Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-18 / 245. szám

o 1980, október 18., szombat „Mert fegyelmezni azért kell!” 2. Egység a nevelőtestületen belül, egység a nevelők és a család között Szenzációs kiállítás (Hozzászólás) Valóban nagyon fontos problémáról indult vita, amikor a fegyelmezés gond­jairól kért véleményt a szer­kesztőség. (Tulajdonképpen nem fegyelmezésről kell be­szélnünk, hanem a fegye­lemre nevelésről. Erre he­lyesen mutatott rá a vitain­dító is.) A fegyelem a nevelés ered­ménye. Rendkívül fontos emberi tulajdonság. A tuda­tos, a saját belátásból, a belsőből fakadó fegyelmezett­ség az iskolai nevelés egyik legnagyobb eredményének tekinthető. Kialakításának útjáról, módjáról, a próbálkozások sokféleségéről sokat lehetne beszélni. Legfontosabbnak magam is a nevelőtestületen belüli egységes eljárásokat, és a szülőkkel való együtt­működést tartom. A nevelőtestület egységes eljárásánák biztosítója, irá­nyítója, követelője az igazga­tó kell legyen, ő az, akinek a tervezésen át határozottan meg kell jelölni egy egységes iskolakoncepciót. (Ez vonat­kozik a nevelés és oktatás minden területére, így a fe­gyelem kialakítására is). Mi a követelményrendet nagyon gondos, közös (szü­lők, tanulók képviselőit is bevonva) munkával állítot­tuk össze. Természetesen ki­terjesztettük áz iskolai és is­kolán kívüli életre egyaránt. Konkrétan megjelöltük ben­ne azt is, hogy a teljesítés milyen szintje alapján lehet kiérdemelni, példás, jó ... ér­demjegyeket. Az összeállított követelményrendet — bele­építve, illetve hozzácsatolva az iskola, az úttörőcsapat, a napközi otthon házirendjét is — lestencliztük annyi pél­dányban, hogy minden szülő­nek tudjunk belőle adni. (Az együttdolgozás legfőbb alap­ja, hogy ismerjék a szülők is a követelményeinket.) Az egész iskolára vonatko­zó követelményrend nyil­ván bizonyos általánosságo­kat, fő irányelveket tartal­maz. Keretjellege van. A kü­lönböző korú, összetételű osztályokra egy az egyben nem alkalmazható. Éppen ezért a gyakorlatunk az volt, hogy azt az osztálytanítók és osztályfőnökök lebontot­ták saját osztályukra vo­natkozó követelményekké, rendszabályokká. Ezt fogad­ta el az egész osztály, ennek alapján intézkedtek, figyel­meztettek az osztályok ön- kormányzati szervei. Ehhez viszonyítottak az értékelé­sekkor, ennek alapján ja­vasoltak magatartási, szor­galmi érdemjegyeket. Egy-egy osztály követel­ményrendjét az osztályfőnök ismertette az osztályban ta­nító valamennyi szaktanár­ral, és elvárta, hogy annak szellemében — azt elismer­ve, méltányolva, érvényesít­ve — fegyelmezzenek. (Az osztályfőnökök és szaktaná­rok tanácskozásai tervük szerint rendszeresek voltak.) Az egység, illetve egysé­ges eljárások így biztosítva voltak. A gyakorlati megva­lósítás persze azért nem ment olyan simán. De tuda­tosan kell arra törekedni, hogy ez mind magasabb szin­ten valósuljon meg. (Volt is­kolámban — a bélmegyeri általános iskolában — szép eredményeket tudtunk így elérni.) Ez a módszer egyben a kö­zösség formálását is jelenti. Természetes, hogy ha ez magasabb fokot ér el, akkor jobban van biztosítva a fe­gyelemre nevelés is. A kö­zösség ereje nyilván emeli a hatékonyság fokát. Ezúton lehet elérni azt, hogy a mi követelményeink a tanulók saját követelményévé válja­nak. A tényleges eredmény ter­mészetesen csak úgy biztosít­ható, ha sikerül a szülőket is partnerré tenni. A lényeg itt az, hogy a szülők ponto­san ismerjék meg: mit is akar az iskola, illetve az egyes osztályok. Látniuk kell azt is, hogy céljaikat milyen módon kívánják megvalósí­tani. (Az, Rogy írásban meg­kapják, nem elég. Ehhez közvetlen kapcsolat kell.) Legyen alkalmuk a szülők­nek is véleményük elmon­dására, tapasztalataitk, mód­szereik kifejtésére.. Ha ezek jók, használja fel a nevelő is őket, de ha szükségét látja, adjon tanácsokat, ötleteket a szülőknek. Sajnos ezt az egyszerűnek látszó partneri viszonyt nem mindig sike­rül kialakítani. Több évtizedes tapasztala­tom alapján én a leírt utak választását tudom javasolni. A fegyelemre nevelés sike­rét illetően persze egyéb té­nyezők is közrejátszanak, például a társadalmi környe­zet, a különböző kapcsolatok szintje (pl. szocialista bri­gádokkal való együttműkö­dés), az ifjúsági szervezet munkája. Ez azonban egy külön hozzászólás témája le­hetne. Hirják Balázs nyugalmazott iskolaigazgató A múzeumi és műemléki hónap eseményeit taglaló sajtótájékoztatón Budapes­ten, a most megnyíló állan­dó kiállítások sorában a bé­késcsabai múzeumot említet­ték elsőként. „Néprajzi cso­portok Békésben a XVIII— XX. században”. Amolyan premierféle volt az elmúlt héten az első, szer­vezett kiállításlátogatás. A város iskoláinak közművelő­dési felelőseit hívták össze, hogy közösen nézzék végig a gazdag történeti-néprajzi anyagot, s megbeszéljék is­kolai hasznosításának lehető­ségeit. Nem volt ez különös délután, csak olyan mint a többi. Dr. Taby Lászlóné — a múzeum munkatársa — is úgy kalauzolta a résztvevő­ket mint máskor, csak most mást, újat mutatott be. A bemutatott anyag némán tűnődik a múzeumi csend­ben, talán nemes elhivatott­ságán? Azon, hogy általa is­meri meg a ma embere az elődök nem éppen könnyű életét, hétköznapjainak szín­helyét ... Tématervről, forgató­könyvről, kiállításépítésről beszélgetünk dr. Grin Igorral, a kiállítás főrendezőjével. — A hetvenes évek elejéig csupán szlovák anyagunk volt. Ekkor merült fel egy majdani, néprajzi kiállítás terve. Neki kellett hát fog­nunk egy több hetet felölelő gyűjtési program megvalósí­tásához, hogy legalább a ro­mán anyagot megszerezzük. Kétegyházán, Méhkeréken és Battonyán sok mindent ta­láltunk, így Gyulán és Oros­házán kiállítást mutathat­tunk be „Békés megyei ro­mánok” címmel. Az első, néprajzi gyűjtőtá­bort 1975-ben, Zsadányban rendezték meg. Ezt követte a kétegyházi, a battonyai, az eleki, a méhkeréki és az el­múlt nyáron a bedői népraj­zi gyűjtőtábor. A munkában részt vettek a gyulai román gimnázium tanulói, 1977-től a szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola román­szakos hallgatói, valamint az ELTE, illetve a Kossuth La­jos Tudományegyetem nép­rajzszakosai. Fotó: Gál Edit Aztán azokat a helyeket emeli ki, ahol leginkább ér­demes volt gyűjteniük. Két- egyházát, ahonnan teherau­tóval szállították az össze­gyűlt szerzeményeket, s Méh­kerékét, ahol ugyancsak nem jártak hiába. —Volt olyan év, hogy 500 tárgyi emléket is összegyűj­töttünk, s ez óriási mennyi­ség, még ha csak a feldolgo­zásukat nézzük is. De 250 alatt soha nem volt az új szerzemények száma. Mindennek természetesen csak egy kis töredéke férhe­tett be a nem egészen 300 négyzetméteres területre, a rendezőknek tehát erőtelje­sen kellett szelektálniuk ... — Arra törekedtünk, hogy csak egy-két tárgyféleséget tegyünk ki, s általuk tükröz­zük e tárgyak szépségét, rit­musát. Természetesen ügyel­nünk kellett arra is, hogy valamennyi néprajzi csoport képviselve legyen. Mindezek mellett érzékeltetni kellett az azonos gazdasági és történel­mi alapokat, s az ebből adó­dó egységesülési folyamatot is. Emellett természetesen megmaradtak s tovább éltek az egyes népcsoportok ha­gyományai, melyek színes elemei az összképnek. Ott vannak példának a ködmö- nök, a textíliák vagy a fő­kötők ... — Mi az, amit képen is bemutatna az olvasóknak? — Ha a régészek találnak egy leletet, az szenzációnak számít. Ám amit mi gyűjtöt­tünk össze ez idő alatt, ke­vésbé tűnik fontosnak, hol­ott csodálatos, hogy napja­inkban ennyi mindent őriz­nek falvainkban ... S még azt is hozzáteszem, a kiállí­táshoz teljesen új anyag gyűlt össze. Ott van a román turka. Eddig csak fényképről ismerték. Háromévi levelezés után sikerült szerezni, s ez­által bemutatni egyet. Vagy a tótkomlósi kerámiák, a szőttesek gazdag választé­ka ... Az építészeti emlékek­ről nem is beszélve ... Később még egyszer végig­néztem a kiállítást. Ezúttal egyedül, bőven volt időm át­böngészni az iratokat, leve­leket, régi céheskönyvek lap­jait ... Ismerősként köszön­tek már vissza a főkötők, a ködmönök, az almárium és a Luther-kép ... Tudtam már, mi a szumán, és hogy nagy érték a zsalugáteres ablak, melyet egy lebontott házról mentettek meg... S tudtam már azt is, hogy amit itt lá­tok, szenzáció a maga nemé­ben. Szenzáció, mert talán az utolsó pillanatban mentették meg a feledéstől, a tönkre- menéstől — a mának és a holnapnak. Nagy Ágnes MOZI Színes tinták Az első, amit el kell mon­danom szép moziélményem után, hogy kedden este hat­tól, amikor megnéztem a Kosztolányi-novellákból ké­szült „Színes tintákról álmo­dom" című magyar filmet, valóban találkoztam Koszto­lányi Dezsővel. Kétszeresen is. Először úgy, hogy a film elején és több helyén az író­ról és családjáról készült ré- ges-régi amatőrfilm kockáin jött felém, ült le velem szemben írógépéhez, sétált jókedvűen háza kertjében; aztán meg úgy, hogy a kitű­nő Ranódy László megint csak nemesen tiszta Koszto- lányi-filmet csinált. Valódit, igazat. Hűségesen az íróhoz, ■még akkor is, ha négyen ír­ták a forgatókönyvet a há­rom novellából. Nyilván, nemcsak azért, hogy bizo­nyítsák, az új ráolvasás, a forgatókönyvírás nem egyen­lő az író gondolatainak, szel­lemének eltorzításával. A kor, amely Koltai Lajos kamerája által elénk vetí- tődik, hamisítatlanul Kosz­tolányi kora. A három re­mek novella megjelenítése, átálmodása a filmművészet formaeszközeire, csak erősíti a megértést, az eredeti írói szándékot, gondolatot: meg­mutatni a kiszolgáltatottság lélekmaró terhét, szenvedé­seit, a szinte kiúttalanságot. Hogy aztán a rendező belső világa, indítékai azonosak ez­zel, az összecsengés még har­monikusabb, még felragyo- góbb, mint amilyen szivár­ványszínű az élet Kosztolá­nyi novelláiban, és abban a versben, mely így kezdődik: „Mostan színes tintákról ál­modom ...” Halk szavú filmet láttam, miként halk szavú Kosztolá­nyi, még akkor is, ha földig húzó, megalázó, szörnyű igazságokat és igazságtalan­ságokat jelenít meg; ha a gyermeki lélek rezdülésein átszűrve kutatja egy szegény, bár „nagyságos úrnak” szó­lított hivatalnok meghu- nyászkodásokkal teli, tragi­kusba torkolló életét; vagy ha a gazdag embert vendé­gül látó szegény házaspár 1500 aranyat érő kínai vá­zájának dicstelen pusztulásá­ról ír. És a rádöbbenésről, hogy „a gazdag ember az isten." A rendező a Filmszemben nyilatkozik. Többek között azt is, hogy meg kell és meg lehet valósítani azokat az élményeket, melyek a gyer­mekkorban gyökereznek. Számára Kosztolányi ilyen élmény, gyermekkorának vi­lága ilyen világ. És még egy fontos tanulság a film vé­géről: az embert az önisme­ret szabadíthatja fel igazán. Hogy miként és hogyan: eh­hez is közelebb visz ez a halk szavú film és kitűnő szereplői. Sass Ervin MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.30: Lányok, asszonyok. 8.55: Művészlemezek. 9.40: Nóták. 10.10: Epizódok a magyarorszá­gi operajátszás történeté­ből. 11.06: Rádiószínház. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva .. . 12.45: Victoria de Los Angeles Federico Garcia Lorca spanyol népdalfeldolgozá­saiból énekel. 13.00: Húszas stúdió. 14.00: Róbert bácsi. 14.10: Ezio Pinza operaáriákat énekel. 14.30: Naprakész szaktudás — gazdaságosabb termelés. 15.05: Üj Zenei Újság. 16.00: 168 óra. 17.30: Hallgassuk együtt! 18.45: Rádiószínház. 19.38: A Rádió Dalszínháza. Of­fenbach : Az elizondői lány. 20.31: Hajdú Erzsébet és Luká­csi Huba énekel. 21.00: „Helló tíz, hellő húsz.” 22.15: Várad! esték. Dutka Ákos versei. 22.20: Az új magyar zene hó­napja. 23.03: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Somorjai Paula népdalo­kat énekel, Szakály Ág­nes cimbalmozik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: örökzöld dallamok. 9.42: válaszolunk hallgatóink­nak. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Magyar fúvószene. 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Harminc perc rock. 14.35: Orvosok a mikrofon előtt. 14.40: Operettbelépők. 15.00: Körkapcsolás. 15.25: Pacsuli palota. Mesejáték. 16.15: Pophullám. 17.00: Közvetítés az FTC—Ü. Dó­zsa és a Videoton—Volán bajnoki labdarúgó-mérkő­zésről. 17.50: Nini Roso trombitál. 18.00: Szivárvány. 20.00: Közvetítés a Vasas—Békés­csaba bajnoki labdarúgó­mérkőzésről. 20.20: Filmzene. 20.33: Halló, Berlin! Halló, Bu­dapest! 21.33: Lakatos Antal népi zene­kara játszik, Csanádi György nótákat énekel. 22.00: Szombat esti diszkó. 23.10: Slágermúzeum. Hl. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román • nyelvű műsora. 7.30: A miskolci stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.08: Mindenki iskolája. 8.38: Don Carlos. 9.03: öregek könyve. 9.31: A Moszkvai Nagyszínház kamarazenekarának hang­versenye. 11.05: Kamaramuzsika. 11.50: Slágerlista. 12.25: 2000 felé. 13.07: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar Beetho- ven-hangversenye. Közben: kb. 13.52: A hangversenyközvetítés folytatása. 14.46: Hangfelvételek felsőfokon. 15.30: Harminc perc beat. 16.00: Kritikusok fóruma. 16.10: Legszebb stúdiófelvétele­inkből. 16.52: Mahler: VII. szimfónia. 18.15: Az új magyar zene hó­napja. 19.05: Népzene sztereóban. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Johan­nes-Ernst Köhler orgona­estje. Közben: kb. «0.30: Második nemzeti parkunk: a Kiskunság. . Kb. 20.50: Az orgonaest közvetítésé­nek folytatása. Kb. 21.30: Népszerű szimfonikus ze­ne. 22.21: Eszmecsere — Nemeskür- thy Istvánnal az irodalom és a filmművészet kapcso­latáról. 22.51: Kamarazene gitárral. SZOLNOKI STŰDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. 7.30: Kellemes hétvégét! (Kísér­leti műsor.) Szerkesztő: Kutas, János. 9.00: Hírek. 9.05: Szerkesztik á hallgatók. Közben: Riportok a hét­ről. Filmlevél. 9.45: pipáljuk le! Kardos Ernő műsora. 10.15: Szerkesztik a hallgatók. 10.27—10.30: Hírösszefoglaló, mű­sorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.10: Tévétorna. (ísm.) 8.15: Iskolatévé. Világnézet. 8.50: Óvodások filmműsora. Kisfilm-összeállítás. 1. Hót kislány, (ism.) 2. A hős kismajom. 9.10: Perpetuum mobile. Sport­tudomány. (ism.) 9.55: Angolnak születtem. Ma­gyarul beszélő angol film. (ism.) 11.30: A tenger titkai. NSZK filmsorozat — A hód. (ism.) 15.10: Bélyegsarok. 15.20: Reklám, (f.-f.) 15.25: Nagy tévében kis mozi. összeállítás a Pannónia Filmstúdió kisfilmjeiből. (f.-f.) 15.55: Belépés csak tévénézők­nek. Születésnap Ferihe­gyen. (ism.) 16.35: Hírek, (f.-f.) 16.40: Az emberiség hajnala. Olasz filmsorozat, (ism.) 17.40: Reklám, (f.-f.) 17.50: A kengyelfutó gyalogka­kukk legújabb kalandjai, 18.05: Parabola. 18.45: Egymillió fontos hangjegy, (ism.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradő. 20.00: vers — mindenkinek. 20.05: Tetthely. NSZK bűnügyi filmsorozat. Minden hiába. 21.35: Ez a Maxim. 22.05: Tv-híradő 3. 22.15: Boldogtalan hold. Magya­rul beszélő angol tévéfilm. II. MŰSOR 18.00: Vakáción a Mézga család. Magyar rajzfilmsorozat. XIH/3. rész: A jég hátán. 18.25: Guthy Soma—Rákosi Vik­tor: Képviselő úr. Tévéko­média. (ism.) 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Móricz Zsigmondi Úri mu­ri. Színmű három felvo­násban. (f.-f.) (14 éven felülieknek!) 20.45: Közben: Tv-híradő 2. BUKAREST 9.00: A robbanás. Román film. (ism.) 10.40: Kapcsoljuk a modern tech­nikát. 12.00: Mozaikműsor. Kultúra, művészet, sport. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradő. , 18.50: Tévéenciklopédia. 19.35: A felfüggesztett. 1. rész. 20.35: Szombat esti varieté. 21.10: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR , 14.25: Labdarúgás: Napredak— Hajdúk. 16.20: Dokumentumműsor. 17.10: Rövidfilm. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Gyermekműsor. 18.45: Tv-kabaré. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Kacsa narancslében. 22.00: Hét végén. II. MŰSOR 17.15: Hét tv-nap. 17.45: Tudományos műsor. 18.30: Népi muzsika. 19.00: Válogatás. 19.55: Divat az önök számára. 20.00: Huszka Jenő: Bob herceg. 21.20: Huszonnégy óra. 21.30: Tv-tárca. 22.00: Sportszombat. SZÍNHÁZ SZERELEM. Sarkadi-bérlet, 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A kis- katona és a fehér ló, 6 és 8 órakor: Mondd, hogy mindent megteszel értem! Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Ezüstnyereg, 7 órakor: Gyilkos a tetőn. Békéscsabai Szabadság: Tűzharc. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A Jó, a Rossz és ,a Csúf I., II. rész. Gyulai Erkel: A Nagy Medve fiai. Gyulai Pe­tőfi: 3 órakor: Hintó géppuská­val, 5 és 7 órakor: Negyedik fá­zis. Orosházi Béke: Színes tin­tákról álmodom. Orosházi Par­tizán : fél 4 és fél 6 órakor: Naplemente délben, fél 8 óra­kor: Fellini, Róma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom