Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
1980. szeptember 27., szombat NÉPÚJSÁG Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka Biztosítani keli a népek jogait Erősödik népünk szocialista nemzeti egysége Szolidárisak vagyunk Vietnam, Laosz, Kambodzsa népeivel abban a harcban, amelyet függetlenségükért, szuverenitásukért, felemelkedésükért vívnak. Kiállunk az afgán forradalom mellett. Támogatjuk a Közel-Kelet arab népeit — külön is említve a palesztin népet — amelyek harcolnak a minden népnek kijáró törvényes jogok érvényesüléséért, az agresszió következményeinek felszámolásáért. A Palesztinái Felszabadítási Szervezetet a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerjük el. Szolidárisak vagyunk Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeivel, amelyek igazságos harcot folytatnak szabadságukért, függetlenségükért. Bővülnek kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég felszabadult valamennyi fejlődő országgal — ezt kifejezi Losonczi elvtárs mostani afrikai látogatása is. Értékeljük az el nem kötelezett országok mozgalmát, mindazt, amivel ez a mozgalom hozzájárul a világbékéért folytatott küzdelemhez. Támogatjuk az el nem kötelezett államok minden olyan lépését, amely az imperializmus megfékezését szolgálja. Az utóbbi években a politikában — a nemzetközi politikában is — gyakran találkozunk az emberi jogok fogalmával. Ez valóban fontos, tiszteletre méltó gondolat, de talán szükség volna az emberi jogok fogalmának bizonyos tisztázására is. Ami bennünket illet, készek vagyunk ehhez hozzájárulni, és a jogok érvényesülését mindenütt a világon elősegíteni. Meggyőződésünk, eddig a szocialista országok tették a legtöbbet ezen a téren, mert az élet nélkülözhetetlen alap- feltételeit jelentő emberi jogokat — mint például az élethez, a munkához való jogot — mi jobban biztosítottuk, mint a kapitalista országok. Ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni egy-két dolgot mindazon jóindulatú emberek számára, akik a tőkés világban is meggyőződéssel vallják az emberi jogok szükségességét. Mi nem helyeseljük például, ha valaki valamely ország nevében egy másik országban akarja biztosítani az emberi jogokat. Azt tartjuk, hogy a felelős tényezőknek saját országukban kell érvényesíteni az emberi szabadságjogokat. Az emberi jogok kapcsán a népek jogára is gondolni Szólni kívánok — mégpedig megelégedéssel — a fejlett tőkés országokkal fennálló kapcsolatainkról is. Mi a -békés egymás mellett élés elvét a gyakorlatba átültetve jó kapcsolatokra törekszünk ezekkel az államokkal. Ezt sok országgal sikerült megvalósítani. Ezek közé tartozik például Finnország, a szomszédos Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország — és így lehetne még sorolni tovább. Az Amerikai Egyesült Államokkal is rendezni tudtunk több — s ezen belül két lényeges — vitás kérdést. Kapcsolatunk normalizálódott. A haladás erőivel való teljes szolidaritásunk mellett a fejlett tőkés országokkal békés egymás mellett élésre, sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatokra törekszünk. Ide sorolhatók a politikai kontaktusok, a szükségszerű eszmecserék, a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok, sőt a lakosság széles körű érintkezése is. Tapasztalataink szerint ez a politika nem válik kell, mert a kettő nagyon nehezen választható el egymástól. Miféle emberi jogokról lehet beszélni olyan népek esetében, amelyek elnyomás alatt élnek, és a világnak még mindig nem jelentéktelen részén kénytelenek elszenvedni a faji elnyomást és üldözést, a bőr színe alapján való megkülönböztetést, vagy a külföldi imperialista fegyveres beavatkozást? Érvényesülhetnek-e az emberi jogok ott, ahol az imperializmus megakadályozza, hogy nemzeti kincseikkel maguk rendelkezzenek, s elnyomják a népek elemi törekvéseit a szabadságra, a szuverenitásra, a gazdasági egyenlőségre? Figyelmükbe ajánljuk mindazoknak, akik az emberi jogokat a szívükön viselik: a népek jogait kell biztosítani ahhoz, hogy az emberi jogok a világ valamennyi országában ténylegesen érvényesüljenek. A népek jogaihoz pedig hozzá tartozik a társadalmi cél és rend szabad megválasztása is. Egyaránt ellenezzük a forradalom és az ellenforradalom exportját. Teljes szolidaritást vállalunk a gyarmati elnyomás, az újragyarmatosí- tás ellen küzdő népekkel. Elutasítjuk azt a rögeszmét, hogy Dél-Afrika színes bőrű lakossága, Namíbia népe, vagy más országok népei azért küzdenek a kolonializ- mus ellen, mert valamiféle kommunista ügynökök uszítják őket. Ez nem igaz, s ezt azok is tudják, akik ezt a rágalmat terjesztik. Mi, kommunista meggyőződésű emberek lehetőségeinkhez mérten, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával segítjük a harcoló népeket. Nekem egyébként is mély meggyőződésem, hogy ha valaki közülünk Dél-Afrika színes bőrű lakóinak, Namíbia népének, vagy a politikai terrorgyilkosságokkal fenyegetett latin-amerikai haladó embereknek azt mondaná — ami persze a mi oldalunkról kizárt dolog —, hogy tűrjetek, ne harcoljatok, akkor sem hallgatnának ránk. Mert — s ezt mindenkinek meg kellene értenie — új világ született, amelyben a szocializmus világrendszerré vált, a gyarmati rendszer klasszikus formájában egyszer s mindenkorra megsemmisült, és az újragyarmatosítás minden formája is pusztulásra van ítélve. A népek többé nem viselik el az idegen igát. Éppen ezért harcukat minden tisztességes embernek támogatnia kell. hátrányunkra. A lakosság széles köreinek kölcsönös látogatása is a mi igazunk felismerését szolgálja. Ennek hatására nálunk eltűnnek a nyugati paradicsomról kialakult illúziók, a nyugati látogatókban pedig szertefoszlanák — a burzsoá propaganda által táplált —életünkkel kapcsolatos rémképek, s inkább azon csodálkoznak, hogy milyen emberi és nyugodt élet van Magyarországon. Amikor hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk az együttműködésre minden reálisan cselekvő politikai tényezővel, akkor hozzátesz- szük: a tőkés világban ilyen kapcsolat csak azokkal alakulhat ki, akik valóságunkat, a Magyar Népköztársaságot a tényeknek megfelelően fogadják el, akik tiszteletben tartják, hogy népünk a szocializmus építésének útján jár, és azon fog járni a jövőben is. Akik ezt tudomásul veszik — s nekünk egyéb feltételünk nincs —, azokkal készek vagyunk mindenféle értelmes együttműködésre, beleértve azt a törekvést is, hogy a világon béke legyen. A világhelyzet áttekintése erősíti azt a mély meggyőződésünket, hogy az enyhülés az egyetlen ténylegesen járható út. A feszültség növelése, a hidegháború, zsákutca. Ennek a zsákutcának a végén egy erős fal van, amelyen még a kalandorlépésekre leginkább hajlamos imperialisták sem hatolhatnak át. Mert ennek a zsákutcának a torlasza: a világ összes népeinek békeakarata! Ha egyszer megszavaztatnák a világ népeit, akkor minden országban minden nép — társadalmi rendszerétől függetlenül — a békére szavazna. Ezt jól kifejezi a jelenleg Szófiában ülésező NéBelpolitikai kérdésekre rátérve szeretném én is aláhúzni, amit Lázár elvtárs programbeszéde is hangsúlyozott: a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, szilárd, s ez a jövőben is így lesz. Egyetértve mindazzal, amit Lázár elvtárs belpolitikánkról és törekvéseinkről mon-. dott, szólni kívánok néhány más természetű kérdésről, s ennek során ismerős dolgokról is. Hiszen sokszor a régi dolgok sem vesztik el aktualitásukat. Gondolok egyebek között arra, hogy megéri a fáradságot, ha a csaknem negyedszázaddal ezelőtt népünknek tett ígéretünket — amikor nagyon nehéz belpolitikai helyzetben voltunk és kiutat kerestünk — összevetjük azzal, amit abból megvalósítottunk. Először a Magyar Szocialista Munkáspártról szeretnék szólni. Jól ismert, hogy alkotmányunk is rögzíti: társadalmunk vezető ereje a magyar munkásosztály marxista—leninista pártja. A vezetést mi eszmei-politikai irányításnak tekintjük, melynek az a funkciója, hogy szervezze és mozgósítsa a tömegeket az építőmunkára. Ezt értjük a vezetésen, hozzátéve, hogy a pártnak az alkotmányban is rögzített szerepe számunkra természetesen végtelenül megtisztelő, de egyben nagyon nehéz és felelős szolgálat is. Nem uralkodás, hanem a néü ügyének becsületes szolgálata. Ez a lényege a párt vezető szerepének. Legfőbb módszerünk a meggyőzés, nem a parancsolgatás. Különleges történelmi helyzetekben egy nép forradalmi erőinek arra is készen kell lenniük, hogy a haladás ügyét erővel védelmezzék. De ez a történelem ritka pillanataira vonatkozik. A konszolidált építőmunka korszakában másra van szükség. Azt valljuk — s ezt vallottuk a kapitalista rendszer, a tőkés hatalom ellen vívott harc idején is —, hogy mi annyian vagyunk, ahány embert igazunkról, és a szükséges tennivalókról képesek vagyunk emberi szóval meggyőzni. Ez vezérel bennünket a jövőben is. Ebben a politikában, és az ilyen módszerekben van pártunk ereje. Amit annak idején megfogadtunk, azt ma az ország egész népe a gyakorlatban tapasztalja: mindig csak olyan határozatokat hozunk, amelyek kizárólag a párt tagjaira és a Kommunista Ifjúsági Szövetségre kötelezőek. Ha a párt vezető testületéiben az ország alapvető, fő kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvitatunk, mindig figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk az állami szervek, valamennyi társadalmi szerv és mozgalom önállóságát, felelősségét. Eddig is erre törepek világparlamentje a békéért, amelyen 120 országból több mint 2 ezer résztvevő — politikai hovatartozására, világnézetére, hivatására való tekintet nélkül — az emberiség elszánt békeakaratát képviseli. A békéért, s a társadalmi haladásért folyó küzdelemnek óriási a jelentősége, mert nincs olyan ország, amelynek kormánya figyelmen kívül hagyhatná a közvélemény szavát. Ez a mi külpolitikai elvünk és gyakorlatunk. Minden tettünket az a mély meggyőződés vezérli, hogy nemzetközi harcunk összhangban áll szocialista célkitűzéseinkkel, népünk elemi érdekeivel és akaratával. kedtünk, és erre törekszünk a továbbiakban is. Társadalmunk politikai rendszerének fontos eleme az állam, amellyel a marxista—leninista elmélet tudományos alapossággal sokat foglalkozott. Megállapította, hogy az állam az osztálytársadalmak szülötte, amely meghatározott körülmények között majd el fog halni. De a történelmi fejlődés jelen szakaszában is szükséges pontosan meghatároznunk az állam szerepét. A szocialista rendszerben az állam funkciója és tevékenysége megváltozik. Magyarországon, a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában nincsenek antagoniszti- kus, kibékíthetetlen osztályellentétek, nincsenek kizsákmányoló osztályok. Az állam elnyomó funkciója — belpolitikai értelemben — elhalványult, s már-már eltűnőben van. Növekszik viszont — és véleményünk szerint a szocialista építés egész szakaszában növekedni, és erősödni fog — az állam szervező funkciója a gazdasági és kulturális építés legfontosabb területein. Mi így fogjuk fel az állam szerepét, amely egyben országunk szabadságát, szuverenitását, nemzeti függetlenségünket is védelmezi, amire a jelenlegi világhelyzetben szükség van. Politikai rendszerünkben a tömegszervezetek, a tömeg- mozgalmak nélkülözhetetlenek. Munkájukban a párt tagjai minden szinten részt vesznek. Ezek a szervezetek önállóak, és rendeltetésüknek megfelelően működnek, így például a szakszervezetek — amint ezt tegnapi felszólalásában Herczegh elvtárs nagyon helyesen megemlítette — önállóan dolgoznak, végzik a maguk — a mi viszonyaink között több irányú — feladatait. Fundamentális támaszai a nép hatalmának, és segítik az anyagi javak létrehozását. Másfelől védik, képviselik tagságuk mindennapi érdekeit. Ez nem üres szó, hanem valódi igény és szükséglet. Irányítási rendszerünk a gazdasági életben — de nemcsak ott — decentralizált, nagy önállóságot biztosít az egyes gazdasági szerveknek, üzemeknek és vállalatoknak. Ez nemcsak az állami, gazdasági vezetők önállóságát és felelősségét fokozza, hanem az ott dolgozó pártszervezetekét, szak- szervezetekét, KlSZ-szerve- zetekét is. Hiszen egy jóra- való igazgató mellett, aki elsősorban a termelékenység fokozását, a vállalat nyereségét tartja szem előtt, kellenek olyan intézmények, amelyek révén ellenőrizhető a politika helyessége, és lehetővé válik a dolgozók elemi, napi érdekeinek védelme és képviselete. Így működik politikai rendszerünk, és ugyanezen az úton akarunk tovább haladni. Vannak-e hibák politikai intézményeink működésében? Ügy gondolom, vannak, ezt a pártkongresszus is megállapította. Ez alól a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség sem kivétel. Miféle hibák ezek? A gyakorlat hibái, a határozatok végrehajtásának gyengeségei, de akadnak másfajta hibák is. A pártszervezetek, a tömegszervezetek és a tömeg- mozgalmak munkájában konszolidált helyzetből fakadó betegségeket is fölfedezhetjük. Elfeledkeztünk bizonyos tanulságokról, és egy kicsit túlszerveztük saját magunkat és társadalmunkat is. Egy ülésre — legyen az párt-, szakszervezeti vagy KISZ- ülés — szinte már csak tudományos felkészüléssel lehet elmenni. Annyi papírt és statisztikai adatot kell elolvasni, hogy szédül tőle az ember. Mindig eszembe jut, hogy milyen nehéz helyzetben lehet egy fiatal magyar állampolgár, például egy leány, aki párttag, szakszervezeti tag, KISZ-tag, s talán még a népfrontban is aktíva. Vajon hányszor magyarázzák meg neki, és sajnos ugyanazokkal a szavakkal, hogy mi a helyzet és mi a tennivaló? Nehezítő tényező a helyenként növekvő bürokrácia is. Ez úgy látszik, nemcsak a kapitalista rendszer sajátossága, hanem sajnos, valamelyest kitermelődik a szocialista rendszerben is. Olyan ez, mint amikor az eleven vízfolyás nyomán lerakódások, vízkövek képződnek. Tehát tartsuk mindig kéznél a drótkefét, és távolítsuk el ezeket a lerakódásokat. Külön szeretnék szólni a nemzeti egységről, a Haza- - fias Népfront néhány kérdéséről. Mi azt valljuk, hogy megszületett, növekszik és erősödik népünk szocialista nemzeti egysége. Ez osztályok szövetsége, hiszen társadalmunkban vannak még — bár nem ellentétes érdekű — osztályok, rétegek. Vannak párttagok és párton- kívüliek, különböző világnézetű, nemzetiségű emberek, akiknek összefogása a népfrontmozgalom keretében a nemzeti egység fontos eleme. És ez jó dolog. A nemzeti egységről szólva gyakran említjük a szocialista jelzőt. Ez helyes, mert ezzel meghatározzuk a nemzeti egység célját, történelmileg új vonásait. Mert milyen tartós nemzeti egység lehetett, mondjuk, egy kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt proletár, a nagy- birtokos és a jobbágy között? Most a nemzeti összefogásnak új és szilárd alapjai vannak, az új, szocialista rendszerben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz. Mi ezt a folyamatot a szocialista nemzeti összefogást, a szocialista demokráciát erősíteni, fejleszteni akarjuk. A szocialista rendszer nem egy véglegesen befejezett épület, nem egy kifaragott kőszobor, amely így marad az idők végezetéig. A szocialista társadalmi rendszer élő társadalom, amelynek szünet nélkül fejlődnie kell. Belpolitikai fejlődésünk fő iránya a szocialista demokrácia további kibontakoztatása, másképp kifejezve, szövetségi politikánk folytatása. Ez a számunkra oly fontos szocialista nemzeti egység, a párt és a tömegek összeforrottsága nem egy pillanat alatt született meg, ezért óvnunk, erősítenünk kell. Ahogyan Bíró plébános úr is említette, a minap emlékeztünk meg az állam és az egyház viszonyát 30 éve rendező nagy jelentőségű megállapodásról. Ez idő alatt kialakult az állam és az egyház rendezett viszonya, amely rendszerünk nagy történelmi vívmánya. Az, hogy az egyház az új társadalom viszonyai között is megtalálja a maga helyét, egyrészt népünk érdeke, államérdek, de érdeke az egyháznak is. Emellett külön is érdeke a hívő embernek. Nincs és nem is lehetséges olyan statisztika, amelyik kimutatná, hogy hány hívő és nem hívő van nálunk, ez magánügy. De tény, hogy jelentős számban vannak hívők Magyarországon. Engem különösképpen nem zavar, hogy valaki vasárnap az' öregfiúk csapatában futballozik, vagy misére megy. Sokkal fontosabb, hogy eljutottunk odáig: a vallásos emberek meggyőződéssel szolgálhatják a haladás, a szocializmus ügyét, miközben hitükhöz is hűek maradnak. Nem kell, hogy emiatt lelkiismereti válságba kerüljenek. Ezt az eredményt nagyra értékeljük, és ha lehet, tovább erősítjük. Vallása, hite miatt senkit sem érhet semmiféle társadalmi hátrány. Hazánkban teljes a lelkiismereti szabadság, mindenki maga dönti el világnézeti hovatartozását. Nálunk teljes mértékben érvényesül az állampolgári egyenlőség pártállásra, világnézetre, nemzetiségi hovatartozásra yaló tekintet nélkül. A közfunkciók is nyitva állnak mindenki előtt. E tekintetben elég körülnézni e teremben. A párttagok mellett jelentős számú pártonkívüli képviselő ül itt. Képviselve vannak a dolgozó osztályok és rétegek: munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, nők, a legkülönbözőbb korosztályok, valamint az egyházak, a nemzetiségek. Országgyűlésünk, legfőbb törvényhozó szervünk híven tükrözi szövetségi politikánkat. szocialista nemzeti egységünket, összefogásunkat. Nyugaton azzal gyanúsítanak minket, hogy a másként gondolkozók, a belső ellenzék nem nagy csapatával úgymond szerződést kötöttünk, bizonyos „tabukat”'kikötve, például azt, hogy nem szabad támadni a párt vezető szerepét, a szocialista rendszer alapjait, szövetségi rendszerünket. Persze, ilyenfajta szerződések vagy tárgyalások nem voltak, de úgy látszik tényleg van egyfajta hallgatólagos egyetértés a másként gondolkodók nem különösen nagyszámú táborával, amit talán úgy lehet a legérthetőbben kifejezni, hogy jobb a békesség. Időszakonként — jelenleg a nemzetközi helyzet kapcsán — azt mondják, hogy a magyar politika most „kemé- nyedni” fog. Erre csak azt válaszolhatjuk, amit már a pártkongresszus is hangsúlyozott, hogy Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött. Magyarország dolgozó osztályai legyőzték és megsemmisítették a volt kizsákmányoló osztályok hatalmát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a harcnak a menetében is az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell „keményítenünk”, a pártnak nincs is ilyen szándéka. De figyelnünk kell bizonyos dolgokra, például a nemzetközi helyzet éleződésére. Ilyenkor a világ minden államában arra intik az állampolgárokat, hogy kicsit szorosabbra zárják soraikat. (Folytatás a 3. oldalon) B békés egymás mellett élés hívei vagyunk Helyzetünk kiegyensúlyozott, szilárd
