Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

1980. szeptember 25., csütörtök

o

Tanács- és HNF-egyiinműködés

Mindig együtt a lakosság érdekeiért

Mezőberényben, az új általános iskola mellett épül fel a tornaterem

Hírlapkézbesítő asszonyok Gádoroson

Szükségtelen bizonyítani: mit jelent egy település életében, ha a párt- és az állami vezetés a népfrontra, erre a széles tömegbázison alapuló mozgalomra támaszkodik.

Vegyük a mezőberényiek példáját, és vizsgáljunk meg módszereik közül néhányat. A nagyközségi közös tanács fontosnak tartja, hogy bizonyos időközönként külön a népfronttal is együttes ülést tartson. Ezen főleg a településfejlesztéssel összefüggő, Mezőberény és Csárdaszállás (társközség) lakosságát alapvetően érintő kérdéseket vitatják meg a résztvevők. Nem kutatjuk: mennyi agitáció, s mennyi szervező munka húzódik meg az augusztus végén átadott nyolctantermes általános iskola létesítése mögött? Elég az

Fazekas Jánosné, a gádo- rosi postahivatal hírlapkézbesítője ma reggel — a Szabad Földdel együtt — csaknem 400 hírlappal indul szokásos útjára. Kerékpárján elöl két, hátul egy tömött táska. Legalább fél mázsa az együttes súlyuk. Kilenc kilométer útvonalon háromszáz háznál kell megállnia. Fejből tudja, hogy kinek milyen újság jár. Azt is, hogy hova kell bedobnia vagy „elrejtenie”.

Láthatóan jó hangulatban van.

— Szeretem ezt a munkát. Változatos, nem olyan, mint a varrógépnél dolgozó asszonyoké — mondja.

— A keresetével is elégedett?

— Azzal valószínűleg senki sem elégedett, de azért panaszra sincs okom. Darab és kilométer alapján kapom a pénzt. Az árusításért jutalék jár.

— Helyik újságot lehet a legjobban árusítani?

— A Népszabadságot, a Népújságot, és egyik-másik képes lapot. Persze, ezeket ajánlani kell, beszélni a tartalmukról vagy legalábbis arról, ami az embereket a legjobban érdekli.

Munkaideje napi 4_ óra, amit azonban nem mindig sikerül megtartani. Különösen akkor nem, ha az előfizetési díjakat szedi be.

De hallgassuk meg, mi Herbszt Jánosné, Rákóczi utca 59. sz. alatti lakos véleménye Fazekas Jánosné munkájáról!

— Nagyon kedves asz- szony. Mi járatjuk a Népújságot, a Képes Üjságot, a

Családi Lapot, a Rádió-, Tv-újságot, a Nők Lapját és a Dörmögőt. A két kisfiámmal együtt mindig nagyon várjuk Fazekas nénit.

Id. Szalai Györgyné, Rákóczi utca 57. szám alatt lakik. Ö is elismeréssel beszél Fazekas Jánosnéról:

— Soha el nem megy úgy, hogy legalább néhány szót ne váltsunk. Nagyon szereti őt mindenki az egész környéken — jelenti ki.

Kovács Gusztáv, a posta- hivatal vezetője arról tájékoztat, hogy Gádoroson négy asszony — Fazekas Jánosné, Jóljárt Lajosné, Merész Györgyné és Czikora Albinná — látja el a hírlapkézbesítői szolgálatot, mégpedig kiválóan. Az utóbbi években az előfizetők száma mintegy 20 százalékkal emelkedett, ami elsősorban az ő érdemük.

— Hány előfizetője van a községben a legfontosabb lapoknak?

— Naponta 332 Békés megyei Népújságot, 347 Nép- szabadságot, hetenként pedig 524 Szabad Földet kézbesít a posta a gádorosi előfizetőknek.

— Lehet növelni az olvasók számát? — fordulok Kovács Gusztávné hírlapfelelőshöz.

— Minden bizonnyal. A négy asszony képes arra, hogy megértesse: mindenkinek jobb és kényelmesebb, ha előfizet, mert pontosan megkapja a lapot. A-lakosság érdeklődik a világ, az ország és szűkebb hazája dolgai iránt, és anyagilag sem áll rosszul.

P. B.

hozzá, hogy a lakosok' felajánlásaiból 3 év alatt több mint 2 millió forint gyűlt össze. Ebből az összegből már sokféle kiadást lehetett fedezni. Noha említhetnénk más példákat is, de mindnek mégis egy a lényege: továbbra is bíznak a népfront segítségében.

Köztudomású: a tanács és a népfront között létrejött kapcsolat nem újkeletű és nem is alkalomszerű. A tanácstagi választások idején, amiben a HNF is teljes „erőbedobással” részt vett, Mezőberényben és Csárda- szálláson több mint 140-en mondták el észrevételeiket és javaslataikat. Ezeket feldolgozás előtt a tanács szak- igazgatási szerve három csoportba osztotta. Az elsőbe azok a bejelentések, panaszok kerültek, amelyeknek elintézése más hatóságok, intézmények hatáskörébe tartozik. A tanácsi, pénzügyi fedezetet nem igénylő javaslatokat, és az ugyancsak tanácsi, de már anyagi kiadásokat is feltételező feladatokat a második, illletve a harmadik csoportba sorolták.

Ez utóbbiban rögzítették a társadalmi munkával és a koordinációval megvalósítandó célokat is. E kilenc oldal terjedelmű anyagban alig lehet találni olyan kérést, javaslatot, panaszt, amely csak egy-két embert érintene. Általában véve nem az egyes állampolgárról, hanem lakosok, lakóközösségek érdekeiről és a település gondját-baját magukon viselő emberekről van szó. Jól értik és érzik ezt a község vezetői, a már megoldott problémákkal a hátuk mögött. Ezért is mernek a továbbiakban a népfrontra támaszkodni, s ezért is igyekeznek eljárni demokratikusan valamennyi kérdésben.

Kép, szöveg:

Bukovinszky István

Négy ÁFÉSZ — a gyomai, a szarvasi, a dcvaványai, a mczőbcrényi — szakácsai és cukrászai keltek versenyre és bizonyították nemcsak a zsűri, hanem Gyoma nagyközség lakossága előtt is tudásukat, felkészültségüket. A gyomai Körös étteremben rendezett hidegkonyhai és cukrásztermékek bemutatóját Tanai Ferenc ÁFÉSZ-elnök nyitotta meg, és adta át a jubileumi kereskedelmi napok alkalmából versenyre kelt kollektíváknak a helyezés során kiérdemelt oklevelet és pénzjutalmat Fotó: Balkus Imre

Hz árvíz sújtotta területeken

Panelos házakat épít a DÉLÉP

A Békés megyét sújtott árvízkárok felszámolásához, a hajléktalan családok gondjainak enyhítéséhez Dél-Ma- gyarország legnagyobb építőipari vállalata, a DÉLÉP is felajánlotta munkáját, amint azt lapunkban már megemlítettük. Az újjáépítéshez elsősorban a szegedi házgyár paneljeiből készíthető házakat ajánlotta a vállalat, mivel ezek garantálják az igények leggyorsabb kielégítését. Az ötszintes épületek olyan területeken jöhetnek számításba, ahol ezt a beépítési tervek lehetővé teszik, másrészt ahol megfelelőek a közművek, azaz a nagyobb lélekszámú helységekben. A kisebb településeken a panelos családi, sor- és kis- társasházak építése szerencsés.

A kidolgozott terveket a DÉLÉP vezetői be is mutatták a Békés megyei Tanács és az OTP vezetőivel folytatott tanácskozásaikon. A terveket és a korábban épített hasonló házak fényképeit a lakásra várók is megtekintették, többek között Békésen és Dobozon.

Mi mindent tartalmaznak a tervek? Erre Sipos Mihály, a DÉLÉP vezérigazgatója válaszol.

— Többféle lakástípust ajánlunk a Békés megyei építtetőknek. Például az egyszintes, csaknem 71 négyzet- méter alapterületű családi házakat, amelyek 458 ezer 580 forintba kerülnek, ha az idei áprilisi árakat vesszük figyelembe. A ház lakótere egyénileg tovább bővíthető, mégpedig 28—40 négyzetméternyi tetőtér-beépítéssel. E

munkát könnyítik az ajánlati tervekben - található javaslatok. Az ilyen házak építését máris vállalja a DÉLÉP; a kivitelezési idő a munka- terület átadásától számított két hónap.

— Mit kínál a DÉLÉP a szerényebb anyagi helyzetű családoknak?

— Az egy szoba-konyhás otthonokat, amelyek ikerházként, illetve hat, vagy 12 lakásos sorházként építhetők, ugyancsak mostantól. Ezek

alapterülete majdnem 36 négyzetméter, az ár pedig 235 ezer 430 forint. A kivitelezési idő mindössze egy hónap. Valamivel többe, 358 ezer forintba kerülnek majd a másfél szobás, félkomfortos lakások, amelyek alapterülete csaknem 53 négyzetméter.

— Mit eredményeztek a Békés megyei vezetőkkel

folytatott tanácskozások ? Mennyire igénylik a DÉLÉP által felajánlott munkát a megye lakói?

— A tárgyalások még tartanak a vezetőkkel és az építtetőkkel. Annyi bizonyos, hogy a DÉLÉP minden jelentkező igényt kielégít, de az is igaz: mindenkinek számítania kell arra, hogy a téli időszakban — decemberben, januárban és febfuár- ban — szünetel a munka. Éppen ezért vállalatunk dolgozói habozás nélkül munkához láttak, még szeptember első felében, s Békésen, valamint Dobozon 3—3 mintaházat építenek. A napokban már megkezdődött a panelszerelés, vágyig október első felében már megtekinthetik az érdeklődők a DÉLÉP panelos családi házait.

— szirák —

Hasonló panelos családi házakat épít a DÉLÉP, egyelőre Békésen és Dobozon Fotó: Gyenes Kálmán

Nincs két egyforma tsz, de...

A tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben 1978-ban 23 millió

forint nyereséget értek el, tavaly már csak 1-7-et, erre az évre pedig — a terv szerint — még ennél is kevesebbre számítanak. A szomszédban, a kétharmad akkora kardoskúti Rákócziban ugyancsak csökkent a mérleg szerinti eredmény, egyik évről a másikra: 1978-ban 28 milliós, a múlt esztendőben 24 milliós nyereséggel zártak. A két tsz közötti különbség az eredményességben viszont így is értékelhető maradt.

1

A két termelőszövetkezet gazdálkodását vizsgálva három dolgot kell kiemelnünk. Az első: a tótkomlósiban alacsonyabb az eszközellátottság, mint a kardoskútiban, amiből viszont nem kellene a jelzett különbségnek következnie, mivel a Viharsarok helyzetét közös vállalatok is erősítik.

A másik: a komlósi közös gazdaságban viszonylag többen kérnek munkát, mint a kardoskútiban, ami már önmagában is erőteljesen befolyásolja a termelési szerkezet alakulását. Mert gondoljuk csak meg: ahol kevesebben vannak, ott amellett, hogy nagyobb szerephez jutnak a gépek, rendkívül gondosan kell szervezni a munkát. Ahol a közgazdaságilag indokoltnál többen jelentkeznek dolgozni, ott olyan ágazatokat is meghonosítanak, amelyeknek az átlagosnál nagyobb a kézimunka- igénye. Emiatt több munkadíjat kell kifizetni, ami pedig csak az eredmény rovására tehető meg.

Végül a harmadik, mely tulajdonképpen már következik is az első kettőből: a

termelési szerkezet különbözősége. Míg Tótkomlóson a növénytermelés a meghatározó — a közös vállalatra tekintettel sertést nem is tartanak —, ehhez társul a virágzó háztáji gazdálkodás, addig a kardoskútiak kukoricában kérik háztáji járandóságukat, s munkaerejüket inkább a termelésnek csaknem felét adó sertéshizlalásban kamatoztatják.

2

Lakata Pál, a tótkomlósi Viharsarok Tsz elnöke jól tudja, hogy a közös gazdaság még korántsem érkezett lehetőségeinek határaihoz.

— A hetvennyolcas évünk kiugró volt. Akkor a kétvo- nalas hibrid kukoricák any- nyit hoztak terven felül, amennyit még álmodni sem mertünk volna. Ma már ezek a hibridek a háttérbe szorultak, hát váltanunk kellett.

Vonatkozik ez természetesen a munkaerő-gazdálkodásra és a munkafegyelem szigorítására is. Korábban, ha a vegyszerezés ellenére gyomos maradt a cukorrépa, borsodi bányászokat hívtunk kapálni, nem kis többlet- költség volt ez. Az idén csak az ültethetett kétharmadába cirkot a háztájiba, aki ugyanannyi cukorrépaföld gyomtalanítását vállalta. Csupán ezzel a „módosítással” több mint egymillió forintot takaríthattunk meg a tervezett költségekből.

— Észnél kell lenni, ez az igazság. Nemrégen még 70 ezer tojót gondoztak a házaknál tagjaink, növelni is akartuk az állományt, de jöttek a hangok, hogy nem kell annyi tojás. Huszárvágásra szántuk el magunkat a veszteségeket megelőzendő: tavaly év végétől folyamatosan baromfiszülőpár-tartásra tértünk át.

Hasonló kezdeményezésbe fogtak a szarvasmarha- és a juhtartásban is. Az előbbinél az átkeresztezésektői a tejhozam emelkedésére számítanak, az utóbbinál pedig teljes törzstenyészetté alakítással, az árbevételek nagyarányú növekedését remélik.

A tévedések elkerülésére már most ki kell jelentenünk, hogy írásunkkal véletlenül sem szeretnénk azt az érzést kelteni: miszerint a tótkomlósi Viharsarok Tsz- ben rosszul gazdálkodnak. Erről ugyanis szó sincs.

Napjainkban — a kíméletlen gazdasági versengés időszakában — azonban a kérdés már nemcsak az, hogy egy termelőegység nyereséges vagy veszteséges. Majdnem ilyen fontos kérdés tudniillik az is, hogy az adott évben elért eredmény mekkora hányada annak, amit el lehetett volna érni. Azonos adottságok között elért különböző eredményeket csak ilyen alapon érdemes elemezni, mert a valóságban két egyforma tsz amúgy sem létezik.

3

Anélkül tehát, hogy a két közös gazdaságot szembe akarnánk állítani, meg kell jegyeznünk, hogy akár a termőterület egy hektárjára, akár egy dolgozóra számítjuk is az 1979-es termelési értéket, vagy az üzemi eredményt, a Rákóczi Tsz rend-, szeresen többszörös teljesítményt tud felmutatni a Viharsarok Tsz-hez képest. A termelésben részt vevő gépek és eszközök száz forintjára jutó termelést és nyereséget kivéve, ám ez a Viharsarok Tsz alacsonyabb szintű felszereltségével magyarázható.

— Még mindig nem vagyunk elégedettek — mondja Kunos Zoltán, a Rákóczi Tsz főagronómusa, és magyarázatként hozzáteszi:

— Igaz, hogy a sertéstartásban egy dolgozó egymillió forint értéket állít elő, de a szarvasmarhatartás eredményeivel egyelőre nincs mit dicsekedni, és szerintünk maradt még tartalék a sertéshizlalásban is.

(Itt hagyjuk abba; a főag- ronómus szavainál aligha találnánk jobb befejezést ebben a témában!)

Kőváry E. Péter