Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

1980. október 17., péntek o Idősek hete - a közlekedésben GHjn^a----------­M úzeiimbaráti Kör alakult Gyulán Túl az árvízen A Békés megyei Közleke­désbiztonsági Tanács október 17. és 23-a között rendezi meg az idősek hetét a köz­lekedésben. Az 1980-as országos sta­tisztikai adatok szerint ugyan csökkent az idős em­berek aránya a személyi sé- rüléses közúti balesetekben, de még így is az egyik leg­veszélyeztetettebb réteget alkotják. A közlekedési bal­esetek során járművezető­ként 1101 fő, gyalogosként 1674 személy sérült meg, akik közül 547-en meghal­tak. Tény az is, hogy kerék­párt vagy segédmotort hasz­nálva 661, illetve 166 bal­esetet okoztak. A gyalogosok részéről előidézett 835 bal­eset pedig az összes gyalo­Hagyománnyá vált, hogy a Békés megyei Közlekedés- biztonsági Tanács minden évben megrendezi motorke­rékpár és személygépkocsi kategóriában a Viharsarok Kupát. Az egyéni és össze­tett versenyben október 12- én Békéscsabán mérték ösz- sze tudásukat Békéscsaba, Békés, Gyula, Orosháza, Szarvas városok, a mezőko­vácsházi, a szeghalmi járás csapatai, és a Volán 8. szá­mú Vállalat autósgárdája. A verseny feltételei az állami vizsgabizottság előírásainál is szigorúbbak voltak. A KRESZ-tesztlapok kitöltése és a műszaki vizsgálat után felbúgtak a motorok és a csapatokat képviselő öt-öt versenyző ügyességi, és sza­gos hibájából bekövetkezett személyi sérüléses baleset közel 24 százalékát jelenti. A szomorú statisztikai adatokból következik, mi­lyen fontos az idősek köré­ben a közlekedésbiztonsági ismeretek bővítése. Ezt a célt szolgálja az-idősek hete is. Ez alatt a bét alatt az il­letékesek felkeresik az idősek napközi és szociális otthona­it, és ott előadásokat, film­vetítéseket tartanak a közle­kedésbiztonságról. A Köz­lekedésbiztonsági Tanács azt is el szeretné érni, hogy a járművezetők körében egyre többen 'legyenek olyanok, akik az idősek érdekében udvariasan, előzékenyen, és szabályosan viselkednek, közlekednek. bályossági verseny kereté­ben vetélkedett. A közönség érdeklődését kiváltó versenyben a motor- kerékpáros kategória egyéni győztese Remeczki László, gyulai versenyző lett, csa­patban Orosháza került az élre. A személygépkocsik versenyében a békéscsabai Fogarasi Mihály győzött, csapatban Békéscsaba autó­sai jeleskedtek. Az összetett versenyt. így a Viharsarok Kupát Békéscsaba csapata nyerte. A csaknem 15 ezer forint értékű versenydíjakat Balta János rendőr százados, a megyei közlekedésbizton­sági tanács ügyvezető elnö­kének elismerő szavai mel­lett adták át a győzteseknek és a helyezetteknek. A közelmúltban adtunk hírt a vár baráti körének megalakulásáról lapunk ha­sábjain. Most ismét Gyulán rendeztek ehhez hasonló ala­kuló ülést, ám ezúttal a Ko- hán Múzeum barátainak kö­re kezdte meg közös mun­káját. Tegnap, délután öt órai kezdettel dr. Bencsik János múzeumigazgató kö­szöntötte a mintegy 30 részt­vevőt, majd beszélt a fel­adatokról, amelyek a baráti kör tagjaira várnak. Mint elmondta, céljuk ápolni a művész hagyatékát. Szeret­nék összegyűjteni a fiatal­kori alkotásokat, s jegyzéket készíteni a fellelhető művek­ről. Mindezek mellett fel­keresik majd mindazokat, akik a művész igazibb, tel­jesebb portréjához adhatnak valamit: céljuk megismerni az embert, családját, baráta­A múzeumi hónap alkal­mából október 31-én avatják föl a békéscsabai gabonamú­zeum első részét, amely jel­legzetes csabai kisparaszti tanyából és a békéssámson- ból áttelepített szélmalom­ból áll. Jövőre téeszcsárda is épül a város szélén, a Gyu­lai út mellett kialakuló, or­szágosan egyedülálló mező- gazdasági múzeum szomszéd­ságában, a későbbiekben pe­dig rekonstruált szárazma­lom, gépszín, és három pa­vilon (a gabonatermesztést, a malomipart és a sütőipart bemutató kiállítóhely) kap helyet a békési skanzenben. A volt Gajdács-tanya 14 öles kisparaszti lakó- és ter­melőhely, a lakás és a gaz­dasági épületek berendezése hű képet ad a városra nem is olyan rég még jellemző 'tanyasi életformáról és mun­kakörülményekről. A több mint másfélszáz éve épült nádtetős, szabadkéményes tanyaépületben egyebek közt kézi malom, s a múlt század derekán Bécsben gyártott Múzeumi nap Fiizesgyarmaton Október 18-án, szombaton múzeumi napot rendeznek Füzesgyarmaton. Délelőtt 9 órakor Bonyhay Benjámin (1805—1885) költő és író szü­letésének 175., halálának 95. évfordulójára emlékeznek. Az ünnepi ülésen Major Já­nos, honismereti szakrefe­rens beszél a Füzesgyarma­ton született költő és író életútjáról, munkásságáról. Az ülés után a résztvevők megtekintik Bonyhay szülő­házát, majd Szabó Sándor kovácsmesternél, a füzes­gyarmati művelődési ház Csánky Dezső helytörténeti körének tagjánál tesznek lá­togatást. A mester bemutat­ja a hintókészítés műhely­titkait. Délután 14 órakor a hely- történeti szakkör Simon yi utca 1. szám alatti székházá­ban Hagyományunk világa címmel községtörténeti be­mutatót nyitnak. Ezen Mik- lya Jenő, a szeghalmi hely- történeti gyűjtemény veze­tője mond ismertetőt. Ajánljuk meghallgatni a Kossuth rádió ma 21.30- kor kezdődő Marketing in Hungary című műsorát, amelynek alapgondolata, hogy számunkra egyre je­lentősebb az export, de még mindig nem tanultuk meg eléggé a külpiaci értékesítés feltételeit. A miérteket és a hogyan továbbot boncolgat­ják a téma meghívott szak­értői kerekasztal-beszélge- tés formájáhan. A beszélge­tés nemcsak tanulságosnak, de hasznosít hatónak is ígér­kezik. it, s felkutatni mindazokat a dokumentumokat, fényké­peket, amelyek teljessé te­hetik életének megismerését. Ezt követően Lajos Ferenc grafikusművész, . Kohón György barátja, volt iskola- társa beszélt az együtt töl­tőt idtőszak emlékéről, majd megemlékezését ezzel folytatta: „Ha már valaki meghal, zászlóra kerül. Ha zászlóra kerül, lobogtatni kell.” Nos, ehhez a „lobog- tatóshoz” hangzottak el vé­gül ötletek, mit lehet tenni Kohán György nevének még szélesebb körű megismerte­téséhez; kiállításokat ren­dezni külföldön, s szorgal­mazni a művész életrajzának kiadatását. Az alakuló ülés a tisztsé­gek megválasztásával ért véget. kézi hajtású cséplőgép is lát­ható lesz. A rövidesen működőképes szélmalom a Békéssámson melletti Csókási-tanyáról ke­rült be a megyeszékhelyi múzeumba. Legutóbbi tulaj­donosa, Kiss Jenő 1953-ban működtette utoljára az 1881- ben épült szélmalmot. Az eredeti helyén pusztulásra ítélt szélmalom a gabona- múzeumban a saját építőele­meiből és malomszerkezeté­vel már megújulva várja a múzeumavatást. A szélma­lom a XIX. századi Békés­csabán működött tucatnyi hasonló építménynek, illetve a múlt században már ki­bontakozó békéscsabai ma­lomiparnak állít emléket. A gabonamúzeum első ré­sze rövidesen szép látványos­ságokkal szolgál a megye legforgalmasabb, nemzetközi útja mellett, teljes kiépülése után pedig méltóan fogja reprezentálni a régi békési gabonatermesztés és -feldol­gozás módszereit, körülmé­nyeit. Arborétum Pécsett Pécs arborétuma, a Me­csek déli lejtőjén levő Pin­tér kert. csütörtökön meg­nyitotta kapuit a közönség előtt. Különleges élményt nyújt a hegyi park, hiszen a látogatók nemcsak a ritka fákban és cserjékben gyö­nyörködhetnek, hanem talál­kozhatnak a szársomlyói szobrokkal is. A dél-bara­nyai Szársomlyó hegyen mű­ködő nemzetközi szobrász alkotótelep ugyanis tizenöt kis- és középméretű alkotást adott át az arborétumnak. Egyelőre tízezer négyzet- méternyi területet nyitottak meg a látogatók előtt, az ar­borétum további részeit 1981 tavaszán adják át a közön­ségnek. Volán-közlemény A Szovjetunióban érvényes rendelkezések szerint a külföldi teherautók és autóbuszok csak külön engedélyre, úgynevezett szervizkönyvre vételezhetnek fel benzint, gázolajat. Ezeknek a járműveknek az üzemanyag-el­látására alakult SOVINTER- AUTOSERVICE Termelési Egye­sülés a Volán Tröszttel megálla­podást kötött a magyar jármű­vek zavartalan kiszolgálására. A megállapodás szerint a szovjet egyesülés által kibocsátott szer­vizkönyveket a Volán Tourist hozza forgalomba. Tulajdonképpen hitelezett fi­zetőeszközül szolgál a szerviz­könyv, amelyben bevezetik a felvételezett üzemanyag mennyi­ségét, s az árát itthon kell fizet­ni a Volánnak. A szervizkönyv alapján más szolgáltatások is igénybe vehetők. A Szovjetunióba autóbuszokat és teherautókat indító vállalatok, intézmények a szervizkönyvet megrendelhetik a Volán Tourist Budapest, Október 6. utca 11. szám alatti központjában, vidé­ken a megyei Volán utazási iro­dáknál, ahol a könyv alkalma­zásáról részletes tájékoztatást is adnak. atasztrófák, tragé­diák, elemi csapá­sok szenvedői a dolgok természeténél fogva kerülnek, szinte minden mást hatástalanítva a közérdeklő­dés középpontjába. Nincs mit csodálkozni ilyenkor azon, ha a körülményektől kevésbé sújtott melléksze­replőkre kevesebb esik a ri­valdafényből. A békési árvíz, s a víz­ben maradt békési Egyetér­tés Tsz sorsa, úgy hiszem még azokat sem hagyta hide­gen, akik jószerivel legfel­jebb azt tudták eleddig er­ről az alig néhány éve vá­rosról, hogy merre keressék a térképen. A nehéz napok­ban érthetően szorult háttér­be a belvíz, s kapott min­den mást megelőzően hang­súlyt az a kérdés: mi lesz a békési tsz-szel? Sajnos figyelmünk, és teendőink’ mindezek ellenére sem korlátozódhatnak ilyen „szűk” körre. Az árvíz mel­lett ott a belvíz, amely hí­vatlan látogatóként érkezett egykoron, s hovatovább ki- mozdíthatatlan vendégként fészkel földjeinken. A béké­si Egyetértés Tsz mögött pe­dig másik' 14 gazdaság sora­kozik még, amelyek, ha ak­kora érvágást nem is kap­tak, mint békési társuk, most mégis mesterséges lé­legeztetésre szorulnak. Midőn elfoglal bennünket a magunk baja, még arra sincs idő, hogy tudatosodjon bennünk: nem megyénk az egyetlen kárvallottja az ele­mek tombolásának. A jelzett 15 mezőgazdasági üzemből tudniillik 12 szövetkezet há­rom másik megyében — Bor­sodban, Hajdú-Biharban és Szabolcsban — található. Tévedés ne essék, mind­ezzel nem azt kívánjuk su­gallni, hogy a békési közös gazdaság kialakult súlyos állapota nem szolgált rá a közvélemény együttérzésére. Azt szeretnénk csupán tük­rözni, hogy népgazdaságunk­ra többszörösen is nehéz fel­adatot ró az Egyetértés Tsz megsegítése, miután további 14 üzem került a békésivel egy időben önhibáján kívül kilátástalan helyzetbe. Ha az előbbi megállapítást lefordítjuk a számok nyel­vére, az derül ki, hogy az árvízzel sújtott 84 mezőgaz­dasági nagyüzemen kívül 379 tsz és állami gazdaság küzd a belvízzel, s így or­szágosan meghaladja a 300 hektárt a víznyomott terü­let. Azt pedig már nem is kell külön magyarázni, hogy ennek következményeivel 1981-ben, sőt még ’82-ben is számolnunk kell. Ezen a ponton azonban rögtön ki kell jelentenünk, hogy e nagy számok’ ellené­re sem kell a vészharangot megkongatni. Ez egyébként már akkor kiderült, amikor a gátszakadást követően pél­dás társadalmi megmozdulás tanúi lehettünk, amit átfogó és helyi intézkedések egy­másba kapcsolódó sora kö­vetett és követ minda a mai napig. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium gyors felmérésének eredmé­nye ugyancsak azt igazolja, hogy — mint mondani szok­ták — nem olyan fekete az ördög. A kárt szenvedett gazdaságok kétharmada jól állja a sarat. A maradó egy- harmad ugyan kisebb-na- gyobb veszteséggel, hiány­nyal zárja ezt az évet, de az nem rengeti meg a gaz­dálkodását alapjaiban. Az a 15 viszont, amelyik a nehéz helyzetből önerőből képtelen kilábalni, csak töredékét je­lenti mezőgazdasági üzeme­inknek. Ettől természetesen még nem eshetünk a ló másik ol­dalára, mert a 15 gazdaság csak a statisztika szempont­jából jelent „töredéket”. Át­lag nagyüzemeket véve is, legkevesebb 20—30 ezer csa­lád megélhetéséről van szó, nem beszélve azokról a ter­mékekről és terményekről, amelyek a vízzel elúsztak, s amelyekre eladósodott állam- háztartásunknak minden­képpen nagy szüksége lett volna. Nézzük most már azt: mi lesz a károsultakkal? Először' is a MÉM kezde­ményezésére azok a gazda­ságok, amelyek valóban ön­hibán kívül szorultak meg, szanálási eljárás nélkül ré­szesülnek központi megsegí­tésben.- A folyamatos terme­léshez a bank kedvező fel­tételek mellett folyósít hite­leket. Ott, ahol ahol a ter­melés alapjai is elpusztultak — mint nálunk Békés me­gyében —, gyorsított eljárás­sal szerezhetik be, építhetik meg a szükséges termelő- eszközöket, a termelés épü­leteit a rászorultak'. Elmondható az is, hogy az Állami Biztosító igazán gyor­san és rugalmasan állt a károsultak mellé, már a vég­leges felmérés előtt fizetett. Látni kell azonban, hogy a központi intézkedések önma­gukban nem oldhatnak meg mindent. Jó néhány kérdés­ben a területileg illetékes megyei, városi és községi szerveknek kell állást foglal­niuk, egy sereg teendő pedig magukra a víztől szoronga­tott tsz-ekre, állami gazda­ságokra vár. Csupán felsorolásszerűen említsük meg, hogy a pót­lólagos vetőmag-megrende­lésekkel, a torlódó őszi mun­kákban a lehetséges gépát­csoportosításokkal, a soron kívüli műtrágyavásárlások­kal, az elöntött talajok ter­mőképesség-változásainak vizsgálatával, központi ren­delkezésre várni aligha len­ne szerencsés. A mentett, vagy áttelepí­tett állatok takarmányát sem a minisztériumnak, vagy a kormánynak kell elő­teremtenie, mint ahogy az eredetileg vetésre kijelölt, de ma még bevethetetlen táb­lák helyett sem központilag fognak másikat kijelölni, miután a gabonatermés — benne különösen a búzater­més — ezután sem csökken­het, ha országunk' gazdasági megerősítésében az ideihez hasonlóan jövőre is lépni akarunk. S ha a felsoroltak több­ségében a helyi irányítószer­vek azok, amelyek érdemben is támaszai lehetnek az érintett üzemeknek, világos, hogy a vetési terv szükség szerinti átformálásában, a háztáji állatok takarmányel- látásában már a téeszeknek kell a megoldást keresniük. A gazdaságokra vár az is, hogy maguk mögött tudva mindazokat, akik eddig sem hagyták magukra őket, fele­lősséggel és nagy pontosság­gal megtervezzék külön is jövőjük azon rövid távú sza­kaszát, amelyben újból erő­re kaphatnak. A termelési szerkezet átalakítása, fino­mítása, a költségek szigo­rúbb körülhatárolása, a mun­kaszervezés tökéletesítése ebben épp úgy szerepet kell, hogy kapjon, mint a víztől kevésbé veszélyeztetett, biz­tos nyereséget hozó ipán melléktevékenység megho­nosítása. ás kérdés, hogy az utóbbiak nem csu­pán a békési Egyet­értés Tsz-re és 14, vízből mentett társára vonatkoz­nak, hanem olyan megfonto­lások, amelyek jelen körül­ményeinkben általános érvé­nyűek valamennyi gazdálko­dó egységünkre: nehéz hely­zetben, de azon túl is. Kőváry E. Péter Lepipáljuk Budapestet ? Főleg Budán rémisztgetik az autósokat a suhanó ko­csik között, a lejtőkön szélvészsebességgel lefelé manő­verező gördeszkások. A pesti oldalon — bizonyítva, hogy a gördeszka nem ismer földrajzi akadályokat —, a Deák téren még versenyt is rendeztek belőle a nyáron. Már akkor féltem (?) attól, hogy a sport, hobbi, nem éppen veszélytelen szórakozás (a nem kívánt rész ízlés szerint törölendő) hamarosan kinövi a székesfőváros határait. Néhány héttel ezelőtt már Szegeden is láttam a suhanó alkalmatosságokat hátukon igencsak tini korú gazdáik­kal. S aztán most, az elmúlt szombaton Békéscsabán is. Először a Kossuth-szobor körüli műmárványon a késő éjszakában. Majd később irányt vett a három srác, és az új posta felé vágott. Azért büszke vagyok. Lepipáljuk (legördítjük) Budapestet! Már Csabán is lehet. Meg irigy is vagyok. Mert nekem nincs gördeszkám, és én nem suhanhatok. Biztos jó érzés lehet, amikor a járókelők előttem ájuldoznak a rémülettől. Meg izgalmas is. Én meg majdcsak kiheverem az irigységemet. Talán addigra a gördeszka és hódolói is megtalálják az aszfaltvárosban a nekik kiszabott „kerékvágást”. Mind a négy sebesen forgó csapágykeréknek. <—silá—) Üj konténerrakodó darut telepítenek a MÄV józsefvárosi pá­lyaudvarának konténerállomásán a már meglevő negyven­tonnás mellé. Az új daru nagymértékben növeli majd az állomás kapacitását (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) •■••■•■••■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a KRESZ-verseny Viharsarok Kupa Kisparaszti tanya ús szélmalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom