Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
NÉPÚJSÁG 1980. november 30., vasárnap Reális tervek, következetes végrehajtás Tanácsi vezetők értekezlete Mint arról már hírt adtunk, az elmúlt héten a megyei tanácsnál munkaértekezleten vettek részt a helyi tanácsok elnökei, elnökhelyettesei, a vb-titkárok, a megyei tanács osztályvezetői és a területi referensei, összesen mintegy 150-en. A szokatlan méretű tanácskozást indokolta, az MSZMP XII. kongresszusa határozataiból, a VI. ötéves terv előkészítéséből eredő feladatok megvitatása. Erre a tanácsválasztások óta most volt mód ilyen összetételben. A megye tanácsi vezetői éltek is a lehetőséggel, egyrészt a referátumhoz kapcsolódóan fejtették ki véleményüket, másrészt a személyes találkozások, beszélgetések során cserélték ki gondolataikat. Vitaindítót Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke tartott. Egységben a településért HHF-választás Békéscsabán Tegnap délelőtt ülésezett Békéscsabán a városi tanács tanácstermében a Hazafias Népfront városi bizottsága. Az újjáválasztó küldöttgyűlésen az elnökség soraiban foglalt helyet dr. Ábrahám Béla, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára, valamint a megye és a város párt-, állami és tömegszervezeteinek vezetői. A HNF városi bizottságának elnöke, Gaika Pál köszöntötte a résztvevőket, majd Banadics Antalné, a HNF városi titkára számolt be eddigi munkájukról. Elmondotta, hogy a városi bizottsághoz 15 kerületi bizottság tartozik, közel 87 ezer emberért végzik mozgalmi munkájúkat. Munka- bizottságaik tervei a helyi társadalompolitikai célokat és tennivalókat tükrözik. Gyakorlattá vált, hogy a lakosságot érintő kérdésekről fórumokat, falugyűléseket rendeznek, közvélemény-kutatást végeznek. Jó kapcsolatot alakítottak ki az állami, társadalmi szervekkel, üzemekkel, intézményekkel, így tartalmasabbá, ismertebbé tették a népfrontmunkát. A munkabizottságok együttes tanácskozásokon hallatták szavukat a környezetvédelemért, az ivóvízellátás, a belvíz a szennyvíz-elvezetés eondjainak megoldásáért. Könnvítettek a közlekedés, a szolgáltatás, az idegenforgalom. a kereskedelem, a kis- árutermelés néhány probléma ián. A szövetségi Dolitika iegvéhen mozgósították a társadalom különböző rétegeit. foglalkoztak a beiáró munkások, a gyesen levők, a nők a fiatalok, az idős korúak' és a nagycsaládosok gon diaival. A békéscsabai Városi Tanáccsal együttműködési megállapodás alapján dolgoznak a várospolitika terveinek megismertetéséért, céljainak megvalósításáért. Számos akciót szerveztek a települések fejlesztéséért. Besegítettek a nemzeti, politikai ünnepségek, események rendezésébe. Többek között népszerűsítették a szocialista országok eredményeit, foglalkoztak a nemzetiségekkel, környezet- védelmi hónapokat, kertbarátmozgalmat hirdettek. A család és az iskola egységes nevelésének alakításán munkálkodik a pedagógiai bizottság. A honismereti munkacsoport tevékenysége a helytörténeti emlékek gyűjtése, a hagyományőrzés. A továbbiakban feladatukként jelölték az emberek mozgósítását a VI. ötéves terv céljainak' megvalósítására, a város és a városkörnyék fejlesztésére, a nemzetiségi hagyományok ápolására. Dr. Ábrahám Béla, az MSZMP városi bizottságának első titkára a párt elvárásait ismertette a népfrontmozgalom aktivistáival. Fekete Já- nosné tanácselnök-helyettes a város fejlődésének lehetőségeiről beszélt, Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára pedig a népi nemzeti egység mozgósító erejéről szólt. Befejezésül a küldöttgyűlés megválasztotta a Hazafias Népfront városi bizottságának tagjait, az elnökséget, amelynek elnöke ismét Gaika Pál, titkára Banadics Antalné lett. B. Zs. Falugyűlés Konderoson Pénteken este a csatakos, esős időben száznál is többen gyülekeztek Kondoroson a művelődési házban. Falugyűlésre jöttek a nők, férfiak, fiatalok és idősebbek, hogy meghallgassák azt a számvetést, amelyet a Hazafias Népfront községi bizottsága végzett el tevékenysége öt évéről, vagyis mind- annyiuk, a közösség munkájáról. E rangos tanácskozáson részt vett Kőris György, a járási pártbizottság első titkára, Blahut Károlyné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, és természetesen Vitális György, a nagyközség párttitkára is. Borbély Pál, a népfront titkára ismertette a bizottság munkájáról készült ösz- szefoglalót. A nagyközség életének keresztmetszete volt ez sikereivel, gondjaival együtt, hiszen a község lakóinak egy irányba ható, egységben megnyilvánuló, községfejlesztő tevékenységéről- szólt, és arról a széles körű együttműködésről, amely ennek során az állami, gazdasági és tömegszervezetek között létrejött a népfront égisze alatt. Mokrán Mátyás tanácselnök felszólalásában már nemcsak az elvégzett munkát vette számba, hiszen — mint ahogyan mondta — ebben az évben nem első alkalommal esett erről szó, hanem már azokról a tervekről, elképzelésekről beszélt, amelyek megvalósítását erejüktől függően a VI. ötéves tervidőszakban szeretnék biztosítani. A jelenlevők nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérték a jövő felvázolását, s amint a felszólalásokból kiderült, olyannak ítélték ezt, amiért érdemes és kell is erejük összeadásával dolgozni. Zöldi Sándor, a községi KISZ-titkár a fiatalok nevében biztosította erről a népfrontbizottságot, a tanácsot. Elmondta, hogy ők az iskola fejlesztését és a lakásépítést tekintik a legfontosabbnak. Kőris György, a járási párt- bizottság első titkára többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a legszerényebb eredmény is előrelépés, és zömmel ilyenekből áll össze a jelentős siker: becsülni kell ezeket, és azokat, akik ezekért tesznek. A falugyűlés egyhangúan megválasztotta az új népfrontbizottságot, amelynek elnöke ismét Mravik Mi- hályné, titkára Borbély Pál lett. flsszonytartás A XII. kongresszus és a kormány nemrég elfogadott munkaprogramja nagy hangsúlyt helyez a szocialista demokratizmus kibontakoztatására — állapította mega bevezetőben az előadó. Ennek megfelelően a kormány az eddiginél jobban kíván támaszkodni a népképviseleti, önkormányzati és érdekképviseleti szervek munkájára. Az állami élet irányításában — állapítja meg a kormány- program — fő törekvéseink: „Igényes követelmények, előrelátó és megalapozott döntések, következetes és határozott végrehajtás, ésszerű ügyintézés, az állami munka korszerűsítése, egyszerűsítése”. Iz ellátás komplex javításáért Az eltelt időszakról szólva a megyei tanács elnöke megállapította, hogy különösen az utóbbi két ötéves tervben öntevékenyebb, és nagyobb ütemű volt a településfejlesztés megyénkben. Meggyorsult az infrastruktúra, a lakosság ellátását szolgáló intézmények hálózatának kiépítése. Várhatóan teljesülnek, sőt megyénkben több területen túlteljesülnek az V. ötéves terv célkitűzései. Az előirányzottnál több lakás, napközis férőhely, tanterem, óvodai és bölcsődei férőhely létesült. A helyi tanácsok egyre nagyobb figyelmet fordítottak a területi és települési koordinációra, a nem tanácsi szervekkel való gazdasági együttműködésre, a lakosság és az üzemi kollektívák társadalmi munkájának szervezésére. A VI. ötéves tervben a korábbi fejlesztéscentrikus szemlélet helyett az ellátóképesség komplex javítása kerül előtérbe. Ez azt jelenti, hogy az igények kielégítésére új beruházásra csak ott kerülhet sor, ahol az más módon (átalakítással, bővítéssel, felújítással, átszervezéssel) gazdaságosan már nem oldható meg. Elsősorban a meglevő intézmény- hálózat sokoldalú hasznosításával lehet javítani a lakossági ellátást. Fokozott mértékben szükséges támaszkodni az emberek önkéntes társadalmi munkája is. Fontos, hogy a tanácsok a tervkészítés során vegyék figyelembe azokat a fejlesztési célokat, amelyekhez a lakosság társadalmi munkával leginkább kapcsolódhat. Az életkörülmények javításában, a társadalmi juttatásokban, a lakásépítésben, az általános iskolai ellátásban, az egészségügyben, nagyobb ütemű előrehaladást irányoz elő a terv. Mindezek megvalósításában növekszik a tanácsok felelőssége. A szükségletek és a rendelkezésre álló anyagi eszközök alapján ,a következő területeken indokolt a fejlesztés: az önálló lakás iránti igények fokozatos kielégítésében, a növekvő általános iskolai tanulólétszám legszükségesebb oktatási feltételeinek megteremtésében, a fekvőbeteg-ellátás javításában, P meglevő egészségügyi, oktatási és kulturális intézmények tervszerű felújításában. Ezek ,a feladatok éppen annak a történelmi elmaradásnak a fokozatos felszámolását célozzák, amelyet á Minisztertanács is elismert, amikor ez év áprilisában értékelte a megye munkáját. A továbbiakban a tanácsok és a lakosság kapcsolatáról szólva elmondta, nagyobb figyelmet szükséges fordítani a tanácstagok tájékoztatására, hogy a döntésekhez megszerezzék a legszükségesebb ismereteket. A hatáskörök decentralizálását is tovább lehet folytatni a körzeti műszaki-ellátási csoportok megszervezésével. Kiemelte a hatósági munka színvonalának javítását, az ügyintézés gyorsítását, hiszen a lakosság ezen keresztül méri le a tanácsok tevékenységét. Végezetül hangsúlyozta, hogy a tanácsi vezetőik, az újonnan megválasztott tanácsok alkalmasak a megnövekedett feladatok ellátására. Jól előkészített társadalmi munka Az előterjesztést Vita követte. Huszonegyen jelentkeztek hozzászólásra, közülük tizenketten kaptak szót, kilencen pedig írásban nyújtották be véleményüket. A felszólalók közül Komáromi Gábor, Vésztő nagyközség tanácselnöke a társadalmi munkában rejlő lehetőségekről szólt. Elmondta, hogy a nagyközségben öt év alatt tizenhat és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Felhívta azonban a figyelmet, hogy csak ott érdemes ilyen akciókat szervezni, ahol minden feltétel adott, kellően előkészítik, szervezetten végzik. Dr. Takács Lőrinc, Gyula város tanácselnöke az oktatásiközművelődési intézmények irányításának főbb tapasztalatairól szólt. Elmondta, hogy úgynevezett „vándorkeretet biztosítanak a legfontosabb karbantartási munkák ellátására. Kiemelte az intézményi integrációban rejlő lehetőségeket, valamint a saját erő és az állami támogatás összhangjának megteremtését. Dr. Gally Mihály, a békéscsabai Városi Tanács vb-titkára a korszerű testületi munkáról, a testület és az apparátus helyes kapcsolatáról szólt, hangsúlyozva a tanácstagok beleszólásának fontosságát. Kaczkó Mihály, a nagyszé- nási nagyközség tanácselnöke a település V. ötéves tervében elért eredményeit ismertette. Kiemelte a járási hivatal vezetőinek és a községi, nagyközségi tisztségviselők kölcsönös információjának szükségességét, a VI. ötéves terv jó előkészítésében. Herpai Sándor, Tarhos község tanácselnöke köszönetét mondott a helyi tanácsok tisztségviselőinek, rajtuk keresztül az egész megye lakosságának az árvíz idején nyújtott segítségért. Mint mondta, a helyreállítás jó ütemben halad, ebben is maguk mögött tudják a megye, sőt az ország lakosságát. Emberközpontú ügyintézés Varga Imréné, Kunágota tanácselnök-helyettese elsősorban a községet évek óta sújtó belvízgondok megoldására kért segítséget. Ba- racsi Ferenc, Mezőgyán községi Tanács vb-titkára elmondta. hogy a helyi tanácsok képesek az eléjük tűzött feladatok végrehajtására. Könnyíteni kell azonban a tekintélyes mennyiségű adatszolgáltatáson. Találóan jegyezte meg, hogy a korszerű gépek adatszolgáltatás iránti „éhsége” növeli a helyi szervek adminisztrációs munkáját, és sok esetben nem egyszerűsítést, hanem nehézséget okoz. Mokrán Mátyás, Kondoros nagyközség tanácselnöke arról szólt, hogy a helyi tanácsok feladatainak végrehajtásában nagy szerepet jelent a társadalmi szervekkel való együttműködés, a lakosság segítése. Köböl András, Nagykamarás nagyközség tanácselnöke. ugyancsak a területet sújtó belvízzel foglalkozott. Karsai Pálné, Cso>- vás nagyközség vb-titkára az emberközpontú ügyintézés fontosságát emelte ki, lévén ez döntő láncszeme a lakosság és a tanács kapcsolatának. Dr. Farkas Ottó, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala titkárságának főosztályvezetője a tanácsok három évtizedes tevékenységéről, mai feladatairól, majd a hatósági igazgatási munkáról szólt. Dr. Romvári László, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a VI. ötéves tervben még nagyobb gondot kell fordítani az anyaggal-energiával való takarékosságra. Elmondta, hogy a tanácsok előtt álló feladatok költségvetésfedezete a következő évben is biztosított, a végrehajtás során azonban költségkímélő megoldásokra kell törekedni. Gyulavári Pál. a megyei tanács elnöke összefoglalójában hasznosnak minősítette a tanácskozást, amely minden bizonnyal hozzájárul a VI. ötéves tervben a tanácsok előtt álló feladatok sikeres megvalósításához. S. F. A végtelenbe nyúló szántóföldek mozdulatlan csendjében egy óriás Dutra-traktor viaskodik a sárral. A vezetője leállítja a gépet. — Látja azt a tanyát ott a dombon? Hát ott lakik Pali bácsi. A mellette levő két tanya üres. A tulajdonosok beköltöztek a városba, ö az utolsó Mohikán errefelé. A tanya valóban a dombon áll. Látni a várost. Az égbe szökő házrengeteg szinte karnyújtásnyira látszik, pedig vagy 7 kilométerre lehet innen. A szérűskertből előrohan két fekete kuvasz, nyomukban a tanya gazdája. Szikár, beesett arcú férfi. Rőt kalapja alatt nagy szemek csillognak. — Igen, dombon van a tanya. Itt sohasem állt meg a viz. Nagyanyám gyakran emlegette a csabai árvizet. Akkor már megvolt a mi tanyánk, de ide nem jött fel a víz. Némi büszkeség, némi elégedettség cseng H. János hangjában. De amilyen hirtelen kitárulkozott, olyan hirtelen be is gubózik. A 75 éves ember az egyedül élők bizalmatlanságával méreget. Mutatom a levelet, mutatom a bírósági határozatot, melyet egy borítékban juttatott el a szerkesztőségbe. Csak mikor szlovákra fordítom a szót, akkor enged fel a merevsége. A konyhába invitál. A konyha hideg, és csak egy tenyérnyi ablakon szűrődik be a fény. — Elmondhatom ugye szlovákul is, hogy mi nyomja a lelkemet? — Ha úgy jobban megy, csak tessék. Bemegy a szobába, s egy csomó paksamétával tér visz- sza. Köztük van egy levél is. — Nem tudom, mitévő legyek, merthogy megkaptam ezt a levelet. A feleségem most az egész nyugdíjamat követeli. Meg akarja támadni a bírósági határozatot. — Mikor kötöttek házasságot? — 1965-ben, akkor én 60 éves voltam, a feleségem pedig 40. — Ez volt az első házassága? — Igen. — Miért nősült ilyen későn? Hátraböki a kalapját, és úgy néz rám. Mintha mondaná, ha meg akarom érteni, akkor meg kell ismernem a múltat. A tanya történetét. Azt a törvényt, mely íratlanul irányította valaha az itteni emberek sorsát. Négyen voltak testvérek, ö volt a legkisebb. Azaz a legutolsó, aki majd családot alapíthat. Sorrendben az utolsónak részesülhet az apai vagyonból. De addig, amíg rá nem kerül a sor, addig gyarapítani kellett a vagyont kora reggeltől késő estig. Hogy mi mindent takarnak a szűkre szabott szavak, fájdalmat, beletörődést, izzó indulatokat, csak az idő adhatna választ, mely visszavonhatatlanul eltávolodott a múltba. 1960-ban azonban gyökeresen megváltozott a tanyai emberek élete. — Akkoriban én is beléptem a termelőszövetkezetbe. Anyám még élt, de hamarosan meghalt. Egyedül maradtam. A feleségemmel a csabai piacon ismerkedtem meg. Azt mondta, kijön velem a tanyára. Mondtam, jöjjön, ketten jobban boldogulunk majd. — A felesége hol dolgozott? — Sohase dolgozott, pedig mondtam neki, lépjen be ő is a szövetkezetbe, lesz legalább nyugdíja. Negyvenéves asszony volt. Képzelje el, 40 éves, és nem ment el dolgozni. Én idős fejjel megszereztem a nyugdíjhoz szükséges éveket. — Beteg volt a felesége? A bíróság határozatának indoklásában legalábbis ez szerepel. — Hát igen, mindig azt mondta, hogy beteg. De amíg én a tsz-ben dolgoztam, mindent elhordott innen a piacra, és pénzzé tett. Arra volt ereje. Mikor aztán nem volt mit eladni, bement a városba a nővéréhez. — Miért nem megy utána? — Én a városba! Mit csináljak én a városban? Különben sem fogadna be. Ezt meg is mondta. — És ha megbetegszik? Még szomszéd sincs a közelében. Ki fogja ápolni? — Nem lehetek beteg, itt a jószág, azt etetni kell. No meg aztán van gyógyszerem. A múltkor elmentem az orvoshoz. Két markában gyógyszeresdobozok. Mutatja, és öregesen remeg a keze. A felesége Békéscsabán, a körgát közelében egy csinos házban lakik. A szobában beszélgetünk. Melegen duruzsol a kályha. Nem úgy, mint odakint a tanyán. Ég és föld a kettő. — Az a felháborító, hogy csak 800 forintot ítélt meg a bíróság — mondja indulatosan. — Mennyit akarna? — Az egészet. — Ügy értsem, a férje egész nyugdíját? — Úgy hát, ennyi pénzből nem lehet megélni a városban. — És a férje? — Van magának fogalma, mennyit jövedelmez a háztáji gazdasága? — Ha jól jövedelmez, miért hagyta el? — Hát ott éljek azon az istenverte tanyán? Én kérem, beteg vagyok. Nem bírok dolgozni. — Kisvártatva felkapja a fejét. Újra fellángol szemében az indulat. — No meg aztán kinek dolgozzak. Mondja, kinek? Nekem nincs gyermekem. — Saját magának. Erre is van kádenciája. De még mennyire. Pert emleget. Igen, be fogja perelni a férjét, hogy megkaphassa az egész nyugdíját. Nézem puha, fehér kezét, ötvenöt éves. Próbálom megérteni. Azt is, hogy sohase dolgozott rendszeresen. Azt is, hogy beteg. Hogy a városban más az élet. Itt van orvos, meleg szoba, tévé és a járdák ki vannak kövezve. De folyton felvillan előttem a 75 éves parasztember, ahogy egyedül él a tanyán. Ahogy kora reggeltől késő estig dolgozik. Társ nélkül, egyedül. Gondban, munkában nem akar vele osztozkodni a felesége. Még arra sem hajlandó, hogy néhanapján befogadja a városi házába. Csak a nyugdíja kellene, az egész. Ám a bíróság aligha fog helyt adni újabb keresetének. Serédi János
