Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-15 / 268. szám
1980. november 15., szombat o ✓ Vitorlázó vasasok Hosszú ideig csak hullámlovaglásról hallottunk, arról is igen ritkán, csupán érdekességként, hiszen hazánk tengerben, így hullámokban sem túl gazdag ország. Aztán egyszerre megjelent a tavakon az egy szál deszka — vagy inkább műanyag —, csak éppen vitorlával felszerelve. A széllovasok pedig, akik a szél irányát, erejét vitorlájukkal úgy használják ki, hogy közben száguldoznak a víz felszínén, az ügyesség szimbólumai lettek, lassan nálunk is. A kedvező szélirányt, vagyis a kedvező lehetőségeket felismerni és ezzel továbbhaladni, mindenütt érvényes törvény a fejlődéshez. Különösen az a gazdasági életben, ahol jelenleg több más változás mellett a kisüzemek számára is új szeleket támasztottak fel, amelyek már csak széllovasokra várnak. Hogyan használja ki a Gyulai Vasipari Szövetkezet a nagyvállalatok közötti huzatos, szeles zugokat, erről beszélgettünk Nagy Sándorral, a szövetkezet elnökével. — Először is meg kell mondanom, hogy a szövetkezetünk az idei évig igen kényelmes helyzetben volt. Fennállásunk 26 esztendeje óta nyereségesen gazdálkodtunk, és amire a kényelmességet értettem: helybe jöttek a megrendelők. Mi piackutatással nem foglalkoztunk, hiszen kapacitásunk teljes egészében le volt kötve. Most egy kicsit más a helyzet... — Mit gyárt ez a kis szövetkezet? — Szövetkezetünk a KGM besorolása szerint a gépipari kategóriába tartozik, 190 a dolgozói létszáma, tehát ténylegesen kis üzem. Alapvetően három szakmára oszlik a profilunk. A szürkeöntödében évente 1 ezer tonna vegyes gépalkatrészt és csatornázási öntvényeket gyártunk. Az elmúlt évben a szürkeöntöde 2 millió forintos tőkés exportot produkált, az idén — úgy néz ki — hogy 4,5 millióra tornázza fel magát. Eddig az NSZK és Ausztria volt, jövőre Dánia is belép a munkáltatóink sorába. Számára már megmunkált öntvényeket szállítunk. A forgácsoló-szakembereink bérmunkában az NDK- nak dolgoznak. Ez már lassan 12 éves államközi szerződés a lipcsei mezőgazdasági gépgyárral. A német cég hidraulikus mezőgazdasági ekéinek igen nagy felvevő piaca van, távol-keleti, afrikai országok is vásárolnak belőle; mi az alkatrészeit gyártjuk. Számunkra ez igen jó üzlet, hiszen mentesülünk a nyersanyagbeszerzés gondjaitól. — Hazánk alkatrészekben kissé szegény ország. Például a hidraulikus ekékhez, amivel Magyarországon is dolgoznak a mezőgazdaságban, nem lehetne hazai pótalkatrész-ellátást szervezni? — Bizonyára megtakarítanánk vele egy kis szállítási költséget, de erről csak any- nyit, hogy ez bérmunka. Ez a szó azzal jár, hogy nem mi diktáljuk a feltételeket. A harmadik üzemrészünkben a lakatos-szerelő szakmunkásaink dolgoznak. Ezen a területen jelentkezett az idén a probléma. Eddig hazai nagyvállalatok voltak a megrendelőink, a Szellőző Művek, az ÉLGÉP, az Április 4. Gépipari Művek, de ebben az évben — éppen a megváltozott gazdasági feltételek miatt — beszűkültek a kooperációs lehetőségeik. Durva a kifejezés, de hoppon maradtunk. Egy külföldi cég szerződése az idén 3,5 millió forintot hozott, mivel a megrendelő mind a minőséggel, mind a határidővel meg volt elégedve, így számítunk a cég nagyobb tételű megbízására. Ezen a területen még nem tudjuk kihasználni a teljes kapacitásunkat, de bízunk benne, hogy jövőre ez az átmeneti gondunk is megoldódik. — Eddig csupán exportról beszélgettünk. Nem terveznek betörni a hazai piacra, mondjuk egy-két hiánycikkel, ami a profiljukba is beletartozik? Gondolok itt például a kányhacsőre ... — Igen, a kályhacsövet 10 éves krój|ikus hiánycikként tartják nyilván a vásárlók. Sajnos, hiába szeretnénk gyártani, és hiába szabadáras termék, a szövetkezet csupán 4,5 százalékos nyereséget tud kalkulálni a kályhacsőre. Ez pedig az alapképzésre és a többire nem elég. Nekünk a tőkés export hozza a legnagyobb hasznot, tehát ez éri meg. — Egyszóval ne bizakodjon a vásárló, hogy kisüzemeink hiánycikkeket fognak gyártani számukra? — Amíg nincs meg az érdekeltség, nem hiszem, hogy bármelyik hozzálát szívességből veszteségesen termelni. Tulajdonképpen csak az önköltség leszorításával lehetne ezeket minimális nyereséggel termelni, de mivel az alapanyagok ára inkább emelkedik, minthogy csökkenne, nem éri meg. Viszont 1981 második felében terveztünk egy széntüzelésű háztartási kazán gyártását, most november 18—19-én Szegeden mutatjuk be, a „Vevők vagyunk” kiállításon. Itt mérjük fel, milyen igény jelentkezik rá. Természetesen termelünk mi hazai piacra is, több mint 60—70 vállalattal vagyunk kapcsolatban az öntvényeinkkel, a forgácsolórészleg alkatrész- szeket gyárt a Budapesti Hűtőgépgyárnak, a lakatosüzemrészünk pedig termo- generátorokat az Április 4. Gépipari Műveknek. Az előbb említett széntüzelésű háztartási kazánnal pedig úgy érzem, űrt pótolunk majd hiszen hazánk vállalatai teljesen leálltak a szilárd tűzelőanyagú kányhák gyártásával. Ügy tudom, jelenleg Magyarországon egy Tárná menti termelőszövetkezet melléküzemága árusít egyedül csempekályhákat, a kereslet pedig egyre nő. Ezt a vásárlói kívánalmat szeretnénk kielégíteni a széntüzelésű kazánokkal. Kelemen T. Magda II mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszerének változása A mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszerének változásáról közöl kormányrendeletet a Magyar Közlöny 79. száma. A változtatás célja az, hogy jobban érdekeltté tegyék a termelőket a népgazdaság számára fontos termények előállításában, és a takarékos anyag- és eszközgazdálkodásban. A rendelkezés egyfelől az árak módosításával alakítja — javítja — a termelői érdekeltséget. A felhasznált eszközök és a termények árát egyaránt módosították. Az 1981. évi új és növelt felvásárlási árakat már korábban közzé tették, és a közeljövőben teljes körben meghirdetik az ipari anyagok, eszközök árait is. így ismertté válik a termelés gazdaságosságát, jövedelmezőségét nagyrészt meghatározó korszerűsített árrendszer, amely a korábbinál erőteljesebben mozgósítja a termelőket a lakossági ellátás javítására, illetve a gazdaságos exporttermelés fokozására. Fontos jellemzője az új szabályozásnak, hogy csökken az állami támogatás mértéke és köre, miközben fokozódik a hitel szerepe. Mindez a felelősségteljesebb beruházástervezésre és a helyi lehetőségek jobb kihasználására ösztönzi az üzemeket. A gazdaságok az eddiginél jobban — a szó szoros értelmében — „megérzik” majd, hogy valójában mennyibe kerül egy-egy létesítmény. S ennek megfelelően kell számolniuk, mérlegelniük. Ezt az átállást — amely végül is értelemszerűen elvezet oda, hogy az árakban térül meg a termelők befektetése, fáradozása — jelentősen megkönnyíti, hogy a hitel feltételei kedvezőbbek lesznek. Az eddig államilag támogatott fejlesztéseket, beruházásokat 1981-ben alacsony kamatú hitelek karolják fel; a kamattérítés mértéke: 2—4 százalék. A kedvezményes hitel a költség 70 százalékáig adható. A tejtermelő tehenészetek és a sertéstartás fejlesztésére továbbra is érvényben ma- rád az állami támogatás, ösz- szefüggésben az ágazatok nagy népgazdasági jelentőségével, és azzal, hogy —mindenekelőtt a szarvasmarhatartásban — nagy a megtérülési idő, és a befektetések is túlságosan igénybe veszik a gazdaságok anyagi erejét. A támogatást viszont csak utólag, a beruházás üzembe helyezése után folyósítják, és ezt az összeget a hitel törlesztésére kell fordítani. (Az utólagos kifizetés ösztönző hatású lehet a beruházás megvalósításának „sebességére”.) A költségek emelkedése a gazdaságokat egyaránt érinti. Valamivel azonban jobban, az átlagosnál gyengébbeket, ahol a költségek magasabbak és a hozamok kisebbek. Azok az átlag alatti adottságú üzemek, amelyek nem tartoznak a kedvezőtlen adottságú gazdaságok közé, s ennélfogva eddig semmiféle kedvezményt nem élveztek, a továbbiakban adókedvezményhez jutnak. Ez az adómérséklés összesen mintegy 350 gazdaságot érint az országban. A kedvezőtlen adottságú üzemek támogatására továbbra is érvényben marad a korábbi rendszer, amely jelentős árkiegészítést biztosít számukra. A termelési adó rendszerében bekövetkező változások is lényegében a rosszabb adottságú, gyengébb földminőségű üzemek lábra állását szolgálják. A létszámgazdálkodásnál pedig újabb lehetőséget kapnak a gazdaságok arra, hogy a létszámot valóban a szükségletekhez igazíthassák anélkül, hogy ez kedvezőtlen adóhelyzetet teremtene. A FEJÉRTEJ székesfehérvári üzemében a közelmúltban fejezték be a rekonstrukciót. Az üzemből naponta százezer liter tejet szállítanak a lakosság részére, krémtúróból mintegy kilencvenezer darabot készítenek, ötven mázsa vajat csomagolnak. Képünk az új üzemrészt mutatja (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS) Orosházán valóban védik a földet Legfőbb nemzeti kincsünk a föld; a föld érték — ilyen és ehhez hasonló megállapításokkal találkozunk naponta. Igazságukhoz nem fér kétség, azonban a végrehajtás sajnos nem ilyen egyértelmű. Hatalmas gyártelepek, lakótelepek „lopják el” a földet a mezőgazdaságtól, csökkentve ezzel termelőalapjait. A nemrégiben még ötmillió hektárt is kitett termőföldünk évről évre kevesebb, s a földvédelmi törvény ellenére kevesen érzik igazán a termőföld megóvásának súlyát. Az Orosházán és környékén gazdálkodó üzemek talán szolgálhatnak jó példával. Ügy tűnik, a város vezetői és üzemei szívükön viselik a földhasznosítás, a földvédelem kérdését. ♦ A földhasznosítás magában foglalja a föld védelmét és a földrendezést. Nem nehéz elhinni, hogy rendezni csak azt a földet lehet, amelyet megvédtek a pusztulástól. Azaz: megtartották a mező- gazdaság számára hasznos állapotban. Az orosháziak fontosnak tartják ezt, bizonyíték erre néhány adat. Míg 1971. és 1975. között 156, addig az utóbbi öt évben csak 91 hektárral csökkent a város termőterülete. Tegyük hozzá: szemben az országos irányzattal. De csökkent a termelésből kivont földek nagysága az idén is, a tavalyi 21 hektárral szemben csak 14 hektár a nagysága. A szigorú földhatósági felügyelet mellett ebben nagy része van az üzemek fegyelmezettségének. Engedély nélkül földkivonásért csak egyszer kellett a jogszabályokat segítségül hívni, büntetést alkalmazni. Szorosan hozzátartozik a földvédelemhez, hogy az orosházi járási és városi földhivatal szakemberei minden tavasszal és ősszel megszemlélik a határt. Annál is inkább, mivel erre az új földvédelmi rendelkezések kötelezik őket. Nem mindegy azonban, mennyire lelkiismeretesek ezek a szemlék. Menetük egyszerű: először a termelőszövetkezetek éves terveit nézik meg, szerepel-e bennük földek parlagon hagyása; majd azt ellenőrzik, hogyan hajtják végre a tervet az üzemek. A tapasztalatok kedvezőek, hiszen az idén csak olyan területeket nem művelték meg az orosházi termelőszövetkezetek, ahol művelési ágat változtattak, vagy éppen a talaj állapotát rendezték. Ha már megvan a föld, nem mindegy, hogy mi, terem rajta. Ha gyom, az semmiképpen sem dicsérendő, sőt: büntetni kell. A földhivatal szakemberei megfigyelték, hogy a „kirakattal” nincs baj, azaz: a szem előtt levő központi telephelyek, majorok környéke rendezett, gyommentes. Nem így a kevésbé szem előtt levő üzemi utak, épületek környéke! Ezért felhívással fordultak ez utóbbiak gazdáihoz, hogy a kevésbé forgalmas helyeken is irtsák ki a gyomokat, rendezzék a területet. A felszólítások nem bizonyultak hiábavalónak, az év közepére az üzemek minden érintett területen elvégezték a szükséges kezeléseket. A talajvédelem, a -hasznosítás fontos eleme a gyep- gazdálkodás. A felmérések szerint Orosháza környékén nincs olyan gyepterület, amit ne hasznosítanának, és mintegy ötvenhektáros területet a talajvédő gyepek közé sorolható. Kiemelkedő az Űj Élet Tsz gyepgazdálkodása, amely a jók közé sorolható. Nehéz lenne kiszámolni, országosan is mekkora többletköltséget okoz, hogy gépek tízezrei kerülgetik a tábla közepén álló tanyákat, majorokat. A földvédelem egyik lényeges mozzanata a felesleges tanyák felszámolása. Lényeges itt kiemelni, hogy valóban csak a felesleges tanyákat célszerű megszűntetni. Azokat, amelyek a nagyüzemi művelést zavarják, és nem termelnek különösebb értékeket. Húsz- éve még másfél ezer tanya Volt az orosházi határban, jelenleg 765 van. Ez az a meny- nyiség, amely szükségesnek és indokoltnak tekinthető, további rombolásuk értelmetlen volna. ♦ Sok jó intézkedés, nagy figyelem kell a földvédelemihez. Az orosházi eredmények bizonyítják: ahol fontosnak érzik, valóban védik a földet, óvják értékét. — m. szabó — A Békés megyei Tanács 4. számú orosházi Sütőipari Vállalatának csorvási üzemében készítik a Négus, Réka, Gésa tea- sütemény-családot. Képünkön: méréssel ellenőrzik a töltősúlyt Fotó Veress Erzsi
