Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

1980. november 23., vasárnap T udománytörténet Schwarz Dávid, a kormányozható léghajó magyar feltalálója A Schwarz-féle léghajó első felszállása 1897-ben A világ egyik legnagyobb technikatörténeti múzeumá­ban, a müncheni Deutsches Múzeumban, ahol a történel­mi jelentőségű gépek és fel­fedezések eredeti példányait gyűjtik, több magyar vonat­kozású tárgy is szerepel. Eöt­vös torziós ingájának, Mech- wart hengerszékének, a Pol- lák—Virág-féle gyorstávíró­nak eredeti példányai mel­lett, a világ első transzfor­mátora — Zipenovszky, Dé­ri, Bláthy magyar feltalálók alkotása — és más jelentős magyar találmány között sze­repel Bánki Donát porlasztó­ja (karburátora) és Schwarz Dávid kormányozható légha­jója is. Schwarz Dávid, a kormá­nyozható léghajó magyar fel­találója 1845. február 28-án született Keszthelyen. Nem volt mérnök, még csak tech­nikus sem. Fakereskedő volt, de a technika iránti vonzal­ma e téren is megmutatko­zott. A fakitermeléshez gé­peket szerkesztett, és egyre jobban belemélyedt a mű­szaki kérdésekbe. Természe­tesen rövidesen őt is —mint korának minden műszaki ér­deklődésű emberét — foglal­koztatta a repülés kérdése is. Schwarz Dávid a léghajó­zást tanulmányozva új útra lépett. A léghajó ballonhüve­lyét új anyagból, egész- vé­kony alumínium lemezből tervezte. Alumínium vázával és a légcsavaroknak a légha­jó testén való elhelyezésével új irányt adott a léghajózás fejlődésének. A feltaláló rész­letesen kidolgozta tervét, és miután a magyar ipar még fejletlen volt, a bécsi had­ügyminisztériumba vitte el. Bécsben azonban mindentől irtóztak, ami magyar volt, és Schwarz Dávid tervét „meg- oldhatatlan”-nak minősítet­ték, és elvetették. A fejlődő orosz technika figyelemmel kísért minden új találmányt, és Schwarz Dávid rövidesen meghívást kapott a cári Oroszországba, tervei kivitelezéséhez... Két évig folytatta a magyar fel­találó kísérleteit Szentpéter- várott, de a léghajójához fű­zött remények nem váltak be. Schwarz Dávid azonban nem vesztette kedvét. Egész vagyonát a további kísérle­tekbe ölte. Németországban az imperialista fejlődés hadi célokra alkalmasnak vélte a magyar feltaláló ötletét, s miután az alumínium új fel­használási területét is meg­látta a találmányban, lehe­tőséget adtak Schwarz Dá­vidnak léghajója elkészítésé­hez. Végre 1895 október havá­ban sor kerülhetett az első felszállási kísérletre. A léghajó megtöltéséhez a német vegyi gyárak csak gyenge minőségű gázt tudtak szállítani, s így az első kí­sérlet sikertelen volt. Schwarz Dávid (1815—1897) A hír, hogy megfelelő gázt tudnak szállítani, már csak a feltaláló temetésére érke­zett meg, akit a hír érkezése előtt két nappal, 1897. janu­ár 11-én ragadott el a halál. A porosz hadügyminiszté­rium azonban folytatta Schwarz munkáját, és 1897. november 3-án megtörtént az első tényleges felszállás, a 3500 kg súlyú, 47,5 m hosz- szú, szivar alakú, a világ ed­dig legnagyobb — 3607 köb­méter — térfogatú léghajó­jával. A próbarepülés csak félig sikerült. A léghajó a tempelhofi repülőtérről 400 méter magasra szállt fel, és kormányozható volt. A ked­vezőtlen időjárás azonban kényszerleszállást követelt. A szerencsétlen próbarepü­lés azonban széles körű ér­deklődést keltett. A szakér­tők megállapították, hogy „Schwarz Dávid elgondolása helyes volt, fémléghajó épít­hető, fel is bocsátható, és mód van arra, hogy a lég­csavarokat a hajó testén he­lyezzék el.” A keszthelyi fel­találó ötlete tehát nem volt „rögeszme” — ahogy siker­telen kísérletei közben gú­nyolták. Schwarz Dávid özvegye a feltaláló halála után nyo­morba jutott. Férje minden vagyonát felemésztették a kísérletek, s amikor gróf Zeppelin — alig egy évvel Schwarz halála után — aján­latot tett a szabadalmak megvételére, az özvegy 15 000 márkáért eladta minden jo­gát. .. ... és két évvel később a Boden-tó partjáról felszállt az első „Zeppelin” ... ... és 25 év múlva Ecke- ner kapitány, egy „Zeppelin” rendszerű léghajón 80 órán belül Európából Amerikába repült... A „Zeppelin” rendszer dia­dalra jutott, de magyar fel­találó elődje, aki nélkül nem kerülhetett volna sor meg­valósítására, a feledés homá­lyába merült... Pap János Furcsa tiltakozás Furcsa módját választotta a reklamálásnak a 67 éves olasz Peppino Lenzillo. Megunván, hogy otthona kö­zelében soha nem lehet bé­lyeget vásárolni, ezt a véle­ményét furcsa módon közöl­te a postával. Bélyeg he­lyett — ha egyszer ugye nem kapott — útlevél-fény­képét ragasztotta egy borí­ték sarkába, mellé pedig le­írta panaszát. Fogadást kö­tött egy barátjával, vajon megérkezik-e saját címére a különös levél, ö nyert. A végeredmény: 350 líra portó büntetés — és 50 ezer líra nyereség a fogadáson. (Sz. G.) (Fotó: AP — MTI — KS) Hasznos tudnivalók Lyukmélyítés ütve — fúrva Mikor lett a kutya háziállat? Eddig úgy tudtuk, hogy az őskőkorszakban (a paleoliti- kumban) még nem volt az ősembernek háziállata. Csak a kőkorszak közepén, kb. tízezer évvel időszámításunk előtt kezdődött meg a házia­sítás (domesztikáció): az el­ső háziállat kétségtelenül a kutya volt, ezt követte idő­rendben a juh, a kecske, a szarvasmarha és a ló. Mikor lett a kutya az em­ber segítőtársa? Ezt kb. hat­van évvel ezelőtt egy Bonn melletti (Oberkassel) jégkor­szaki ásatásnál előkerült csontmaradvány alapján ko- , rábban hibásan határozták meg. Nemrégiben a kutatók felülvizsgálták a Canis lu- pusnak (farkasnak) megha­tározott alsó állkapocsma­radványnak a korát, s azt kb. tizennégyezer évesre becsülték. A 70 mm hosszú alsó állkapocsdarab jóval kisebb testű állattól szár­mazhatott, mint például azé a késő jégkorszaki farkasé, amely Vlasac mellett került elő. Ennek tépőfogai is fej­lettebbek voltak (27—33 mm), az oberkasseli Canida- lelet tépőfogai csak 25,8 mm hosszúságúak. Az anatómiai vizsgálatok és mérések is azt igazolják, hogy a Canida-le- let nem farkastól, hanem egy igazi házi kutyától szár­mazhatott. Feltételezik, hogy az Ober­kassel környékén hajdan élt fiatal paleolitikus kutya már elkísérte a cromagnoni em­bert halászó-vadászó por­tyáira, és a mai farkasku­tyához hasonlíthatott. Egy magdaléniai lelet is azt erő­síti meg, hogy i. e. tizen­négyezer évvel a kutya már háziállatként élt. Ukrajná­ban (Mezin környékén) is találtak hasonló maradvá­nyokat. Más kutatók Irak északi részén a Palegawra barlangban találtak egy ku­tva-alsóállkapocs-marad. ványt, amely a domesztiká­ció jeleit mutatta; legalább tizenkétezer éves lehet. A villamos kézi fúrógépe­ket kezdetben csak ipari cé­lokra gyártották. Jókora mé­retűek és tetemes súlyúak voltak még ezek a szerszá­mok, de azért jó szolgálatot tettek. Időközben azonban az elektromotor-építés techniká­ja jelentős fejlődésen ment keresztül, ami kedvező ha­tással volt a villamos kézi- szerszámok — többek között a fúrógép — méretváltozá­saira is. Így az egyre kiseb­bedé és mind elérhetőbb árú villamos fúrógépek a háztar­tásokba is bevonultak: a bar- kácsfelszerelés szinte nélkü­lözhetetlen tagjai lettek. A változtatható fordulatszámú fúrógéppel sok különféle fel­adatot meg lehet oldani, csu­pán egyet nem: a beton fú­rását. Még akkor sem, ha keményfémlapkás csigafúrót erősítenek a tokmányba. Amíg ugyanis csak az apró szemcsés, szürke betontö­megbe kell behatolnia a fú­rónak, még csak halad vala­hogy, de amikor kavicshoz és a fúró hegye, megakad a tudomány. E nehézséget az ütvefúrógép megszerkeszté­sével hidalták át a konstruk­tőrök. Olyan villamos fúró­gép ez, amelynek a tokmá- nya — benne a csigafúróval — nemcsak forgó mozgást végez, hanem tengelyirányú _ (axiális) elmozdulást, rezgést is. E módon a fúró hegye percenként több ezer ütést mér az előtte jelentkező aka­dályra, s közben forogva át­hatol rajta. Képünkön egy ilyen villa­mos ütvefúrógépet láthatunk, mely egyike a legkorszerűb­beknek. Acél, színes- és könnyűfémek, természetes és műkő, beton, fa, műanyag egyaránt megmunkálható e 750 wattos motorral hajtott szerszámmal. Az elektroni­kusan vezérelt, kétáttételes, erős készülék a fúráson kí­vül — kiegészítő szerszá­mokkal felszerelve — más műveleteket is el tud végez­ni. Így alkalmas fűnyíró, sö­vénynyíró, kézi- és asztali körfűrész meghajtására is. Burkolata részben üvegszál­lal erősített poliamidból ké­szült, ami szívós, ütésálló és jó villamos szigetelő. (KS) Egészség — higiénia Ha ordít a fogfájástól Alig van olyan betegség, amely az emberiséget annyi­szor és annyira kínozná, mint a fogfájás. A fogak romlása közel 200 éve ter­jedt el és vált népbetegség­gé, a foghúzás azonban alig 50 éve, hogy fájdalommentes orvosi beavatkozás. Talán ezzel magyarázható, hogy hogy még ma is nagyon so­kan idegenkednek a fogor­vostól, és csak a kibírhatat­lan fájdalom, ami elkergeti az embert a rendelőbe. A fogfájásnak is több fajtája ismeretes, attól függően, hogy a fájdalmat a fog milyen tí­pusú megbetegedése okozza. A fog romlása során kiala­kul a szuvas üreg, amely nagyobbodásával egyre köze­lebb ér a fog pulpájá- hoz (fogbél). Az üregben levő baktériumok egyre könnyebben tudják befer­tőzni ezt, amely erre gyulla­dással reagál. A gyulladás alkalmával vérbőség keletke­zik, és tulajdonképpen ez a fogfájás alapvető oka. Bizo­nyára sokan tapasztalták már, hogy az első fogfájás fekve, éjszaka lepi meg az embert, és válik hasogatóvá, rohamszerűen kibírhatatlan- ná. Ez azért következik be, mert — sajnos — a kezdeti tüneteket a beteg vagy fé­lelme, vagy nemtörődömsé­ge miatt nem vette figye­lembe. Ezek közül a legfon­tosabb, hogy a szuvas üreg növekedésével a fog ingerek­re (hidegre) egyre érzéke­nyebbé válik. A pulpa üre­gében a fogat ellátó artéria és véna mellett található a fog beidegzését szolgáló ideg is. Gyulladás esetén a vérbő artéria vénanyomást gyako­rol az idegekre, amelyre a fájdalom jelentkezik. Mivel mindez a fog belsejében tör­ténik, a gyulladás miatt a térfogat egyre szűkül, és a fogideg olyan nyomás alá kerülhet, amely a fájdalmat szinte elviselhetetlenné fo­kozza. Alkati kérdés, hogy egyes embereknél a fog bel­ső ürege milyen nagyságú. Van, ahol már a gyulladás kezdetén rövid fájdalom után az ideg elhal, a fájdalom megszűnik —, de a fogon keresztül a fertőzés tovább folytatódik. Tulajdonképpen ezek a „szerencsés” emberek járnak rosszul, mert egy bi­zonyos idő eltelte után a fer­tőzés olyan mértékű lehet, amely már nem teszi lehető­vé a fog megmentését, és a fogat el kell távolítani. Kü­lönösen a frontfogaknál a fogorvosnak rendelkezésére állnak azok a lehetőségek, melyekkel a fájós fogat még megmenthetik. Megfelelő ér­zéstelenítés mellett, az úgy­nevezett idegkezelés ezt a célt szolgálja. Látszólag tünetmentes, de elhalt (gangénés) fogaknál is jelentkezhet a fogfájás, ez a szervezet számára már sok­kal veszélyesebb. Míg a pul- pitises fájdalom rohamszerű­en jelentkező, éles, hasoga­tó, addig ez a fajta fogfájás tompa, lüktető, és állandóan jelenlevő. Ilyenkor a gyulla­dás és a fertőzés már a fog körüli csontra és a csonthár­tya alatt terjed tovább. Ha a csonthártyát a gyulladás át­töri, akkor érdekes módon a fájdalom megszűnik, de a kötőszövetekben gyorsan ter­jedő fertőzés 1-2 órán belül ijesztő arcduzzanatokat tud produkálni. Ilyen esetekben a fog megmentésére már ke­vés remény van, mert a fer­tőzést legeredményesebben a fgg eltávolításával tudjuk megállítani. Ezért hibás a még mindig tapasztalható né­zet, hogy ilyenkor nem kere­sik fel a fogorvost, abban a hiszemben, hogy jobb meg­várni, amíg az arcduzzanat elmúlik. Félnek a foghúzás fájdalmasságától. Megfelelő műfogásokkal ilyenkor is fáj­dalommentes a foghúzás, és megakadályozható, hogy je­lentős mennyiségű genny szűrődjön be az arc szöve­teibe. A fogfájások másik fajtája akkor jelentkezik, amikor a fogat már eltávolították. Az ilyen típusú fájdalom hason­lít az előzőhöz, mert a gyul­ladás az állcsont szöveteiben zajlik. Gyakran fordul elő, hogy a fog eltávolítása után keletkezett csontseb elfertő­ződik, és 2-3 nap múlva a csontsebben levő vérömleny szétbomlik, és bűzössé válik. Megfelelő szájhigiénia nél­kül a szájszag már messzi­ről elárulja, hogy másodla­gos fertőzésről van szó. Ilyenkor értelmetlen az ott­honi szenvedés, mert kellő gyógyszeres kezeléssel és sebtisztítással a fájdalom megszüntethető. A fájdalom — mint látha­tó — megfelelő jelzőrendszer a szervezet számára, hogy je­lezze a fertőzés helyét és módját. Ajánlatos, különösen most, a fogászati hónáp ide­jén, hogy ne várjuk meg a fájdalom jelentkezését, ha­nem azt megelőzve, időben keressük meg az orvost. dr. König János

Next

/
Oldalképek
Tartalom