Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

1980. november 21., péntek Vendégünk a tv képernyőjén fl Postás Híradó frja A televíziónézők idestova két évtizede hétről hétre ta­lálkozhatnak a híradó, vagy más politikai — esetleg vi­dámabb műfajú — adások­ban dr. Pálfy Józseffel, a Magyarország külpolitikai hetilap főszerkesztőjével. A hazai és nemzetközi tekin­télynek örvendő újságíró a napokban megyénkben több előadást és konzultációt tar­tott időszerű külpolitikai kérdésekről. — Hogyan lett újságíró? — Családi hagyomány, édesapám 43 évig volt új­ságíró Debrecenben. Én a „DEBRECZEN” liberális irányzatú lapnál kezdtem pá­lyafutásomat 1940-ben, érett­ségi után. Közben tanultam, s 1946-ban Debrecenben jo­gi diplomát szereztem, majd 1951-ig újságíróskodtam. — Utána? — öt év megszakítás kö- vetkezett. Ez időszakban Debrecenben egy szatirikus együttest alakítottam, mely „Dongó Színpad” néven vált x ismertté, alkalmanként dol­gozgattam a „Dongó” vicc­lapnak, de voltam a Szer­zői Jogvédő Hivatal helyi ki- rendeltségének vezetője is. — Hogyan vezetett vissza az útja a pályára? — A Magyar Távirati Iro­dához kerültem 1956 elején. Mivel jól beszéltem franciá­ul és németül, keveset tudok angolul és olaszul, így a tá­virati iroda párizsi tudósító­ja lettem. Fiatalon mélyvíz­be dobtak. — Ettől az időszaktól is­meri az ország a nevét... — Mondhatjuk így is. Et­től az időponttól tartanak külpolitikai újságírónak. A Párizsban töltött évek szin­te kivétel nélkül események­ben gazdagok voltak. Csak egy-két példa: ekkor volt a szuezi válság, a magyar el­lenforradalom, ami kint ért. Legnagyobb teljesítményem is ezekhez az évekhez kap­csolódik: 1958. május 13-án az algíri puccs — amely ké­sőbb De Gaulle tábornok hatalomra jutásához vezetett —, szenzációnak számított a francia és a nemzetközi po­litikában. Azon a napon Bu­dapestről legalább tucatszor hívtak, újabb és újabb in­formációkat, anyagokat kér­tek. — ötévi külszolgálat után • tért haza. \ — Hazajövetelem után, (1961-től 63-ig a Hétfői Hí- |rek főszerkesztője voltam, s abban az időben kezdtem a televíziózást. Óriási élmény volt a legelső felvétel, amíg élek, nem felejtem el. Egy kommentárt kértek tőlem Franciaországról. Bevezettek egy tenyérnyi stúdióba, mely­nek közepén rögzített kame­ra állt, vele szemben egy ócska asztal, rajta kávéfol­tos csipketerítő, azon a mik­rofon, a falon keménypapír­díszletek. Csak mosolyogtam az egészen. Lámpalázam nem lett. Persze akkor még feke­te-fehérben készültek a fel­vételek. Azóta nemcsak én Fotó: Veress Erzsi fejlődtem, hanem a technika is. — ön a Magyarország kül­politikai hetilap szülőaty­ja... — Szinte változatlan stí­lusban jelenik meg 1964 óta. Pontosan azt adjuk ma is az olvasónak, amit annak ide­jén elképzeltünk, napjaink­ban 225 ezer példányban je­lenik meg. Nagyjából elége­dett vagyok vele. A közeljö­vőben azért kevés változta­tást tervezünk a lapon. — Az elmúlt hét végén jött haza Madridból, a 35 ország képviselőjének európai biz­tonsági és együttműködési ta­lálkozójáról. Milyen a ta­nácskozás légköre? — Sok a nehézség, a nyu­gati országok propaganda- hadjárata, halogató taktikája nehezíti az érdemi munkát. — Ez érződött már az elő­készítés időszakában is. Ve­szélybe is került a megnyitó. Csak az óra megállítása árán ültek tárgyalóasztalhoz a de­legációk az előre kitűzött időpontban. A diplomácia történetében volt rá példa, hogy megállították az időt? — A nyugati országoknál, főként a Közös Piac tagálla­mainál fordult elő. Különö­sen a mezőgazdasági árak egyeztetésének időszakában. A találkozókon most zárt ülések vannak, véleményem szerint az érdemi munka a jövő év elején, az USA új elnökének beiktatása után következik, akkor lesz izgal­mas. — Madridban az utca em­bere hogyan fogadta a talál­kozót? — A spanyol sajtó általá­ban nagy teret szentelt az eseményeknek. A spanyolo­kat viszont inkább a foci-vi­lágbajnokság foglalkoztatja most. Óriási plakátok, transz­parensek hirdetik a két év múlva kezdődő focifesztivált, a most folyó „politikai Eurő- pa-bajriokság” mellett. — Sokat utazik? — Igen. Kettős minőség­ben járom az országot, a vi­lágot: újságíróként és a MUOSZ elnökeként. Az előb­bi munkámhoz tartozik, az utóbbi pedig a szövetség, az újságírókollégák ügyeivel függ össze. — Külföldi útjai során ho­vá látogat el szívesen? Gyulán a nemrégiben megalakult mozgássérültek klubját egyre többen keresik fel a megyében élők közül. Legutóbb dr. Pankotai István, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Bé­kés megyei igazgatója beszélt a klubtagoknak a gyógyászati segédeszköz-ellátásról, a rászorulók lehetőségeiről. Szó esett a foglalkozáson a hycomatosok parkolási nehézségeiről is. Arról, hogy a budapesti mintához hasonlóan, jó lenne, ha az illetékesek a gyalogosan nehezen közlekedő, mozgásukban erősen korlátozott embereknek várakozási engedélyt adnának — Ha módomban áll, min­dig operába megyek. Most legutóbb Madridban, az ope­rában a diplomatáknak és az újságíróknak tartottak díszelőadást, melyen részt vett Zsófia, a spanyol király­né. Férje, János Károly ugyanakkor a Szocialista In- temacionálé vezetőit fogad­ta. — Szabad idejét mivel töl­ti szívesen? — Szeretem a színházat, a focit, a verseket. Otthon szí­vesen olvasok hangosan ver­set — családom nem kis bá­natára. Szabad időmet szíve­sen töltöm fiaimmal, felesé­gemmel. Legidősebb fiam új­ságíró, a középső kutató-ma­tematikus, a legfiatalabb geológusnak készül, most ép­pen katonai szolgálatát tölti. Ezenkívül természetesen — dolgozom is. — Az elmúlt években a SZÚR egyik szereplője volt. Az idén viszont nem húzott focicsukát. — Kórházban voltam előt­te. A koponyám alól egy vér­ömlenyt távolítottak el. Ba­rátaim azóta tréfásan „agya­fúrt” főszerkesztőnek nevez­nek. — Legközelebb milyen je­lentős eseményre utazik? — December második he­tében lesz a NATO üléssza­ka, Brüsszelben. Onnan és arról tudósítom majd a la­pomat — mondotta búcsú­záskor Pálfy József. Szekeres András A Szegedi Postaigazgatóság lapjának most megjelent 3. száma sokoldalú tájékoztatást nyújt olvasóinak, így a me­gye postásainak is. Először az első félév eredményeit is­merteti, kiemelve, hogy a hálózatépítésben történt le­maradás pótlása nagy erőfe­szítést igényel. A továbbiak­ban olvashatunk a távbeszé­lő alközpontokról, amelyek jelentős szerepet töltenek be a hírközlő hálózatban. Sok korszerűsítés is történt e té­ren, melynek eredményeként az alközpontok egynegyede a korszerű berendezések sorá­ba tartozik. A program jövő­re még nagyobb intenzitással folytatódik. Ez.ugyanis az egyedüli módja annak, hogy az alközpontok fenntartása gazdaságosabb, a szolgáltatás biztonságosabb legyen. Ugyancsak a korszerűsítéssel foglalkozik egy másik írás is, amely Számítástechnika a szegedi postaigazgatóság cím­mel az adattárolás módjait ismerteti. Megyei vonatkozású hírek is szerepelnek a lapban, így például olvashatunk az oros­házi 1-es postahivatal ifjúsá­gi sportnapjáról, fényképes tudósítás számol be a csárda­szállási új postahivatalról. Foglalkozik a lap továbbiak­ban munkavédelemmel, az újítómozgalommal és több időszerű postaforgalmi témá­val. Telelőben a balatoni vitorlások Balatonfüreden partra emelték' az utolsó vitorlásha- jókat is. A SZOT nagymére­tű vitorláshajóit — amelye­ken az idén több mint 100 ezren tettek sétautat — emelőberendezésekkel rak­ták partra. Balatonfüreden, Keszthelyen, Balatonalmá­diban, Siófokon és Balaton- földváron mintegy ezeröt­száz vitorláshajót tárolnak fedél alatt. Mindenütt meg­kezdték a hajók' felújítását, karbantartását. A SZOT vi­torlásflottájának valameny- nyi hajóját alaposan átvizs­gálják, kijavítják és átfes­tik. Egyidejűleg előkészítik a téli szezonra a jégvitorláso­kat. f Egészségnevelési hét Pusztaföldváron A KÖJÁL egészségneve­lési osztálya, a községi mű­velődési ház, a Vöröske­reszt és a szülői munkakö­zösség ezen a héten egész­ségnevelési hetet rendez Pusztaföldváron. Hétfőn, november 17-én délután 5 órakor a helyes táplálko­zásról hallottak előadást a községbeliek, 18-án a csa­ládtervezésről beszélt dr. Fehér József szülész-nőgyó­gyász szakorvos. A házi szociális gondozóknak ren­dezett továbbképzésen az időskorúak gondozásáról adott tájékoztatót dr. Hor­váth István körzeti orvos. November 19-én az általá­nos iskola tanulói hallgattak előadást a gyermekek sze­mélyi higiénéjéről, majd filmvetítésen vettek részt. Este a praktikus elősegély- nyújtás ismereteiről tájéko­zódtak az érdeklődők. Pén­tek az alkoholellenes pro­paganda napja lesz. Dr. Her- pai Sándor, az ideggondozó főorvosa és dr. Bánfi Sán­dor ügyész az alkohol egészségkárosító hatásáról, az alkoholizmus jogi követ­kezményeiről tart előadást. November 22-én, szomba­ton napközben véradást, dél­után 5-kor pedig ünnepi vöröskeresztes taggyűlést rendeznek a községben. Ek­kor beszélgetnek majd Pusz­taföldvár közegészségügyé­ről, az egészségügy aktuális jogi kérdéseiről, s az egész­ségnevelési hét eredmé­nyességéről. Nemzetiségi bábelőadások Német és szerb-horvát nyelven is „megszólaltak” a bábok a baranyai nemzeti­ségi óvodákban. A Baranya megyei Tanács és a pécsi Bóbita bábegyüttes összefo­gásával született meg — az országban először — a nem­zetiségi bábjátszás, mint az anyanyelv oktatásának és ápolásának sajátos, igen ha­tásos eszköze. A Bóbita ké­szítette el a műsorokat és a bábokat, s a pécsi Janus Pannonius Szakközépiskola óvónőképző tagozatának nemzetiségi származású hall­gatói vállalkoztak az elő­adásra. A német, illetve dél­szláv lányok — az anyanyelv tökéletes ismeretében —szö- beghűen, szép és pontos ki­ejtéssel tolmácsolják a bábok mondanivalóját a kicsinyek­nek. Tavasszal kísérletkép­pen több nemzetiségi óvodá­ban bemutatták az anyanyel­vű bábműsort, és a gyerekek rendkívüli tetszéssel fogad­ták. A sikeren felbuzdulva a Bóbita együttes újabb nem­zetiségi bábmüsort állított össze, amelynek most zajlik a premierje Pécs német, il­letve délszláv óvodáiban. Kitüntetettel! Steigervald György Fotó: Gál Edit Egy gyulai férfi és női divatcikkeket áruló magán- kereskedőnél kezdte tanulni a szakmát még 1935-ben Steigervald György, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője. Más­fél év múlva felszabadult és 1949-ig segédként dolgozott, majd az akkor megalakult Népbolt Vállalat egyik üz­letét vezette. Nemsokára be­került a megyeszékhelyre: a Békéscsaba és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi vezetője lett. Egy év múlva már a mos­tani munkahelyén találjuk, ahol főelőadóként, később osztályvezető-helyettesként tevékenykedett Nevezetes dátum az életé­ben az 1952-es esztendő ősze. amikor kinevezték osztály- vezetőnek. Huszonnyolc évet töltött ei ebben a beosztás­ban, megszakítás nélkül. Nem tért ki ,a társadalmi munka élői sem. A pártba 1949-ben vették fel. Volt szakszervezeti titkár, elnök, a szakmaközi bizottság tag­ja. Kivette részét a megyei pártbizottság, ipari, illetv* gazdaságpolitikai bizottságá­nak munkájából. Közben elvégezte a főiskolának meg­felelő kereskedelmi akadé­miát és a marxizmus—leni- nizmus esti egyetem álta­lános tagozatát. Azt vallja, hogy a leg­mozgalmasabb, a legnehe­zebb időszak az 1950-es évekhez fűződik. A szocia­lista kereskedelem alapjai­nak a lerakása, az üzlet- hálózat kiépítése mellett gondoskodni kellett az el­fogadható áruellátásról, a hatósági munka színvonalá­nak emeléséről. Az új el­adási formák bevezetésében Békés megye járt az élen, amelyre országosan felfi­gyeltek. Kicsit fájó, de nyu­godt szívvel megy nyugdíj­ba 1981. január 1-től. Be­csületes, áldozatos munkáját a kormány november 7-e al­kalmából a* Munka Érdem­rend arany fokozatával is­merte el. S. S. Üssük a vasat! □ bökkenő csak az, hogy se üllő, se ka­lapács. Mindkettő hiánycikk. Utoljára Szege­den, a Bartók Béla Művelő­dési Központ nagytermében láttam ilyen árukat. Kiállí­tották őket, és megadták a jelszót: vevők vagyunk! Mármint a kereskedők. Pe­dig mindenki tudja: a keres­kedő, legyen az nagy vagy kicsi, venni akar, hogy elad­hasson. Manapság ez nem is olyan egyszerű. Sokadmakammal jártam a szűknek bizonyult kiállítási csarnokot és ámultam. Hon­nan szereztek' többek között ajtókilincset, famércét, tész- taszaggatót?! Még lópatkó- szeg is akadt, igaz nyugati importból. Volt ott műanyag szeméttároló, kályhacső, por­szívóalkatrész, vonókés, ha­rapófogó. A boltosok álma! De mit szóltak mindezekhez a gyártók? Eleinte nem so­kat. Egyszerűen abbahagy­ták' a tésztaszűrő, a sarló, a kanna készítését, mert gaz­daságtalan. Hogyan reagált erre a kereskedelem? Keres­géléssel. Szaladgáltak kül­földre, ide-oda, míg végül kitalálták: szervezzük meg a termelést! Az erőfeszítés eredménnyel járt. Kiss Emil, a Belkereske­delmi Minisztérium sajtó- osztályának a vezetője elé­gedetten nyugtázta, hogy a rendezvénysorozat elérte a célját. Kezdeményezésükre termeltetési bizottság ala­kult, amelynek 14 tagja a vas-műszaki, a jármű- és a kultúrcikk árusításával fog­lalkozó nagykereskedelmi vállalatok közül került ki. Az áruellátás javítása, a vá­laszték bővítése megkövetel­te, hogy nyilvánosan is fel­hívják az ipari és a külke­reskedelmi vállalatok, vala­mint a szakemberek figyel­mét: melyek azok a termé­kek, amelyekből kevés van, vagy egyáltalán nem gyárt­ják. Persze, aligha újkeletű dolog ez. Forgó Gergely, a rendező Vídia Kereskedelmi Vállalat igazgatója elmon­dotta, hogy 1976 óta folya­matosan sor kerül hiány­cikk-kiállításokra. Az utóbbi négy esztendőben a helyi ipari beszerzés 164-ről 405 millió forintra, tehát két és félszeresére nőtt. Olyan hi­ányzó áruk kerültek az üzle­tekbe, mint a drótfonat, a fénycsőarmatúra, a sertés- orrkapocs, az ajtó- és ablak- diópántok, a vegyestüzelésű kazán. A jelentős fordulat mégis 1979 őszén következett be, amikor útjára indították a Vevők vagyunk kiállítás­sorozatot. Eddig Budapes­ten, Egerben, Miskolcon, Ka­posváron és Győrben mutat­koztak be. A szegedi ren­dezvényre elsősorban a Csongrád, a Békés, a Bács- Kiskun és a Szolnok megyei ipari vállalatokat, szövet­kezeteket, mezőgazdasági téeszeket, a kisiparosokat hívták meg Lapozgattam a vaskos ka­talógust. Szemembe ötlött, hogy a legelső budapesti ki­állítás jegyzéke 1305 hiány­cikket sorolt fel, míg a mos­tani alig több mint 900-at. Kétségtelen, ez is sok! Az idei szerződések viszont ar­ról tanúskodnak: 250 millió forint értékű árura sikerült gyártót találni. Már készí­tik! a mákőrlőt, a keringető szivattyút, az olvadó betéte­ket, a diópántokat, a tolózá­rakat. A MOM hatéves szer­ződést kötött egymillió sze­mélymérleg, 600 ezer hor­gászorsó előállítására. Az egyik téesz melléküzemága 30 millió forint hitelt vett fel, hogy a ZIM-mel közö­sen 40—50 ezer szilárd tüze­lésű kályhát gyártson. Ugyancsak örvendetes, hogy az eddig külföldről behozott konyhai tálalóeszközök, asz­talosvésők', kenyérszeletelő, rozsdamentes tálcák előállí­tását idehaza oldják meg. A hiánycikkek számát csök­kenteni akarók táborában találkoztam a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezettel, a Békéscsabai MEZŐGÉP Vál­lalattal, á csanádapácai Szé­chenyi Termelőszövetkezet­tel. O tömegben kerestem a Békés megyei szakembereket. Né­hány kereskedővel, irányító, érdekvédelmi szerv képvise­lőjével találkoztam. Az ipari vállalatok, a szövetkezetek, a kisiparosok mintha kö­zömbösek maradtak volna. Bár tévednék, hiszen a be­mutató három napig tartott nyitva. Reménykedjünk, és üssük a vasat. Míg meleg! Mert végül is, mindannyian vevők vagyunk... . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom