Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. november 23., vasárnap o IZHiWFTilefr egy holland vízjáróval, s az­óta érezhetően javult a víz­minőség, de csak’ az említett létesítmények víztisztítói és a lakosság jóindulata men­tené meg a békéscsabaiakat az időnkénti orrfacsarástól. Botoló füzek Szinte még feltáratlan, szép rész a kirándulók előtt a Bandikafa környéke. Békés­csaba után, a szennyvíztele­pet követően százéves botoló füzek és fehér nyárfák ad­ják meg a csatorna igazi kö­rösparti tájjellegét. A botoló füzek — mintegy 300 — nagy értéket képviselnek koruk­kal, érdekes karakterükkel. Ma élő művészünk akarta nemrégiben kivágatni ezeket a fákat, hogy megmunkálá­sával magasabb művészi ér­téket hozzon létre. Szerencsére a természet igaz szeretői nemet mondtak ajánlatára. Ezeknek a fák­nak az odva akkora, hogy egykoron eső elől ebbe búj­tak az emberek, a botokat pedig, amelyeket folyamato­san nyestek, a gátak megerő­sítéséhez használtak. Sajnos, itt ma már a víz zöld színe szürkévé vált, és szaga mesz- szire érzik Békéscsaba szennyvizétől. A szennyvíz- tisztító — tekintettel jelen­legi hatásfokára — nem ké­pes rá, hogy megóvja a kör­nyezet idilli varázsát. Güzüzemi múzeum Békés városán már élőnek alig nevezhető Élővíz-csator­nát és a vele érkező belvize­ket a gőzüzemű szivattyúte­lep fogadta. Ez az 1900-ban épült csendes, nagy teljesít­ményű, ma már muzeális ér­téket képviselő szivattyúte­lep még működőképes. Ta­valy a nagy belvizes hetek idején a vasúttól hívtak hoz­zá fűtőt. Amikor megkérdez­ték tőle, milyen itt dolgozni, azt mondta, csak a restik hiányoznak meg az, hogy nem gurulnak alatta a ke­rekek. A gőzüzem kéménye az 1978-as földrengésnél megrepedt, de a tavalyi üze­melésnél kiderült, hogy azért nem történt nagy baja. A KÖVIZIG gyulai szakasz- mérnöksége múzeummá nyil­vánítja majd a gőzüzemet, amely nyugalmában is szép és érdekes látvány. Az Élő­víz-csatorna útja véget ért, a Kettős-Köröshöz érkez­tünk. Érdemes még megemlíte­ni, hogy az 1855-ös nagy ár­víz után döntötték el végle­gesen a Békés—Gyula nagy­csatorna megépítését. Mun­kálatai" az akkori Magyaror­szág legnagyobb ilyen vál­lalkozásának számítottak. Je­lentőségét tükrözi, hogy a részben elkészült csatorna építését az uralkodópór — Ferenc József és Erzsébet ki­rályné is megszemlélte. Az eseményről francia, belga, bécsi, berlini és lipcsei la­pok helyszíni — fényképek­kel ellátott! — tudósításokat is közöltek. E látogatás em­lékét őrzik a Szanazugban felállított emléktábla és a sudár nyárfák’. Az út végén térjünk visz- sza a kezdő gondolatra. A gazdálkodó és a természet- védő érdekellentétét, ame­lyet a civilizáció borúsabb oldala hozott magával, a KÖ­VIZIG gyulai szakaszmér­nöksége úttörőmunkával tompítja, feloldja. Az „én termelek, te természetet védsz” fura és káros szemlé­let helyébe lépett itt az úgy gazdálkodjunk, hogy termé­szetet is védjünk jelmondat. És ez nemcsak jobban hang­zik, de látványosabb és hasznosabb az itt élő 170 ezer embernek. Kelemen T. Magda Dombegyházáról indult... Szegeden az alsóvárosi te­metőben Lengyel János sír­ját 1957-ben a pártszervezet emlékművel jelölte meg. Ha­lála alkalmából a Népszava elismerően írt érdemeiről 1925-ben. Leánya, Lengyel Mária a Szegedi Somogyi Könyvtári Híradó 1971/1. szá­mában — Apámról címmel — közölt emlékeztetőt. Miután Lengyel János ta* nult szakmájában felszaba­dult, a cipészek és bőrösök szakszervezeti mozgalmába kapcsolódott be. Több sztrájkban is részt vett 1906 és 1909 között, s a munkás­dalárda alapításán fárado­zott. Letartóztatás és üldöz­tetés jutott osztályrészéül. Mivel munkájából megélni nem tudott, a MÁV-nál he­lyezkedett el. Mozgalmi te­vékenységét ott is folytatta. A vasutasokat képviselve 19.19. április 14-én bekerült a Szegedi Munkástanácsba. A Tanácsköztársaság leveré­se után börtönbüntetésre ítél­ték, s ugyanakkor munkahe­lyéről is elbocsátották. Né­pes családját később foltozó suszterségből tartotta el. A szervezkedéssel azonban ez idő tájt sem hagyott fel. La­kása (Szekeres út 18. szám) a» illegalitásban működő kommunisták gyülekezőhelye lett, ahol hosszai heteken át a Tanácsköztársaság egyes volt vezetőit rejtegette. Ott dolgozták ki többek között a Kommunista Párt titkárá­nak, a direktórium tagjának, Udvardi Jánosnak, valamint Barta Lászlónak a szökési tervét is. Felesége, egy szegedi hajó- ács lánya, mindenben támo­gatta férje tevékenységét, ö szintén tagja volt a Szociál­demokrata Pártnak, és 1913- tól röplapok terjesztésével, Népszava-agitációval vett részt a munkásmozgalom­ban. A felszabadulás után a család felnőtt tagjaival együtt belépett az MKP-ba, s a párt elismert veteránja­ként halt meg 1968-ban. Lengyel János baloldali szociáldemokrata volt. Járá­sunk területén, Dombegyhá­zán született 1881-ben. A fa­lusi nyomor elől menekülve került Szegedre cipészinas­nak ... Emlékét, harcos éle­tét, küzdelmekkel teli mun­káját szülőfalujában nem na­gyon ismerik. E kis írással kívánjuk megyénk lakóinak figyelmét felhívni Lengyel Jánosra, akire úgy emlékez­hetünk, mint az eszme kitar­tó, hű védelmezőjére... ' Balogh György A békési gőzüzem Fotó: Kiss Zoltán Emléktárgyak a múzeumban (MTI-fotó — Karáth Imre felvételei — KS) Gyulán a 304 vörösfenyőből készült tüsgát Petőfi szülőháza — múzeum Ez ideig kizárólag a ter­mészetvédők hívták fel a gazdálkodó figyelmét önnön tulajdonának védelmére. Jó szóval, majd büntetéssel fi­gyelmeztették, nézd, mit kell, vagy kellett volna tenned, hogy a kár be ne következ­zen. Most maga a tulajdo­nos mutatta be a bizottság­nak’ természeti kincseit és a tennivalókat. A házigazda a KÖVIZIG gyulai szakaszmérnöksége. Területén 14 település talál­ható, ebből három város. Feladatuk 170 ezer ember élet- és vagyonbiztonságát védeni az árvizektől, szol­gáltatni a vizet és védeni tisztaságát. Környezetvédelmi felada­taik közül legnagyobb a há­rom városon keresztül folyó Élővíz-csatorna vízforgalmi és vízminőségi gondjának megoldása. Területükön ta­lálható még a szabadkígyósi tájvédelmi körzet, a gyulai kastélykert, a bányaréti töl­gyes és a Körös-völgyi ter­mészetvédelmi terület kezde­ti szakasza, valamint né­hány igen érdekes és érté­kes vízépítési emlék. II tűsgát A Fehér-Körös Romániá­ból hozza a szakaszmérnök­ség legtisztább vizét. Gyulán még 1896-ban építették meg a tűsgátat a három város vízellátásáért. A tűsgát 304 vörösfenyőből készült „osz­lopjáról” kapta a nevét, amelyek egymás mellett szo­rosan állnak ellent a víz fo­lyásának. Ez az építési mód akkoriban, Nyugat- és Ke­let-Európábán is igen elter­jedt volt, s eleink dicséretére válik, hogy a korabeli építési technikai feltételek' ellenére nagyon rövid idő — hat hét — alatt készült el. A tűsgát 1977-ig üzemelt eredeti formájában, ekkor a KÖVIZIG — szintén hat hét alatt — megépítette a fenék­gátat, hivatalos nevén a fi­ókduzzasztót. Erre azért volt szükség, hogy a tűsgát té­len, a jeges időben is el tud­ja látni feladatát, vagyis a gát fölül kiinduló Élővíz­csatorna a téli hónapokban is kielégítse az urbanizáció vízigényét. Gyulán a végig­nyújtózó csatornát nagy becsben tartja a város, bár a vízpart további fejleszté­sében még neki is van le­hetősége. II szifon Ha rohanó útja közben egyszer megállna az utazó a Veszely-csárda gyulai olda­lán, az országutat keresztező csatornánál, akkor érdekes és ritka vízépítési megoldás­sal találkozhatna: a szifon­nal. A szifonnak története van. Még 1901-ben építették, hogy a kígyósi térségből ér­kező szennyezett belvíz ne kerüljön az Élővíz-csatorná­ba. Ezért a csatorna alatt át­bújtattak egy betoncsövet — hivatalos nevén műtárgyat —, amely egy egy elkülöní­tett „betonmedert” alkotott. A szennyes belvíz így elke­rülve Békéscsabát, a gerlai holtágon keresztül a Kettős- Körösbe jutott. A szifon, építése után nyolc évvel, vá­ratlanul összedőlt, anélkül, hogy az alapos és minden­napi ellenőrzések bármi je­lét adták volna á közelgő szifonvégzetnek. Az 1911-ben végrehajtott újjáépítéshez az állam 25 ezer koronával já­rult hozzá. Ki hinné, hogy egykoron Hollandiából jöttek Békés­csabára a rétgazdálkodást tanulmányozni? Pedig a bé­késcsabai műrét Európa-hí- rű volt, most 1980-ban terü­letének nagy része a Lencsé- si lakótelep nevet viseli. Egy kis töredékét még megtalál­hatjuk az 1902 körül telepí­tett műrétnek, amelyet maga Békéscsaba város ho­zott létre saját erejéből az említett időpontban. Az Élő­víz-csatornából szivattyúval emelték ki az öntözéshez szükséges vizet, és kis zsili­pekkel szabályozva engedték rá a kaszálónak használt nagy kiterjedésű rétre. \ A Lencsési lakótelep utol­só emeletes házát elhagyva, .a város belsejéhez közeled­ve, ismét találkozik a csator­na az úttal, de ekkorra már megkapta első szennyadag­ját, a Nádas lecsapolón ke­resztül. A húskombinát ser­téstelepének, a városi sze­méttelep csurgalékvizének és időnként a hűtőháznak' a szennyvizét viszi tovább ma­gával a város szívébe. A la­kosok sem kímélik, papír, kerékpárabroncs és sok min­den egyéb is elfér a város vízellátását szolgáló Élővíz­csatornában. A KÖVIZIG gyulai szakaszmérnöksége az idén végigkotorta medrét Száz éve múzeum Petőfi szülőháza Kiskörösön megemlékeztek a Petőfi-szülőház múzeummá nyilvánításának 100. évfordulójáról. A nádfedeles kis házon már 1861-ben emléktábla hirdette, hogy „Itt született Petőfi Sándor 1822. december 31-én”. A szülőház azonban csak 1880-ban lett múzeum a Magyar Írók és Művészek Társasága jóvoltából. Az épületet a közelmúltban újították fel. A Veszely-térségtől a bé­késcsabai alsó körgátig az Élővíz-csatorna ásott me­derben folyik tovább. Ezt a szakaszt nevezik az „álmo­dok” zöldfolyosónak, és ter­vezik eme több kilométeres részt pihenő-üdülő sétánnyá fejleszteni. I marit II három város vize

Next

/
Oldalképek
Tartalom