Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-18 / 245. szám
1980. október 18., szombat {Palotási ! kacsafarmok S Kacsafarmokat épít VietJ namban — államközi szer• ződés alapján — a Palotási • Állami Gazdaság irányításá- t val működő kacsatenyésztési • rendszer. A távoli baráti or- S szágban épülő telep a te- 5 nyésztés teljes vertikumát • magába foglalja, a keltetés• tői a késztermék előállításá• ig. A rendszer képviselői még 5 ebben a hónapban útra kel■ nek Vietnamba, és megkez• dik a helyszíni előkészítő 5 munkákat. ■ ! Az egyenként ötezer te5 nyészkacsát tartó első öt te• lep építését 1981-ben kezdik ! meg, és két év alatt helye- i zik őket üzembe. A repülő• gépen kiszállított tojásokat S már a helyszínen keltetik ki. : A rendszer átadja a kiváló j tulajdonságú, gyorsan növő, • ízletes húsú hibrid kacsa te- S nyésztéséhez szükséges tá- J pok receptúráit is. Vietnam- { bán magyar közreműköKatonás rendben sorakoznak a zsákok az okányi Haladás ! késsel korszerűsítik a kacsa- Termelőszövetkezet táp- és takarmányboltjában. A község ! >enyesztest. A jelenlegi gazlakossága és a tagság is innen látja el a háztáji állatállo- • uasagtalan parlagi fajtakat mánvt eleséeeel . : fokozatosan felváltják a haFoto: Veress Erzsi j zánkból kapott hibridekkel. Napjaink témái Vegyesvállalatok Az exportterméket többféleképpen lehet értékesíteni. Eladható példának okáért egy nagykereskedőnek, aki a helyi piac igényei szerint kiszereli, csomagolja, hogy azután továbbadja a kiskereskedőknek. Exportálhatunk oly módon is. hogy egy ki- sebb-nagyobb tőkével rendelkező külföldi céget egyed- árusítási vagy képviseleti joggal ruházunk fel azzal a céllal, hogy megfelelő jutalék, közvetítői díj ellenében piacot, vevőt szerezzen a magyar áru számára. Mindkét esetben mentesülünk a külső piaci szervezet létesítésének és fenntartásának költségeitől, ám az is nyilvánvaló, hogy ez bekalkulálódik az árba, amelyet még a nagykereskedő, a közvetítő haszna is megrövidít. ősrégi tapasztalata ez a nemzetközi kereskedelemnek, s ezért mindenki igyekszik piacközeibe jutni, kiépíteni saját külpiaci értékesítő szervezetét. Ez a törekvés a magyar külkereskedelemben is érvényesül. Tiz évvel ezelőtt mintegy 40 külföldi érdekeltséggel — elsősorban vegyesvállalattal — rendelkeztek a külkereskedelmi szakvállalatok, s ezek száma azóta több mint kétszeresére nőtt. A vegyesvállalatok többsége a magyar áruk külpiaci értékesítésével foglalkozik, néhány esetben termelő tevékenységgel kiegészítve. A vegyesvállalatok szerepe a külpiaci értékesítésben ma már jelentős; ,a nem rubel elszámolású kivitelnek mintegy egyhatodát, a fejletlen tőkés országokba irányuló exportnak pedig több mint egyötödét _ a vegyesvállalatok értékesítik. Napjainkban, amikor az export magasabb árszintje nemcsak a cserearányromlást mérsékelheti, hanem a külgazdasági egyensúly javításához is hozzájárulhat, logikusnak tűnik az a következtetés, hogy indokolj- újabb és újabb vegyesvállalatot ^ alapítani, nem rubei elszámolású kivitelünk zömét a külföldi képviseletek, az ügynökök, a nagykereskedők kiiktatásával értékesíteni. A megoldás azonban nem ilyen egyszerű. Részletekkel is kiegészítve a fenti nagyvonalú képet, az állapítható meg, hogy a magyar export értékesítésevei foglalkozó vegyesvállalatok mintegy fele néhány közeli nyugat-európai országban tevékenykedik. Jellemző az is, hogy a vegyesvállalatok a hagyományos, a bevezetett magyar exporttermékek — pl. textiláruk, gyógyszerek, élelmiszerek, izzólámpák — külpiaci értékesítésében töltenek be fontos szerepet, tehát meghatározott, árukhoz, árualapokhoz kötődnek. Tovább elemezve a helyzetet: a vegyesvállalatok szerény vállalkozások, nem rendelkeznek jelentős forgótőkével, csak elvétve tudnak raktárról szállítani, tulajdonképpen ők is közvetítői, ügynöki funkciókat látnak el. Alapításuk, működésük gazdasági haszna leginkább az. hogy hívebben és folyamatosan tolmácsolják a piaci igényeket, s az .ahhoz alkalmazkodó kínálattal kedvezőbb ár érhető el. A vegyesvállalatok nyújtotta előnyök kihasználása sem akadálytalan, mert az említett áruprofilokban a vegyesvállalatok többet is tudnának értékesíteni, ha lenne elegendő exportáru. A vegyesvállalatok, a külkereskedelmi szakvállalatok, illetve az önállóan exportáló ipari vállalatok érdekeltségei. Ennek következtében áruprofiljuk kötött, s bizonyos értelemben exportlehetőségeik is. Elvben semmi akadálya annak, hogy egy- egy vegyesvállalatnak több magyar résztvevője legyen, azaz ne csak egy, hanem több terméket, termékcsoportot értékesítsen, tehát egyazon piacon amolyan kereskedőháza legyen a magyar külkereskedelemnek. A vegyesvállalatok alapításának eddig is az exportbővítés volt az egyik indítéka; ennek érdekében és szolgálatában — de csak az adott vállalat exportjának növelése céljából — alapították a vegyesvállalatokat. Ügy tűnik, hogy a külpiaci szervezet fejlesztésében a vállalati piacpolitikát indokolt beilleszteni valamilyen koncepcióba, külgazdasági stratégiába. Példával illusztrálva: vannak fejlődő országok, amelyek iparuk védelmében az értékesítés feltételéül szabják a külföldi cégek számára helyi ki- és összeszerelő, általában termelő tevékenység végzését. Ezekben az országokban, amennyiben a jövőben is piacon akarunk maradni, termelő és értékesítő vegyesvállalatokat kell alapítani, működtetni. Végezetül azt, sem felesleges hangsúlyozni, hogy a külföldi vegyes- és saját tulajdonú vállalatalapítás csak az egyik módja és lehetősége a külpiaci szervezet és az export fejlesztésének, amelyet a körülmények gondos elemzésével lehet a verseny- képesség javítására hasznosítani. Garamvölgyi István Géza bácsi három élete Molnár Géza, a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság központjának kukoricatermesztő mérnöke augusztus 8-án ment nyugdíjba. Harmincöt munkásévet töltött a gazdaságban, s most, októberben is ott sikerült őt megtalálni. A központi épület egyik kis szobájában ültünk le a magas, fiatalos és láthatóan makkegészséges férfival egy kis beszélgetésre. — Milyen volt az eltelt 35 év? — Ha én azt le akarnám írni, egy könyvet kéne ösz- szeállítani. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen végeztem, 1945-ben jöttem ide dolgozni. Voltam intéző, gazdasági ellenőr, majd munkaügyi vezető lettem. Később szakvonalon dolgoztam, mint növénytermesztő. Az ötvenes évek végén bevezették a központi ágazati rendszert, megszűntek a kerületek. Mindent papíron, a központból irányítottak, szervezetlenség lett úrrá a termelésben, alaposan „tönkretettük” a gazdaságot. Szerencsére 1963 elején visszaállították a kerületi rendszert, én is akkor mentem vissza Ómezőhegyesre, növénytermesztési ágazatvezetőnek. Azóta kialakult az egészséges irányítási rendszer, nagyot fejlődött, és nem túlzás, de országos hírű lett a gazdaság. Hét éve jöttem a központba kukoricatermesztő mérnöknek, is innen mentem nyugdíjba. — Mi kötötte a szakmához és Mezőhegyeshez 35 évig? — Gyerekkorom óta nagyon tetszett nekem ez a gazdaság, úgyszólván minden bokor ismerősöm lett. Mező- gazdasági középiskolás koromban cséplőellenőr és gyakornok voltam nyaranta Mezőhegyesen. Amikor már itt dolgoztam, megbecsülést élveztem, és én is megadtam minden tiszteletet az embereknek. Apám arra tanított, hogy minden emberben az embert lássam. — Ügy halottam, önnek a napi munka mellett jutott ideje másra is ... — Tízévesen kezdtem repülőgépeket modellezni. Tizennyolc esztendős koromban a gyakorlatban' is megpróbáltam a repülést, sokáig mint repülőoktató dolgoztam. Most a szegedi klubban repülök. A felszabadulás után részt vettem a repülősport beindításában, egyik alapítója voltam,' a Magyar Repülő című lapnak, ’48 óta vagyok tagja a repülőszövetségnek, amelynek most az MHSZ az utódja. Mezőhegyesen 1948-ban alakítottuk meg a repülőcsoportot. Tartalékos tiszt vagyok és hadmérnök, de tudományos kutatásra is jutott időm. — És a családra? — Azt lehet mondani, hogy az életem három részre tagolódott. Az egyik volt a gazdasági munka, a másik a repülés és a harmadik a család. Sajnos, ez utóbbira jutott a legkevesebb időm. A fiam és a lányom már felnőttek. A lányom cipőtervező lett, a fiam műszaki főiskolát végzett. Kisgyerek kora óta repül, most a szegedi repülőtér helyettes parancsnoka, és motoros főoktató. Hogy büszke vagyok-e rá? Hát persze! Igaz, a feleségem kevésbé. Azt mondta, elég a családban egy megszállott. Van három unokám, mindegyiket megreptettük már. A nagyobbik nyaranta velem modellezik. — Nem gondolt rá, hogy valamelyiket feladja a két hivatása közül? — Nem, soha. Nekem így volt jó együtt, egyformán szerettem a kettőt. Épp azért nem vállaltam magasabb beosztást a mezőgazdaságban, hogy a repülésről ne kelljen lemondanom. Most is járok úszni, tanítgatom a fiúkat ugrálni, vitorlázni. Itt Mezőhegyesen modellező szakkört vezetek, a klub hat alkalommal nyert országos bajnokságot önjáró hajó kategóriában. — Ilyen aktív élet után nehéz lesz a nyugdíjas időszak ... — Nem hiszem. Most is a gazdaságban dolgozom, repülök, modellezek. Az a véleményem, hogy aki nyugdíjba megy, ne hagyja el magát. Én addig fogok dolgozni, amíg bírom, hiszen így van értelme az életnek. — Milyen sikereket hozott ez a 35 év? — Amikor megtudtam, hogy jön, gondoltam, megkérdezi, és ezért összeírtam, legalább én is lássam így egyben őket. Nézem az átnyújtott papírt, bizony valóságos lista. Érdemes néhányat kiemelni. A gazdaság háromszoros kiváló dolgozója, az MHSZ, Magyar Repülőszövetség Kiváló Munkáért bronz és arany érdemérme — ez utóbbi dátuma 1980. szeptember 29. Két MÉM-kitüntetés kiváló munkáért, honvédelmi érdemérem, OTSH-kitünte- tés, aranyérem kiváló társadalmi munkáért, és egy agrármérnökök körében ritka, Kulturális Minisztériumtól kapott Szocialista Kultúráért érdemérem — hogy csak néhányat emeljünk ki a felsorolásból. — Megbecsülték, amit csináltam, és azt csináltam, amit szerettem — mondja Géza bácsi —, amit az éle- , temben adtam, az nem volt selejt munka. Igyekszem az eddigi tapasztalatokat ösz- szevonva továbbnyújtani, hiszen nem lehet ezt csak úgy abbahagyni. M. Szabó Zsuzsa Nyomdászok Veszprémben (Tudósítónktól) A nyomdaipar szakemberei a közelmúltban két érdekes rendezvény kapcsán is Veszprém felé vették útjukat. Az egyik eseményről röviden lapunkban is hírt adtunk : Veszprémben szovjet fényszedőgép-kiállítás nyílt. A kiállításon a modern szedéstechnika Szovjetunióban kifejlesztett rendszeréből láthattak az érdeklődők néhány egységet. A Kaszkad-gépek ugyan bonyolult képletekkel, jelekkel tűzdelt szövegek előállítására is alkalmasak, de viszonylag alacsony teljesítményűek, és a magyar nyelA BRG Kecskeméti Magnetofongyárában az eddigi szalagos rendszer helyett négyfős csoportokban szerelik a magyar konstrukciójú magnómotorokat. Az új munkaszervezéssel harminc százalékkal emelkedett a termelés, javult a minőség (MTI-fotó: Kozák Albert felvétele — KS) vű szövegszedéshez egyelőre még csak korlátozottan használhatók. Hiányosságai ellenére is a szovjet fényszedőcsalád jó propagandája a fényszedésnek. Az ólomszedésről több vidéki nyomda — így a szegedi, a veszprémi és a békéscsabai — a közeljövőben tér át a fényszedésre. A másik szakmai esemény a nyomdaipari mérnök- és technikustalálkozó, amelynek idei házigazdája szintén a Veszprémi Nyomda volt. A találkozón elhangzott előadások és hozzászólások középpontjában a megváltozott gazdasági környezet nyomdaiparra gyakorolt hatása állt. A hazai nyomdaiparban az elmúlt években jelentős fejlesztés történt, de a nyomdai termékek iránti igények a kapacitásoknál is gyorsabban növekedtek, így a könyvek és egyéb nyomdatermékek átfutási ideje számottevően nem csökkent. Hogy a feladatoknak jobban eleget tehessenek a nyomdák — hangsúlyozták a felszólalók —, szorosabban együtt kell működni a kiadóknak a nyomdákkal, illetve a nyomdáknak a társnyomdákkal. Az ésszerű munkamegosztás — például könyvek, folyóiratok szedésének, nyomtatásának, kötésének másmás nyomdabeli elvégzése — rövidebb átfutási időt és a szakosodás révén jobb minőséget eredményez. A belső tartalékok hatékonyabb mozgósítását teszi lehetővé az együttműködés erősítése mellett a nyomdákban a gyártmányszervezés fejlesztése. A témakörben elhangzott előadások közül a szakemberek élénk érdeklődéssel követték a Kner Nyomda vezérigazgató-helyettesének a Kner gyártásszervezését bemutató ismertetőjét. (s. i.)
