Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
1980. szeptember 20., szombat IgHiUMTd Fiatalok a közéletben Vali megtalálta a helyét Ez a bolt eladó! Mezőhegyesen született, Gyo- mán nevelkedett, Szarvason volt középiskolás — és édesapja szülőhelyén, Pusztaföldváron telepedett le. Orvos szeretett volna lenni — oda nem vették fel. Átirányították az egészségügyi főiskola KÖJÁL-ellenőrképző szakára —, azt viszont ő hagyta ott. gozni a KISZ-ben, mert a férjemet behívták katonának, és a gyerek meg a munka mellett nem nagyon maradt idő, energia másra. Szerencsére most már könnyebb a helyzetem. — Sok fiatal él a községben? Fotó: Veress Erzsi Volt segédápolónő Pesten, miközben egyetemi előkészítőre járt — onnan hazahúzta a szíve. Volt orvosírnok Pusztaföldváron, ezt a munkát nagyon szerette — delejárt a szerződése. És lesz: óvónő Pusztaföldváron. Tavaly július 1-től az 1. sz. óvodában dolgozik, az idén felvették az óvónőképzőbe. Párttag, KISZ-es, és a pusztaföldvári 4-es választókerület tanácstagja. Jankóné Fekete Valériának hívják, 23 éves. Szelíd, hamvas arcú, nyugodt mozgású fiatalasz- szony. Kerek mondatokat formál, egyszerűen, világosan fogalmaz. A „talán”, az „esetleg”, a „nem is tudom” nála ritkán használt szó. Az óvoda udvarán találkozzunk. Elpirul, amikor megmondjuk, mi járatban vagyunk, de gyorsan feltalálja magát. Benn, a kisebb foglalkozási teremben kínál hellyel. — Mozgalmas időszak volt — summázza az érettségi utáni éveit. — Gyermekorvos szerettem volna lenni, de nagyon. Háromszor felvételiztem. Végül, ahogy említettem átirányítottak más főiskolára, de az a pálya nem nekem való. Közben 1978- ban férjhez mentem, született egy kisfiúnk. A férjem itt, a tsz-ben szerelő. De nem a házasság miatt adtam fel a régi tervemet. Beláttam, hogy egyre nagyobb a követelmény, és ha annak idején tanulás, előkészítő után sem sikerült bejutni, most mire számíthatok? S ha fel is vennének, nem győzném együtt a Szegedre járást, a tanulást és a családi gondokat. Felmérte a lehetőségeit, számot vetett a körülményekkel, önmagával — és új, biztosan elérhető célt tűzött maga elé a bizonytalan helyett. A gyerekekkel mindig szívesen foglalkozott, köny- nyen megszerette munkáját az óvodában. Megtalálta a helyét. És hogyan lett közéleti ember? Egyik feladat hozza a másikat. A gimnáziumban KISZ-titkár voltam, szinte természetes volt tehát, hogy amikor hazakerültem, megkerestem a KISZ-eseket. Vezetőségi tag lettem, 1978-ban kezdtem a speciális kollégium pártépítés szakát. Utána viszont már nem tudtam dol— Szinte hihetetlen számomra, hogy most mennyi fiatal telepedik le itt. Sok közöttük az értelmiségi. Kíváncsi vagyok, hogyan illeszkednek be a falu életébe. — A fiatalok bekapcsolódnak-e a közéletbe? — Nem biztos, hogy maguktól vállalnak megbízatást, a kilencedik boldogító „IGEN” Színhely: Csárdaszállás, Petőfi u. 7. Nem mindennapi parasztporta! A ház ősi alföldi szokás szerint hosszár bán épült, a tágas szobák a pitvarból nyílnak. Ami mégis újdonság: a fürdőszoba, a vezetékes víz, a falakon a szép csempe, a kő- és a műanyag padlóburkolat. A folyosó ablakain gazdagon omlik' le a piros csíkos szá- dafüggöny. Az udvart korszerű kerítés övezi, rengeteg a nyíló virág, a szőlőlugas roskadozik a nagy fürtöktől. Itt él Szőlősi Antal és neje, Csikós Julianna. Csaknem fél évszázada, hogy ösz- szeházasodtak. Kilenc gyermeket neveltek fel, s a napokban megtartották a kilencedik lakodalmat. Ebből az alkalomból összejött a népes család. A 71 éves édesapát ágyban fekve találtuk. Amint kiderült, hónapok óta a gyulai József Szanatórium „lakója”. A nagy eseményre „szabadságot” kapott. — Hosszú hónapokig se járni, se enni nem tudott szegény uram — magyarázza az édesanya. — A József Szanatóriumban a szakszerű orvosi ellátás, a gondos ápolás talpra állította. Eszter lányomnak nagyon fájt volna, ha egyedül az ő esküvőjén nem vehet részt az édesapja. Most pihen kicsit, de az esküvői szertartáson és a lakodalmi vacsorán ott lesz. — Nekünk nem volt lakodalmunk — kapcsolódik a beszélgetésbe az édesapa. — Nagy volt akkoriban a szegénység. De mi mind a kilencnek megadtuk, ami a módi... Apám elesett az első világháborúban, anyám özvegyen nevelt fel négy gyermeket. Én csak négy őszfeladatot. De ha látják, hogy szükség van rájuk, ha felkérik, megbízzák őket, akkor nem térnek ki a közéleti szereplés elől. A KISZ-tagok is szívesen részt vesznek a rendezvényeken, megmozdulásokon, csak az a gond, hogy eléggé szétszórtan élnek a községben, különböző munkaterületeken dolgoznak, így nehéz összehozni őket. Az idén a 4-es kerületben Jankóné Fekete Valériát választották tanácstaggá. Elődje, Szőlősi Ferenc 35 éven át volt tanácstag. Szomszédok, két házzal lakik odébb Feri bácsi, ö mondta a választások után Valinak: minél több emberrel kell elbeszélgetni, türelemmel meghallgatni őket. — Milyen gondjai vannak a tanácstagi választókerületben? — A kerület gondjai egyben a falué is, és viszont. A közlekedéssel van több probléma is, tavaly januárban például megszűnt egy járat, ami nagyon hiányzik. Azután: jó lenne itt helyben valamiféle munkát adni az asszonyoknak, hiszen szívesen dolgoznának, de az ingázást nemigen vállalják, hiszen a legtöbb háznál van kert, jószág, háztáji. Egyszóval, van, amin lehet, és szükséges is változtatni, ilyen például a közlekedés, van ami viszont pénzkérdés, és ez utóbbi esetben nem lehetünk türelmetlenek, elégedetlenek. Nemrégen készült el az új kultúrház, felépült a tornaterem, most alakul a sportudvar. Rangsorolni kell a dolgokat, jelenleg a legégetőbb szükség az új iskolára van. A lakosság, a tsz maga is sokat tesz azért, hogy gyarapodjék a falu, rengeteg társadalmi munkát végeztek, és végeznek, gondolom ez a jövőben sem lesz másként. Tóth Ibolya Üzletvezető hiányában 12 hónapig zárva volt Békéscsabán, a Szarvasi úton az egyik ZÖLDÉRT-bolt. Mígnem Krasznai Károly magánkereskedő ez év májusában bérbe vette a helyiséget, és vegyeskereskedést nyitott. A tömött szatyorral vásárló fiatalasszony elégedett: „Itt percek alatt megkapom a tejet, a kenyeret, nem kell a távoli ABC-ben sorban állnom. Károly bácsi megkérdezi, mit parancsolok még. Nagyon sok ilyen kis boltra lenne szükség.” Forgalom A vevők tehát kedvelik az ilyen típusú üzleteket, legyen az maszek, vagy állami. Mégis sok vita gyűrűzik körülöttük. Főleg az eladók hiánya, illetve gazdaságossági megfontolások miatt tartják életképtelennek ezeket az egységeket. Érvként azt hangoztatják: munkaszervezésben, munkakörülményekben nem versenyezhetnek a nagy áruházakkal. Krizsán Miklós, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója mondja: „Több mint száz 100 négyzet- méter alatti egy-háromsze- mélyes boltunk van a megyében. Szembe kell néznünk azzal, hogy a nagyobb fejlesztéseknek a jelenlegi gazdasági körülmények között számos gátja van. Ezért a következő tervidőszakban előtérbe kerül a kis boltok felújítása, korszerűsítése.” ■■■ tályt járhattam az elemi iskolában, korán elszegődtem kondásnak. Ott szolgált a bátyám is. — Amikor összeházasodtunk — veszi át a szót a feleség —, a köröstarcsai tanyákon kezdtük meg az életünket. Évekig napszámba járt az uram, majd összehoztunk annyit, hogy saját jószágra tettünk szert, tudtunk feles földet művelni. Nagyon sokat dolgoztunk. Emlékszem, Ida lányom, sorrendben az ötödik gyermek, azon a napon született, amikor az édesapja bevonult katonának. Annyit még megtudott, hogy lány. Hej, pedig de nagyon fiút várt. Erre aztán várhatott: a nyolc lány között „véletlenül” született egy fiam, Antal. — Amikor hazajöttem a háború után, csak a feleségemet és az öt gyereket találtam — emlékszik a házigazda. — Se jószág, se gazdasági felszerelés. Kezdhettünk mindent élőiről. Három hold földet kaptunk’, továbbra is vállaltunk feles művelést. Aztán megragadtunk minden alkalmat, csakhogy keresthez jusson a nagy család. Voltam én fuvaros, tej- csarnokos, és amit akar. Szülők és gyermekek egymás szavába vágva mesélnek arról, hogyan alakult tovább az életük. Tanyán laktak, négy kilométerre jártak iskolába. A munkára mindenki be volt fogva, még az egy szem fiúnak sem járt ki a kényeztetés. — No, ki a soros a malacok kihajtásában — kérdezi mosolyogva az édesapa, felidézvén a régi szép emlékeket. — Mert nálunk mindig mindenkinek megvolt a saját reszortja. A lányok úgy bántak a tehenekkel, a lovakkal, mint a férfiak, a Fotó: Gazdag András fiam pedig tudott libát'tömni és más női munkát csinálni. — Csodálatos a nagy család összetartása — vélekedik az egyetlen meny. — Nekem nincs anyósom, csak anyukám ! Nagyszerű asszony. Soha nem szól bele a dolgainkba. Ha megkérdezzük, elmondja: ő mit, hogyan csinálna, de mindent ránk bíz. Ma is több türelme van a gyerekekhez, mint nekünk, fiataloknak... — Nagyon csintalan gyerekek voltunk — magyarázzák nagy nevetés közepette a lányok. — Megvertük még a fiúkat is. Apánk mindig csendes, béketűrő ember volt, ő nem vert bennünket. Anyánktól szinte mindennap „kijárt” egy-egy pofon. Ha elmaradt, csodálkoztunk: mitől van ilyen jó kedve? De ezek a pofonok soha nem fájtak... Valóban, az utóbbi években mintha csak szupermarketekben gondolkoztunk volna, s ez a szemlélet még most is kísért. Pedig a nagy üzletek eszközigényesek, ami nagyon sok pénzt elvisz. Ezzel szemben a kis boltok jó szervezéssel gazdaságossá tehetők. Csak meg kell találni azt az áruválasztékot, amely növeli a forgalmat. A kiskereskedő emígyen foglalja össze a lényeget: „Harminc éve dolgozom a szakmában, ebből 16 esztendőt nyomtam le az ÉKV-nál. Gondoltam, megpróbálom. Magam szerzem be az áru nagy részét, hajnalban már a piacon vagyok. A 28 négyzetméteres boltban havonta 150—170 ezer forintot forgalmazok. Vasárnap 7—10 óráig tartQk.nyitva. A berendezést családi alapon részletre vettem a ZÖLDÉRT- től. A bérleti díj is elfogadható: egy hónapra 400 forint.” Szervezés Ehhez még tegyük hozzá: vállalkozószellem, emberismeret, udvariasság nélkül nem lehet kereskedni. Amikor a szintén Szarvasi úti bezárt húsbolt ügye szóba került, a környékbeliek azt kérték: baromfihúst, mirelitárut, egyéb élelmiszereket is áruljanak az üzletben. Az illetékesek azzal védekeztek, hogy a hentesek nem szeretnek ilyesmivel bajlódni. És ezt mindenki elfogadta. Ügy látszik: egyszerűbb a boltot Azt azonban nem hallgatják el, hogy egyszer három lányt az ostorral ugyancsak meglegyintett az apa, mivel a szomszéd tanyájának betörték az ablakait, leszórták a tetőcserép egy részét. Nem voltak' árulkodó- sak egymásra, de azt „besúgták”, amikor egyszer Antal, az egy szem fiú titokban megvágott egy szál friss kolbászt. Mindannyian szerettek volna kolbászt enni, de nem mertek hozzányúlni, mert akkor építkeztek, és a munkások megkínálására tartogatta édesanyjuk. — A házat 1962-ben építettük — mondja nem kis büszkeséggel az édesanya. — Az apjuk Róza, Mária és Ilona nevű leányaival együtt 12 ezer vályogtéglát vetett, így húzhattuk fel a falakat. Az uram rakta le a mozaiklapokat, ő helyezte el a csempéket. így lett szép otthonunk ... Azt még elmondják' a gyerekek, hogy a szülők soha nem veszekedtek. Ök voltak, és maradtak a példakép. Az unokák is önállóak, szeretik a munkát, tisztelik a nagy család minden tagját. Nincs a szülőknek olyan névnapja, hogy össze ne jönne a népes család. Segítenek egymásnak építkezésben és más munkában. A szülők pedig arra büszkék, hogy tanulhattak a gyerekek, mindegyiknek önálló lakása van, szépen élnek. Hogy mi mindent adtak a gyerekeknek? Azt nehéz volna összeszámolni. Egy tény: mindegyik kapott egy dunnát, négy párnát, amihez a tollat a maguk nevelte libákról tépték. A nagy család életéről késő estig tudnának mesélni, de kezdődik az esküvői szertartás. A talpig fehér selyembe öltözött Eszternek — aki a családban kilencediknek mondta ki a boldogító igent —, mi is gratulálunk. Ary Róza áruba bocsátani, mint növelni a forgalmat. Valamikor az ilyenekre a következőképpen reagáltak: nincs rossz bolt, csak rossz boltos. Minden az akaráson, a szervezésen múlik. Vannak hazánkban is olyan vállalatok, ahol felismerték ezt az igazságot. Állandó szállítási rendszert dolgoztak ki. Ennek megfelelően kétszer egységcsomagokban érkezik a központ által megrendelt áru. így a boltvezető nyugodtan kiszolgálhat, nem kell kitenni a táblát: áruátvétel miatt zárva. A harmadik szállítás alkalmával módosíthatja a megrendelést. Természetesen ez még nem elég. A kis egységeket is megfelelő, korszerű, technikai eszközökkel szükséges felszerelni, és megteremteni a jó eladás feltételeit. Elismerjük, nem könnyű munka ez, csak ott érdemes megvalósítani, ahol stabil a vevőkör, lehetőség nyílik a forgalom növelésére. Utolsó lehetőségnek pedig ott van a bérbeadás. Sebestény József, a KISOSZ megyei titkára szerint: „Még 1972. márciusában jelent meg a Belkereskedelmi Minisztérium rendelete, miszerint az állami és a szövetkezeti boltokat bérbe vehetik a magánkereskedők, ha azok fenntartása ráfizetéses, vagy munkaerőhiány miatt nem tudják üzemeltetni. A tulajdonosok, a tanácsok azonban nem mindig jelzik a redőny lehúzását. Eddig két vegyesboltot vettünk át, azt is a megyeszékhelyen.” Nyugdíjasok Mindez világosan mutatja, hogy nagyobb propagandára lenne szükség a pályázatok meghirdetésénél. Az sem helyes, hogy csupán a vállalatok döntenek a bérbeadásról. Budapesten a Fővárosi Tanács igazgatási osztálya a hosszabban is zárva tartott boltokat elveszi a tulajdonosoktól. De ez sem biztos megoldás, hiszen a kiskereskedők nem kapkodnak az ilyen „lerobbant” üzletek után. Amihez hozzájárul, a havi 100 ezer forintos legnagyobb forgalom. Aki ezt túllépi, annyi jövedelemadót kell fizetnie, ami semmiképp nem ösztönző. Aligha ártana, ha a rendelet nemcsak a gazdaságosságot, hanem az ellátást is figyelembe venné. Mert az a legfontosabb: ne legyen fehér folt az áruellátásban még ideiglenesen sem. Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára így fogalmaz: „A kisebb élelmiszerüzleteket szabadság, betegség miatt is becsukják rövidebb- hosszabb időre, amely zavart okoz az ellátásban. A nyugdíjasok foglalkoztatása is gond, havonta megszabott órát dolgozhatnak. Anyagilag nem tehetők felelőssé. Egyszemélyes üzlet vezetését elvállalhatják, de az esetleges leltárhiányt a nyugdíjukból nem szabad levonni.” Ezzel együtt is nagy szükség lenne a mini üzletekben a hozzáértő és munkabíró idős kereskedőkre, házaspárokra. Érthetetlen, hogy miért nem lehet az oktatásügyhöz hasonlóan itt is korlátlanul foglalkoztatni a nyugdíjasokat. Érdemes lenne ezeken elgondolkozni, míg nem késő. Mert a kis boltok megtartása, gyarapítása ma már társadalmi igény. Seres Sándor
