Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-23 / 223. szám
1980. szeptember 23., kedd Telek az árvízkárosultaknak Kicsi a vállalat, de jó Kulcsra kész paneles családi házak két hénap alatt Rendkívül gyorsan, az igénybejelentéstől számított két hónapon belül megkaphatják új otthonuk kulcsait, tehát még a hidegek beállta előtt fedél alá juthatnak azok a Békés megyei árvíz- és belvízkárosultak, akik házgyári termékekből tervezett családi ház felépítésére adnak megbízást az építőknek. Ezt eredményezi az a széles körű összefogás, amellyel számos vállalat fejezte ki segítőkészségét a károsultak iránt. A paneles családi házak terveit a házgyárakkal rendelkező miskolci, debreceni és szegedi ÉVM-vállalat dolgozta ki. Több változatot készítettek különböző alaprajzi beosztással, homlokzattal, beépíthető padlástérrel. Valamennyi megoldás lehetővé teszi, hogy később hozzáépítéssel bővíthessék az épületet. A kulcsátadással beköltözhető és fűthető, a konyhában és legalább egy szobában lakható, továbbá villannyal — s ahol vízhálózat van — falikúttal ellátott, de nem teljesen kész lakást kapnak a károsultak. Csempézés, tapétázás és egyéb olyan munkák maradnak hátra, amelyeket általában maguk a lakók is elvégezhetnek1. Így az építők munkája gyorsabb, „befér” a kéthónapos határidőbe, s az sem mellékes, hogy beköltözéskor kevesebb költség terheli a lakót. Az előzetes számítások szerint ily módon négyzetméterenként 7000 forint körül lesz a paneles családi ház költsége, amelynek túlnyomó részét azonban kedvezményes OTP-köl- csön fedezi. A házhelyekről, telekről a tanácsok gondoskodtak állami tartalékterületekből és kisajátítással. A Városépítési Tudományos Tervező Intézet szakemberei pedig most fejezték be e területek' rendezési terveinek elkészítését, amellyel összesen 682 telket jelöltek ki Békés város, Szeghalom, Doboz, Bélmegy er és Tarhos községben. Így az ár- és belvíztől romba döntött tanyák nagy részéről kitelepültek kedvező körülmények között, jól ellátott településeken rakhatnak családi fészket, az elöntéstől jobban védett, biztonságosabb helyen. Országos mozgalom bontakozott ki a belvízzel és árvízzel sújtott megyék károsultjainak építőanyag-ellátása érdekében is. Az építőanyaggyárak a TÜZÉP-pel együttműködve soron kívül és terven felül szállított anyagokkal, szerkezetekkel feltöltötték az érintett megyék TÜZÉP-telepeit. így Borsod és Hajdú-Bihar megye, amelynek építőszervezetei is jelentős erőkkel rendelkeznek, más központi segítséget egyelőre nem igényeltek a helyreállításhoz. Szabolcs-Szatmár megye is főként belső erőkkel oldja meg az újjáépítést, de kérésére 80 kisvárdai lakás ez évi felépítéséhez külső segítséget, házgyári elemeket kapnak Miskolcról. Létszámgazdálkodás Falba ütközik az építő — Nagyon lassan épül az új postánk — int Békéscsabán a betonrengetegre egyik ismerősöm. Némán bólintok, miközben megtoldja: — az építőknek kevesebb munkát kellene vállalni a megyén kívül — háborog. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat erre az évre 811 millió forint termelési érték elérését tűzte célul. Természetesen ez az ösz- szeg tartalmazza a megyén kívüli, kijelölés alapján teljesítendő feladatokat is. — Már most látjuk: kitűzött céljainktól elmaradunk — fogad Poljak György termelési főmérnök. — Merészen tervezték? — Nem mondhatnám. Amikor egy vállalati terv elkészül, akkor az tartalmazza a követelményrendszert és a feltételrendszert, amit szinkronba kell hoznunk. A terv- készítésnél 2 ezer 240 munkással számoltunk. Az utóbbi hat—nyolc hónapban viszont ugrásszerűen megnőtt vállalatunknál a létszám- mozgás. Napjainkban a tervezett létszámhoz képest több mint kétszáz építőmunkás hiányzik. Vagyis ez a létszám kisebb építőipari vállalatnak felelne meg — magyarázza a termelési főmérnök. — Az ÉVM vállalatai között a fluktuáció nálunk a legnagyobb — teszi elém az elmúlt évek és az idei esztendő statisztikáját Betkó László munkaügyi osztályvezető. Ebből egyebek között kiolvasható: két éve 609-en léptek be, 480-an távoztak. Tavaly felvettek 441 dolgozót, kilépett 559 építőmunkás. Az idén az elmúlt nyolc hónapban 352 az új dolgozó, s ezzel szemben 410-en távoztak. — Tavaly a tervezett létszámnál hatvannal volt több a fizikai állományunk. Ez bértömeggondokat jelentett, amire nem volt fedezetünk, a bértömegadó az eredményünket megcsapolta. Így aztán az elmúlt év utolsó hónapjaiban szándékos létszámcsökkentést vezettünk be, mert a bértömeg-gazdálkodást nem bírtuk, az adóterheket mi nem tudjuk kigazdálkodni — magyarázza az osztályvezető, majd hozzáteszi: — sajnos ez a helyzet ma már nem tartható, napjainkban azokat is felvesszük, akik egy évben négyszer-ötször is munkahelyet változtattak. Az erőteljes munkaerővándorlást természetesen vizsgálták az építőipari vállalatnál. Azért, hogy a gondok forrásait feltárják a vállalattól elmenteket távozásuk után levélben, kérdőívvel keresték meg, mely 11 kérdést tartalmazott. A legtöbb felmondott személy az utazást és a munkahelyi körülményeket jelölte meg első, illetve második helyen távozása okaként. Ezt követte a nehéz fizikai igénybevétel, s csak a negyedik helyen szerepeltek a bérek. — A legfájóbb az, hogy az elment dolgozóinknak 40 százaléka törzsgárdatag volt — fűzi tovább a gondolatot Betkó László. Természetesen azt is felmérték a vállalatnál, hogy a távozók hová is mentek dolgozni. Az elmúlt évi megyei statisztika szerint a megyében mintegy 9 ezer építőmunkás dolgozott, közülük viszont alig több, mint 5 ezret foglalkoztatták a szervezett építőiparban. Hol dolgoznak a többiek? A sok vállalati brigádban karbantartó kőművesek és néhány termelőszövetkezet építőrészlegét erősítik. Napjainkban egy idősebb „arany kezű” kőművesnek főnyereménynek számít, ha valamely vállalathoz bekerül karbantartó kőművesnek, mert ott órabérben fizetik, lazább a munkafegyelem, nincs norma, s a mindennapi munka mellett jut idő a fusizásra is. A felmérésből az is kitűnik, hogy az építőmunkások ma már nem szívesen mennek a megyén kívülre dolgozni. Kijelölés alapján a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat is épít lakásokat a fővárosban. A nagyobb kereseti lehetőségek sem vonzóak, sőt szép számmal voltak olyanok, akik inkább elmentek a vállalattól, mint hogy Budapestre járjanak dolgozni. A vállalat vezetői szerint most legalább 100 szakmunkással több lenne, ha nincsenek megyén kívüli munkahelyei. Persze szép számmal mentek el a vállalattól a fiatal szakmunkások is. — Az idén tizenegy szakmában, 498 ipari tanuló képzése folyik nálunk — tájékoztat Gyurkó Pál, az oktatási csoport vezetője. Mégis vannak hiányszakmák, így kevés a kőműves, az ács és a vasbetonszerelő, a sláger- szakma továbbra is a szobafestő és a fűtésszerelő. — Ez utóbbiból alig dolgoznak a vállalatnál... — vetem közbe. — A felszabaduló fiatalok fele marad nálunk. A fűtés- szerelőknél ez az arány még ennél is rosszabb, mert más vállalatok, szövetkezetek magasabb kezdőfizetést adnak, mint mi. Ezért az ösztöndíjasaink közül sokan távoznak. Azok, akik maradnak, néhány év múlva veszik a kalapjukat: a vállalat segítségével mestervizsgát tesznek, aztán maszeknak mennek. Az egyéb szakmákból is sokan átnyergelnek más pályára. Megítélésünk szerint nem szeretik a szigorú technológiai kötöttséget, a fegyelmet — hangzik a tömör okfejtés. Aztán régi betegségként említik az egy-egy átadott nagyobb beruházást. Hogyan is van ez? Hát úgy, hogy az adott beruházáson dolgozó legjobb szakembereket az üzemeltetők jó pénzért ott tartják, a segédmunkásokat pedig, ha kell, át is képzik. — Jelenlegi létszámhelyzetünk kritikussá vált — folytatja az osztályvezető. — Az idei terveinktől lemaradunk, ugyanakkor az érvényben levő szabályozók 1981-re behatárolnak. Most ott tartunk: kénytelenek vagyunk feladni igényességünket : jövőre ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy ne tudjunk embereket felvenni a munkákhoz, ugyanakkor megmentsük a bázis bértömegünket. — Egyik napról a másikra nem tudnak kétszáz embert felvenni — fordulok ismét a termelési főmérnökhöz. — így igaz. Egy részüket a szervezéssel tudjuk pótolni. A beruházásokat úgy soroltuk, hogy a legfontosabb létesítményeken dolgozzanak a legtöbben, s ha csúszással is, de jó minőségben készítsük el, adjuk át a létesítményeket — válaszol a termelési főmérnök. Szekeres András Nagy szakértelmet igénylő munka a szabászat Ezen múlik, hogy a lehető legkevesebb legyen a hulladék Még a megyében sem sokan ismerik a Békés megyei Szőrme- és Kézműipari Vállalatot. A Békéscsabán és Nagyszénáson, összesen 160 dolgozóval termelő üzem ritkán kap nyilvánosságot, bár eredményei alapján gyakrabban is rászolgálna. A tanácsi vállalatok közül eredményességben csak a jóval nagyobb Orosházi Faipari Vállalat előzi meg. E hónap végéig várhatóan 41,2 millió forintos termelést, és 41 millió forintos árbevételt érnek1 el, ez lényegesen jobb, mint a múlt év azonos időszakában. Akkor 36,8 millió forintos termelési érték mellett 36,25 millió forintos árbevételt realizáltak. Természetesen ezek az adatok korrigált árakon értendők, tehát az áremelkedések hatása nélkül. * * * Hasonlóan jól alakul a vállalat nyeresége is. Bár a szabályzóváltozások miatt az 1979-es 3,6 millió forintot nem sikerül háromnegyed év alatt elérni, ennél csak 700 ezer forinttal lesz kevesebb hó végi záráskor a kasszában. A jó eredményeknek megfelelően alakul a kifizetett bér nagysága is. Egy évvel ezelőtt kilenc hónap alatt 4,4 millió forintot vittek1 haza a dolgozók, az idén 4,56 millió forintra növekszik a kereset. Nyilván a számok puszta felsorolása is jelzi, hogy nem csökkent a fejlődés dinamikája a szőrme- és kézműipari vállalatnál. Ennek magyarázatát Nagy Antal igazgató adta meg: — Vállalatunk divatcikkeket gyárt, értékes anyagokból, bőrből és szőrméből. Bár szűcsmunka mindkettő, teljesen eltérő a technológia a két ágazatnál. Kényes, nagy gyakorlatot igénylő munkát folytatnak dolgozóink, olyat, ahol nem lehet hibázni, mert az legtöbbször már nem hozható helyre. Szerencsére munkakörülményeink jók, termékeink1 keresettek, nem is tudjuk teljesen kielégíteni a rendeléseket. Annak, hogy minden igényt nem tud kielégíteni a vállalat, nemcsak a kapacitás elégtelensége az oka. Legalább ilyen súlya van annak, hogy az alapanyaggyártók rapszodikusan szállítanak1. Mivel kis vállalatról van szó, viszonylag kicsik a megrendeléseik is. Ezért a nagy szőrme- és bőrgyárak csak azt küldenek, amiből éppen nagyobb mennyiség van raktáron, vagy valahonnan visszamarad. Ráadásul rengeteg baj van a minőséggel is. Ezermétemyi bőrből legfeljebb 6—700 méternyit tudnak első osztályú bőrkabátokhoz használni. Így tehát rendkívül rugalmasan kell szervezniük a termelést, ha a piacon akarnak maradni. * * * Természetesen kialakultak azok a fogások, melyekkel a lehető legkisebbre lehet szorítani a veszteséget. Először szín szerint válogatják össze a bőröket, szőrméket, majd félreteszik azokat a nagy darabokat, melyekből kabátokat, vagy bundákat lehet varrni. A kisebb darabokból zakók lesznek, a még kisebbekből gyermekholmik. De még a prémek szabásakor keletkező hulladék sem vész kárba, ezt összevarrják, és takarókat készítenek belőle. A vállalat gondjait a kereskedelem is megérti. Belátják, hogy csak abból dolgozhatnak, ami van, ezért hajlandók más színben, más anyagban is elfogadni a megrendelt fazonokat. Most a nagy sláger a téliesített férfi bőrkabát, szőrme gallérral. Ez nagy értékű, csaknem 10 ezer forintos termék. Ennek ellentéteként gyártanak alig 10 forintos bőrkötéseket, gombolásokat is, melyek most nagyon divatosak. A nők részére elsősorban rövid irhabundákat rendel a kereskedelem. A piaci lehetőségek jó kihasználására egyre fokozza a közvetlen kiskereskedelmi értékesítést is a vállalat. Ez jelentős nyereségnövelő lehetőség, mert az érvényes rendeletek megengedik, hogy a nagykereskedelmi árrést a kiskereskedelem felossza egymás között. Ilyen módon kap egyre több divatos bőr- és szőrmeruházatot a Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat, de nagy partnerük, a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat is. * * * A szőrme- és kézműipari vállalatnak nemcsak a jelene, hanem a jövője is biztató. Folyamatosan új gépeket állítanak munkába, és ezzel létszámnövekedés nélkül, évente 2—3 százalékkal fokozzák a termelést. A VI. ötéves terv során szeretnének eljutni addig, hogy a belkereskedelem igényeinek kielégítésén túl exportra is jusson gyártmányukból. Érdeklődés már most is van több tőkés országból. Az általuk gyártott termékek minősége-is eléri az exportszintet, de jelenleg a belföldi ellátás zavartalansága a vállalat legfőbb célja. Ezt a kötelezettségüket becsülettel és jó eredménnyel teljesítik. L. L. Varrás előtt ki kell igazítani a széleket Fotó: Veress Erzsi üzembe helyezési próbák a Beremendi Mészműben A Beremenden épülő új mészműben megkezdődött az üzembe helyezési próbák sorozata. Elsőként a villamos kapcsolóberendezéseket vizsgáztatják1, s ha ezek kifogástalanul működnek, rövidesen indulhat a gépegységek próbája is. Az egymilliárd forint értékű létesítményt lengyel vállalat építi és szereli. Az új üzem létrehozását hazai mészgyártásunk elmaradottsága, valamint az a tény is indokolta, hogy az elavult berendezésekkel gazdaságtalanná és balesetveszélyessé vált a munka. A korszerű mészvertikumban évente 140 000 tonna darabos meszet állítanak elő, s ennek1 nagyobb része mészhidrát formájában kerül a felhasználókhoz. Ezenkívül több tízezer tonna mészkőliszt is készül. A beruházásból negyvenmillió forint környezetvédelmi célokat szolgál. A lengyel építők szocialista szerződésben vállalták, hogy még ebben az évben megkezdődhet az üzemi próba, jövőre pedig már termel az új mészvertikum.
