Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
Hz árvíznél is erősebbek II békési MEZŐGÉP talpra áll A szerszámgépeket most szerelik és helyezik üzembe, de a szerelőcsarnokban már megindult a termelés Fotó: Veress Erzsi A hosszúfoki gátszakadás minden elképzelést felborított a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál. Egyik legdinamikusabban fejlődő gyáruk, a békési, elöntött területen működött. Több mint két méter magas víz borította a gépeket, az anyagokat, a félkész- és késztermékeket. Számos újonnan kifejlesztett konstrukció gyártása volt a békési gyár feladata, és sokan azt hitték, hogy az ezekbe vetett üzleti reményeket is elmosta a víz. ZoRszé nélkül — A kár óriási, de mi egy percre sem adtuk fel. Amint láttuk, hogy a gyárat nem lehet megvédeni a víztől, azonnal menteni kezdtük a menthetőt. Sokat nem tehettünk. Leszereltük a villanymotorokat, igyekeztünk magasabb helyekre vinni az értékes műszereket, biztonságba helyezni a különféle terveket, iratokat. Így is, mire ezzel végeztünk, már bokáig ért a víz. Kiss Sándor, a vállalat igazgatója emlékezett igy a gátszakadás napjára. Feszültséggel terhesek voltak azok az órák, de az igazi nagy gond csak utána jött: mi legyen az emberekkel, hol folytassák a termelő- munkát? A vállalat vezetősége a gyárak, gyáregységek igazgatóival együtt azonnal döntött. A békési munkások Mezőberénybe, Gyulára és Békéscsabára kerülnek. Ez a váratlan helyzet a fogadó gyárakban is gondot okozott. Munkahelyet és munkát kellett adni a békésieknek, és ehhez át kellett szervezni a termelést. Ez gyakorlatilag zökkenőmentesen sikerült, és ezért minden dicséret megilleti a békéscsabai, gyulai és mező- berényi dolgozókat. Zokszó nélkül vállalták1 a három műszakot, otthagyták megszokott gépeiket, és teljesen új munkába fogtak néhá- nyan. Tudták, az ő jövőjük is attól függ, hogyan pótolják a békési gyár kiesett termelését. Az élet tehát ment tovább, a békésiek is dolgoztak, és készültek a víz utáni időszakra. Az eredeti elképzelések szerint a víz alól kimentett félkész gyártmányokat akarták befejezni, ehhez készítették1 az alkatrészeket. Csakhogy a szennyes ár ezt az elképzelést is elmosta. Rövid az Hő Több mint két héttel tovább volt víz alatt a gyár, de ez önmagában még nem lett volna olyan nagy baj. Csakhogy a víz kioldotta a környező mezőgazdasági raktárakból a sok vegyianyagot, és ezáltal olyan agresszívvá vált, hogy még a rozsdamentes acélt is megmarta. Hiába volt sok1 termék vastagon lefestve, ez sem segített. Azok a szerszámok sem bírták ki a párás levegőt, amelyeket magas polcokra, a víz fölé helyeztek. Kiderült, hogy egyszerűbb újragyártani mindent; nem érdemes a javítással bajlódni. Csakhogy az idő nagyon sürget. A napraforgó, és a kukorica érése ugyan csúszik egy keveset, és ez most nagyon jól jön a MEZÖGÉP- nek, de azért eddig szinte elképzelhetetlen gyorsasággal kell teljesíteniük vállalásaikat. Hatvan tizenkét- soros, és 20 nyolcsoros napraforgóbetakarító adapternek kell a szezon kezdetére a gazdaságokhoz megérkezni. Ráadásul ezek új konstrukciók, tehát gyártási tapasztalattal sem rendelkeznek. És, hogy a dolog még nehezebb legyen, rengeteg alkatrész is tönkre ment, köztük olyan importanyagok, melyek1 beszerzése hónapokig tartana. Nem volt tehát más választásuk, gyártás közben kell elvégezni az importkiváltó áttervezést. Ez normális körülmények között egy évig tartott volna. De más munkáknál sem nézik1 a dolgozók, hogy minek, mi a normális határideje. Éjjel-nappal, szombaton és vasárnap dolgoznak, de készen lesz az Ígért 80 adapter. Már dolgoznak Bármilyen hősiesen pótolják a veszteségeket a békésiek, és természetesen velük együtt a vállalat valamennyi dolgozója, nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb visz- sza kell állni a régi kerékvágásba. De vajon mikor? Erre jelenleg még nem lehet pontos választ adni. Két hete, szeptember 8-án, hétfőn tudtak1 hozzákezdeni a helyreállításhoz. Akik először léptek a gyár területére, azokat siralmas, csüggesztő kép fogadta. A bűzös iszap vastagon belepett mindent, rozsdás gépek, szétmállott bútorok, a pusztulás nyomai mindenhol. Az első felmérések szerint 50 millió forint a kár. Az első teendő a fertőtlenítés volt. A KÖJÁL szakembereinek irányításával a vállalat dolgozói végezték e munkát, hogy minél hamarabb megkezdhessék a helyreállítást. A jó időt kihasználva szárítják a falakat, padlókat. Ami fából volt, az mind elpusztult, a bútorokat, parkettákat csak kidobni lehet. Tönkrement az elektromos hálózat egy része is, elsőként ezeket cserélték ki, hogy helyreálljon az energiaellátás. Súlyosan megsérült a gépek nagy része is. Csak nagyjavítással lehet helyreállítani őket, és amíg ez megtörténik, kölcsöngépekkel végzik majd a termelést. A tröszt vállalatai már is felajánlották1 a segítséget, de gépeket várnak több fővárosi nagy- vállalattól is. Néhány gép már is dolgozik. A falak még vizesek, a csarnok egy részéből még a törmeléket hordják ki, de már esztergálnak és hegesztenek. Lőnyai László Közönségellátás a vásáron Elöfeldolgozó Medgyesegyházán A pénteken nyíló őszi BNV látogatóinak ellátására készen áll valamennyi üzlet, vendéglátóhely. A vásárellátó szolgálat ugyanis jól sikerült „főpróbát” tarthatott a hónap elején zárult OMÉK- on, amelyen több mint 45 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Még az OMÉK-ra felállított ideiglenes létesítmények egy része is megmaradt, az őszi BNV-re, ahol a színvonal növelésével együtt a tavalyinál több vendéget tudnak kiszolgálni. A végleges hálózat ugyanis kibővült a Hungarhotels 570 személyes vendéglátó kombinátjával, amelyben rendezvényterem, hagyományos és önkiszolgáló étterem áll rendelkezésre. Megmaradt az OMÉK-on sikert aratott élelmiszeráruház a K pavilonban, ahol — bár az élelmiszeripar ezúttal nem résztvevője a vásárnak — élelmiszer-újdonságokat, díjazott termékeket árusítanak. A tejipar és a Pannónia ismét berendezi a vásárról már elmaradhatatlan tejbárt, több új hurka-, kolbász-, pecsenyesütő pavilont, rétescsárdát, hot-dog sütödét is felállítanak. A megszokott pavilonbeli és szabadtéri büféken, falatozókon, élelmiszerboltokon, zöldség-gyümölcs üzleteken kívül megtalálhatják a vendégek „törzshelyeiket is, köztük a karcagi birkacsárdát, a parasztcsárdát, a kömlődi halászcsárdát, a Wemes—Grüner sörözőt. A volt Expo éttermet önkiszolgálóvá alakították át, kertjében pedig sörözőt rendezték be, míg a Körpresszó, a Hungarhotels és a soproni Cézár pince közös üzemeltetésében nyújt újszerű vendéglátó szolgáltatást. Üzembe állítják a mozgóárudákat, ahol fagylaltot, trafikárut és üdítő italokat kínálnak. Nemcsak ételt és italt, hanem sokféle „vásárfiát” is vehetnek a kiállítás látogatói. Az A pavilon melletti üzletsoron kívül több vállalat szervezett árusítást. Több mint 90 vagon főzőtököt dolgoznak fel ebben az évben a Medgyesegyháza és Vidéke ÁFÉSZ előfeldolgozó üzemében. A főzőtököt szeletelik, majd 1—4 kilogrammos csomagokban a Békéscsabai Hűtőházba szállítják fagyasztásra. A medgyesegy- házi üzem négyféle termék, alma, paradicsompaprika, szilvás gombóc és az előbb már említett főzőtök feldolgozásában segít a hűtőháznak. Az üzem 55 dolgozója az év első felében 230 tonna alHz Üvegipar írja Az Üvegipari Művek dolgozóinak lapja szeptemberi számában többek között az Orosházi Üveggyárban bevezetett takarékossági intézkedésekről ir. Ebben a nagy kapacitású és nagy energiafogyasztó üzemben különösen nagy jelentősége van a megtakarított energia minden egyes százalékának. A cikkben hozott mát dolgozott fel, és 340 tonna gombócot készített. Az év hátralevő részében további 400 tonna alma feldolgozását tervezik. Az alapanyagot — az alma és a szilva kivételével — a fogyasztási szövetkezet a háztáji gazdaságokban termelteti meg. A két műszakos üzemben, amelyben 1976-ban kezdték meg a termelést, év végére mintegy 14 millió forint árbevételre számítanak. A nyereség várhatóan 800 ezer forint lesz. példa szerint az Orosházi Üveggyár idei földgázfelhasználás! költsége 279 millió 155 ezer forint. Ebből 2 millió 705 ezer forint megtakarítást terveznek, el* sősorban hőtechnikai vizsgálatokat követő tüzeléstechnikai fejlesztésekkel. Az energiaosztály havonta tájékoztatja a gyáregységeket az energiafogyasztás helyzetéről és az egy kilogramm üvegre jutó fajlagos fogyasztást úgy határozták meg, hogy azt túllépni szigorúan tilos. II SZÍT húsüzemében nincs üresjárat 1980, szeptember 21„ vasárnap Hét évvel ezelőtt, 1973-ban kezdték meg a termelést a Szarvasi Állami Tangazdaság húsüzemében. Az élelmiszer- ipari tervező vállalat tervei alapján korszerű, a mai igényeknek megfelelő húsüzem már alig emlékeztetett elődjére, a mindössze 15 főt foglalkoztató „hentesműhelyre”. Az üzemet évente 10 ezer sertés feldolgozására tervezték. Tavaly azonban már több, mint 20 ezer hízott sertést vágtak le. Hogyan lehetséges ez? — A tervben az üzem feldolgozóképességét évente 10 ezer sertésben határozták meg. Ma már ennek a duplájánál tartunk, pedig időközben nem volt semmilyen fejlesztés. A termelést jobb szervezéssel, a berendezések kihasználásával növeltük. Az állami gazdaságban 1973-ban 10 ezer sertést hizlaltak. Nem nehéz kitalálni tehát, milyen céllal, igénnyel láttak hozzá a hetvenes évek elején az építéshez — mondja Linka Józsefné, üzemvezető. Különös módon a háztáji fejlesztéséről szóló kormány- program megjelenése után változott meg a helyzet. Az állami gazdaság is kidolgozta a háztájit támogató elképzeléseit, amelyekből időközben valóság lett. A gazdaság felvásárlócsoportot hozott létre, a hizlaláshoz pedig alapanyagot, takarmányt, szállítóeszközt biztosított. A háztájiban előállított sertések közül ma már évente 13 ezret dolgozunk fel. Ezt egészíti ki a nagyüzem, még korábban éppen fordított volt a helyzet. Az állami gazdaság exportminőségű hízott sertéseit pedig a húsipar vásárolja fel. — Különös „munkamegosztás”. Nem látszik ez meg a szarvasi üzem termékeinek minőségén? — Az üzemünk méreteinél fogva rugalmasabban al- kalmazkpdik a kisgazdaságok termeléséhez. Á nagyobb súlykülönbség sem okoz gondot. Ezenkívül azt is meg kell jegyezni, hogy a gépesítettség foka sem olyan arányú, mint amilyen például a Gyulai Húskombinátban. így a feldolgozás technológiájában is rugalmasabbak lehetünk, anélkül, hogy az végül is befolyásolná a végtermék minőségét. Termékeinket kedvelik a vásárlók, ami egyértelműen bizonyítja, hogy azok minőségével elégedettek. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy sok jó szakemberünk van. Majd minden dolgozónk szakmunkás, sok a törzsgárdatag. Azok közül, akik nálunk kezdtek először dolgozni, a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után itt „ragadtak”. — Ez minden bizonnyal elismerésekben is kifejeződött ... — Az üzem munkájának elismerését jelentette, amikor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mérnökképző Intézete Szarvason rendezte meg a húsiparban több éve dolgozó betanított munkások háromhónapos szakmunkástanfolyamát. Akkor hetvenen, köztük húsz szarvasi dolgozó kapott szakmunkás-bizonyítványt. Mindezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert szerintem képzett szakemberek nélkül a húsiparban sem lehet kiváló minőségi termékeket előállítani. Több díjjal is büszkélkedhetnek, legutoljára a szegedi ipari vásáron füstölt, pácolt húsipari termékeikkel nyertek vásárdíjat. Az itt dolgozók szívvel, lélekkel végzik munkájukat. Eddig ketten kaptak kiváló munkájukért miniszteri kitüntetést. Egyébként az üzemben hetvenen dolgoznak, többségük szarvasi, vagy a környező községekből járnak be. Az üzem jelentős szerepet tölt be a megye húsellátásában, termékeit az élelmiszer- ipari kiskereskedelmi vállalatok, ÁFÉSZ-ek forgalmazzák. A hagyományos termékeken, hurkán, kolbászon, kenőmájason, sonkán kívül párizsit, turista felvágottat, rakott sertésnyelvet is készítenek. — Az üzemben nagyobb a kézi munka aránya, mint más hasonló jellegű feldolgozó vállalatoknál. Ez hogyan befolyásolja az eredményességet? — Naponta 80—100 sertést dolgozunk fel. Termelési értékünk 100 millió formt évente. Az egy főre jutó termelési érték 1,5 millió forint, nyereségünk ebben az évben 8 millió formt. Ezek a számok önmagukért beszélnek, hiszen más ilyen jellegű feldolgozó üzemben ennél jóval szerényebb eredménnyel is megelégednének. Nálunk a termelés költségei kisebbek, így például a szállítás költségei is. Gondos szervezéssel elértük, hogy a holt munkaidő, az üresjárat kevés. Ezenkívül természetesen arra is törekszünk, hogy a leggazdaságosabb termékekéből állítsunk elő legtöbbet. K. J. Megérkezett a takarmány a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet baromfitelepére. A korszerű körülmények között nevelt csirkék szépen gyarapodnak a szépen parkosított új telepen Fotó: Veress Erzsi
