Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-09 / 211. szám

1980. szeptember 9., kedd o Háromszakaszos munka Zavarelhárftás — karbantartás — felújítás Gajdács Pál festő kapcso­lódik a beszélgetésbe. — De azt, amit mi meg­csinálunk, meg is lehet néz­ni, az teljesen komplett. Nem csak a naplóba írjuk be. A társadalmi munkáink kézzel foghatóak. Balogh Sándor csoportve­zető: — Véleményem szerint nem teljesen jó módszer, hogy egy-egy területen több brigád dolgozik. Különösen egy ilyen nagy vállalatnál, mint a miénk, meg lehetne oldani, hogy területeket osz- szunk ki a brigádok között: ez a tied, ez meg a miénk. Így sok kellemetlenséget, „rádolgozást” lehetne elke­rülni. Mindenki tudná, mi a munkája, mit kell még meg­csinálnia vállalásán belül, vagy azon túl is. Lőrinczi Pál: Patronálunk egy óvodát és egy bölcsődét Békéscsabán. Az egyik a Len- csési, a másik a Mokri-lakó- telepen van. Legutóbb a Mok- ri utcai bölcsődében egy pan­csolót készítettünk el a gye­rekek legnagyobb örömére. A vállalatnál rendszeresen vér­adást rendeznek, s ezeken mindig részt veszünk. A leg­utóbbi véradáson 9 liter vért adtunk. A szanazugi üdü­lőnkben egy új létesítményt fejeztünk be még az árvíz előtt. Női, férfimosdót. Száz négyzetmétert csempéztünk, 30 négyzetmétert mettlachiz­tunk — mindezt természete­sen munkaidőn túl. A már említett Mokri-telepi bölcső­dében pótvállalásként készí­tettük el a pancsolót, 288 órában, körülbelül 6 ezer fo­rint értékben. Tulajdonképpen három­szakaszos munkát csinálunk. Feladatunk: a zavarelhárí­tás, a rendszeres karbantar­tás és az állóeszközök fel­újítása, kisebb beruházások teljesítése. A vállalatnál na­gyon sok olyan kocsit mos­nak le, amelyekről olaj­szennyeződés, zsírréteg ke­rül a lefolyóba. A környezet- szennyezés elkerülésére a vállalat egy olajfölöző be­rendezést szándékozik üzem­be állítani. Ennek a bérént dezésnek egy részét mi már elkészítettük. Azt várjuk, hogy a többi rész beérkez­zen. Ez felbontja, közömbö­síti az olajat, a zsírt, így a csatornákba kerülő szenny­víz nem lesz olajfoltos. — Most min dolgoznak? — Kialakítás alatt áll egy számítógépközpont. Szeret­nénk határidő előtt átad­ni... Béla Vali Nyugdíjas-találkozó a szarvasi Dózsa Tsz-ben Ízlésesen kifestett falak, csempézett mosdók, felszerelt gázkonvektorok, betonozott alapok, felhúzott falak, be­szerelt villanykábelek. Egy nagy vállalat karban­tartó brigádjának keze nyo­ma — területükön — min­denütt megtalálható. Egy szóval meghatározva, amft csinálnak: látványos. A 18 tagú brigád tagjai között ta­lálható villanyszerelő, ács, gázszerelő, kőműves, festő, asztalos, géplakatos, vízveze­ték-szerelő, lakatos. Így az alapozástól a kulcsátadásig fel tudnak építeni egy há­zat, annak összes szerelési, beépítési munkájával együtt. Hat évre visszamenően — ekkor alakult a Volán 8. sz. Vállalat Münnich Ferenc aranykoszorús brigádja — végigjárták a különböző fo­kozatokat, a zöld, bronz, ezüst, most másodszor az arany koszorú tulajdonosai lettek. A nagy területen fekvő, szétszórt vállalat egész kar­bantartási munkáit csinálják, azon ritka brigádok közétar­toznak, amelyeknek újítani is van kedve és ideje. Lipcsei László lakatos és Mező Vince géplakatos mond­ja: — Vállalatunk a vasúttól raktárrészeket vett át hasz­nálatra. Az épületek nyílás­zárói nagyon elhasználódott állapotban voltak. A defor- málódás olyan nagy volt, hogy a felső vezetősínből gyakran kiesett a kapu, és ez rendkívül balesetveszé­lyes volt. Újításunknak az a lényege, hogy felső görgős elvezetést alakítottunk ki, ami teljesen kizárja az aj­tólap kiesését a pályáról. Megváltoztattuk az első ve­zetés formáját is. A korábbi sínben való görgős vezetés most egy kifordított szögvas ágyazásban lapos acélveze­téssel történik. Ez két sze­repet is ellát: a fix vezetést, és megoldja a pálya tisztí­tását is. Lőrinczi Pál brigádveze­tő: — Miután a fiúkra mindig számítani lehet, így nem is nehéz eleget tennünk a hár­mas követelménynek. Mi, tudvalévőén, politikai érdek­lődésűek vagyunk. A politi­kai oktatásokon majdnem teljes a megjelenés. Az ak­tuális politikai beszámolókat Balogh Sándor csoportveze­tőnk tartja. Szeretjük a nó­taesteket, így a Kétsoprony- ban tartott, szinte valameny- nyi esten ott vagyunk. Rend­szeres könyvtárlátogatók is vagyunk. A vállalat jól fel­szerelt 10 ezer kötetes könyv­tárában ugyanis megtalálunk kinek-kinek ízlése szerint minden olyan könyvet — szépirodalmat, műszaki, szak­mai könyveket —, amire szükségünk van. Barátságos mérkőzést játszottunk leg­utóbb a MEZÖGÉP-pel. Szin­te teljesen mi hoztuk rend­be a vállalat központi tele­pén levő sportpályát, kézi­labdapályát. A Kiváló Termelőszövetke­zeti Gazdaság címmel több­szörösen kitüntetett szarvasi Dózsa Tsz szeptember 7-én, vasárnap tartotta a hagyo­mányos nyugdíjas-találko­zót. A nagy eseményre • 165 nyugdíjas, illetve járadékos idős ember érkezett. Ott volt a szövetkezet vala­mennyi vezetőségi tagja is. A megjelenteket Kovács Péter, a szövetkezet elnöke köszöntötte, és részletes tá­jékoztatót adott a Dózsa Tsz eredményeiről, az időszerű munkákról, az őszi betakarí­tásra, szántásra, vetésre való felkészülésről, a várható eredményekről, a további célkitűzéseiről. örömmel számolt be ar­ról, hogy az 1980-as eszten­dő több területen jó ered­ményeket hoz a szövetkezet­nek. Búzatermelésükkel az országos legjobbak közé kerültek. Ezt elsősorban an­nak köszönhetik, hogy ä jó szakmai irányítás mellett a növénytermesztés min­den dolgozója szigorúan megtartja a technológiai fe­gyelmet. Nemcsak termelni, hanem betakarítani is meg­tanultak. így aztán a saját feladatok teljesítése után talajmunkában, betakarí­tásban és egyéb területen segítenek társgazdaságok­nak, kutatóintézeteknek. Beszélt az elnök arról is, hogy tejtermelésben évek óta az országos három leg­jobb között emlegetik a szarvasi Dózsa Tsz nevét. A növénytermesztés megfele­lő mennyiségű és kiváló mi­nőségű takarmányt ad, az állattenyésztők pedig lelkiis­meretesen gondozzák az ál­lományt. így ebben az esz­tendőben elérik az ötezer literes tejtermelési átlagot. Az V. ötéves tervet a XII. pártkongresszus tiszteletére befejezték, s most nagy gonddal munkálkodnak a VI. ötéves terv előkészüle­tein. Úgy szervezik meg a munkát, hogy a költségek emelkedésével párhuzamo­san ne csökkenjen a nyere­ség. Sőt! 1979-ben 14 millió 162 ezer forint tiszta nyere­séget produkált a Dózsa Tsz. Az idén 17 millió a terv. Az eddigi eredmények azt mutatják: teljesítik, amit vállaltak. Az elmúlt napokban az aratásban részt vevőkkel ta­lálkozott fehér asztalnál a vezetőség, ősszel majd az állattenyésztőket is meghív­ják baráti találkozóra, esz­mecserére. A szocialista brigádok fel­ajánlották, hogy segítenek az arra rászoruló idős em­bereknek a háztáji takar­mány hazaszállításában, és az egyéb munkákban. Az idősek nevében Trabok György köszönte meg a fel­ajánlást, amelyet nagy örömmel fogadtak a nyug­díjasok. a. A kunágotai Bercsényi Tsz a lehetőségekhez képest rendszeresen bővíti gépparkját. Az idén két lánctalpas kombájnt vásárolt 600—600 ezer forintért. Képünkön: szeptemberi munkához készítik elő a cirokbetakarító gépeket Fotó: Bukovinszky István Tízmilliárdos beruházás Épül az LKM kombinált acélműve Első csapolás november 7-én A főcsarnok egy részlete Elég nehezen jutok be a diósgyőri Lenin Kohászati Művek (LKM) kombinált acélművének az építkezésé­hez. S ahogy közeledek a hat főbb hajóból álló főcsar­nokhoz, úgy nő az ámula­tom. A méretek lenyűgözőek. Egy füzetben kiadott tájé­koztató adataiból a követke­zőket jegyzem fel: „A csarnok alapterülete 29 600 négyzetméter, térfoga­ta 992 ezer köbméter, átlagos magassága 33 és fél, a leg­nagyobb magassága pedig 70 méter.” — A beépített acél- szerkezet súlya 17 400 tonna, ami a régi körösladányi Se- bes-Körös-híd súlyának mintegy 60-szorosa. Az acélmű két lépcsőben épül. Terv szerint az első ütem 1980, a második 1982 negyedik negyedévében feje­ződik be. A beruházás költ­sége 10 milliárd forint. Lenyűgözőek a méretek és a gépek sokasága. Lenyűgö­ző az emberek viszonylag kis helyen és különböző ma­gasságban való szorgoskodá­sa is. Mintha mindenki kü- lön-külön tenné azt, ami a dolga, ám roppant összehan­golt az építkezésben részt vevő (a tervezőkkel együtt) több mint 50 vállalat mun­kája. Elkészülnek-e időre? Szabados Géza, az acélmű beruházási főosztályvezetője csak néhány percnyi időt tud szakítani a tájékoztatás­ra. Meg is kérdezem mind­járt: — Melyek a generálkivite­lező vállalatok? — Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat (ÉÁÉV), a Ganz-MÁVAG, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat és a Villanyszerelő-ipari 'Vállalat. Egyébként a be­rendezéseket az NSZK-beli DEMÁG cég szállítja és közreműködik japán, svéd, olasz és szovjet cég is. — Mit gyártanak majd az új acélműben? — Ötvözetlen és ötvözött, de a legmagasabbrendű sav­álló és rozsdamentes acélt is, amelyek minden hazai igényt kielégítenek. Gondolok pél­dául különböző gépalkatré­szekre, orvosi műszerekre. — Mennyi a beruházási költség (a 10 milliárd forint) várható visszatérülési ideje? — Számítások szerint 6—8 év. — Mikor várható az első csapolás? — November 7-én. Miskolcon városszerte em­legetik ezt a dátumot. Nagy ünnep lesz, csak valósuljon meg a terv. Sok még a ten­nivaló, de mindenki abban a tudatban dolgozik, hogy a határidőt meg kell tartani. Meg is kérdezem az ÉÁÉV egyik festőbrigádjának a ve­zetőjétől: — Elkészülnek időre? — Igen, feltétlenül? — Kifogástalan lesz a munkájuk minősége is? — Nem kapkodunk, hanem rendes ütemben dolgozunk. Pontosan megtartjuk például az ebédszünetet, és munka­időben nem lopjuk a napot. Túlórát is szerveznek néha, amit mi elvállalunk. Csak így lehet megfelelő minősé­get elérni, amire gondosan ügyelünk. Cselényi Csaba művezető közbeszól. — Rendszeresen 110—120 százalékra teljesítik a tervü­ket, és egyszer sem volt ki­fogás a munkájuk minőségé­re. Természetesen jól keres­nek, de megértik azt is, hogy a 10 milliárdos beruházási költség minél előtt kezdődő visszatérülése fontos társa­dalmi érdek. — A hasznát mi is látjuk majd — mondja Oláh Ba­lázs. Fegyelmezett munka Füzesséry Csaba, az ÉÁÉV szakipari főépítésvezetőségé­nek a művezetője, egyben vezető főbizalmi is. Ácsok, burkolok, festők, szigetelők, üvegezők, bádogosok tartoz­nak hozzá. — Elég nagy a zsúfoltság ezen az építkezésen — ma­gyarázza. — Eleinte kifogást is emeltünk a nem megfelelő szociális ellátottság miatt. De rendeződtek a dolgok. — Most mit tart a szak- szervezet legfontosabb fel­adatának? — A határidők megtartá­sát, a minőséget és a fegyel­mezett munkát. Sikerült meg­értetnünk a dolgozókkal, hogy a november 7-i határ­idő megtartásának mi a je­lentősége. Ha kell, zokszó nélkül túlóráznak, és még egy kommunista műszakot is vállaltak. Sztrik Ferencet, az ÉÁÉV szb közgazdasági bizottságá­nak a vezetőjét, a betegség miatt távollevő szb-titkár helyettesét ugyancsak a ha­táridő megtartása foglalkoz­tatja elsősorban. — A finisben vagyunk. Bí­zom abban, hogy sikerül el­érnünk a célt. A feltételek biztosítottak. Elősegítjük a vezetők munkáját. A legjobb szakembereink dolgoznak ezen a nagy beruházáson. — Mit tart a legfontosabb­nak? — Ébren tartani az embe­rekben, hogy milyen nagy je­lentőségű ennek az óriási lé­tesítménynek a határidőre való befejezése. Van már gyakorlat Joósz Gábor tavaly szep­temberig az LKM beruházá­si és fejlesztési igazgatója volt, aztán az ÉÁÉV, az egész ország egyik legna­gyobb gyárépítő vállalatának az igazgatója lett. — A vállalat — tájékoztat — az új kombinált acélmű főcsarnokát, az oxigéngyárat, a transzformátorházat, a le­vegő- és vízszűrőházat, aszo­ciális épületet, az étkezdét és a kiszolgáló üzemek csarno­kát, a csatornahálózatot, az utat és a vasutat építi. — Mennyi itt az éves ter­melési érték? — Tavaly több mint 1 mil­liárd forint volt. A kombi­nált acélmű építése a válla­lat kapacitásának mintegy 65 százalékát kötötte le, az idén 10 százalékkal kevesebbet. A feladatunk igen nagy, de a vezetők és a dolgozók az évek során már egy sor Bor­sod megyei nagyberuházás megvalósításában vettek részt, és kellő gyakorlatra tettek szert. — Hogyan szervezte meg a munkát a vállalat? — Ezen a nagyberuházá­son külön főmérnökség léte­sült, melynek vezetője Gyar­mati Jenő. Három — mély­építő, acélszerkezeti és út-, vasútépítő főépítésvezetőség tartozik hozzá, melyek lét­száma 300—400 ember a mű­szaki irányítókkal együtt. A vállalat szakipari főépítés­vezetősége javarészt ugyan­csak az acélmű építésében vesz részt. — Lesz csapolás november 7-én? — Lesz — jelenti ki hatá­rozottan Joósz Gábor. Exportra is jut acél Ha pedig lesz, akkor majd el lehet mondani, hogy a be­ruházók, a tervezők és a ki­vitelezők nagyszerű teljesít­ményt nyújtottak. Tízmilli- árd forintból 7 milliárd — huszonnyolc hónap alatt — beépül. Amikor pedig 1982 végén „elfogynak” a milliárdok, az acélmű a magyar^ gépipar minden igényét kielégíti majd. A sokféle acélból je­lentős mennyiség jut export­ra, és az import minimális lesz. Ráadásul ez az acélmű, amelynek oxigén lesz a fűtő­anyaga (kevés gázolajjal és földgázzal kiegészítve) Mis­kolc levegőjét sem fogja szennyezni. Pásztor Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom