja majd be a mai Sarkadot, de utal múltjára is. A megyei, múzeumi szer­vezet segíti a sarkadiak tö­rekvését, hogy történelmük eseményeit, a népművészet emlékeit szakszerűen meg­őrizzék, és — ha ideje érke­zik — azt megfelelő kiállí­táson a község lakóinak és vendégeinek is bemutathas­sák. (sass e.) A Rakéta Regénytár izgalmas kötete Bacsó Péter: Bacsó tényleg ügyes (talán túlzottan is ügyes?) kézzel nyúlt a témához. Ügy tesz, ahogyan az okos felnőtt szo­kott a félős gyerekkel. Oda­viszi a sötétben szörnyeteg­nek, sárkánynak, boszor­kánynak látszó jelenséghez, és biztatja, hogy nyugodtan fogja, tapintsa meg a jám­bor kérődzőt, a szélben sej­telmes ábrákat rajzoló fákat, bokrokat. Mert amit értünk, amit meg tudunk fejteni, az már nem félelmetes, azzal már tudunk mit kezdeni. A hasonlat persze — mint min­dig — sántít is, s nagy ok­talanság csak butának tarta­ni messzi őseinket, akik ret­tegve féltek az óriásoktól, szörnyektől, a fantáziájuk te­remtette és a valóságos ré­mektől! Bacsó Péter filmre­génye ugyanis kísérletet tesz arra, hogy — noha csak a jelenség szintjén — bemu­tassa azt a hatalmi-politikai struktúrát, amelynek alap­eleme volt a félelem és a bi­zonytalanság. Groteszk hely­zeteivel és jellemeivel azt bi­zonyítja be, hogy ebben a mechanizmusban teljesen esetleges, hogy ki a végre­hajtó és ki az áldozat. Pon­tosabban egyszerre az min­denki : szenvedő alanya és tárgya is. Az egészben az a pokoli, hogy senki se lát tisz­tán, mert az igazságot alá­rendelik a hazugságoknak, a hamisságokat gyönyörű Csil­logó frázisokba csomagolják. Mert az nyilvánvaló, s min­denki (még az ellenség is) elfogadta, hogy egy társadal­mat gyökeresen átalakító változásnak vannak valós és potenciális ellenségei. Ám ahelyett, hogy pontosan meg­nevezték volna azokat, erő­feszítéseket tettek volna megnyerésükre, a gyanút tét­A tanú ték totálissá, kiterjesztve mindenkire, aki él és mozog. így jött létre az a jogtörté­netben képtelen helyzet, amelyben az ártatlanságot kellett bizonyítani a bűn he­lyett. Márpedig ki mondhat­ja el magáról, hogy soha semmit se vétett? S ha nem vétett is, kit nem lehet meg­rágalmazni? Tanú is akad mindenre, ha nagyon akar­ják, s már kész a vádirat. Pelikán József gátőr, hogy legyen mit enniük, disznót hizlal abban a pincében, amelyben annak idején a nyilasok elől elbújtatta kom­munista barátját. „Feketevá­gásért” feljelentik, s mit hoz a sors, a véletlen: éppen az a miniszter barátja „buktatja le” a tepertőszakon szimatot fogó rendőrök előtt, akit an­nak idején a nyilasok elől a pincébe, történetünk idején meghűlés elől az ágyába me­nekített. Ezzel kezdődik Peli­kán József hullámvasútszerű „karrierje”, amely a börtön­ből a különböző igazgatói székekbe (uszoda, vidám park, narancstermelő állami gazdaság) löki ezt a derék, az eseményekből és „elvárá­sokból” mitsem értő gátőrt. S miközben a hátborzongató történetet olvassuk, úgy ne­vetünk fel önkéntelenül időn­ként, hogy a hideg futkos a hátunkon. Mert a helyzet, s a szellem, amely ezeket a helyzeteket megteremtette, egyszerre volt nevetségesen stupid, ugyanakkor félelme­tesen raffinált. Azaz — kita­lálták már erre a szót — abszurd és groteszk. Abszurd volt maga a mechanizmus, és groteszk bábok benne az emberek, a fő- és melléksze­replők egyaránt. Pelikán, „a kisember” csupán élni akart, és felnevelni nyolc gyerekét, életben maradni mindenáron, Ösztönösen, helyzetéből adó­dóan volt baloldali és de­mokratikus érzelmű, egész­séges valóságismerete, föld- közelisége tiltakozott min­denféle metafizikus „ideoló­gia” ellen. Elvben ugyan el­fogadta, hogy van ellenség, sőt fel is ismerte az igazit, a „kisnyilast”, Horthy rend­őrét, aki kiverte a fogát, és nem értette, hogy ezek a Gazemberek hogyan válnak eszközzé a hatalom kezében, amelyeket igeneit, s amely mindenkor őrá, a pelikánjó- zsefekre hivatkozott. Ám ez olyan ellentmondás, olyan ideológiai gubanc — ideje lenne már beszélni erről is —, amelyeket Pelikán József­nél képzettebb, felkészültebb elmék sem tudtak megérte­ni, illetve ki meggyőződésből, ki gerinctelensége miatt bó­logatott rá. A múlt, a múltunk nem olyan, mint egy szép kifestő­könyv, amelyben tetszőlegesen kiszínezhetjük az előrajzolt ábrákat. A történelem oly­kor fekete tussal ír, de hiba lenne, ha ezeket a lapokat kitépnénk a könyvből, mint ahogyan az is nagy felelőt­lenség, ha oldalakat ol vasat - lanul átlapozunk. Bacsó Pé­ter filmregénye csupán sze­rény ábra ebben a múltat idéző-feltáró könyvben. Iro­dalomnak kevés, de hisz nem is annak szánta. A pa- radoxona a dolognak az, hogy a belőle készült film viszont mintha nem is len­ne, alig láthatta valaki, mert szinte titokban vetítették, itt- ott. Rejtély, hogy akkor az alapanyagul szolgáló sztorit miért dobták ebben a papes- back sorozatban nagy pél­dányszámban a piacra? Nem olyan ez, mint a filmbeli cit­romízű „narancs”?... Rek­lámja valaminek, ami gya­korlatilag nincs?... (Magvető Könyvkiadó, 1980. Budapest) Horpácsi Sándor Hollywood csillogása és árnyai I. A kezdetektől a filmvárosig A nem szocialista orszá­gok mozijainak műsorát ál­talában 60 százalékban ame­rikai filmek teszik ki (míg a szocialista filmek aránya csak 5 százalék). A szocialis­ta országokban a kulturális elvek által alakított arány nem kedvez ennyire az ame­rikai filmnek, de az ameri­kai filmek sikere itt is két­ségtelen. 1979-ben (csak a bemutatás évét véve) két amerikai film érte el a 2-2 milliós nézőszámot, míg a leglátogatottabb magyar film nézőinek száma is fél mil­lió alatt maradt. Az ameri­kai film tehát letagadhatat- lanul életünk mindennapi té­nye, moziban és televízió­ban egyaránt. S az amerikai film — bár a nagyon szoros összefüggés már egy kicsit megbomlott — máig sem választható el Hollywoodtól, pontosabban attól, amit Hollywood a filmkészítésben jelent. Hollywoodban ma már 30—40—50 millióért is ké­szítenek filmet, amelyeknek legalább 100 milliót kell be­hozniuk (s ezt olyan filmek, mint a Cápa vagy a Csilla­gok háborúja, be is hoz­zák). Üzletileg tehát ugyan­úgy nem elhanyagolható Hollywood, mint akkor, ami­kor a film keletkezése után hamarosan az. Egyesült Álla­mok negyedik iparága lett. Nem véletlen tehát a vele kapcsolatos különböző né­zet, az érdeklődés és a misz­tifikáció. Mindezek mellett egy visszatekintést Holly­wood útjára az amerikai film vitalitása is indokolja. Most, a filmművészeti válsá­gok idején, a megújulási ké­pesség sok tanulsággal jár más országok számára is. * * * A mai értelemben vett mozi Louis Lumiére talál­mánya révén 1895-ben jött létre Franciaországban, azonban 1891-ben egy ame­rikai feltaláló és üzletember, Thomas Alva Edison már szabadalmat jelentett be az ún. kinetoscope-ra. Mozgó- fénykép volt ez is, de nem volt kivetítve, mint a Lu- miére-féle mozi, hanem vég­telenített szalagon egy pénz­darab bedobásával kis szek­rényszerű dobozban volt — egyszerre egy személy szá­mára — látható. Természe­tesen Louis Lumiére után Edison is áttért a vetítésre, de már ezt megelőzően tár­saságot hozott létre a talál­mány. kiaknázására. Kezdetben nemcsak fil­met, hanem gépet is adott el a társaság (hiszen enélkül nem tudtak volna vetíteni), amely 1902-ben tért át a filmkölcsönzésre. Ameriká­ban 1905-ben épült fel az első, kizárólag filmvetítés­nek otthont adó helyiség, s 1908-ban már tízezer mozi működött. A kereslet óriási volt, messze felülmúlta a kínálatot. Ezt a hatalmas üzleti lehe­tőséget tíz jelentősebb cég aknázta ki az adott időben, amelyek 1908-ban összefog­tak és létrehozták az ún. Filmszabadalmi Társaság ne­vű kartellt. Az ún. függet­len vállalkozóknak a tröszt nem tudott sokáig ellenáll­ni. Ezek a független cégek hozták létre végül Holly­woodot, sőt nagyjából máig is ez a nyolc jelenti alapjá­ban Hollywoodot. Nyilvánvaló, hogy Holly­wood nemcsak természeti és építészeti adottságaival von­zotta őket, hanem igyekez­tek eltávolodni New York­tól, a tröszt ellenőrzési szfé­rájától. És persze győzelmük­höz a tröszt felett nemcsak Kétszáz kisdiák jár a végegyházi általános iskolába, amely- ; nek öt tanterme négy épületben kapott helyet. A szűkös hely ! miatt összevont osztályokban is tanulnak a gyerekek. Képűn- ■ kön a hetedik osztályosok Paulik Anna tanárnő irányításá- ; vaj Móricz Zsigmond egyik elbeszélését elemzik az irodalom- § órán Fotó: Gál Edit g saját erejükből jutottak. Egy­re inkább felébredt a bank­házak és monopóliumok ér­deklődése a filmüzlet iránt, és egyre inkább finanszíroz­ták a trösztök vállalkozását, így a függetlenek csak a tröszttől voltak szabadok, valójában egyre jobban füg­gőségbe kerültek a monopó­liumoktól. A Paramount Pictures Inc. a magyar Adolph Zukor ne­vével kapcsolódott össze. Zukor Magyarországról ti­zenhat évesen került Ameri­kába, ahol bolti szolga Jett egy szőrmeüzletben. A prémmegóvással kapcsola­tos találmánya révén önál­lósította magát. Majd Mar­cus Loewvel panoptikumot nyitott. Később mozit vett, amelyet mozihálózattá fej­lesztett. Ezt követte egy gyártó vállalat létrehozása, amely egyesült Jesse Lasky vállalatával. Végül egy for­galmazó vállalattal való egyesüléssel kialakult a Pa­ramount (ez eredetileg a forgalmazó vállalat neve volt). A Metro—Goldwyn—Ma­yer vállalathoz több név is­merete szükséges. A lengyel Samuel Goldfish még gyer­mekkorában került Ameri­kába. Színész és színházi vál­lalkozó lett. Hamarosan az a Jesse Lasky lett a sógora, aki előbb aranyásó volt, majd újságíró lett, végül a show-üzletbe lépett be. Együtt alapították azt a vál­lalatot, amely később Zukor vállalatával egyesült. Maga Goldfish pedig Edgar Selwyn filmrendezővel hozott létre vállalatot (amelyet össze­vont nevükkel jelöltek: Goldwyn). Közben Marcus Loew szintén otthagyta a panoptikumot, és moziüze­meltető vállalatba fektette a pénzét, majd megvette az elég jelentéktelen Metro filmvállalatot. Ez a vállalat egyesült annak az orosz szár­mazású Louis Mayernek a cégével, aki színházi vállal­kozóból lett mozitulajdonos, majd filmforgalmazó és -gyártó. Az új vállalat meg­vette a már bevezetett Gold­wyn nevet, bár a vezető Mayer volt. William Fox német szü­lőktől Magyarországon szü­letett, és szintén gyerekko­rában került Amerikába. Előbb szabóságban dolgozott, majd megfelelő társat ta­lálva egy, majd több mozit vásárolt. Később forgalmazó és gyártó vállalatot hozott létre. Idővel anyagi okokból bele kellett mennie egy egye­sülésbe. így jött létre a Twentieth Fox Film Corpo­ration. A Warner-család eredeti­leg Lengyelországból szár­mazott, és a legidősebb fivér még ott is született. A négy testvér: Harry, Albert, Sam, Jack kezdetben ügynökként dolgoztak, majd mozit, ké­sőbb forgalmazó vállalatot hoztak létre. Többszörös egyesüléssel alakult ki vég­legesen gyártó cégük, a Warner Brothers Pictures Incorporated. Ez a cég igen nagy szerepet játszott egy következő vállalat, az RKO létrejöttében. Nemes Károly (Folytatjuk) MdI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÖ 8.27: Világablak. 8.51: Olvasólámpa. 9.06: st. Martin-in-the-Fields-i kamarazenekar játszik. 9.44: Kis magyar néprajz. 10.05: Csiribiri. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Szovjet előadóművészek felvételeiből. 11.25: Fehér Sándor népi zene­kara játszik, Gergely An­na és Csőr József nótákat énekel. 12.35: Hét város kísérlete. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.15: Lehel György vezényli a Magyar Rádió és Televí­zió szimfonikus zenekarát. 15.10: András Béla féld.: Mónár Anna. 15.28: MR 10—14. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Vaszy Viktor—Andrássy Lajos—Tóth Béla: 1919 — kantáta. 16.34: Húsba vágó beruházások. 17.07: A Rádió Dalszínházának bemutatója. Szőnyi Erzsé- ben: Az igazmondó juhász. 18.03: Könnyűzene — hangszer­szólók. 19.15: A Rádió Könyvklubja. 20.11: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 20.59: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. Esti hangverseny. Koó Ta­más gordonkázik. 23.30: Francia muzsika. 0.10: Miljutyin operettjeiből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: idősebbek hullámhosszán. 9.28.: A 04, 05, 07 jelenti. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: A Szabó család. 12.00: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Búza és borostyán. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől fél négyig... 15.30: Mindenki iskolája. 16.00: Közvetítés a ZTE—Ú. Dó­zsa és a Rába ETO—Va­sas bajnoki labdarúgó­mérkőzésről. 16.50: Fiataloknak! 17.40: ötödik sebesség. 18.33: Közvetítés a Videoton— Bp. Honvéd és az FTC— Volán bajnoki labdarúgó­mérkőzésről. 18.55: Zenemalom. 19.25: Nem zavarok? 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Kíváncsiak Klubja. 21.23: A cornwalli kalóz. 22.15: Kellemes pihenést! III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: A Village People együttes felvételeiből. 10.00: Attila. 11.05: A Dunánál. 11.25: Zenekari muzsika. 13.07: Wilhelm Backhaus zongo­rázik. 14.00: Candide vagy az optimiz­mus. I. rész. 14.50: Bemutatjuk új felvételün­ket. 15.00: Händel: Nagy Sándor ün­nepe — oratórium. 16.45: öt földrész zenéje. 17.00: A véges végtelen. 17.30: üj kamarazene-felvétele­inkből. 18.03: Hovascsina. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. A Ma­gyar Állami Hangverseny- zenekar hangversenye. Közben: kb. 20.30: Hotel Lélekharang. 20.50: A hangverseny közvetítés folytatása. Kb. 21.30: Eszmecsere — a szlovén— magyar irodalmi kapcsola­tokról. 21.54: Operaáriák. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 47.05: Gilbert Becaud énekel. 17.15: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.20: Híres alföldi prímások. Id. Burai Zsiga zenekara ját­szik. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesz­tő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Reggae-ritmusok. 18.25—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (sím.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 8.35: Magyar nyelv. (Ált. isk. l. oszt.) 9.05: Élővilág. (Ált. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 9.30: Delta, (ism., f.-f.) 9.50: Ártatlan kék szemek, (ism.) 10.40: A MOM-iskola. (ism., f.-f.) 11.10: Velence dúrbán és moh­ban. Zenés film. (ism.) 14.00: Iskolatévé. Fizika, (ism., f.-f.) 14.30: Bohóc a falon, (f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: pápua Oj-Guinea élővilá­ga. (ism.) 16.35: Postafiók 250. 16.50: Reklám, (f.-f.) 16.55: Videoton—Bp. Honvéd baj­noki labdarúgó-mérkőzés. A szünetben: Reklám. 18.45: staféta, (f.-f.) 18.55: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: önök kérték. 21.05: Magyarok a világ végén. II. rész. 21.55: zene, zene, zene. 22.45: Tv-hiradó 3. ?2.55: Tv-tükör. (f.-f.) II. MŰSOR 19.05: Unser Bildschrim — A mi képernyőnk, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vezetni tudni kell. 20.25: A rajz, mint fegyver. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Vámbéry. Magyar rövid­film. (ism.) 21.30: Reklám, (f.-f.) 21.40: Rideg Sándor: Indul a bakterház. BUKAREST 13.00: Politechnica Iasi—Timiso­ara labdarúgó-mérkőzés. 16.00: Riportfilmek a nagyvilág­ból. 16.35: A jog szellemében. 17.00: Norvégiái képeslapok. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.20: Gazdasági aktualitások. 18.40: Lányok, asszonyok. 19.25: Filmmúzeum. Az orvos és a varázslat. Olasz film. 21.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Tv-naptár. 17.45: Bugojno: Bosznia és Her­cegovina színházi találko­zója. 18.15: Művelődési adás. 18.45: A szabadkai énekkar — népszerű zene. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Válogatás szerdán. 21.30: Rock and roller. 22.30: Dokumentumfilm. II. MŰSOR 17.30: Dokumentumfilm. 18.35: Tanya Mali Ritben. Drá­masorozat. (ism.) 19.55: Ma este. 20.00: A szép Vida. Dráma, a Maribori Nemzeti Színház előadása. 21.55: Huszonnégy óra. 22.15: válogatás az iskolateleví­zió műsorából. 22.45: Az Opus 4 csoport hang­versenye. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Tűzharc, 8 órakor: Szívzörej. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A túsz, 4 órakor: Szi- bériáda I., II. rész, 8 órakor: Szerelmem, Moszkva. Békéscsa­bai Terv: fél 6 órakor: A Szent­év, fél 8 órakor: Szelíd motoro­sok. Gyulai Erkel: A Scotland Yard vendége. Gyulai Petőfi: Norma Rae. Orosházi Partizán: Mondd, hogy mindent megteszel értem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom