Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

\ Angol régészek Szeghalmon Nagy örömmel válogatnak a dévaványai gyerekek az iskola környékén, a sok finomsággal sátrat ütő mézeskalácsárus portékái között Fotó: Veress Erzsi Két éve alakult a Moszkva Rádió Békés megyei hallgatóinak köre Közös angol—magyar ré gészeti kutatás kezdődött tegnap, szerdán Békés me gye sárréti részében. A Szeg­halom és Dévaványa környé­kén öt héten át folyó felszí­ni műszeres kutatásban az oxfordi Ashmolean Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészei vesznek részt. A hazánkban eddig nem művelt felszíni műszeres régészeti kutatást az oxfordiak, az MTA Régé­szeti Intézete, valamint a békéscsabai múzeum együtt­működésével tavaly kezdték meg, a mostani expedíció so­rán a további kutatás kiegé­szítéseként próbaásatásokat is folytatnak. A megye az ország más területeihez képest régészeti- lég kevésbé föltárt megye, a földfelszín alatt gazdag le­letanyag rejtőzik. Az Alföld e tájéka évezredek óta la­kott, s így a kutatás egye­bek közt jelentős népvándor­lás- és honfoglaláskori lele­teket ígér. Az angol régé­szek a Békés megyei expe­díció „pihenőnapjain” elláto­gatnak a megye más lelőhe­lyeire is, s a Csongrád me­gyei kutatásokkal is megis­Éppen két éve, hogy meg­alakult a „Moszkva Rádió Békés megyei hallgatóinak baráti köre”. Azóta is egyre nő azoknak a száma, akik csatlakoznak a tagok népes táborához. Mennyire aktív a közösség munkája, ez abban is kifejezésre jut, hogy a Moszkva Rádió által meghir­detett pályázatokon jó ered­ményeket érnek el. Magyar- ország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére in­dított pályázat I. díját He- gyesi János füzesgyarmati hallgató kapta. A kollektív pályázatokon való részvétel is sikeresnek mondható, hi­szen az Orosházi Üveggyár Puskás Tivadar KlSZ-alap- szervezete és Zrínyi Ilona Szocialista Brigádja szintén eredményesen szerepelt. Gyo­mén különösen a középisko­lás diákok kapcsolódtak be a hallgatók táborába. Nagy érdeklődés kísérte megyénkben is az első szov­jet—magyar űrpáros elért si­kereit. A kör tagjai külön­böző kérdéseket tettek fel Farkas Bertalannak és Ku- bászovnak. Arra a kérdésre például, hogy az űrrepülők vitaminszükségleteiket a vi­lágűrben miként pótolják, Vlagyimir Akszenyin űrre­pülő ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse válaszolt: „Az űrrepülők a világűrben tar­tózkodási idejük alatt épp úgy igénylik a vitamint, mint a földön élő ember. A szük­ségleteket az űrrepülőben a személyzet a magukkal vitt különböző összetételű vita­minokkal, azok elfogyasztá­sával pótolja jelentős mér­tékben. A tartósan fent levő űrrepülők — mint a mostani űrpáros - — a földről kapott utánpótlással jutnak hozzá a szükséges vitaminokhoz.” A Moszkva Rádió magyar osztálya az olimpiát köszön­tő kollektíva levelére vála­szolt adásában: az olimpia rendezvényre küldött kö­szöntő levelet a Békés me­gyei Moszkva Rádió-hallga­tók baráti köre Békéscsabá­ról. Ennek vezetősége öröm­mel írja, hogy az olimpia nyitóünnepsége örökre ma­radandó emlék lesz, hiszen az adást színesben látták. Ügy értékelték, hogy az olimpia a béke és barátság, és az ifjúság sportszerű vi­lágküzdelme volt... fejezte be a vezetőség levelét Bánfi József békéscsabai hallga­tónk. A baráti kör most készül megünnepelni a megalakulás második évfordulóját. B. V. merkednek. Ifjúmunkás-napok Fiatal szakmunkások tapaszta­latcseréi, vetélkedők, politikai fórumok, fiatal alkotók kiállítá­sai — gazdag program várja szeptembertől az év végéig a munkásfiatalok hagyományos rendezvénysorozatának, az ifjú­munkás-napoknak a résztvevőit, vendégeit. Az első ízben kilenc évvei ezelőtt meghirdetett ifjú­munkás-napok is hasonló célt, a munkásfiatalok műveltségének elmélyítését, az ifjú szakembe­rek tehetségének, szakismereté­nek bemutatását, a munkásha­gyományok ápolását, s nem utolsósorban a diákok pályavá­lasztásának megkönnyítését szol­gálták. A fővárosban sem csu­pán az ifjúkommunisták tízez­reit várják a kerületenként vál­tozó „testre szabott»» összejöve­telekre, hanem minden dolgozó és tanuló fiatalt, s nem kevésbé az úttörőket. Az ország több megyéjében és városában is készülnek az ifjú­sági programokra. Pályázat ifjúsági kluboknak Vezetőségi ülés a békéscsabai Vöröskeresztnél A KISZ megyei bizottsá­ga, a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya, a szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a Békés megyei Művelődési Központ, valamint a megyei klubtanács „A mi dolgunk” címmel 1978. szeptember 15- én pályázatot hirdetett, amely 1981. június 30-ig tart. A meghirdetők a megye valamennyi ifjúsági klubjá­hoz s a most alakuló cso­portokhoz fordultak, azzal a céllal, hogy segítsék vala­mennyi klubközösség, klub­vezető és területi klubtanács munkáját. Mindhárom évben feladat, hogy erősítsék a közösségi életet, a klubtagok közéleti aktivitását. Ismerkedjenek meg a társadalmi és ifjúsá­gi problémákkal foglalkozó irodalmi és művészeti alko­tásokkal, s alkotóikkal, s igyekezzenek megismerni te­lepülésük művészeit. A klub tagjai egyben barátkozzanak természeti környezetükkel, s szervezzenek kiránduláso­kat más tájegységek megis­merésére. A klubok munkájának ér­tékelése. a területi klubta­nácshoz és a Megyei Műve­lődési Központhoz folyama­tosan eljuttatott információk, s a klubközösségek önérté" kelése alapján történik. „A legjobb klubközösség” címet, s az ezzel járó pénzjutalmat a Megyei Klubtanács ado­mányozza. Mindezek mel­lett gazdára találhat „A te­rület legjobb klubvezetője” és „A megye legjobb klub­tanácsa” cím is. A pályáza­ton azok a klubok is részt vehetnek, melyek az első két esztendőben nem éltek e lehetőséggel. A Legfelsőbb Bíróság teg­nap végzéssel határozott' Soós Lajos és társai bűn­ügyében. A kihirdetett jog­erős határozat helyben hagy­ta az első fokon eljárt Fővá­rosi Bíróság ítéletét. Esze­rint Soós Lajos, aki négy ember különösen kegyetlen módon való megölésében bűnös, halálbüntetést kapott. Az ugyancsak bűnöző élet­módot folytató György Jó­zsef társtettesként két em­ber megölésében vett részt, s ezért ugyancsak halálbün­tetésre ítélték. A korábban büntetlen élőéletű Németh István — aki ugyancsak két ember életének kioltásában bűnös — életfogytig tartó szabadságvesztést, a bűncse­lekmény-sorozat első áldoza­tának megölésében bűnös Varga László 15 évi szabad­ságvesztés büntetést kapott. Áz ügyben szereplő Mester János és Soós Lajosné — egyéb bűncselekmények el­követése miatt kiszabott büntetése — az első fokú íté­letnek megfelelően négyévi, illetve kétévi szabadságvesz­tés. A legfőbb bírói fórum a jogerős végzés indokolásá­ban aláhúzta: a másodfokú bíróság alaposan felülbírálta Tegnap délután találko­zott a Magyar Vöröskereszt városi vezetősége Békéscsa­bán, hogy meghallgassa a mezőberényi nagyközségi ve­Soós Lajos kivételével eny­hítésért benyújtott fellebbe­zéseket. Megállapította, hogy p súlyos bűncselekmény-so­rozatban eljárt első fokú bí­róság helyesen állapította meg a tényállást. A bűnöző életmódot folytató vádlottak­ra az általuk elkövetett sú­lyos bűncselekményeknek és személyük rendkívüli társa­dalmi veszélyességének meg­felelő büntetéseket szabott ki. A vádlottak a legsúlyo­sabb bűncselekményeket kö­vették el kegyetlen módon. Egyikük-másikuk azzal vé­dekezett, hogy bűntársa ha­tására cselekedett. Ez, s ugyanígy a beismerő vallo­más ebben az esetben nem értékelhető enyhítő körül­ményként. A társadalom ér­dekeinek védelme e rendkí­vül kegyetlen és elvetemült bűnözőkkel szemben megkö­vetelte. hogy a bíróság a törvény teljes szigorát alkal­mazza. A Legfelsőbb Bíróság vég­zését Soós Lajos tudomásul vette. Védője hivatalból nyújt be kegyelmi kérvényt a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsához. György József, va­lamint védője kegyelmi kér­vénnyel folyamodik az Elnö­ki Tanácshoz. (MTI) zetőség tájékoztatóját eddigi munkájukról. Több évre visszamenően elemezték te­vékenységüket, és a család- védelem, az egészségnevelés, a véradásszervezés eredmé­nyességéről is beszámoltak. A véradómozgalom városi tapasztalatai, az elmúlt 8 hó­nap számai mutatják, hogy Békéscsaba dolgozói és la­kói a véradás „hátországát" jelentették az egészségügy­nek a nehéz nyári időszak­ban. A gyógyító munkához 1145 liter vért gyűjtöttek a városban és környékén. A téglagyárak, a ZÖLDÉRT húsüzemének, a város többi gyárának, üzemének mun­kásai megértették a véradás jelentőségét, s önként* aján­lották fel segítségüket. Irodalmi előadások Gyomán A gyomai Katona József Mű­velődési Ház irodalmi bérleti előadássorozatot rendez az idén. Elsőnek, szeptember 22-én este Mártonffy Mária és Balogh Béla Móricz Zsigmond irodalmi port­rét mutat be. Keres Emil „Sze­relmesek kalauza»» címmel tart majd önálló estet. Juhász Já­cint az irodalmi estek követke­ző vendége, majd Bitskey Tibor „Tücsökzene*» című műsorát hallgathatja meg az irodalom- kedvelő közönség. A bérleti elő­adássorozat két utolsó program­ján Nagy Attila, s végül Bujtor István tart előadást a gyomaiak­nak. Ítélet a Soés-perben 1980. szeptember 11., csütörtök Szépek és ányszor halljuk tár­saságban, munkahe­lyen is, egy-egy fel­vetett gond, megoldásra vá­ró tennivaló kapcsán a di­vatossá vált szólásmondást: Itt szép lehetsz, de okos nem. A cinizmusba hajló vé­lekedés azt sugallja, hogy a kis embernek nincs beleszó­lása a közügyek, a vállalati problémák megoldásába, azo­kat nélküle döntik el. A cinizmus mindig a leg­érzékenyebb pontján veszi ! célba, próbálja kikezdeni, aláásni a való igazságot. Hi­szen az igazság éppen az, hogy szocializmust építő éve­ink, során talán soha nem volt olyan szükség a dolgozó sokaság véleményére, taná­csaira, ötleteire, egyszóval a beleszólásra, mint napjaink­ban. Beleszólásra, aktív rész­vételre ösztönöz a párt, a többi vezető szerv, a közös töprengést, a jobb megoldá­sok keresését sürgetik köz­életünk, gazdasági életünk gondjai, a világbékét fenye­gető, sűrűsödő veszedelmek. Mi sem bizonyítja ékeseb­ben, hogy a fejlődésünk ér­dekében vállalt közös fele­lősség, közös töprengés, mind hatékonyabb, eleve­nebb valóság, mint az év el­ső felében napirendre tűzött két nagy esemény, a XII. pártkongresszus és a válasz­tásokat kísérő politikai pezs­gés, a közbizalomnak nép­szavazással felérő megnyil­vánulásai. Mind a kongresz- szus, mind a választások elő­készítése százezreket mozga­tott meg, eddig hallgató, a gondokat- magukban latolga­tó emberek ezrei vitték vé­leményüket a nyilvánosság elé. Ez az össznépi vita, a kongresszusi határozatokban az új országgyűlés összetéte­lében, munkatervében is tük­röződő közös fejtörés a szo­cialista rendünkért, jelenün­kért, jövőnkért cselekedni kész gondolkodó sokaság jó lelkiismeretét, növekvő fe­lelősségtudatát és érettségét bizonyítja. Hiszen a vitázók nem kisebb kérdéseken tör­ték a fejüket, mint azon, ho­gyan tudnánk a harmincöt év alatt elért tiszteletreméltó magaslatról még feljebb jut­ni. Hogyan lábalhatunk ki a világgazdasági válság terem­tette gondjainkból, mit kell tennünk azért, hogy társa­dalmunk, közgondolkodá­sunk lépést tartson az álta­lános fejlődéssel. Nem véletlen persze, hogy a viták során a politika he­lyi megvalósításának kérdé­sei kapják és kapták a leg­nagyobb hangsúlyt. Örülnünk kell ennek, hiszen a jó helyi végrehajtás az alapja a ki­sebb közösségek jó közérze­tének, összességében egész társadalmunk jó hangulatá­nak. Az a közvélemény, amely a maga helyén okos, jó döntésekre képes, meg­érett arra is, hogy az orszá­gos gondokból építő módon vegye ki részét. A vitázó so­kaság nemcsak politizál, ja­vasol és gondolkodik, hanem mind eredményesebben cse­lekszik is. Aki az országot járja, szin­te napról napra lát valami újat, ígéreteset. Megújult, megszépült falvak, új köz­épületek, kulturális intézmé­nyek jelzik az összefogás erejét, s az új létesítmények okosak örvendetes többsége éppen a beleszólásokat, a kéréseket és igényeket összegző viták nyo­mán feltámadt helyi vállal­kozókedv eredménye. A kö­zös fejtörések felszabadítják a képzelőerőt, az alkotóked­vet. Aki politizálni kezd, az gondolkodni kezd. S aki gon­dolkodik, hamar rájön, hogy különösen mai helyzetünk­ben, nem várhatunk min­dent fentről. „Fent” sem fon­ják kolbászból a kerítést, adni, elosztani, csak annyit lehet, amennyit teremtő munkával létrehozhatunk. A helyi vállalkozásokkal, a kö­zös munkával sok olyan terv valósulhat meg, akár néhány hónap alatt, amelynek bevál­tására évekig várhat az, aki csak állami segítségből tudja elképzelni a gyarapodást. Aki belevág, eredményt mu­tat fel, az a segítségre is jobban számíthat, mintázok, akik csak várnak és követel­nek. Mondhatná valaki, hogy egy-egy ilyen spontán vál­lalkozás nagyon kockázatos lehet. Kockázat nélkül bár­miféle vállalkozás elképzel­hetetlen, de a legnagyobb kockázatot mégis csak a tét­lenek, a tehetetlenek vállal­ják. Az sem igaz, hogy a köz­életben ugyan van már he­lye a beleszólásnak, de a munkahelyen legjobb, ha hallgat az ember. Akadnak merev, értetlen munkahelyi vezetők, és vannak munka­helyi tennivalók is, amelyek megállapítása valóban nem a dolgozók, a brigádok fel­adata. így tehát az is lénye­ges, mit és hogyan tesz szó­vá valaki. De hogy a légkör milyen legyen, egy-egy adott feladattal hogyan birkózik meg jobban és eredménye­sebben egy-egy dolgozó, vagy a közösség, ebbe nemcsak joga, de kötelessége is bele­szólni mindenkinek, aki se­gíteni akar és tud a bajo­kon. S aki jól szól, az jog­gal követelheti, hogy véle­ményét a döntések idején is figyelembe vegyék. Egyet azokban ne feled­jünk, a beleszólás, a saját kérések, igények megfogal­mazása, kimondása, a dolgo­zó elidegeníthetetlen joga szocializmust építő társadal­munkban. A jogokkal vi­szont együttjárnak a köteles­ségek is. Jogot csak az kö­vetelhet, aki a kötelességét maradéktalanul teljesíti, aki a beleszólás jogát nem csu­pán előnyök megszerzése vé­gett gyakorolja, hanem ha kell, akár népszerűtlen fel­adatot is vállal a köz érde­kében. Például szóvá teszi némelyek időhúzását, restsé­gét, lazaságait, az idő és az anyag oktalan pazarlását, a társadalmi tulajdon elherdá­lását. Ö már említett világ- gazdasági válság ne­héz terheket ró nép­gazdaságunkra. Ezt a terhet itthon, a magunk portáján, a magunk erejéből kell visel­ni, könnyíteni. Szépen és okosan kell dolgoznunk, jobb minőségű, a külföldi piaco­kon is kapós árut termelni, fegyelmezetten, ésszerűen, takarékoskodva élni a köz­életben, s a munkahelyen is. Vigyázni a rendre, közéle­tünk tisztaságára, társadal­munk meleg emberségére. Kékesdi Gyula Gazdátlan nyereményautók Az orosháziakat különösen ke­gyeibe fogadta a szerencse is­tenasszonya — ez a legutóbbi, augusztus 29-én megtartott gép- kocsinyereménybetétkönyv-sor- soláson is beigazolódott. Az OTP orosházi fiókjánál váltott betét­könyvek közül hármat is kihúz­tak: a 052063 számú nyeremény­betétkönyv tulajdonosa Polski Fiat 126-os, az 501936-os Lada 1500-as, a 650285-ös pedig Tra­bant L. típusú gépkocsit nyert. A nyertesek között hosszú évek óta igen sok az orosházi lakos — és többen a mai napig nem jelentkeztek a nyeremény- autóért: még 1977. novemberé­ben húzták ki a 611172-es szá­mú betétkönyvet, 1978. augusztu­sában szintén gépkocsit nyert a 08258-as számú könyv tulajdo­nosa, 1979. februárjában kedve­zett a szerencse az 571064-es szá­mú betétkönyv gazdájának, és az idei, februári sorsoláson ju­tott egy személygépkocsi birto­kába a 602057-es számú nyere­ménybetétkönyv gazdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom