Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
1980. november 30., vasárnap A versről — konkrétabban A költő az olvasóhoz A művelődési házak - társadalmi vezetőségéről A gyomai Katona József Művelődési Házban Bessenyei Antal festőművész alkotásaival rendhagyó rajzórájukon ismerkednek a gyerekek. A 2-es számú általános iskola ötödik osztályos tanulói Békési Mihályné magyarázatát nagy figyelemmel hallgatják Fotó: Gál Edit Gábor Marianne-vitaest Berlinben Aki foglalkozott népműveléssel, szervezett előadást, ismeretterjesztő rendezvényt, próbálkozott kisközösség, kultúrcsoport létrehozásával, az tudja, mit jelent az előadás (az első foglalkozás) előtti izgalom. Mert alig akad kínosabb dolog, mint az üres széksorokkal farkasszemet nézni, és elnézést kérni az előadótól, aki fölöslegesen, esetleg egy-két-három ember kedvéért jött el terjeszteni a tudást, melyre szert tett, s melyet most másoknak is át akart adni... Mert lehet, hogy egy-egy községben sikerrel működik például bábszakkör, ám a másik, hasonló adottságú településen inkább a kézimun- kázásra, vagy a néptáncra támad gusztus. A példák légből kapottak, mégis úgy hisszük', ennyi is elég annak érzékeltetésére, mennyire kevés az adott települések egy (három, öt) népművelője a helyi igények felmérésére, a szunnyadó érdeklődés felkeltésére, s ezzel a tömegek mozgósítására. Ezen, s még sok más gon- don-bajon hivatottak segíteni a művelődési házak 1979. szeptember 30-i határidőre megválasztott társadalmi vezetőségei, melyek' népművelőink válláról — ha jól működnek — mázsás súlyokat emelhetnek le, s vihetnek tovább, jóval kisebb erőfeszítéssel. Lévén nem egy-egy emberről szó, hanem egy- egy közösség, kollektíva képviselőiről, s ez nem ugyanaz! A választásokon tehát már jócskán túljutottunk. Most elkövetkezett az az időszak, amikor a társadalmi vezetőségek' ismét összejönnek, egyeztetve tapasztalataikat, s meghatározva a rájuk váró feladatokat. így volt ez Szeghalmon is a közelmúltban. A munkabizottságok tagjainak beszámolói arról győztek meg, hogy azok, akik vállalkoztak egy-egy helyi intézmény, üzem, vagy szövetkezet közművelődési tevékenységének figyelemmel kísérésére, feladatukat a lehető leggondosabban próbálták ellátni. Képesek arra — talán mindannyian —, hogy vállalják a javaslattevő, véleményező, az egyetértési és az ellenőrzési jogkörök ellátását, mindazt, melyet az adott kollektíva rájuk ruházott. Beszámolóik arról árulkodtak, hogy látják és láttatják a hibákat is, melyeken közös erővel kell túljutniuk. Ám, hogy ne csupán külső szemlélői, észrevételezői, hanem részesei is legyenek a munkának, ismerniük kell a másik fél, a közművelődési intézmény adottságait, lehetőségeit is. Ez persze azzal jár együtt, hogy e lehetőségeket maguk is bővíthetik, mert az odafigyelés, az általuk megszervezett kollektív segítség olykor többet ér (többet kell érnie), mint az egyszeri, esetleges anyagi támogatás. Hallottunk már társadalmi munkákról, vagy például Vésztőn olyan Új tv-műsorok gyerekeknek A tv-stúdióban az ifjabb korosztálybeli nézőknek népmeséket gyűjtött csokorba Kelemen Sára, Szabó Magda „Tündér Lala” című meseregényéből Kat- kics Ilona készít filmet, s a napokban fejezi, be Révész György rendező Vidor Miklós „A hátvéd halála és feltámadása” című regényének j tv-adaptációját. A filmújdonságokat a jövő esztendő első harmadában tűzi műsorára a televízió. fizikai dolgozókból álló szocialista brigádról, amely szocialista szerződést kötött a helyi művelődési házzal. D ne kalanadozzunk el a tárgytól, annál is inkább, mert a társadalmi vezetőségek meglevő és még lehetséges tevékenysége amúgy is nagy falat egyszeri megemésztésre. Nos, valahol ott tartottunk, hogy a vezetőség tagjainak ismerniük kell a művelődési intézmény tevékenységét ahhoz, hogy segíthessenek. A szeghalmi értekezlet jól példája volt ennek' is, hiszen a művelődési ház igazgatója — egyben a vezetőség titkára — ismertette az általa képviselt intézmény költségvetését, s legközvetlenebb feladatait. Egyben a segítségadás módját is körvonalazta a helyi intézmények közművelődési tervének elkészítéséhez. Tehát léteznek, s jól (rosz- szul) dolgoznak' már a művelődési intézmények társadalmi vezetőségei. A kezdetnél tartunk, ám, hogy jobban menjen a tevékenység, alkalmat kell adnunk a tapasztalatcserére is. Mert lehet, hogy a helyi sajátosságok más és más jellegű célkitűzéseket, programokat vonnak maguk után, ám a társadalmi vezetőségek „egy tőről fakadtak”, s legyen bár felnövekedésükhöz más és más „természeti adottság”, a cél egy: a kulturált életvitel kialakítása. S, hogy mi is segítsünk, helyet kívánunk adni e hasábokon is a jót ötleteknek, a hasznos helyi tapasztalatoknak, megyek esetleg másutt is tanulságul szolgálhatnak. Nagy Ágnes A költészet játék is. A játék viszont igen komoly dolog. Tessék csak leülni a gyerekkel játszani, rögtön kiderül, hogy milyen halálosan komolyan veszik a szabályokat! Olyannyira, hogy — olykor, ha nem figyelünk oda — megpróbálnak még csalni is. De jaj nekünk, ha minket érnek tetten! Fecske Csaba, mert költő, komolyan veszi a játékot. Második kötetével leguggol a Nagy sikerű vitaestet rendeztek pénteken este Berlinben, a köztársasági palotában, az NDK-főváros első számú kulturális központjában Gábor Marianne érdemes művész életéről, munkásságáról — a magyar festőművésznő részvételével. Az estet — amelyet a Gábor Marianne több mint 200 művet bemutató reprezentatív kiállítás keretében tartottak gyerekekhez, hogy népies hangvételű, pattogó ritmusú, máskor kedves humorú strófáival örömet szerezzen nekik. Nem kis és nem könnyű feladat ez. Kodályról mondják, hogy megkövetelte az abszolút hallást. Leütött a zongorán egy hangot, s azt háttal állva pontosan meg kellett nevezni. Nos, ilyen pontos belső hallást, ritmikai biztonságot „várnak el” a gyerekek is a nekik írt versektől. Beszélni azért kell — Vera ölsohlegel művészintendáns nyitotta meg. A közvetlen légkörű vitát Éva Strittmatter neves költőnő vezette, az NDK kulturális, művészeti élete számos ismert személyisége — köztük nemzeti díjasok — jelenlétében és közreműködésével. A találkozón részt vett dr. Szálai Béla berlini magyar nagykövet is. erről, mert rengeteg slam- pos, gondolatszegény, és csak betűrímmel mekegő „gyerekvers” rontja a kicsinyek ízlését. Gondoljunk csak a közelgő Télapó-dömpingre, amikor az óvó és a tanító nénik mindenáron produkál- tatni akarják szemünk fényét, a kicsinyeket! Mindenképpen Fecske Csaba mellett szól, hogy nincs egyetlen ilyen „alkalmi” verse sem. Itt-ott kimutatható ugyan a nagy mesterek: Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Csukás István, Nemes Nagy Ágnes vagy Kormos István keze nyoma (mint például a Se füle, se farka, Vízi móka, Kutykuruttyki stb.), de bántó ízlésficam nem döc- centi a sorait. Erénye, hogy valóban beleéli magát a 3-6 éves gyerek érzésvilágába, nem tekinti kis felnőttnek őket. A magyar költészet — ezt túlzás nélkül mondhatjuk — valósággal elkényeztette a kis olvasóit. Ügy kötődik a népköltészethez (mondókéihoz, rigmusaihoz, kiszámolóihoz, játékaihoz stb.), hogy egyszersmind tovább is élteti, segít felfedezni is azokat. Fecske Csaba ihlete ebből a bőséges forrásból merít. Leleménye elsősorban verbális természetű. Fecske Csaba verseinek „hősei” többnyire az állatok: a béka, halak, tücsök, pocok, lepke stb., tehát a környezetünket benépesítő, ismerős állatbarátok. Hogy ezért mennyire hálásak a gyerekek, azt nagyon is jól ismerik a szülők, akik ezeket a verseket felolvassák. így is lehet tanulni a világot: játékos rigmusokból. Végezetül szólnunk kell a kötet kiállításáról és áráról. A Móra Könyvkiadó igen rossz nyomon halad, amikor fűzött kötésű könyvet ad a gyerekek kezébe. Hiába a drága papír, ha néhány olvasás, lapozás után darabokra hullik a kötet. Érthetetlenül drága is ez a vékonyka füzet. (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1980.) H. S. A verset olvasónak tulajdonképpen egyetlen dolga van: rábíznia magát — mint egy idegenvezetőre — a versre, hagynia, kalauzolja őt a mű, vezesse ismeretlen, tudaton túli tartományokon keresztül, a végtelen irányába. Ám, ha ez ilyen könnyű lenne, verset olvasna minden ember a világon. Holott tudjuk, igen kis töredék olvas a népek közösségéből — verset. Föltétlenül beszélnünk kell tehát gyakorlatiasabban arról, hogyan kezdjünk bele a versek olvasásába. Hangsúlyozom; csak a kezdetekről lehetséges beszélnünk, hiszen a befogadáshoz már két objektív (eleve adott) tényező tartozik: a mű és az olvasói szubjektum (belső érzékenység, állapot). Mű és olvasó tehát minden egyes alkalommal változó, Ami állandóságot — talán — ebben a viszonyban megfoghatunk, az az olvasói gesztus kell legyen, mely a műre irányul. A mű legalább hármas ta- goltságú. Több részre tagolódása lehet, sőt biztos, kevesebbre ritkán tagolódik. Tartalmazza a szerző személyének megnevezését, a mű címét, s magát a műalkotást. Hogyan? — kérdezhetnénk. A szerző neve műalkotásbéli elem? Az. De hiszen, hangozhatnék az ellenérv, minden, egymástól nagyon különbözhető vers fölött is ugyanaz a név áll. Csakhogy. Amiképpen minden vers más állapotát rögzíti.- szerzőjének, ugyanúgy jelzi a vers a változásban levő szerző egy adott, a vers keletkezésének idején aktuális állapotát-pillanatát. A szerző neve a vers végigolvasta után cseng vissza bennünk, megtelve az elolvasott mű által sugallt hangulatokkal, érzelmekkel. A másik, nem elhanyagolható hozama a szerzői névnek, hogy láttára az olvasóban, ha már találkozott a nevezett költő műveivel, asz- szociációsorok indulnak meg: fölidéződnek benne az előzőleg olvasott költemények. A vers címe mindig kulcs a műhöz. Akkor is, ha nincs címe: a hiány kulcsa tárja föl a meglevőben elrejtett tartalmakat. A cím nem jelszó, nem mankó, a címnek sajátos jelentése van. Vagy összefoglalja magában, esz- szenciálisan a versben feldolgozott témákat, vagy — párhuzamos-ellentétes módon — utal rájuk. A cím felütés, az alaptónus, az alaphangulat megragadása. Várakozást és érdeklődést kelt, ugyanakkor gyanakvást és ellenérzést, ha semmitmondó vagy kihívóan harsány. A cím legtöbbször versből kiemelt, s abban visszakereshető motívumot tartalmaz. a régészek VIII—IX. századi avar települést tártak fel a régészek a szigetközi Damózseli határában. A terület valamikor sziget lehetett, ma kissé kiemelkedő homokdomb, amelyet a Duna holtmedre övez. A szakemberek mintegy 400 négyzetméternyi területet fésültek át, s 40—50 centiméter mélységben egy tűzhelyre leltek a hozzá tartozó lakógödörrel, amelyből hiányoznak az épülettartó szerkezetre utaló cölöplyukak. Ebből arra következtetnek az E motívum köré szerveződik, mint mágneses erőteret kibocsátó mag köré, a vers szerkezete. Ennél a képnél megmaradva, a mágneses erővonalak mentén elrendeződő vaspor, mint látvány, mint összkép nyújt nagyszerű élményt számunkra. Jóllehet, nem ismerjük az elrendezés elvét, nem értjük az erezetek logikáját. De az elénk táruló kép, az értelmezés nélkül szemlélt látvány: szép. Ez az első, a legfontosabb lépés a verstest szemügyre- vételekor. Végig kelt olvasnunk a teljes művet, hogy felületi szépségeit (szavak, rímek, ritmika, képek) élvezni tudjuk, alaki elrendezettségét áttekinthessük, s az arányok elgyönyörködtessenek bennünket. Itt azonban nem szabad megállnunk. Ahogyan messziről a legjobb ismerősünket sem tudjuk felismerni, mert vonásai elmosódnak számunkra, ugyanúgy a hozzánk legközelebb álló vers is érdektelen, idegen marad számunkra, ha nem teszünk közelítő lépéseket feléje. Melyek ezek a lépések? Most már a verset lassabb tempóban, meg-megállva olvassuk végig. Különféle mik- roegységeket különíthetünk el benne, úgy mint gondolati egységeket, képi egységeket. Ezek, külön elemzéskor megint tovább bonthatók és bontandók, megfigyelhetjük a hasonlatok, jelzők, belső és külső rímek, alliterációk stb. elhelyezkedését, ízlelhetjük különös és különböző aromájukat, külön-külön elgondol- hatóbbá tesszük magunk számára a belső építőköveket. Mikor így analizáltuk a költeményt, újraolvasáskor már részleteiben és egészében is szemléljük, egyszerre, egyidejűleg merülünk bele a mikro-pillanatokba, és maradunk a makró-perspektíva kényelmes, áttekinthető távolság-pontján. Élvezzük a verset. No jó, mondod kedves olvasó, de kinek van ma arra ideje, hogy ennyit foglalkozzék egyetlen verssel? Ráadásul manapság annyi, de any- nyi vers van... Én kezdetekről beszéltem, csak a mű befogadásának első lépcsőiről. A befogadó szemszögéből. A versolvasás ugyanolyan gyakorlat, mint bármely szakma, mint például a hegesztés. Először a lángra figyel a hegesztő. Később már csak a munkadarabra, a lángot ösztönös—gyakorlottan irányítja a legfontosabb pontokra. Valami ilyesmiről akartam beszélni. Egy idő után az utolsó stádiumnál kezdheti az olvasó a műélvezetet, az egyszerre analizáló és szintetizáló, tehát az elemző és az egészet áttekintő — olvasásnál. Zalán Tibor archeológusok, hogy az épület az eddig ismertektől eltérő szerkezeti megoldással készült. A közelben több hombárszerű gödörre bukkantak, amelyeket bizonyára gabona tárolására használtak. A gödrök tömve voltak kerámiaanyaggal, állatcsont- maradványokkal és más leletekkel. A leleteket a restaurálás után a győri, illetve a mosonmagyaróvári múzeumban kiállítják, az ásatást pedig jövőre folytatják. Nagy figyelmet igényel a gyöngyfűzés ... Fotó: Gál Edit Könyvajánló Télapóra Fecske Csaba: Se füle, se farka Avar település nyomaira bukkantak
