Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-17 / 218. szám
1980, szeptember 17., szerda Kidm-Md ló módszereket kínálunk 2. Több húst, olcsóbban Az eredményes gazdálkodás legjobb eszköze, az egyszerű, olcsó megoldások, módszerek alkalmazása. Az állattenyésztés, a hústermelés vizsgálatánál is szembetűnő ennek a megállapításnak az igazsága. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai már rádöbbentettek arra, hogy nem az a legmodernebb, ami a legdrágább, még csak nem is az a megoldás, amivel átlagon felüli hozamokat érhetünk el — átlagon felüli költségekkel. A rekordok mindenáron való hajszolása nem lehet reális cél. A termelés szerkezetét, színvonalát is csak az adott feltételrendszerhez, gazdasági környezethez viszonyítva vizsgálhatjuk. A közgazdasági körülmények máris illuzórikussá tették a kacsalábon forgó istállócsodákat, a túlzott mértékű abrakfelhasználást, a „vakon való etetést”, amikor nem a tényleges beltartalmi értékek alapján takarmá- nyoztak. Ezen már túl vagyunk. Lehetőségeink azonban még nagyok a takarmányozás tekintetében is, ha meggondoljuk, hogy állattenyésztésünk évi mintegy 85 milliárd értékű termeléséhez több mint 50 milliárdos költségű takarmány szükségeltetik. A takarmányköltség a marhahizlalásban meghaladja a termelési érték 70, a sertéshústermelésben megközelíti a 65 és a csibenevelésben a 60 százalékát. Az állattenyésztés egészében a teljes termelési érték 60 százalékát a takarmányköltség teszi ki. Mit lehet tenni? Takarékoskodni kell a drága abrakkal. A kukoricát, a takarmánybúzát például szárítjuk. A szárításhoz drága üzemanyagot használunk. Ugyanakkor a mesterséges szárítás következtében általában csökken a takarmányok tápértéke. Célszerű a nedves tárolás. Az ily módon tárolt csöves kukorica etetésével napi 3 forint ta- kormányköltség-megtakarí- tást is elértek már vemheskocák takarmányozásánál. A jelenleginél nagyobb mértékben alkalmazható a hasznosítható aminosavakra alapozott takarmányreceptek alkalmazása is. A tömegtakarmányok — például a rétiszéna, csala- mádé stb. — olcsóbbá tehetik a termelést. Jelenleg az állattenyésztésben felhasznált takarmányenergiának alig több, mint 30 százaléka származik tömegtakarmányokból. A takarmányozásban, figyelembe véve a jelenlegi állományt, évente 4—4,5 millió tonna úgynevezett növénytermelési maradékot használhatnánk fel, ameny- nyiben a betakarítás, illetve a felhasználás feltételeit sikerül megteremteni. A legnagyobb mennyiségben az említett növénytermesztési maradékok közül a kukoricaszár áll rendelkezésre. Hektáronként 50—55 mázsa szárral számolva, több mint 1,3 millió tonna keményítőértéket és 95 ezer tonna emésztő nyersfehérjét hasznosíthatnánk. Nem nehéz kiszámolni, mit jelentene ez pénzben. A kukoricaszár mellett az árpa, a rozs, a borsószalma, a zöldborsószár, a leveles cukorrépafej ugyancsak olyan takarmányozási tartalékunk, amit minél nagyobb mértékben érdemes hasznosítani. A tömegtakarmányok betakarításánál alkalmazott gépek — esetenként kisebb kiegészítésekkel — alkalmasak a szóban forgó melléktermékek betakarítására is. Az egyes tényezők tehát összefüggenek. A gazdaságosság, a takarékos abrak- felhasználás, a tömegtakarmány termelési színvonalának fejlesztését feltételezi. A fejlett tömegtakarmány-ter- mesztés pedig a nagy értéket képviselő, ma még jórészt elvesző, szántóföldi melléktermékek hasznosítását is fokozhatja. Mindez — a gyepgazdálkodás fejlesztésével együtt — lehetővé tenné a közel egymillió hektárnyi tö- megtakarmány-termő földterület csökkenését, illetve a világpiacon mind keresettebb kenyérgabonával való hasznosítását, s egyben a közvetlen célt, a gazdaságosabb termelést, olcsóbb hústermelést is szolgálná. Eddigi eredményeink biztatóak. Silókukorica-termelésünkben a betakarítási idő helyes megválasztásával, és az időbeni betakarítással már sikerült elérnünk, hogy a megtermelt táplálóanyag 1976-hoz viszonyítva az elmúlt évben már közel a felével növekedett. Gyepgazdálkodásunkban is javuló eredmények mutatkoznak: 5 év alatt 500 ezer tonnával nőtt az évente betakarított fűtermés. Keserű József A Gyulai Húskombinát vágóüzemében egy műszak alatt 1300 —1500 sertést bontanak \ Fotó: Martin Gábor Hutriaprém Gyuláról Az apró termetű, szép prémet adó nutria .szerény állat. Megél a háztartási hulladékon, és értékes prémmel hálálja meg a kis gondoskodást. Ennek ellenére a gyulai tenyésztőknek elment a kedve tőle az utóbbi években. A feldolgozó ugyanis kész bőrt kért és a kistermelők nem találtak szűcsöt, aki vállalná a kikészítést. Ezen a gondon kívánt segíteni a gyulai Munkácsy Tsz, amikor az év elején létrehozta háztáji ágazatán belül a nutriatenyésztési részleget. A jelenleg 55 termelőt számláló részleg tagjai több színben nevelik a nutriát. A divatszín most a grönlandi zafír, a tsz szaktanácsadói főként ennek leadására ösztönöznek. De figyelnék arra is, hogy divatváltozás esetén azonnal, rugalmasan válthassanak, és olyan színű prémet adhassanak, amilyet a feldolgozó kér. A szövetkezet ágazatának szakemberei az idén szervezik egységes részleggé a nutriatenyésztő- •ket, jövő év elejétől pedig éves és hosszú távú leadási szerződéseket kötnek a tagokkal. Jövőre kétezer 500— háromezer bőr átvételével, cserzésével és értékesítésével számolnak. A háztáji részleg nagyon előnyösen, mindössze 5 százalék haszonért látja el a szaktanácsadást és a forgalmazást. Csökkenő létszám — hatékonyabb munkaerő- gazdálkodás A munkaerőhelyzet első félévi adatai arra utalnak, hogy a vállalatoknál megszűnőben van a munkaerőpazarlás, és a létszám bővítése helyett most már egyre inkább a meglevő munkaerő jobb felhasználására törekednek. Az év első felében 75 ezerrel kisebb volt a létszám az anyagi ágazatokban, mint tavaly ilyenkor, ennek ellenére csak elvétve volt termelést, forgalmat akadályozó munkaerőhiány. A feladatokat mindenütt el tudták látni, sőt az ágazati minisztériumok véleménye szerint még mindig vannak a termelékenység növelésének további lehetőségei. A korábbinál valamivel kisebb létszámmal dolgoznak az iparban, építőiparban és a mezőgazdaságban. Kedvezőtlen tény azonban, hogy a belkereskedelemben is csökkent a foglalkoztatottak száma, ahol pedig mind több emberre lenne szükség. Felmerül a kérdés, hová „tűnt” ez a több tízezer ember. Elsősorban az oktatási és egészségügyi intézményekben és a szolgáltatóhálózatban helyezkedett el az „elvándorolt” munkaerő. Emellett egyre többen vállalnak munkát a magánkisiparban. Mindezeken túl demográfiai okok miatt, az elmúlt félévben mintegy tízezerrel kevesebb fiatal állt munkába és ugyanakkor 11 ezerrel többen mentek nyugdíjba. A felvázolt jelenség a Munkaügyi Minisztérium véleménye szerint összhangban van a munkaügyi irányelvekkel, a népgazdaság jelenlegi helyzetével, s azzal a követelménnyel, hogy a munkaerőt a különböző gazdasági területeken a lehető leghatékonyabban foglalkoztassák. sira : 1. A régi kút a város szívében Egy benzinkút históriája Orosháza, városközpont. Kis park, fák, körben a városi tanács, a Csillag Áruház, a most készülő szálloda épülete. Impozáns kép — szépséghibával, egy elhanyagolt, üzemen kívül helyezett benzinkúttal. Története nem mindennapi. Meg kell szüntetni! A töltőállomást valamikor az 50-es évek végén, a 60-as évek elején alakították ki — talán egy trafikból — ideiglenes használatra. Teltek, múltak az évek, a forgalom nőtt, -a kút maradt, és romlott az állaga. Nem felelt meg sem a tűzrendészed, sem a KÖJÁL-előírásoknak, szociális helyiségek nem épültek hozzá, egyszóval állapota tarthatatlan volt. Ezért az Ásványolaj-forgalmi Vállalat tiszántúli központja — miután megvizsgálta a töltőállomást — tavaly novemberben kérte a város vezetőit: engedélyezzék tatarozását, vagy járuljanak hozzá a megszüntetéséhez, mivel ott a dolgozóknak kulturált, emberi körülményeket nem tudnak teremteni. A városi tanács örömmel teljesítette a kérést, hiszen már régen szerette volna eltüntetni a városképbe nem illő, forgalmi okokból is rossz helyen fekvő kutat. Engedélyezte a bezárását, de feltételeket szabott. Ezek szerint az ÁFOR-nak meg kell oldania a lakosság folyamatos és zavartalan háztartási tüzelőolaj-ellátását, a magángépjárművek hajtóanyagigényét pedig a Vásárhelyi úti kút három műszakban való üzemeltetésével kell kielégítenie. Emellett törekednie kell az Orosházára tervezett új benzinkút elkészítésére. Ezekután 1979. december 1-én bezárta töltőállomását az ÁFOR, és kérte a tanácstól a megszüntető határozat kiadását. A jogerős határozat meg is született. És ezzel véget is érhetne a benzinkút története, de annak ellenére, hogy az orosházi tanács műszaki osztálya már a lebontását is elrendelte, sorsa mégsem dőlt el. Mégis szükség van rá? Ez év április 21-én ugyanis — négy hónappal a határozat meghozatala után — levél érkezett az ÁFOR-tól, amelyben kérik a megszüntetésre szóló határozat felülvizsgálatát, és a működési engedély visszaadását. Indoklásul elmondják, hogy a Vásárhelyi úti töltőállomás leterheltsége igen nagy, az országos átlagnál 8,6 százalékkal magasabb. Oj benzinkutat — mivel időközben a fejlesztési lehetőségek korlátozódtak — nem tudnak építeni. Ugyanakkor a forgalom mérsékelt növekedése is — ami nagyon valószínű — lényegesen rontaná a lakossági ellátás színvonalát. Az orosházi Városi Tanács megértéssel fogadta az ÁFOR kérését, de annak teljesítése jogilag is lehetetlen, hiszen a jogerős határozat visszavonása törvénysértő lenne. * * * — Mit lehet tenni ezekután? — kérdezzük az orosházi Városi Tanács elnökhelyettesétől, Bartha Imrétől. — A működési engedély visszavonását nem lehet tárgytalannak tekinteni. Legfeljebb új működési engedélyt adhatnánk ki az ehhez szükséges eljárások után. De ezt több okból sem tehetjük. Először is, a régi kutat forgalomszervezési (kijárata egy méterre van a 47- es főúttól) és balesetbiztonsági szempontból eleve helytelenül telepítették. Ma már nincs olyan hatóság, amely ezen a helyen engedélyezné létrehozását. Másodszor, a városközpont rendezési tervében sem szerepel, mert oda nem építhető be még egy esztétikailag elfogadható, mutatós küllemű töltőállomás sem. Egyetértünk azzal, hogy a Vásárhelyi úti kút leterheltsége nagy. A kútfejek túl közel vannak egymáshoz, és ez tovább növeli a sorbanállási időt. A leállósáv rövid, ha például pótkocsis teherautó tankol, vagy beáll egy üzemanyagszállító kocsi, a személygépkocsiknak a főúton kell várakozniuk. Ez egyrészt akadályozza a forgalmat, másrészt balesetveszélyes. Kütélhúzás — Milyen megoldást javasol a város? — A városnak az lenne a legjobb, ha az ÁFOR egy új kutat építene, vagy ha ez nem lehetséges, a Vásárhelyi útit bővítené, korszerűsítené, úgy, hogy az ellátás zavartalan, kulturált legyen. — Mi a véleménye az Ás- ványolaj-forgalmi Vállalat tiszántúli központ igazgatójának? — Aggályaim vannak az orosházi ellátással kapcsolatban — válaszolja Varga János elvtárs. Fejlesztési lehetőségeink az idén minimálisak, mindössze 8—10 kutat építhetünk országosan. így a korábban Orosházára tervezett új töltőállomás megépítésére nincs pénzünk. A Vásárhelyi úti kút korszerűsítése, bővítése pedig közel annyiba kerülne, mint egy új építése. A város- központban levő töltőállomást viszont viszonylag alacsony költséggel, és rövid idő alatt olyan állapotba tudjuk hozni, hogy biztosítsa a lakosság kulturált szinten való ellátását. Szerintünk a megoldás az lenne, ha a városi tanács még öt évre engedélyezné működését. * * * A két elképzelés tehát homlokegyenesen ellenkezik. Ki fog engedni, milyen kompromisszum születik, mi lesz a végeredmény? Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Szathmáry Ilona Nagy forgalmú töltőállomás a Vásárhelyi úton Fotó: Veress Erzsi
