Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

1980. november 18., kedd Egy kiállításról és alkotójáról Gyerekfejjel, 15 évesen kezdte mesterségét a gyo­mai Petrás Kálmán. „Ha­lász lettem, hiszen csak ah­hoz értettem” — mondta. Arcán mély árkokat felejtett az idő, bőrét kicserzette a nap, s a szél. Sok éves ta­pasztalatait — amikor már tétlenségre kárhoztatta be­tegsége — megpróbálta cso­korba szedni, és megörökíte­ni. Elhatározta, hopr a vala­ha használt, s máig is szol­gálatban levő horgászeszkö­zöket miniatürizált formá­ban elkészíti... Azóta sok idő eltelt, úgy-ahogy rend­be jött ő maga is, ám új kedvtelését nem adta fel. Egyre csinálgatja hálócská- it, varsáit, ladikjait a maga módján, kicsiben. Így száz az egyhez arányban, mester­ségének egész történeti fej­lődése kerülhetett bemuta­tásra a közelmúltban Gyo- mán, a Katona József Mű­velődési Ház egyik termé­ben. Alkalmi idegenvezetésének ízét, s a tudományt, hogy mivel, mikor, mit foghatnak a halászok, nehéz lenne visszaadni. Ám élettapasz­talatát, bölcsességét szívesen nyújtjuk át. — Ez 'egy tapogató vessző — mutatta —, melyet gyéké­nyes, dús vízinövényzetnél használtunk. Ennek egy vál­tozata a tükrös tapogató, amely a mély vízben tesz jó szolgálatot. Azt az emelőhá­lót Békés környékén hasz­náltuk, amazt, az öblöseb­bet, a „pókot” meg Szegha­lom és Gyula körzetében ... A tükrös kece volt a ked­vence. Hosszasan magyaráz­za, hogy erre a nagy szemű és sűrű szövésű hálóra kör­be lócsontokat erősítettek. („A marhacsont velős, a ló­csontban híg velő van, ezért ha kiszárad, a vízben han­gokat ad. A hal a hálóba úszik, megmozdítja, a csont hangjától megijed, s már nincs menekvése ...”) Mesél a halakról is: „A keszeg, ahogy az ember ár­nyékba áll a meleg elől, úgy húzódik a part mellé a szél ellen. Ott ereszkedik le­felé ... Erre jó az ereszkedő háló... A baj, hogy csak csendes időben válik be. A milling ennek egy változata, ezt a Dunáról hoztam a Kö­rösökre, valamikor 25 éve. Ez szélben is jó. A kaparót kézbe veszi, úgy mutatja a mozdulatot, ahogy az ívó halat kifogják, pdaadás van minden moz­zanatában. Később, a bősé­ges fogás örömét idézve, vi­dám fény villan a szemében. Valahol a vizek fölött jár a gondolata, amint végigsimít­ja a csöppnyire zsugorított gomboshálót. — Ez egy ólommal körül­vett, 24—28 méter nagyságú háló. Télen használtuk, volt, hogy 2—3 mázsa halat emeltünk ki vele. Emezt, a 25 méter formát, tisztább he­lyen, két ladikból húztuk. Gyors szerszám, azért szeret­tük. A jófajta halászlé repect­jét sem tartja titokban. „Mondják, a süllő, a harcsa jó hal, a keszeg meg a sze­métje. Pedig a keszeg a legfinomabb...” — teszi hozzá. Bőkezűen szórja mester­sége minden csínját-bínját akkor is, mikor a dobóhá­lókhoz érünk. — Itt, ez a dobókarika olyan, mint a kocsikerék hátsó ráf ja. Egy csali meg egy rendes hálóból áll a ka­rikásdobó, vagy ahogy mi hívtuk, a pendelháló. Nini! Egy süllő is lóg a falon! — „A bőrét lenyúz­tam, suszterragacsra tettem, aztán rátettem a fára...!” Még leülünk egy kicsit, mikor végeztünk. Mesél... — A fiam is halászik, ő már tanulta, szakiskolában. Én meg csak halászmester- képzőbe jártam. Levelet vesz elő, az asztal­ra teszi. A Vízügyi Doku­mentációs és Továbbképző Intézet a feladó. Meghívó van benne az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeum megnyitójára. — Munkáim egy része ott van meg a Vármúzeumba is került egy garnitúrám. Ilyen piciben csak ide. Gyo­mára csináltam, de na­gyobbat jobb készíteni. Ez eszi a szemet. Meg terve­zem, hogy selyemszálból csi­nálom majd a hálókat, csak nem tudok szerezni sehol. Az hosszabb életű lenne. Mond­ják, aki sok halat evett, fejlődik a kisagya és erősö­dik az alkotókészsége. No, én ettem eleget... A halak szokásait, visel­kedését jól ismeri, erről meggyőződhettünk a kiállí­tást nézegetve. Ahogy rákér­dezünk. legyint. — Régen tudtuk, mire eresztjük a horgot. Minden­nek megvolt a maga szoká­sa, helye. Ma összekavaro- dott a világ. A sok szenny­víztől teljesen más lett a halak viselkedése. Most fo­gok egy süllőt, aztán két hónapig színét se látni. Nem jól van ez így ... Hangjában aggódás van. Aggódás a halakért, a ter­mészetért. Mindazért, ami megélhetést, örömet hozott neki. Mert hogy szerette, amit csinált, bizonyította ez a kiállítás is. Nagy Agnes A kiállítás egy részlete Fotó: Martin Gábor A kiállító I Könyvtári órák a Gyulai Szabók Ktsz-ben Könyvtár az üzemben A bejárók és a fizikai dol­gozók művelődésére három éve új szolgáltatást vezetett be a gyulai Mogyoróssy Já­nos városi-járási könyvtár. Kéthavonta, a műszakváltás ideje alatt mintegy 150 kö­tet könyvet vittek ki a BU- BIV.-ba, a Szabók Ktsz-be és a Vasipari Szövetkezetbe. A könyvtári órákról két hét­tel korábban értesítették -az üzemi közművelődési fele­lőst, aki tájékoztatta a dol­gozókat. (Az üzemi falújság­ra kifüggesztette azt. hogy a könyvtár mikor, milyen jel­legű helybeli szolgáltatást biztosít.) A hároméves gya­korlat azt bizonyítja, hogy az üzemekbe kihelyezett könyvtári órák eredménye­sek. A BUBIV-ból 98, a Sza­bók Ktsz-ből 40 és a Vasipa­ri Szövetkezetből 12 munkás iratkozott be azóta ,a könyv­tárba. Egy-egy napon 30—40 kölcsönző veszi igénybe a könyvtári szolgáltatásokat. -Az igényeket előjegyzik, s a következő alkalommal ez alapján választékot biztosí­tanak. A jövő évtől beveze­tik ezt a szolgáltatást a Fa-, Fém- és Bútoripari Ktsz-ben is. Tízéves a békéscsabai Gyermekszínház Az idén ünnepli egy évti­zedes fennállását a Békés megyei Jókai Színház gyer­mekszínháza. 1970 decembe­rében a Hamupipőke című mesejátékot láthatták elő­ször a békéscsabai gyerme­kek. egy év múlva pedig — az 1971/72-es évadtól kezdő­dően — már mint bérlettu­lajdonosok várták izgatottan a „Ludas Matyi”, vagy a „Micimackó” bérletek elő­adásait. Megtartva és to­vábbfejlesztve ezt a jól be­vált bérleti rendszert, ma már gyermek-törzsközönség­gel büszkélkedhet, a színház. Az évek során bemutattak több magyar népmesét és mesejátékot, de szerepelt a gyermekszínházi repertoár­ban szovjet és bolgár mese­játék is. Az Állami If júsági Bizottság 1975 márciusában ifjúsági nívódíjat adományo­zott a Jókai Színháznak rendszeres és színvonalas gyermekszínházi tevékeny­ségéért. A 10 éves jubileumra Ja- roslav Vysusil: Jánosik igaz­ságot tesz című szlovák me­sejátékát tűzték műsorra. A választás oka részben az, hogy megyénk szlovák nem­zetiségű megye, másrészt pe­dig a Jókai Színház ki­emelkedő kötelezettségének tartja a szocialista országok drámairodalmának bemu­tatását. A jubileum alkal­mából december 5-én Tót­komlóson, a művelődési központban díszelőadáson mutatják be a szlovák me­sejátékot. KÉPERNYŐ Magyarok a világ végén Aki sokat utazik a világ­ban, tapasztalhatta: minde­nütt élnek magyarok. So­kunkat rokoni szálak fűz­nek egy-egy külföldi ország állampolgárához, s ha nincs is vérségi kötelék, azért sze­retjük figyelemmel kísérni a határainkon kívül élő ma­gyarokat, akiknek száma milliókkal mérhető. Sok min­denre vagyunk kíváncsiak velük kapcsolatban, többsé­günket azonban az izgatja, kinél mi válthatta ki azt az életbevágóan fontos elhatá­rozást, hogy előző életét tel­jesen felrúgva, valahol a vi­lág másik sarkán új életet kezdjen. Aztán — rajtuk ke­resztül ismerhetjük meg leg­inkább egy-egy más ország, földrész „közérzetét”. Ezt a természetes kíván­csiságot elégíti ki a televízió „rejtett” dokumentumfilm­sorozatával, amelynek mun­katársai ezúttal az Ausztráliá­ban élő hazánkfiait keres­ték fel. A stáb — mint a kedden és szerdán, késő este vetített film bizonyítja — minél több sorsot próbált bemutatni, ezzel is ábrázolva a kint élő magyarok sokfé­leségét. Megszólaltattak egy­szerű segédmunkást, vezér- igazgatót, fiatalt, öreget, fa- sisztoid érzelműt és balolda­lit. Jártak szeretetotthon­ban, szép családi házban, festőműteremben. Találkoz­tak pappal és újságszerkesz­tővel, portással és gyártulaj­donossal. Folyamatosan, jó kiejtéssel, vagy törve az anyanyelvet, valamennyien szépen, de óvatosan beszél­tek az óhazáról. A szerkesz­tő, Radványi Dezső és a ren­dező, Kígyós Sándor ugyan­csak óvatoskodott. Nem­csak a kérdések, de időnként a kamera is igen szemér­mesnek bizonyult. Talán ke­vés volt az idő a rejtett, vagy nyílt ellentétek feltárására? Pedig nemigen lehet elhin­ni, hogy a farkas és a bá­rány békében megfér egy­más mellett. Aztán érdekelt volna kicsit mélyebben egy átlag munkáscsalád anyagi helyzete, hiszen így a film eloszlathatta volna azokat a hazai illúziókat, melyek a messziről jött, s nem min­dig igaz híreket övezik. Min­dent összevetve: lehetett vol­na kicsit merészebb, izgal­masabb a tévés produkció. Két tanulságot viszont le­vonhatott a továbbgondolko­dó néző. Egyik: azért, hogy valakiből mondjuk vezér- igazgató legyen, kint nagyon meg kell dolgozni. Talán még sokkal jobban, mint itt­hon. Sőt, a gazdagság sem könnyen megszerezhető. Má­sik tanulság: igaz, hogy a ha­za hűtlen elhagyását több­nyire nem büntetik. De vala­mennyi riportalany szavai­ból kiderült azonban — né­ha még a „második” nemze­dékéből is —, hogy maguk­ban hordoznak egy életre szóló, gyógyíthatatlan beteg­séget: a honvágyat. —gubucz— MDI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Tűnődés a „Gyorsuló idő”- ben. III. rész. 8.57: Verbunkosok, nóták. 9.44: Zenés képeskönyv. 10.05: MR 10—14. 10.35: Borodin: I. szimfónia. 11.09: A magyar népdal hete. 11.39: Jósika Miklós: Emlékirat. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió Dalszínháza. 14.42: Arcképek a német Iroda­lomból. . 15.10: Hidas Frigyes Gál Zsuzsa verseire írt műveiből a Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. 15.28: Nyitnikék. 16.05: Antal István zongorázik. 17.07: Magyar jakobinusok. 17.45: A Szabó család. 19.15: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 20.05: Erdészek. 20.35: Jákó Vera nótákat énekel, Arpássy Sándor cimbal- mozik. 21.05: Agyunk élettana Petrovna. 21.35: Romantikus kórusművek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Nicolae Herlea operaáriá­kat énekei 22.50: Meditáció — az alkotómű­helyek légköréről. 23.00: A magyar népdal hetei 0.10: Komár László táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Cseh polkák fúvószenekar­ra. 8.20: tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.33: Zenedélelőtt. 12.33: Melódiakoktél. 13.29: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: A magyar népdal hete. 19.09: Filmzene. 19.20: Konzerválás — sugarakkal. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Mindenki könyvtára. 21.03: Zenéjét szerezte: George Gershwin. 21.36: Hubay Jenő csárdajelene- teiből. 22.00: Zeneközeiben a hallgató. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió.' 9.30: A regensburgi dóm ének­kara Palestrina- és Victo- ria-motettákat énekel. 9.45: Orff: A hold. 11.05: őszi búcsúzás. 11.10: Kamarazene korabeli hangszereken. 11.56: Romantikus muzsika. 14.00: A magyar népdal hete. 14.35: David Ojsztrah hegedül. Közben: 15.00: Iskolarádió. 15.30: A kamarazene folytatása. 16.05: A magyar népdal hete. 16.39: Mi a véleményed? 16.59: Anneliese Rothenberger operaáriákat énekel. 17.35: Otto Klemperer vezényli a Philharmonia zenekart. 19.05: Iskolarádió. 19.35: .........hogy ha megvirradna m ár!” 19.40: Kapcsoljuk a Magyar Tu­dományos Akadémia kongresszusi termét. A dalirodalom remekei. 'Közben: kb. 20.15: „őseink-e az avarok?” Kb. 20.35: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21.10: Dzsesszfelvételekből. 21.45: Kilátó. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Magyar iroda­lom. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 8.35: Környezetismeret. (Ált. isk. 2. oszt.) 9.05: Magyar irodalom. (Ált. isk. 4. oszt.) (f.-f.) 9.35: Surik, Vászja ... és az ige. 10.05: Orosz nyelv. (Ált. isk. 6. oszt.) 10.25: Óvodások filmműsora. 1. Plim. (ism.) 2. Mese a ví­zilóról. (ism., f.-f.) 10.50: Sop! 10.55: Röpsuli. (ism.) 14.10: Környezetismeret, (ism.) 14.30: Orosz nyelv, (ism.) 14.50: Magyar irodalom. (Ált. isk. 4. oszt.) (ism.) 15.20: stop! (ism.) 15.25: Magyar irodalom. (Alt. isk. 8. oszt.) (ism., f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Csak gyerekeknek! 1. A schildai polgárok, (f.-f.) 2. Nemtudomka autózik, (f.-f) 3. Barnabás, az író- gépmadár. 16.45: Nyilvántartó hivatal, (ism.) 17.30: Mindenki iskolája. Föld­rajz. (f.-f.) 18.00: Reklám, (f.-f.) 18.05: Biológia, (f.-f.) 18.40: Kambodzsai mementó. 19.05: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Ártatlan kék szemek. 20.50: Stúdió ’80. 21.50: Kockázat. 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Kedvünkre, (f.-f.) 20.40: Vezetni tudni kell. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: Reklám, (f.-f.) 21.30: „Napfényes hatszobás la­kás.” BUKAREST 9.00: óvodások műsora. 9.15: Felfüggesztettek, (ism.) 15.50: A szocialista országokból. 16.40: Ifjúsági klub. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.20: Folklórműsor. 19.35: Tv-színház. Virgil Puicea: az út kezdetén. 20.50: Részletek a „Rómeó és Júlia zenéjéből. 21.05: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Tv-naptár. 17.45: Kaland. 18.15: Könyvek és eszmék. 18.45: Hagyományok. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Témák, 20.55: Galilei — amerikai film. II. MŰSOR 16.00: Jégkorong: Crvena Zvezda —Medvescak. 18.45: Az emberi test. 19.15: Rövidülni. 20.00: Brazil show. 21.00: Huszonnégy óra. 21.20: Család és társadalom. 22.05: Költői színház. SZÍNHÁZ BOLHABAL Orosházán 16.30 és 19.30 órakor. FILHARMÓNIAI ELŐADÁS Békéscsabán 19.00 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Őszi maraton, 8 órakor: Mozi­diszkó. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Keresztül a nagy vízválasztón. Békéscsabai Terv: Annie Hall. Gyulai Erkel: A vágy titokzatos tárgya. Gyu­lai Petőfi: 3 órakor: A jó, a rossz és a csúf I., II. rész, 7 órakor: Mozidiszkó. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A ne­gyedik akadály, fél 6 és fél 8 órakor: Luxusbordély Párizs­ban. Szarvasi Táncsics: 6 óra­kor: Tűzharc, 8 órakor: Film­klub, 22 órakor: Félek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom