Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5„ vasárnap Barátaink életéből Részletek három évtized irodalmáliől Klaus Steinecke előadása a gyulai Mogyoróssy Könyvtárban Kuba Emléktárgyak a világűrben A gyulai Mogyoróssy János Városi-Járási Könyvtár 1979 decembere óta német báziskönyvtárként is működik; 428 könyvből álló német nyelvű gyűjteményében található gyermek- és ifjúsági irodalom, több ismeretterjesztő mű, lexikon, szótár, társadalom- és természettudományos munka, nyelvkönyv. A szépirodalom 221 kötetet számlál, s nemcsak Goethe és Schiller olvasható itt eredetiben, hanem a német felvilágosodás jelentős képviselője, Gotthold Ephraim Lessing, vagy Georg Büchner is, akit napjainkban különös figyelemmel játszanak világszerte a színházak. Egy-egy regény, novella Thomas Manntól és Anna Seg- herstől — természetesen. Külön öröm viszont, hogy a legújabb irodalomból is kaphat az érdeklődő némi kóstolót: Peter Hacks drámái, Heinz Kahlau versei, a líra mestere, Günter Kunért, a költő-esszéíró Georg Maurer. A kortárs német irodalom jelentős része, NDK-irodalom — eredetiben. Korántsem teljes paletta, csak színfoltok, de jellegzetesek. És az erőből még másra is futja. Egy jó ötlet, vállalkozó kedv, fáradozás, végül a siker sem maradt el. Az irodalomkedvelők és a német nyelv iránt érdeklődők számára előadást szervezett a könyvtár. Dr. Klaus Steinecke, a budapesti NDK Kulturális Központ igazgató- helyettese, a Német Lektorátus vezetője volt Gyula vendége 1980. szeptember 22-én. Az NDK szépirodalmának újdonságairól tartott beszámolót németül. R születésnap Szeptember végén, október elején, ahogy közeledik a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának évfordulója, mindig megszaporodnak az ünnepelttel kapcsolatos témák, műsorok, rendezvények, baráti talál- zók, méltató cikkek. így alakul ez most is, a 31. születésnap ünneplésekor. Három évtized hosszú idő egyén és társadalom életében egyaránt. Kínál elég alkalmat számvetésre, önkritikára, Kritikára, büszkeségre. De hosszú a vissza-visszatérő megemlékezések sora is; néha már úgy érezzük, megkopott a fény, a szenvedélyes éljenzés. A jó, az előre mutató egyre inkább természetessé válik, s nem kíván külön helyeslést, külön tapsot. Az utolsó 31 esztendő jelentős korszak az NDK számára. Először létjogosultságának bizonyítása volt a legfontosabb feladat — nap mint nap, gyakorlatilag, a termelésben, és eszmeileg, a tudatosításban. Mindezt két világrendszer határán — határaként. Rengeteg próbát kellett — és kell ma is — kiállnia. És többnyire nemcsak saját, hanem mindany- nyiunk érdekében. Bőven van miről számot adniuk önmaguk és a világ előtt. Büszkék lehetnek eredményeikre; ipari termékeik és sportolóik világsikereket érnek el. Irodalmuk nem annyira ismert; gyakran a szemére vetik, hogy provinciális, így sosem tarthat igényt világirodalmi rangra. Vádolják, hogy még mindig a szocialista nemzeti irodalmakat kezdeti szakaszukban jellemző didaktikus vonás, merev, művészi átírás nélküli agitáció határozza meg elsősorban. Mi hát az igazság? Hogy az NDK irodalmának ügye nem közömbös az olvasók számára, bizonyította a könyvtárban összegyűlt közönség létszáma és érdeklődése is. Klaus Steinecke nem törekedett tudományos előadásra, inkább kötetlen elbeszélgetésre. Nem akart átfogó képet festeni hazája szép- irodalmáról, még igen jellemző tendenciákat, lényeges összefüggéseket, fontos szerzőket sem vázolt föl. Ehelyett egészen új publikációkból olvasott föl részleteket; igyekezett a jelenlevő iskolásoknak és az idősebb hallgatóságnak egyaránt kedvébe járni. Jellemző vonások Az NDK egyik elismert irodalomtudósának, dr. Walf- ried Hartingemek a szavait idézte az előadás kezdetén. A lipcsei Marx Károly Tudományegyetem tanára mutatott rá, hogy a hetvenes évek irodalmát az NDK-ban három alapvető tényező jellemzi. Az első, hogy erősebb a történelmi tudatra való törekvés, a németek történelmének tudati feldolgozása irodalmi alkotásokban. Hasonlók természetesen korábban is születtek, és születnek más országokban. Itt az a fontos, hogy még 1945 után minden „új” volt — „az új emberről” szóltak a regények, „az új társadalomról” daloltak a költők, „az új időről” beszélt minden ember —, a hetvenes években végre ki merték mondani, hogy — Hermann Kant szavaival élve — „a jelen a múlt eredménye”. Nem a mindenáron való leszámolás a múlttal, nem a történettől való elszakadás segített tehát, hanem a szembenézés mindazzal, a tisztánlátás. A másik jellemző vonás, hogy az időbeli függőség mellett jelentkezett a térbeli. Az irodalmi művekbe végre belépett a világ; a konfliktusok nem az NDK területére korlátozódtak, nem izoláltan léptek föl. A szocialista német állam egyedülálló voltát fölváltotta a felismerés, hogy egy nagyobb egység része, a világnak csak egyik helyszíne. A külföld felfedezésével sikerült egyre inkább kilépnie a sokat kritizált provincializmus fojtogató köréből. Walfried Hartinger szerint a harmadik meghatározó jelenség a pszichológiai irodalom, a lelkekhez fordulás, az emberek belsejében lejátszódó konfliktusok elemzése, ábrázolása. Többnyire női főszereplőkkel — és nők tollából. Reflektorfényben a szocialista társadalomban élő, alkotó és szerető nő. Rendszerünk nagy vívmányaként lehetőség nyílik a nő előtt, hogy mindent elérjen a hivatás és a szerelem, az emberi kapcsolatok területén. Vagy mégsem? Maxie Wan- der, Christa Wolf és Ruth Werner hősei kérdeznek és kérdeztetnek. Nőpolitika, lakáspolitika, emancipáció egyfelől, másfelől viszont a gondok, amelyek nem egyedi esetek, hanem társadalmi problémák. S mint társadalmi problémák — mióta létezik a szocializmus, persze — jelen vannak. Üjak viszont az irodalomban, s új a hang, amelyen megszólalnak. És a többiek? Hogy országa irodalmához kedvet csináljon, illetve az érdeklődők táborát növelje, néhány fiatal, nem túl ismert szerző nevét említette Klaus Steinecke. Műveik a közelmúltban jelentek meg az NDK-ban, s még bizonyára várhatunk egy ideig, amíg magyarul olvashatjuk őket: Helga Königsdorf, Ulrich Plenzdorf, Wolfgang Kohlhase, Eberhard Panitz. Beszélhetett volna még kiemelkedő költőkről, írókról, olyanokról, akik a világirodalomban képviselik hazájukat, mint például Franz Fühmann, Stephan Hermlin, Johannes Bobrowski. Hiányoltam olyan nagyságokat, mint Peter Hacks, Günter Kunért, Sarah Kirsch, vagy Heinz Kahlau, akinek műfordításai révén a magyar lírához is köze van. Olyan neveket és műveket vártam volna, amelyek közül nem is egy szerepel a könyvtár német nyelvű gyűjteményében, Niedzielsky Katalin Penza megye Beruházás és raktározás Nem messze Penzától, egy új házgyár szomszédságában épült fel a tyemovkai zöldségraktár. Az elmúlt évben 650 tonna fejes káposztát szállítottak ide, és valamennyi épségben megmaradt tavaszig. Az idén további két új raktársort létesítenek. Ezek nagyságát a következő adat is jól érzé" kelteti: a második épületsor két hatalmas tárolóhelyiségében lesz az a zöldségmennyiség, amely Penza város egyhavi ellátására elegendő. Nehéz azonban megmondani, itt fogják-e elhelyezni az idei készleteket vagy sem. Ehhez az kell, hogy minél előbb felépüljön a második raktársor is. A Penzpromsztroj Egyesülés SZMU—17 kollektívája — mint fővállalkozó — szocialista szerződést- írt alá, és ebben az átadási határidőt szeptember 1-ében jelölte meg. Az épület alapvető szerelési munkái már befejeződtek, de hátra van még a hűtő- és fűtőberendezések felállítása. Sajnos, csak ez az egyetlen olyan vállalat, amely meghatározott ütemterv alapján dolgozik. A többieknél viszont rosszabbul mennek a dolgok. Például a penzai Volgoprodmontazs egyik részlege 40 ezer rubellel maradt le a tervteljesítésben. A szellőzőberendezések felszerelésével megbízott vállalat pedig a 20 ezer rubel értékű munkának csak a felét teljesítette. Ugyanakkor más alvállalkozók sem tudták elkezdeni a szerelést. Ennek az az oka, hogy az építtető nem rendelte meg időben a szükséges berendezéseket. A helyzet azért is aggasztó, mert a mezőgazdasági termékek tárolásához nélkülözhetetlen hűtőgépeket csakis megfelelő feltételek biztosítása esetén lehet csak üzembe helyezni. A felelősséget nemcsak a városi zöldség- és gyümölcskereskedelmi szervnek, mint megrendelőnek, hanem a felettes hatóságnak is vállalnia kell. Az egyik vezető a Penza megyei napilap munkatársának úgy nyilatkozott, hogy a pártbizottság és a népi ellenőrzési bizottság levélben már többször is sürgette a berendezések szállításában érdekelt üzemeket. A kérésekre válasz csak néhány vállalattól érkezett. A szerelvények egy részét így helyileg fogják elkészíteni. A felmérések szerint 40-féle készülék még hiányzik. Az biztos — amint a cikkíró is hangsúlyozza —, hogy a megrendeléseket nem júniusban, hanem ennél sokkal korábban kellett volna elküldeni. Az építkezésben közreműködő vállalatok sincsenek mindig szinkronban egymással, ami ugyancsak késlelteti az építkezések befejezését. A zöldséggel, gyümölccsel sokáig nem lehet várni. Ugyanis szabályszerű tárolás nélkül nemcsak a káposztafejek fagynak meg télen, hanem „fagyosak” lesznek a vásárlók ezreinek kérdései is... Penzenszkaja Pravda Romániának a Duna és a Fekete-tenger határolta területe Dobrudzsa. A vidék északi és északnyugati része fennsík, rendkívül termékeny talajjal, ám ki van téve a rendszeresen visszatérő szárazságnak, mert a nyári hónapokban alig van ott eső. A folyómedrek ilyenkor kiapadnak, és a tűző nap kiszárítja a növényzetet. Négy éve megkezdték egy átfogó öntözési rendszer kiépítését. A terv szerint az idén már 66 ezer hektár földet öntöznek. A román mezőgazdasági szakemberek és tudósok számításai szerint aszályos években a hiányzó A Szojuz—38 fedélzetén — a közös űrrepülések immár kialakult hagyománya szerint — a szovjet—kubai űrpáros magával vitt olyan emléktárgyakat, amelyek a szovjet—kubai barátságot, Kubát jelképezik. Ezek az emléktárgyak: Fidel Castro és Leonyid Iljics Brezsnyev fényképe, és azok a felvételek, amelyek Jurij Gagarinnak, a világ első űrhajósának kubai látogatását örökítik meg. Felvitték természetesen az állami zászlót, a címert és a nemzeti himnuszt, hanglemezen. A fedélzetre került a híres kubai dal, a „Cuba, que linda es Cuba” partitúrája, valamint a Carlos Manuel de Céspedes vezette felszabadító harc zászlaja. (1868. október 10.) Csomag- jiikban található minikönyv alakjában az úgynevezett „Montecristi manifesztum”, és „A történelem engem igazol”. Az előbbit Jósé Marti, a kubai forradalmár és költő, valamint Máximo Go- mes tábornok írták, s benne az 1895. február 24-én indított felszabadító harc okait elemezték. A másik műben Fidel Castro az ellene indított bírósági eljárás történetét írta meg, a Moncada ostromát követően. Az űrhajó fedélzetére került a Disznó-öböl homokja is (Playa Girón). A Playa Girón-i győzelem egyben a kubai forradalom és a szocializmusnak a déli féltekén aratott győzelmét is jelképezi. Nem véletlen tehát, hogy Playa Girón immár történeti ho- tnokja is az űrhajóra kerül. A pihenés aktív formáját választó turistákat nem rettentik a gyors vizű folyók, a behavazott hegycsúcsok, a járhatatlan erdők sem. Küvízmennyiség 80 százaléka pótolható öntözéssel. Mozgó szivattyútelepekkel a Dunából nyernék a vizet, és megfelelő csatornarendszer és szivattyúállomások segítségével a 93, illetve 74 méter magasságban fekvő főcsatornába juttatnák. A Rasova-, illetve a Vederoasa-csator- nákból aztán több közbeeső állomáson és mellékágon át kerül a tulajdonképpeni öntözőrendszerbe az éltető víz. A vízmennyiség mintegy felét barázdás öntözéssel, a másik felét öntözőberendezések, ún. vízágyúk segítségével juttatják el a földekre. (g-i) Mint ahogy a Granma hajó modellje is megtalálható a fedélzeten. 1956. november 25-én ezen a kis hajón indult el Fidel Castro vezetésével Kuba felé 87 ember, hogy az 1868-as felszabadító harcot folytassák. A kubai nép kiemelkedő személyiségének, az író és forradalmár Jósé Martinak képmása is helyet kapott az űrhajón. Magukkal vitték az űrhajósok Marx, Engels és Lenin, valamint Latin-Amerika két nagy forradalmárának, Jósé Martinak és Ernesto Che Guevarának a fényképét is. Az űrkabinba kerültek a híres La Demajagua-i királyi pálma magjai, azé a fáé. amely alatt Carlos Manuel de Céspedes több mint száz éve mondta ki, hogy a kubai népnek kétségbevonhatatlan joga van a függetlenségre. Az űrhajóra kerültek a szigetország legfontosabb termékeinek mintái: a dohány, a cukor. Az ország faunáját jelképezi egy kitömött krokodil és a polymita nevű csiga. A krokodil azért kapott helyet, mert nemcsak gyakori az országban, hanem, mert a kubai folklór egyik jellegzetes figurája is. Az űrpáros magával vitte az irodalom és a művészet néhány nagy kubai alkotását is, köztük Jósé Marti „A los espacios” (Az egekbe) című poémáját, Nicolas Guillén „El Cosmonauta” (Az űrhajós) című versét, és Carlos Enriguez: „La carga al machete” című festményét, amely a felszabadító hadsereg megrázó támadását ábrázolja. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) lönösen nyáron kelnek sokan útra. A különböző, számukra kínált útvonalak között több egzotikus is van a Távol-Keleten, a sarkkörön, a Kaukázuson túli területeken. — Mindez jelentéktelen része annak, amilyen programokat vendégeink idén igénybe vehettek — mondotta a TASZSZ tudósítójának Alekszej Abukov, a szovjet szakszervezetek központi turistatanácsának elnöke. — A különböző igények, az érdeklődés, a szakmai ismerétbővítés, az életkor, a családi kívánalmak figyelembevételével 11 ezer különböző útvonalat dolgoztunk ki. — A turistaút egyre több emberit vonz — folytatja Alekszej Abukov. — Mi pedig igyekszünk segíteni őket: bővítjük szállodahálózatai n- kát, kempingjeinket. Az idén mintegy 50 millióan töltötték szabadságukat utazással. Románia Vízágyúk Dobrudzsában Szovjetunió Ötvenmillió turista A gyors vizű hegyi folyót csak így lehet legyőzni (Fotó; TASZSZ — APN — KS —V. Morgunov felv.)
