Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. október 26., vasárnap Barátaink életéből Az SZKP XXVI. kongresszusa elé Ütem és életszínvonal A Szovjetunió történeté­ben kiemelkedő esztendő az 1980. év, az ötéves terv be­fejező esztendeje. Egy-egy ötéves terv ugyan­is nemcsak egy adott sza­kaszt jelez a népgazdaság fejlődésében. Fontos ese­mény ez az ország egész tár­sadalmi és politikai életében is Az ötéves tervek teljesí­tését elemezve, végigkövet­hetjük kongresszustól kong­resszusig, miként változik az ország arculata, milyen ütemben fejlődik a gazdaság, s hogyan mutatkozik ez meg a dolgozók életszínvonalá­ban. A Szovjetunióban csu­pán az utóbbi 10 év alatt megkétszereződött az ipari termelés. Az Egyesült Álla­mok 16, Franciaország 17, az NSZK 18, Naigy-Britannia 29 év alatt ért el ilyen ered­ményt. Az első ötéves terv első esztendejéhez, 1928-hoz viszonyítva a szovjet ipari termelés több mint 130-szo- rosára nőtt, a villamosener­giatermelés növekedése 240- szeres, az acélé 35-szörös, az olajé pedig több mint 50-sze- res. Az első ötéves terv idején, a szocializmus alapjának le­rakásakor olyan új iparágok jelentek meg, mint a trak­tor-, gépkocsi-, szerszámgép-, mezőgazdasági gép-, repülő- gépgyártás. Több mint 1500 nagyvállalat kezdte meg a termelést 1929 és 1933 kö­zött, vagyis az országban szinte mindennap átadtak egy-egy gyárat, üzemet, köz­tük olyan gyáróriásokat, mint a kuznyeoki és a magnyito- gorszki kohászati kombinát, a Gorkiji Autógyár, az 1. sz. állami golyóscsapágygyár, a sztálingrádi és a harkovi traktorgyár. A terv kezdetén a Szov­jetunió a fejlett nyugati or­szágoktól 50—100 évvel volt lemaradva, 1932-ben azonban az ipari termelés méreteit tekintve Európában már az első, a világon pedig a má­sodik helyre került. A szovjet népgazdaság a következő időkben is gyors ütemben fejlődött, így jött létre a hatalmas ipari po­tenciál. Jelenleg az ország állóalapjai 1,5 billió rubelt tesznek ki, köztük a terme­Bulgária Kiállítások, üzletkötések A Bolgár Kereskedelmi és Iparkamara a világ száz or­szágának mintegy 180 szer­vezetével tart kapcsolatot. Segítségével tavaly 30 nem­zetközi vásáron és száz szak- kiállításon mutathatták be a Bolgár Népköztársaság gaz­dasági eredményeit. A vá­sár- és kiállításlátogatók tíz­ezrei győződhettek meg a bolgár tudományos-technikai haladás, a termelés, az ex­port dinamikus fejlődéséről. A kamara közvetítésével épülnek ki, szilárdulnak meg új és új kapcsolatok a bol­gár és más élenjáró külföldi cégek között. A kamara az elmúlt esztendőben több mint tizenegyezer szakleírást, közleményt szerzett be a vi­lág vezető cégeitől, és je­lentős összegeket fordított ipari prototípusok megvásár­lására. (BUDAPRESS—SO­FIAPRESS) lési alapok értéke 1 billió. Az ipari termelés 1 százalé­kos növekedése ma az egész 1928. évi termeléssel egyen­lő. Az ország a mostani terv­időszak első három esztende­jében többet termelt, mint a nyolcadik ötéves tervben — 1966 és 1970 között. Mindez azonban nem je- és a többi szocialista ország már megoldotta a gazdasági fejlődés minden problémáját. Most fontosabb, mint bármi­kor, hogy teljes egészében kihasználjuk a meglevő po­tenciált. Éppen ez a feladat határozza meg a termelés- irány ítás/ új módszereinek felkutatását, a gazdaságirá­nyítás szabályozóinak to­vábbfejlesztését, azt, hogy a gazdálkodás jórészt külter­jes fejlesztését a termelés magas intenzifikálása váltsa fel. A Szovjetunióban állan­dó és dinamikus folyamat a népgazdaság irányításának korszerűsítése. Az emberek életszínvonala és az ország gazdasági fejlő­désének üteme, a gazdálko­dás minősége és hatékonysá­ga közötti kapcsolatot végig­követhetjük a Szovjetunió fejlődési szakaszain. A há­ború előtti 1940. évhez ké­pest például 1978-ban az egy főre jutó reáljövedelem 5,5­szeresére emelkedett, a tár­sadalmi fogyasztási alapok- bó<l jutó részesedés pedig csaknem 25-szörösére nőtt. A mostani ötéves terv első há­rom esztendejében a munká­sok és alkalmazottak havi átlagkeresete 10 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt felépült 6,3 millió la­kás, így mintegy 32 millió ember jobb lakáskörülmé­nyekhez jutott. Az életszínvonal emelésé­ben elért eredmények szük­ségessé teszik a gazdasági fejlesztés ütemének további fokozását. A tizedik ötéves terv utolsó évében éppen ezért a Szovjetunióban szé­les körű vita tárgyát képe­zik a hatékonyság, ä terme­lés mennyiségi növelését, az irányítás minőségi javítását szolgáló új lehetőségek. En­nek a vitának az a célja, hogy az SZKP következő, XXVI. kongresszusa előtt pontosan számba vegyék a termelés növelésének tarta­lékait, hogy a jövőben is tervszerűen és állandóan emelkedjék az emberek élet- színvonala és fejlődjék a szocialista népgazdaság. O. Nyekraszov, a közgazdaságtudományok kandidátusa, APN—KS Mongólia üz Ulánbátor! gyermekkönyvtár A mongol főváros új intéz­ményei sorában fontos helyet foglal el a gyermekkönyvtár. A jelentős ifjúsági kulturális központ húszezer kötetes könyvállománnyal, három nagy olvasóteremmel, vala­mint előadások, szakköri fog­lalkozások, filmvetítések, me­sedélutánok megrendezésé­hez szükséges helyiségekkel rendelkezik. A könyvtár talán legbarát- ságosabb terme az óvodáso­kat várja. A narancsszínű asztalokkal, napsárga szé­kekkel berendezett terem tarka falai mesevilágot va­rázsolnak a kicsinyek köré. Itt hallgatják Andersen, a Grimm testvérek, Perrualt, Rodari történeteit, Marsak, Barto, Mihalkov verseit. Itt olvassák fel nekik Csimid, Szodnomdorzs, Bászándzsav, Nadmid, Luvszandendov, Oj- dov, Arjaszuren, Korlo szebbnél szebb, ősi mongol hagyományokat felelevenítő meséit. A mesealakok fából, kőből faragott figuráit az ol­vasóterem polcain is megta­lálják a gyerekek. A nagyobbak szakköri fog­lalkozásokon ismerkedhetnék meg a hazai és a külföldi irodalom remekeivel. Gyako­riak az író-olvasó találkozók is. A befogadás mellett az előadás művészetére is meg­tanítják a könyvtár ifjú lá­togatóit, ugyanis az ulánbá- tori gyermekszínház művé­szei időről időre felolvasó- és szavalóversenyeket rendez­nek számukra. (BUDAPRESS —MONCAME) Vietnam Az Indokínai-félsziget ke­leti részén helyezkedik el a 332 500 négyzetkilométer te­rületű Vietnami Szocialista Köztársaság. Az 54 milliós lakosság 90%-a vietnami, 10% thai, meo, idő, khmer és kínaiul beszélő hoa nép­csoporthoz tartozik'. A japán kapituláció és az 1945. augusztusi.népi felkelés után — a volt francia gyar­maton — Vietnamban parti­zánharcot folytató Viet Minh (Vietnami Független­ségi Liga) került hatalomra. 1945. szeptember 2-án meg­alakult a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság. 1945. szeptember 23-án Dél-Viet- namban partra szálló fran­cia gyarmatosítók elleni füg­getlenségi harc a vietnami nép Dien Bien Phu-i győzel­mével ért véget. Ezt a há­borút az 1954 júliusában aláírt genfi egyezmény zárta le, amely az országot — ideiglenesen, 1956. júliusi vá­lasztásokig — a 17. szélessé­gi fok mentén demarkációs vonallal választotta két rész­re. Az Egyesült Államok fo­kozatosan avatkozott be a délen egyre sűrűsödő füg­getlenségi mozgalmak letöré­sébe, nyílt beavatkozásával megalakították a „Dél-viet­nami Köztársaságot”. A Dél­vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front vezetésével 1960-tól fegyveres harc in­dult a népellenes rendszer és az imperialista agresszió el­len. 1965. és 1973. között amerikai csapatok is részt vettek a felszabadító erők el­leni hadműveletekben, vala­mint a VDK bombázásában. A hazafias erők harca az 1973. január 27-én aláírt pá­rizsi négyoldalú megállapo­Üveg vagy arany3 Ha ékszer — legyen igazi! Vajon ki rakott tüzet az első cseh üvegöntő kemencé­je alatt? Ki bámult néha el­ragadtatással az üvegcsodá­ra, amely a fával élesztett tűz hevében, az üveghomok­ból megszületett? Nem tud­juk. Egy azonban bizonyos. Az időben, 1348-ban, amikor Prága királyi városban a Károly Egyetem megnyitotta kapuit, egy észak-csehorszá­gi kis település lakói kezé­ben először csillant fel üveg­gyöngy. A cseh üvegfúvók évszá­zadokon át ontották az üveg­gyöngyök áradatát. Üj for­mákat találtak ki, szokatlan díszeket készítettek. A múlt század elején Bedrich Éger­Ékszerek beolvasztott mintá­val mann az üveget addig soha nem látott színekkel gazda­gította. És az üveget hama­rosan a képzőművészek is birtokukba vették. Tehetségvizsga — titokban Az üveg és az ékszerkészí­tés mesterévé nőtt egy fia­tal cseh képzőművész, Vla- dena Víznerová. Ékszereit, melyeknek' az üvegbe öntött fémek, finom rácsok és bu­borékok adják különlegessé­güket, s amelyeknek csi­szolt felülete ragyogva veri vissza a fénysugarakat, száz­ezrek csodálták' meg Mün­chenben, Kölnben, Essenben, Bécsben, Egyiptomban, Montrealban, Hamburgban, Bukarestben, Hágában, To­kióban, Brüsszelben és ter­mészetesen Budapesten. — Az üveget már gyer­mekkoromban nagyon sze­rettem. Még üvegből készült levélnehezékeket is gyűjtöt­tem. Édesapám persze kije­lentette, hogy csakis a ve­gyészeinek van jövője. így az elemi iskolából a vegy­ipari technikumba kellett mennem. Itt pontosan há­rom hétig bírtam ki. Akkor titokban tehetségvizsgát tet­tem le az észak-csehországi Kamenicky Senovban, az üvegipari technikumban. Amikor itt 1961-ben végez­tem, a Sklo Union Teplice- nél kezdtem dolgozni. — De hát ott nem ékszert gyártanak!? — Nem. De látja, nekik köszönhetem, hogy eljutot­tam az ékszerig. Munkám ugyan eléggé műszaki jelle­gű volt, de állandó kapcso­latban voltam az anyaggal, s ez sokat jelent. Ebben az időben szabadalmaztatta Csehszlovákia az új eljárást, a fém üvegbe olvasztását. Többször láttam ezt, és fel­lelkesített. Arra gondoltam, hogy ezzel a módszerrel nagy felületeket készítek, amelye­ket az építőművészetben al­kalmazhatnak. Rengeteg képzőművészeti ötletem volt, de nem ismertem a techni­káját. Egyszerűen semmi nem sikerült. Egy ideig na­gyon szerencsétlennek érez­tem magam. Aztán — egy időre — felhagytam az ál­modozással. Visszatértem a legalapvetőbb kérdésekhez. Megpróbáltam apró tárgya-, kát készíteni. Egy napon eszembe ötlött, hogy a tárgya­kat, amelyeket készítek, ék­szernek használhatnák a nők. méter hosszú, bevésett min­tával díszített, lapos üveg­ből készült csillárt, nagymé­retű fali világítótesteket vas­szerkezetre helyezett huta­üvegből ... De most már megmaradok a fémmel be­olvasztott köveknél. Minden egyes kő önálló alkotás, mi­niatűr kisplasztika. Ebben nem hagyom magam a di­vattól befolyásolni. Mind­egyiküknek olyan kis mini­atűr alkotásnak' kell lennie, amelyet hordani lehet, vagy elhelyezni a térben, esetleg feltenni a falra, mint egy képet... . Igazi ékszerek ezek, meg­lehet az aranynál is értéke­sebbek. Magda Hrabáková (ORBIS) Miniatűr alkotások — Mikor volt ez? — 1964-ben. Azóta otthon papíron megrajzolom az ék­szerek tervét. A rajzok sze­rint készítem el a fóliákat és a fémsavakat, amelyekkel a szín- és a fémhatást érem el. Miniatűr reliefeket készí­tek. Amikor már több da­rab elkészült, elviszem azo­kat az üveggyárba. Ott az üvegfúvó az üvegmasszát a megbeszélt terv szerint a fémlapra csepegteti. Erre az üvegmasszára helyezem a relifet. Az üvegfúvó ekkor új masszát csepegtet rá, és berakja a hűtőszekrénybe. Ezeket a félkész darabokat visszaviszem Prágába, és el­gondolom, hogyan csiszolom majd ki őket. Az én terve­im szerint készíti Otakar Riegel ötvös a nyaklánco­kat, karpereceket, nyakpán­tokat, a szilárd és csuklós tartókat, amelyek meghatá­rozzák az ékszer végleges alakját. — És régi álma, az építé­szet? Az utóbbi időben az épí­tészekkel együtt belső tere­ket szeretnék kiképezni be­lőle. Terveztem például üvegfalat egy üzemi üdülő számára a KrkonoSe-ban (az Óriás helységben), három A fémsavak játéka az üveg­gel dások aláírásával, majdDél- Vietnam 1975. április 30-i teljes felszabadításával ért véget. A két országrész 1976. július 2-án Vietnami Szocia­lista Köztársaság néven egye­sült. A francia gyarmati ura­lomtól örökölt, a 30 éves felszabadító háborúban tönkretett gazdaság anyagi­műszaki alapjait a Szovjet­unióra és a többi szocialista országra támaszkodva hoz­zák létre. Vietnam 1978 óta a KGST tagja. Az ország ásványi kin­csekben gazdag. Vietnam iparának vezető ágazata a horgany-, volfram-, ón-, an- timon- és mangánbányászat. Fontos a gépgyártás és a ha­jóépítés. Jelentős a kézműipar, amely az ipari termelés har­madát adja. A mezőgazdaság termékei a lakosság ellátá­sát szolgálják. Fontos termé­kek a rizs, a kaucsuk, a tea, az édesburgonya, a kukorica és a dohány. Lengyelország Zalipia a lengyel Kalocsa Távolról a Krakkó mellet­ti kis falu — Zalipia — sem­miben sem különbözik a töb­bi lengyel falutól. Csak a közelébe érve tűnik fel, hogy a faluban az összes ház, gaz­dasági épület, de még a ku­tyaólak is a szivárvány min­den színében tündökölnek. Ez a kissé naiv, de minden­képpen őszinte festészet nem­zedékről nemzedékre hagyo- mányozódik. Valamikor a faluban min­denki saját ízlése és tehetsé­ge szerint díszítette az épü­leteket, és lehet, hogy idővel feledésbe merült volna ez a szép hagyomány, ha nem fi­gyel fel rá a népművészet szerelmese, Roman Reinfus professzor, a Lengyel Tudo­mányos Akadémia Művészeti Intézetének munkatársa. Az ő javaslatára rendezték meg 1949-ben a népművészek el­ső vetélkedőjét. Azóta az összes hasonló jellegű ren­dezvényt Zalipiában tartják. A zalipiai festőnők a sajtó, a rádió és a televízió révén Lengyelország-szerte ismert­té váltak'. Zalipiában egy népművé­szeti szövetkezet tömöríti a falu 24 legtehetségesebb fes­tőnőjét. A szövetkezet ter­mékei kerámiák, festett bú­torok, edények, fejkendők és faládikók, eljutnak az ország minden zugába. A zalipiai szövetkezet tagjai végzik többek közt a híres wlacla- veki fajanszedények díszíté­sét is. (BUDAPRESS—IN- TERPRESS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom