Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

1980. október 25., szombat Mészkőporos talajjavítás a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz földjén ■ Fotó: Martin Gábor GTE Fórumrendszerben működnek Úriás csövek az atomerőműhöz Hegesztés után készre hengerük az atomerőmű csöveit A technika rohamos fej­lődésével lépést tartani min­den vállalat és gazdasági egység számára nehéz, ám kötelező feladat. E szigorú követelménynek eleget ten­ni, a „naprakészség” nehéz­ségén enyhíteni, ehhez nyújt jelentős segítséget me­gyénkben is a Gépipari Tu­dományos Egyesület, a GTE szervezete. Ez a szervezet ebben az évben már 564 tagot szám­lál. Evvel az igen nagy szá­mú műszaki értelmiségi gár­dával a jó és tartalmas kap­csolattartás egyik legfonto­sabb célja a GTE-nek. Ezért került sor a szervezet mun­kamódszerének idei reform­jára, amit a megnövekedett létszám és a megváltozott körülmények tettek szüksé­gessé. Mivel kedvező irányban alakult a megye ipari struk­túrája és ezzel együtt a műszaki állomány összeté­tele és nagysága, így vesz­tett jelentőségéből a külön­böző szakmunkás tanfolya­mok és továbbképzők el­végzése, illetve szervezése. öt éve, hogy a hunyai ház­táji gazdaságokból kerül ki a hunyai Hunyadi Tsz hízó­sertés-alapanyaga, a malac, összesen 1048 anyakoca ki­helyezésével biztosítja a kö­zös gazdaság azt, hogy az idén 14 ezer sertést szállíta­nak a Gyulai Húskombinát­nak, ugyanakkor 3 és félezer sertést még a háztáji gazda­ságokból is elvisz a húsfel­dolgozó. Hunyán 778 anya­kocát helyeztek ki, Kamuton 141-et, Kondoroson 129-et. A termelőszövetkezet lucerna­földet, táptakarmányt, zöld­takarmányt biztosít a Hu- nyára kihelyezett anyakocák és malacok neveléséhez. Ka­muton, Kondoroson a szol­gáltatást a helyi termelőszö­vetkezetekkel közösen oldják meg. Hunyán ebben az évben 30 mázsa takarmánybúzát bizto­sítottak tagonként, és a ko­rábbi években korlátlan mennyiségben kukoricát, ál­lami felvásárlási áron, fu­vartérítéssel. Az idén 30 má­zsa kukoricát adtak tagon­ként. A községben lucerna- földet is adtak, 100 négyszö­gölet a tehéntartóknak, va­lamint igény szerint csala- mádét. Lucemaföldet kocán­ként 50 négyszögölet adnak a sertéstartóknak, a mala­Az oktatási igénynek megfe­lelően ma a speciális kép­zések kerülnek előtérbe, mint a funkció és értékelem­ző módszerek, a technikusi minősítő és a meó-tanfo- lyamok bevezetése. A meg­változott gazdálkodási kö­rülmények hatással vannak a vállalatok által nyújtott anyagi támogatásra és a be­iskolázottak arányára is. Ezek az objektív körülmé­nyek a GTE munkamódsze­rében szintén változást kö­veteltek az eredményes mű­ködés céljából. A fórumrendszer, amelyet a tagság elfogadott, a me­gyei GTE-szervezet tiszt­ségviselőinek és a tagságá­nak kapcsolattartására, an­nak kiépítésére, a feladatok meghatározására, teljesíté­sére és értékelésére irányul. Többek között megválasz­tották azokat az ügyvezető tagokat — s ez lényeges vál­tozás a régihez képest —, akiknek az a feladatuk, hogy az elnökségi ülések közötti időszakban megvitassák azo­kat a témákat, amelyekhez konzultáció vagy kollektív döntés szükséges. coknak minden évben egy mázsa tavaszi árpát, koca- és malactápot igény szerint. A közös gazdaságban le­dolgozott 150 munkanap után a sertések gondozásával el­töltött időt jóváírják a nyug­díj előtt állóknak. E kedvez­ményen túl a hízott sertése­ket ingyen szállítja el a ter­melőszövetkezet a kisgazda­ságokból. A Magyar Autóklub Bé­kés megyei szervezetéhez évről évre több magánautós csatlakozik. Az idén 420 taggal gyarapodott a szer­vezet, melynek létszáma a megyében napjainkban meg­haladja a 2100-at. A leg­utóbbi elnökségi ülésen, amit a minap Békéscsabán tartottak, többek között szó volt új csoportok alakulásá­ról is. Gyomán 300 tagú he­lyi csoport alakult, a közel­jövőben Nagyszénáson és Gádoroson kel életre egy- egy községi csoport. A me­gyeszékhelyen a HAFE-néi és a Volán Vállalatnál lét­rejöttek az üzemi csoportok. Az elnökség áttekintette az idei költségvetés alakulá­sát. A MÁK megyei szerve­zetének legjelentősebb be­ruházása a mintegy 10 mil­lió forintos költséggel meg­valósuló békéscsabai műsza­ki bázis, amely a Szarvasi Megváltozott a követelményrendszer A szarvasi Táncsics Ter­melőszövetkezet négy évvel ezelőtt, 1976-ban még vesz­teséggel zárta az évet. Ak­kor kevés remény mutatko­zott arra, hogy a közös gaz­daság teljesíti V. ötéves ter­vét. A közelmúltban elkészí­tett összesítésekből azonban már az derül ki, hogy a rosz- szuj végződött 1976-os év el­lenére túlteljesítik tervüket. Mindez annak köszönhető, hogy a szanálás után a ter­melőszövetkezet vezetői és tagjai felismerték: meg kell változtatni a szövetkezetben kialakult addigi követel­ményrendszert. Mindez az új vezetés korszerű gondolko­dásával párosult. így végül is a tsz vállalt kötelezettsé­geinek eleget tett. Módosították a fejlesztési tervet, épületberuházások he­lyett gépeket vásároltak. Ez a beruházáspolitika helyes­nek bizonyult. Gyorsan nőt­tek a termésátlagok, az állat- tenyésztésben pedig, több mint 50 százalékkal növelték az árbevételt. A közös gaz­daság 1976 óta minden évet nyereséggel zárt. Űsz a Mátrában Teljes pompájában díszük az őszi Mátra. Az idén korábban kezdődött meg a levelek színe­sedése, s most, a hidegebb éj­szakák beálltával a zöld külön­böző árnyalataitól a sárgákon át át a rubinvörösig megszámlál­hatatlan színben játszanak az er­dei lombok. A tisztásokat az ősz vadvirágai díszítik, helyenként valósággal virágtengert formál­nak a kikerics Ula szirmai. Az ősz színeit néhol az erdei cser­jék másodvirágzása is gazdagít­ja, s kínálják magukat a Mát­ra későn érő vadgyümölcsei. úton, a Volán-teleppel szem­ben épül. Az év végéig a békéscsabai Városi Tanács költségvetési üzeme téliesíti a 4 és fél millió forinttal épü­lő csarnokot, melyben vég­leges elkészülte után lesz egy hat gépkocsiállásos mű­szaki felülvizsgáló és javító részleg a legkorszerűbb mű­szerekkel felszerelve, vala­mint itt kap helyet az ok­tatóterem, az irodák és az öltözők. A létesítmény átadása után a megyei szervezet vezetői szeretnék megvalósítani a jól felszerszámozott műszaki bázissal a „Csináld magad” mozgalmat. A későbbiek so­rán pedig tervezik a klub­tagok gépjárműveinek ható­sági vizsgáztatását is. Az eredeti program szerint egy év múlva, vagyis 1981. no­vember 7-re kell elkészülnie a műszaki bázisnak. A Vízgépészeti Vállalat 2. számú gyáregysége nemcsak Gyula legnagyobb gépipari üzeme, hanem a vállalat gyáregységei közül is a leg­többet termeli. Sokáig önál­lóak voltak, 1959-ben, a Víz- gépészeti Vállalat létrejötte­kor lettek annak gyáregysé­ge. — Szerintem helyes döntés volt az összevonás, a nagy- vállalat létrehozása. Vállala­tunk az Országos Vízügyi Hivatal felügyelete alá tar­tozik, főleg a vízgazdálko­dással és a környezetvéde­lemmel kapcsolatos gépésze­ti berendezéseket készítjük. Legtöbbször fővállalkozás­ban dolgozunk, így jó, hogy van egy közös irányító, mely kézben tartja a négy gyár­egység ügyes-bajos dolgait. Nekünk sokkal több gondunk lenne, ha mindent önállóan intéznénk, ahhoz nem va­gyunk elég nagyok. De nem lenne jó az országnak sem, mert esetleg fontos népgaz­dasági feladatok maradná­nak el egy-egy pillanatnyilag jól fizető üzlet miatt. Fejlő­désünk így is biztosított, sem én, sem a régen itt dol­gozó munkatársaim nem sír­juk vissza a régi időt — jegyzi meg Szögi Antal igaz­gató. Szó ami szó, szép felada­tok hiányára nem panasz­kodhat a gyár. Kivették- ré­szüket az utóbbi évek csak­nem valamennyi • nagy beru­házásából. A Vízgépészeti Vállalat fővállalkozásában készült a Borsodi Vegyi Kombinát vízellátási rend­szere, az észak-pesti szenny­víztisztító mű, és sok termé­ket szállít a gyáregység a Paksi Atomerőműhöz is. Már évek óta gyártják a különle­ges acélból készült két mé­ter átmérőjű csöveket, me­lyek az erőmű úgynevezett szekunder vízkörét alkotják majd. Ez a munka rendkívü­li figyelmet és szakértelmet igényel. A hatalmas csövek már nem a régi városközpontba ékelt gyárban, hanem az új ipartelepen készülnek. Kísé­rőm, Pásztor Zoltán jogos büszkeséggel mutatja a ha­talmas csarnokot: — Alapterülete több mint 50-szer 60 méter. Mi az egész egybefüggő területet három hajóra osztottuk. Mindegyik hajóban két 5 tonnás daru segíti a mun­kát, darabológép, lángvágó automata, különféle hegesz­tőgépek, hajlítógépek dol­goznak, hogy a nagyméretű szerkezetek gyorsan és jó minőségben készüljenek el. Felhasználás előtt minden vasanyagot revétlenítenek, és szállítás előtt le is festik a felületeket. Ma már ez nél­külözhetetlen feltétel: a vál­lalat gyártmányai nem ér­kezhetnek rozsdásan a' fel- használás helyére. Az úgy gyártelep udvarán szállításra várnak a kész da­rabok. A méretekből látszik, hogy nem akárhogyan dol­goznak a gyulai gyáregység­ben. A csarnok mellett egy kétezer köbméteres víztorony egyik tartóoszlopa fekszik a földön. Hossza csaknem 40 méter, négy ilyen tartja majd a 2 ezer köbméteres gánynál a futódaru rakja vasúti kocsikba a jugoszláv exportra készült kétezer és 1600 milliméteres csöveket. Ezek egy vízkivételi mű ré­szei lesznek. Más egységei­ért 4 kamion jött, azokat is folyamatosan rakodják. Kí­sérőm oldalt mutat: ezek az atomerőmű csövei. Az atomerőmű üzemelteté­séhez hatalmas mennyiségű víz szükséges. Ezt a Dunából veszik, és a Gyulán gyártott csöveken szállítják. A több­szörös biztonság és a megfe­lelő védőrendszerek miatt baleset akkor sem történhet, ha a csövek meghibásodnak. De egy üzemzavar minden­képpen kárt okozna, így nem lehet egyetlen hibás hegesz­tés sem a csöveken. Ezért a gyártás során a lehető leg­nagyobb gondossággal járnak el. Fedőporos automata he­gesztőgépek készítik a leg­több varratot, és ahol erre nincs mód, ott nagy gyakor­latú hegesztők Védőgázas be­rendezéssel dolgoznak. A munka minőségét minden varratnál röntgennel ellen­őrzik. — Ha mindezek ellenére mégis meghibásodna egy csőszakasz, akkor évek múl­va is kideríthető, hogy ki a felelős érte. „Névvel” látunk el minden darabot — mutat Pásztor Zoltán egy sokjegyű számra. — Ebből kiderül, hogy ki csinálta a röntgene- zést, ki a hegesztést, melyik szállítmányból származik az alapanyag. Mindenki érzi te­hát, hogy személyesen felelős a munkájáért, és ennek meg is van az eredménye. A röntgenképek tanúsága sze­rint csak elvétve fordul elő olyan varrat, amely miatt a csövet újra kell hegeszteni. A minőségi munkához megfelelő munkakörülmé­nyek is kellenek. Az új gyár­telepen minden megtalálha­tó, ami ma egy korszerű üzemtől elvárható. A csar­nokokat földgázzal fűtik, a forró levegőt ventillátorok fújják be. Így a legnagyobb hidegben is biztosítható a megfelelő klíma. Irigylésre méltó a szociális létesítmény is. ötszáz dolgozó részére készült a fekete-fehér öltö­ző, a fürdő és az étterem. Gondoltak tehát a tervezők a későbbi fejlődésre is. — Ez az új üzem a ml jövőnk — jegyzi meg Szögi Antal igazgató. Tavaly vet­tük birtokba, és most azon igyekszünk, hogy mihama­rabb a teljes gyáregység ott dolgozhasson. Addig is igye­keztünk úgy szervezni a munkát, hogy a nagy terje­delmű, nehéz anyagokból ké­szülő .berendezéseket az új telepen gyártsuk, ott van hozzá elegendő hely, ott van­nak a tíz tonnás daruk és ott az iparvágányunk is. Itt a városban a szerszámkészí­tők, a forgácsolók és a ta­nulók maradtak. Ez a meg­maradó létszám is épp elég gondot okoz, mert sok a te­lepek közötti szállítás. Ezért, ahogy vállalatunknak pénze lesz rá, megteremtjük a ki­költözés feltételeit. Erre a költözésre már csak a termelési dinamika miatt is szüksége van a gyáregy­ségnek. Egyre nagyobb fel­adatok várnak rájuk, mert a beruházások számának csök­kenése nem érinti a különfé­le környezetvédelmi és kom­munális munkákat. A fejlő­dést jól példázza, hogy 1975- iben 87 millió forintos volt az éves termelési értékük, az idén pedig már 200 millió forint. A következő tervidő­szakban is évente 5—8 szá­zalékkal fokozzák majd a termelést. Az utóbbi években már egyre több termékük került exportra is. Egy osztrák cég­gel 4 millió forintos szerző­désük van erre az évre, jövő­re már 10 millió forintos az igény. De szállítanak Jugo­szláviába vízkivételi művek­hez berendezéseket, Iránba erőművii hűtőrendszert, Ni­gériába egy duzzasztóműhöz alkatrészeket. Ezek főleg egyedi gyártmányok, de a jövőben úgy kívánják irá­nyítani az exportot, hogy nö­vekedjen a sorozatgyártmá­nyok mennyisége. Erre van is lehetőség, mert a felszíni vízkivételi művek tisztítói és a kisteljesítményű üdülőtele­pi szennyvíztisztítók olyan gyártmányok, melyek a vi­lágpiacon is megállják a he­lyüket. Műszaki paramétere­ik, kiválóak, a megfelelő mi­nőségről pedig a gyulai gyáregység dolgozói gondos­kodnak. Kép, szöveg: Lónyai László Háztáji gazdálkodás ás a hunyai Hunyadi Tsz Épül az autóklub műszaki bázisa Az egész vállalat büszkesége az új gyulai üzemcsarnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom