Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

laHiWKTiW.

1980. október 7., kedd

flliol négy tonna cukor fogy naponta

A HUNGARONEKTÁR békési üzemében a munka zömét kézzel csinálják. Képünkön a kókuszcsemegét csomagolják

Kívülről inkább lakóházra, mint üzemre emlékeztet a hatalmas földszintes épület. De az utcán is érezhető méz- és cukorillat meggyőz arról, hogy jó helyen járunk. Ez a HUNGARONEKTÁR Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat békési édesipari üzeme. Nem önálló egység, hanem egy nagy vállalat kis részlege.

— Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár az „önállótlanság” a gazdálkodásban? — kérdezzük Minya Jánostól, az üzem igazgatójától.

— Ez bizonyos kényelmet jelent számunkra. Nem kell izgulnunk, hogy van-e a bankszámlán pénz vagy sincs, tudunk-e bért fizetni vagy sem, ilyen gondjaink nincsenek. Az alap- és segédanyagok beszerzéséről is a központ gondoskodik, nekünk csupán az igényeinket kell megfelelő időben jelezni. Ez nagyon fontos, mert ha nem kapjuk meg a szükséges anyagokat, nem tudunk munkát adni dolgozóinknak, és ez már a mi felelősségünk.

Termékeinket szintén a vállalati központ értékesíti. Mi megkapjuk a diszpozíciókat, és aszerint szállítunk. Ebben mégis vannak nehézségeink, mert mézeskalácsból nem tudunk annyit eladni, mint amennyit termelünk! Holott ebből a termékből az idén az 1976. évi mennyiségnek alig több mint egy- harmadát gyártottuk. A kieső mennyiség pótlására, a fogyasztói igények változásának megfelelően, most sós teasütemény gyártását határoztuk el.

Annak természetesen, hogy nem önálló az üzem, hátrányai is vannak. Nem tudják például követni a költségek és az eredmény alakulását, az csak' a központi elszámolás után derül ki. Eddig mindig volt nyereségük, de nagysága az utóbbi időben csökkenő. Az idén várhatóan nem éri el a négy évvel ezelőtti egyharmadát. Ebben közrejátszik a termelői árrendezés, a szabályozórendszer változása is. De ennek ellenére még mindig szép összeget, körülbelül 13 napi bérnek megfelelő nyereség- részesedést tudnák fizetni dolgozóiknak. Bérszínvonaluk a vállalati átlaghoz igazodik, annak alakulásával csaknem megegyező.

Az üzemben egyébként az elmúlt öt esztendőben nagyarányú fejlődés következett be. Ebben az időszakban csaknem annyit termeltek, mint az azt megelőző 20 évben. Termelési értékük és árbevételük lényegében azonos — ez évben 261 millió forint körül lesz —, mivel áruik jellegénél fogva a raktárra termelés nem lehetséges. Kapacitásukat teljesen kihasználják.

Fejlesztési terveiket a központtal együttműködve alakítják ki. A VI. ötéves tervre áthúzódó beruházásként elkezdték egy 1500 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnok építését. Befejezéséhez közeledik a kókuszcse- mege-csomagoló helyiségének kialakítása. Folyamatban van egy 400 négyzetméter alapterületű raktár építése, amelynek alapozási munkái már elkészültek. A VI. ötéves terv időszakában a vállalat tulajdonában levő, jelenleg Albertfalván működő ostyaüzemet áttelepítik Békésre. Ennek lehetőségét az új üzemcsarnok építése, a megfelelő belmagasságú sütőüzemek kialakítása teremti meg. A termelés további korszerűsítéséhez a jelenlegi elektromos sütőkemencéket gázüzemelésűre cserélik.

Rövidesen üzembe helyezik az új angol nyalókakészítő gépsort, amelynek termelékenysége jóval meghaladja a régi gépét, csaknem háromszorosa annak. A nyalókagyártás teljes automatizálásához így már csak egy láncszem, a gyúrógép hiányzik.

— Az új gép 180 nyalókát készít percenként. Ez elég nagy mennyiség, az eddigi 72-vel szemben. Nem lesznek értékesítési gondjaik?

— Áruforgalmi főosztályunk piackutatást folytatott, felmérte a fogyasztói igényeket, és az eredmény azt mutatja, hogy el tudjuk adni áruinkat. Jelentős az exportunk is, évente 6—8 vagon nyalókát küldünk főként a tőkés piacra. Szállítunk külföldre mézeskalácsot is, sajnos egyre kisebb tételben — mondja az üzemvezető.

— Az automata gépsor

munkaerőt is felszabadít. Hogyan oldják meg a foglalkoztatásukat?

— Még nem tudjuk pontosan hány embert helyettesít a gép, de az biztos, hogy nem maradnak munka nélkül. Igyekszünk minél többet tenni azért, hogy dolgozóink elégedettek legyenek. Ellátjuk őket munka- és védőruhával, védőitalt kapnak, térítéses ebédet és üdülési hozzájárulást, beiskolázási segélyeket nyújtunk. Dolgozóink 70 százaléka nő, köztük igen sok a kisgyermekes anya. Az ő érdekükben nappali, kismamaműszakot hoztunk létre.

— Milyen új termékekkel készülnek meglepni az édességek kedvelőit?

— Hagyományos termékeink, a mézeskalács, a különféle aromákkal ízesített nyalókák, cukorkák, a kókuszcsemege, a pezsgő-, és limonádépor mellett új termékek kidolgozásával is próbálkozunk. Nemrég kezdtük el a sós teasütemény gyártását, amely máris közkedvelt a vásárlók körében. Nem saját alkotásunk, mi csak továbbfejlesztettük a receptet, és így, bár munkaigényesebb, és drágább, de sokkal finomabb lett. Az üzem cukrászainak találmánya, önálló munka egy új édesség, sütemény megalkotása. Még nem kezdtük el termelését, várjuk a KERMI szakvéleményét, és nevet is kell adnunk az újdonságnak. Reméljük, ízleni fog a vásárlóknak.

Szathmáry Ilona

Az új automata gépsor 180 nyalókát készít percenként

Békéscsabai Állami Gazdaság

Biztató őszkezdet

— Nagy Gyula gépkocsivezető vagyok, ha kiérünk a határba, Nagy Gyula kerületigazgató — mutatkozik be Békéscsabán az UAZ terepjáró vezetője, akivel a Békéscsabai Állami Gazdaság területe felé vesszük az irányt.

Utunkat hatalmas kukoricatáblák szegélyezik, kísérőm büszkén mondja:

— Látja, milyen szép fejlettek!? És gyomnak szinte nyoma sincs. Nem dicsekvés, de ha az időjárás is megsegít, szép termést takarítunk be az idén.

A cukorrépatábla nem ilyen egyöntetű. A különben dúsan fejlett növényzetet magas szárak tarkítják. Közelebb érve látni, hogy azok mind a répából nőttek ki. Nem késik a magyarázat.

— Bizony, az idén sok helyütt felmagzott a répa. Hideg volt a tavasz, és ezt a vetőmag nem bírta. Már szóltunk a cukorgyárnak, amelytől kaptuk, hogy jogos lenne egy kis kártérítés. Nem tudom, mi lesz belőle, de tény, hogy a különben nagyon szép termést csökkenti a fel magzás. A répa ugyanis arra, és nem a teste növelésére, a cukortermelésre fordítja a tápanyagot, amit felvesz.

Közben úttalan utakon haladunk, a terepjáró bírja a buktatókat. Valahol Csorvás- alsó közelében jókora porfelhő fogad.

Közelebb kerülve kiderül az oka. Egy hatvanhektáros táblán vetik az őszi árpát. A vetők: Balogh Lajos erőgépkezelő, Papp György, Ragály György és Katona János farosok megadják a választ.

— Nagyon száraz a föld — mondja Katona János. — Mi itt állunk a vetőgépek hátulján, azért is hívnak minket farosoknak. Nyeljük a port, mert a gép ránk veri az egészet. És figyeljük, hogy eldugult-e a csoroszlya, ha igen, jelezzük a vezetőnek, hogy álljon meg.

— Gyakran szükség van erre?

— Naponta 5-6 alkalommal — feleli Ragály György.

A portól szürke ruhás, poros arcú Katona János méltatlankodik: — Azt nem értem, hogy a traktoros miért kap több fizetést, mint mi, pedig ugyanazt a munkát csináljuk. Ugyanúgy, sőt még jobban nyeljük a port.

— Meg kell fizetni a szakképzést — válaszol a kerületi igazgató. — Ha nem adnánk többet, nem lenne, aki a gépre üljön.

A fura, Brucella nevű határrészhez közeledik az UAZ- unk. Nagy Gyula elégedetten mutat körbe.

— Évek óta most először termesztünk napraforgót, egy 216 hektáros tömbben. Sikerült kivédeni a peronoszpó- rát, így a nemrég kezdődött betakarítás jócskán ad munkát a benne dolgozóknak. Ezt bizonyítja a táblán dolgozó négy Claas Dominátor. Jól haladnak, gyakran kell üríteni a magtartályokat. Egyikük vezetője Zsuzsa Pál, gépszerelő technikus. Integetésemre megáll a tábla szélén.

— Kicsit elhúzódott az idén a napraforgó érése is — kezdi —, ezért meg kellett reg- lonozni a területet. Az segített leszárítani a szárakat. Ha nem csináljuk, és nedves ifiarad, kínlódik a gép és mi is, nehéz vágni. Mire kell

közben figyelni? Hogy ne

legyen szemveszteség. Ha

van, azt jelzi a szemveszte- ségmérő. A régi típusú gépekben mutatós jelző volt, ezekben az újakban két sor égő jelez. Ha sok az elper- gett szem, lassítok vagy állítunk a rostán. Tökéletesek ezek a kombájnok, a „krémek” a mostani típusok között. Az igaz, hogy a technikusi minősítésem ellenére részt kellett venni egy. külön kezelési tanfolyamon, ahol alaposan megtanultuk a működését.

— Mit gondol, mennyit keres majd a napraforgóval?

— Még nem tudom, de reméljük, nem járunk rosszul, a búza is jól fizetett.

Nem tudja még a tábla szélén álló fiatalember, Gergely János normás, időelemző sem.

— Most mérem fel a norma megállapításához szükséges teljesítményt és az időbeosztást. A négy kombájn munkáját figyelem, azok átlagából számítom ki a normát.

— Előfordul, hogy magára förmednek a dolgozók, mert rossznak találják a normát?

— Igyekszem tompítani az ilyen hangokat. Rengeteget beszélgetek az emberekkel, a munkaidőről, a teljesített mázsákról, és kikérem a véleményüket a normamegállapítás után is. Ezért én azt vallom, hogy ha nem keres a dolgozó, vagy rossz a gép, vagy a kezelője, az ember nem dolgozik.

Teherautó közeleg a napraforgótábla felé. Az egyik kombájn most telt meg, szükség van éppen a szállító járműre. A négyes kerület igazgatója, Eperjesi Mihály mosolyog :

— Na látja, ezt éppen mostanra rendeltük meg!

Komolyabbra váltja a szót: — Ha ez egy kicsit túlzás is, tény, hogy ma már nem volt fennakadás a munkában. Tegnapelőtt, amikor indultunk, volt egy kis gond, de

Tovább fejlődik a Generál

A békéscsabai Generál Szolgáltatóipari Szövetkezet az utóbbi időkben több nagy fejlesztést kezdett el. A tervidőszakban 32 millió forintjuk volt beruházásokra.

Ebből kellett megoldaniuk a gépjármű- és háztartásigépjavítás, a lakáskarbantartás és a bútor garanciális szolgálat valamennyi fejlesztési feladatát.

A különféle építészeti munkákat jórészt saját kivitelezésben csinálták, és ennek is köszönhető, hogy a részhatáridők előtt készültek el az egyes létesítmények.

Még tavaly szeptemberben átadták a fejlesztés első ütemeként elkészült gépjárműjavító csarnokot, és az idén június 30-ával készült el a második! ütem részeként megvalósult javító-, szociális és raktárépület. Ennek emeletén 180 személyes öltözőt és fürdőt alakítottak ki, a földszinten pedig a háztartási gép, a hűtő- és elektromos javítószerviz kapott helyet. Ezzel egy időben a felszabadult helyiségek hasznosításával kialakították a karosszéria- és motorjavító tanműhelyt, megoldották1 a bútor garanciális szolgálat elhelyezési gondját, és normális körülmények közé kerültek a mezőgazdasági kisgép- és klímaberendezésjavítók is.

Most, hogy már épületgondjaik nincsenek, a vállalási politika fejlesztése a kitűzött cél. Szabó Mihály elazt hamar megoldottuk, azóta folyamatosan halad minden.

Űjra az UAZ-ban ülünk az egyes kerület igazgatójával, Nagy Gyulával. Behajtunk egy szójatábla közelébe.

— Az idén először 110 hektáron termesztettünk szóját. Látja ezeket a szép növényeket? A száron 10—15 emeleten vannak a szemeket tartalmazó hüvelyek. Pedig öntözés nélkül termesztjük. Fogadtam is a párttitkárurik- kal, hogy megadja hektáronként a 25 mázsát. Ehhez azonban az kell, hogy ne maradjon a földön egy szem sem.

Megyeri Zsolt, az állami gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese, akivel útközben találkoztunk, helyesel:

— Ez az a munka, amire nem szabad csak teljesítménybért fizetni. Megadjuk a dolgozóknak a 25 forintos órabért, hogy lassan, de hiány nélkül vágják le a termést. Mert ezt így kell, valósággal leborotválni a talajról a növényt. Ezenkívül a jó munkát külön premizálja a kerületigazgató, a saját rendelkezésére álló ösz- szegből. Ennél jobb ösztönző nincs.

Űjra a cukorrépatáblák felé vesszük az irányt kísérőmmel. Szép termést ígérnek a gyommentes, buján fejlett répák. Közben a nap is eltűnt, Békéscsabához közeledünk. Fél hét van, mire a belvárosba érünk. Nagy Gyula hangosan gondolkodik:

— örülni fog a feleségem, rég volt már, hogy ilyen hamar hazajöttem.

Lefékezi a terepjárót, megköszönöm a kalauzolást, és megkérdezem, hány kilométert tettünk meg?

— Nem túl sokat — válaszol —, 150 kilométert mutat az óra.

M. Szabó Zsuzsa

nők1 és Honti Pál műszaki vezető elmondták, • hogy növelni kívánják a gépkocsiszerviz nyitva tartási idejét. Még nem született döntés arról, hogy két nyolcórás műszakot, vagy úgynevezett átfedett műszakokat vezessenek be. Mindkettőnek megvan a maga előnye, végül a gazdaságosabb megoldást választják majd.

A VI. ötéves tervidőszakra is marad fejleszteni való a szövetkezetben. A jövő évben egy barkácsműhelyt építenek, ahol szakképzett dolgozók segítségével ki-ki maga csinálhatja meg a munkát. A jövő év második felében egy ezer aprócikk- és alkatrészboltot kívánnak nyitni, itt árulnak majd mindent, ami a háztartási gépek, mezőgazdasági kisgépek, és más eszközök javításához szükséges. Távolabbi terv, hogy Békéscsabán egy körzeti feladatokat ellátó központi raktár létesüljön. Így a kisebb szervizeknek nem kell majd mindenért Budapestre menniük, és remélhetőleg az ellátás is egyenletesebb lesz. E cél mellett még a takarékosságot is szolgálja a VI. ötéves terv másik tervezett létesítménye, az alkatrészfelújító üzem. Ebben azokat az alkatrészeket teszik majd újra hasznosíthatóvá, beépíthető- vé, melyeket eddig gyakran apróbb hibák miatt kidobtak.

L. L.

Fotó: Veress Erzsi