Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

1980. október 12., vasárnap Ibafától Nagykőrösig Pipák fából, gyökérből, tajtékkőből, cserépből Tudomány — technika Földgázszállító hajó Ki ne ismerné az „Ibafai papnak fapipája van .. kezdetű mondókát. Jobbára nyelvet törő játékként él emlékezetünkben. Pedig a szavak igaz dologról beszél­nek. Annak a bizonyos pap­nak valóban volt pipája. Ezt bizonyítandó Ibafán pipa­múzeum is létesült. S ha már múzeuma van a pipának, ak­kor története is. Meg talán jelene is. Ezt keresendő ju­tottam el Nagykőrösre, hogy bekopogtassak az ország mindmáig egyetlen pipa­gyárába. 'A pipa üzem főművezetője, Demcsik Gyula fogad. Jó negyvenes, középmagas, szemüveges, határozott arc­vonásé férfi. Szívesen lát. Már első, keresetlen, az ide­gent méregető szavaiból ki­tűnik a szakma elmélyült szeretete. ötvenegyben ipari tanulóként került az üzem­be. Nyolc évig gépeken dol­gozott, megismerte a pipaké­szítés minden mozzanatát. Most az üzem egyik felelős vezetőjeként invitál, a be­szélgetést a pipáról kezdjük az üzem megtekintésével. Jó félévszázados épület termeibe vezet. A fűrész-, csiszoló-, és marógépektől alig hallani egymás hangját. Három teremben tíz asz- szony dolgozik. Kezük mun­kája nyomán végigkísérhető a fa pipává formálódásának minden mozzanata. Szabás pontos méretre, fejmarás, szármarás, gömbölyítés, le- darabolás, ezek a munka el­ső fázisai. Még 43—45 mű­veletet kell végezni ahhoz, hogy a pipa eladásra- kész formát kapjon. Az asszonyok kis ládikában maguk előtt tolva a formálódó pipafeje­ket, együtt haladnak az anyaggal. Így közvetlenül látják munkájuk eredmé­Készüi a pipafej nyét, érzik szépségét, de a felelősséget is. Az apró mű­veletek sora a művészet ha­tárait súroló munkafolya­mattá áll össze. Mindenki beleviheti a maga egyénisé­gét, ízlését, és kezdeménye­zéseit, természetesen a for­ma megszabta határok kö­zött. Lehet, hogy emiatt is maradnak itt szívesen az asszonyok. Amint kísérőm elmondja, a dolgozók 90 szá­zaléka 15 éves törzsgárda - tag. Polírgépen dolgozó mun­kásnőt, Szűcs Katalint bírom szóra: Itt nőttem fel. Ti­zennyolc éve dolgozom az üzemben. Ez volt az első munkahelyem. Megbecsül­nek, megtalálom a számítá­saimat. Szeretem a munká­mat. Egyéni ízt vihetek be­le, a pipafejeken más és más mintákat csiszolhatok ki. A műhelyekben tett séta után a főművezetői szobá­ban folytatjuk a beszélgetést Demcsik Gyulával. A múlt­ról faggatom. Szavaiból megtudom, hogy az ország első pipagyárát, a mai előd­jét a harmincas évek köze­pén, Szatmári Imre nagykő­rösi esztergályos alapította. A ma is használatos épüle­Itt dől el a pipa formája tekben és gépekkel kezdték az üzemi termelést. Koráb­ban kis műhelyekben, mes­terek keze által készültek, és vásárokon keltek el a jobb minőségű pipák. A szegény­ember akkor is, később is maga készítette pipába töm­te a dohányt. A pipakészítés technológiája a közel fél­évszázad alatt alig változott. Nagy a kézimunkaigény, rendkívül nehéz a gépesítés. Az itt gyártott pipák mind­egyike hazai piacra kerül. A nemzetközi piacon nagy a verseny. Betömi csak sokat tudó, korszerű gépeken ké­szülő termékekkel lehet. Az üzem vezetői ezt felismer­ték, ajánlatot tettek koope­rációs gyártásra svéd és olasz cégeknek. A gyárból ma évente 60— 80 ezer darab pipa kerül ki, ami 100—110 típusból tevő­dik össze. Egy részük hazai körte- és almafából, másik részük a mediterrán éghaj­laton termő buxus cserje, az Erica arborea gyökeréből (szakmai nevén Bruyere) ké­szül. Itt már óhatatlanul szó­ba kerül magának a pipá­nak a története is. A főmű­vezető ebben is otthonosan mozog. Maga is szenvedé­lyes pipagyűjtő. Elmondása szerint négyféle anyagból szokás pipát készíteni. Fá­ból, gyökérből, tajtékkőből és cserépből. Legősibb a cseréppipa. Karrierje a tö­rök hódítás idején kezdő­dött, s bár azóta kiszorult a piacról, kisiparosok és ipar­művészek termékeként még napjainkban is fel-felbukkan. Legdrágább a tajtékpipa. Alapanyaga a tajtékkő, ten­gerhabból rakódik le. Ez meszes, sós, a fánál köny- nyebben faragható, hőálló kő. Napjaink kedvelt tajték­pipája kiment a divatból. Mert a pipában is van divat. A gyár raktáraiban külön­böző típusú félkész pipákat tárolnak. A Fővárosi Do­hánybolt a legfőbb átvevő. Hetente mondja meg, mi­lyen formájúra tart igényt. Most a rövid, görbe szárú pipák a legkeresettebbek. A pipadivatban a legnagyobb változást az élet felgyorsu­lása hozta. A csendes, bölcs semmittevéssel járó pipáz- gatások kora lejárt. Ezzel a nagyobb tömegű (tajtékkő­ből készült) és hosszú szá­rú pipák is feledésbe merül­tek. Napjaink pipáiból több­nyire munka közben füstölik el a dohányt. így a dohány­zóeszközt szabad kéz híján a fogakkal kell tartani. Erre a rövid szárú, kis súlyú, fá­ból vagy gyökérből készült pipa a legalkalmasabb. A di­vatot befolyásolja a fogyasz­tói ízlés is. Sokan a dohány minden aromáját visszaadó pipát szeretik. Ehhez a Bruyere a legjobb nyers­anyag. A gyökér bonyolult, gyöngycsomószerű szálszer­kezeténél fogva kemény és hőálló, így nem ég ki, ugyanakkor jól megköti és visszaadja a dohány ízanya­gait. (Erre a cseréppipa képtelen.) A pipagyártásban is napirendre került a füst nikotintartalmának minimá­lisra csökkentése. A régi pi­pák hosszú szárain mire ke­resztülúszott a füst, lehűlt, és a nikotin jó része kicsa­pódott. Ma ugyanezt a fel­adatot egy pipaszárba épí­tett fémdarab látja el, amely alacsonyabb hőmérséklete miatt valóságos füstszűrő­ként kicsapja a nikotintarta­lom jó részét. Számomra eddig ismeret­len világ felfedezésének él­ményével búcsúzom a pipa­gyártól. Ahogy kezet fogunk, a szemem megáll egy író­asztalon heverő pipán. Ven­déglátóm észreveszi. — Gyökérpipa. Itt készült. Amolyan címere ez a szak­mának. Nem használom, nem vagyok dohányos ember. Va­lamikor nagyon szívtam, és természetesen a pipát. Né­hány éve az orvos eltiltott tőle. De a gyűjteményemben még őrzöm az egykor nagy gonddal magam készítette pipákat. Felemelem a pipát az asz­talról. Oldalán felirat: BRU­YERE „KÖRÖS”. (á. z.) Autó - motor Teher a tetőn A KRESZ szerint: „Sze­mélygépkocsi tetején csak te­tőcsomagtartóban szabad bármit is szállítani. A rako­mány nem érhet túl a kocsi körvonalán, magassága a ko­csival együtt nem haladhatja meg a 4 métert, és a veze­tőt nem akadályozhatja a ki­látásban. A tetőcsomagtartó terhelése a jármű stabilitá­sát számottevően nem befo­lyásolhatja, a csomagok az ajtók nyitását nem akadá­lyozhatják, és természetesen gondoskodni kell a megfele­lő rögzítésről is.” Nos, az au­tósok nagy része él is a te­tőn való teherszállítás lehe­tőségével, csak az a baj. hogy időnként elfeledkeznek néhány nagyon fontos — bal­esetvédelmi szempontból is figyelemre méltó — szabály­ról. E szabályok egyike példá­ul az, hogy a járművet min­dig csak a megengedett összsúlyig lehet terhelni. Ha az autónkra vonatkozóan nem ismerjük a maximális összsúly értékét, akkor a szállítható személyek számá­ból határozhatjuk meg a megengedhető terhelést. Ügy kalkuláljunk, hogy az uta­sok mindegyike kb. 10 kg csomagot vihet magával, s egy-egy hiányzó utas súlyát 70 kg-mal vehetjük számí­tásba. A kocsik kezelési könyvei­ben általában megtalálható az autótípus maximális tető­terhelési értéke, ami csak a nagyobb gépkocsiknál éri el a 100 kg-ot, többnyire azon­ban 40—70 kg között szokott lenni. Nem árt tudni, hogy a megengedhető maximális tetőterhelést elsősorban nem a kocsiszekrény erőssége kor­látozza, hanem inkább az adott jármű stabilitása, még megengedhető súlyponteltoló­dása. A megrakott tető ugyan­is meglepő módon megvál­toztatja a kocsi menettulaj- donságait. A jármű súly­pontja jóval feljebb kerül, s ezzel a stabilitása csökken, borulékonyabb lesz. Normá­lis helyzetekben — például sík úton való egyenes, folya­matos haladáskor — ez eset­leg nem érződik, azonnal ér­zékelhető lesz azonban a kel­lemetlen hatás, amint a ko­csival — valamilyen oknál fogva — különleges manő­vert (hirtelen kanyarodást, kikerülést stb.) kell végez­nünk. Ilyenkor a tetőn elhe­lyezett csomagok magukkal ránthatják, felboríthatják a kocsit. A csomagok felpakolása te­hát mindig úgy történjen, hogy elosztjuk a tetőfelüle­ten a súlyt — nem egy he­lyen terhelve a tetőcsomag­tartót —, s igyekszünk a szállítmányt vízmentes pony­vával jól letakarni. Nagyon fontos szempont a csomagok megfelelő rögzítése is, ami­re a gumikötelek a legalkal­masabbak (nagyobb csoma­goknál célszerű kötelekkel is biztosítani a rakományt). Felpakolás közben — saját érdekünkben — nem szabad szem elől téveszteni a meg­engedhető tetőterhelés mér­tékének és a KRESZ ismer­tetett korlátozásainak betar­tását sem. A gépkocsi fogyasztásának általában „nem tesz jót” a tetőcsomaggal való utazás, ami a légellenállás megnö­vekedésének tudható be (már csak ezért is ajánlatos jól záró ponyvával lefedni a te- tőterhet, valamelyest csök­kentvén annak légellenállá­sát). Az autó menetsebessé­gének fokozásával hatványo­zottan nő a fogyasztás, ami akár harminc százalékkal is meghaladhatja a normális értéket! A megrakott tetőcso­magtartóval haladó autós te­hát jól teszi, ha alacsonyabb sebességet választ, részint az elfogadhatóbb benzinfogyasz­tás érdekében, részint bal­esetelhárítási megfontolások­ból. Ugyanis bármikor elő­fordulhat, hogy hirtelen fé­keznie kell, s ha nagy sebes­ségnél teszi azt, szinte elke­rülhetetlen a kocsi megcsú­szása, esetleges keresztbefor- dulása, vagy éppen a felbo­rulása. 3. I. A franciaországi St. Nazai- re hajógyárban bocsátották vízre a képen látható föld­gázszállító hajót, amely nap­jainkban „GASTOR” néven szeli a tenger hullámait. A hajó hossza 262 méter, ma­ximális sebessége 19,7 cso­mó. A francia földgázszállító tankhajóflottára hárul az a feladat, hogy az algériai le­lőhelyekről a földgázt Fran­ciaországba szállítsa. Hogyan történik ez? Az algériai Ar- zewben a földgázt cseppfo­lyósítják, s a hajó a szállít­mányt cseppfolyós állapot­ban hozza át a Földközi-ten­geren egészen a marseille-i kikötőbe. Itt a cseppfolyós földgázt visszagázosítják, és ilyen állapotban kerül be a földgáz az elosztóvezetékek­be. Franciaország földgázból Gyakran váratlanul, meg­lepetésszerűen éri az embert az orrvérzés, és olykor na­gyobb a rémület, mint ma­ga a baj. Az orrvérzés té­nyének megállapítása az or­vos számára nem nehéz fel­adat, de a garatba csurgó vért könnyen nem lehet ész­revenni, különösen kisgyer­meknél. A leggyakoribb ki­váltó ok a sérülés. A gyere­kek eleshetnek játszás köz­ben, de baleset érhet felnőt­tet is — vagy verekedés köz­ben sérül meg az orr. Ez gyakran jár csonttöréssel. Gyakori ok az orrpiszkilás is, ilyenkor körömmel meg­sértjük az orr nyálkahártyá­ját. Nátha, megfázás esetén elég egy erős orrfúvás, és már az is vérzést okozhat. Az orrba jutott kémiai anyag, a vegyszerek gőzei vagy po­rok szintén orrvérzést okoz­hatnak. Ezek mind az orr nyálkahártyáját izgató anya­gok — helyi vérbőséget okoz­nak — amelyek értáguláshoz, gyulladáshoz vagy fekélyhez, felmaródáshoz vezetnek. Fő­leg kisgyermekeknél gyako­ri eset, hogy valamilyen ide­gen test kerül az orrba. Er­ről mindig meg kell győződ­ni, legtöbbször az orvos se­gítségével. Az orrvérzések más kate­góriájába tartoznak azok, amelyek ismételten vagy gyakran fordulnak elő. Ilyen­kor a vérrendszer betegségé­re, magas vérnyomásra vagy behozatalra szorul. 1978-ban a Gaz de France vállalat ösz- szesen 2182 milliárd kWó- nak megfelelő mennyiséget forgalmazott az egész ország­ban, ebből 271,6 milliárd kWó természetes földgáz volt, amelyet vezetéken keresztül szállítottak a felhasználás színhelyére. A többit mint palackos gázt használták fel, elsősorban a háztartások. Algériából ugyanebben az évben 32,7 milliárd kWó-nak megfelelő mennyiségű föld­gáz érkezett a francia háló­zatba. Ez a mennyiség az elő­ző évhez viszonyítva 11 szá­zalékos növekedést mutatott, 1978-ban az északi-tengeri Ekofisk mezőről 23,2 milliárd kWó értékű földgáz érkezett Franciaországba. A franciák jelentős mennyiségű földgázt kapnak a holland lelőhelyek­ről is. más esetben orrpolipra vagy daganatra gondolhatunk. De ok lehet a hirtelen légnyo­másváltozás is. Ennek kide­rítése elsősorban az orvos feladata, de az ön dolga, kedves olvasó, a segítség- nyújtás. Nagyon fontos a be­teget úgy elhelyezni, hogy az félig ülő helyzetben legyen, és fejét kicsit hajtsa előre. Ezután szorítsa össze az orr­szárnyakat. Gyakran az is elég, ha a vérző oldalt nyom­ja az orrsövényhez. Csak bajt okozhat, ha házilag kí­sérletezik az orr tamponálá- sával. Súlyosabb sérülés kö­vetkezhet be egyrészt a szak­szerűtlenség miatt, másrészt a fertőzés veszélye is fenn­állhat. A vérző ember orrá­ba semmit sem szabad cse­pegtetni, ne nyomjuk a fe­jét hideg vízbe, és nem sza­bad hányát fektetni. Szeszes italt adni az orrvérzéses be­tegnek szigorúan tilos! Az orrvérzések nagy többsége az egyszerű elsősegélynyújtásra elmúlik, s az alapbaj meg­szűnésével (sérülés, fertőzés) nem is fordul újra elő. Or­voshoz akkor kell fordulni, ha az első orrvérzés is túl erős, és nem múlik el az em­lített segítségre, továbbá ak­kor, ha az enyhébb vagyrö- videbb ideig tartó orrvérzé­sek gyakran ismétlődnek. Ebben az esetben orvosi vizs­gálatnak kell megállapítania az ismétlődő orrvérzések okát. Dr. König János Egészség — higiénia Hz orrvérzésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom