Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
IgHiliJkftM 1980. szeptember 14., vasárnap Összegzés, nyár után Kedvezmények fiataloknak Az ‘idei nyár nem kényeztette el az üdülőket, az utazás szerelmeseit. A szünidő, a szabadság jelentős részét a fiatalok mégis lakóhelyüktől távol, egy jelentős hányaduk hazánk turisztikai központjaiban töltötték. S zömük pihenéséhez, az utazáshoz igénybe vette a fiatalokat megillető kedvezményeket is. Az utazási, szállás- és étkezési kedvezmények felhasználásáról, az utószezoni és téli tervekről adott tájékoztatást a Minimagazinnak Dankó Pál, az Állami Ifjúsági Bizottság (ÁIB) Békés megyei titkára. A megyénkben élő fiataloknak körülbelül a fele vett részt kedvezményesen valamilyen szervezett táborozáson, üdülésen. Öt ilyen formát lehet elkülöníteni: a napközis táborokat, az úttörőcsapat-táborozásokat, a középiskolások részére az Expressz utazási iroda által szervezett üdüléseket, a vállalatok, üzemek által megvalósított gyermeküdültetést saját üdülőkben, valamint az építőtáborozást is ide lehet sorolni. A kedvezményekre fordítható összegek ' valamint télen szerveznek kedvezményes üdülést, pihenési lehetőségeket. Ebben az évben négyszáz fiatal használhatta, illetve használhatja ki ezt a lehetőséget. Egyhetes üdülésért a fiatalnak négyszáz forintot kell fizetni. A diákok — csaknem ezren — a balatonsze- mesi kempingben, valamint a Duna-kanyar festői településein és Velencén üdülhetnek. A téli, egyhetes pihenések színhelye Budapest és Kőszeg. Ezek az utak igen kedveltek, és egyre ismertebbek lesznek. S hogy ki részesülhet a kedvezményben, arról a vállalat, az üzem, illetve az intézmény szakszervezeti és KISZ-bizottságainak véleménye alapján döntenek. Az egyéni és társasutazásokhoz a már hagyományosnak számító féláru utazási kedvezményt, étkezési és szállásutalványokat, erre az évre 1300-at adtak ki. A külföldi utak támogatásához szerény mértékben tud csak hozzájárulni az ÁIB Békés megyei alapja. Kilencven fiatalnak biztosítottak ilyen utalványt 800-800 forintos alapja többféle. Egyrészt a vállalatok1 — általában szocialista szerződésekkel is alátámasztottan — a patronált úttörőcsapatoknak szállító- eszközök biztosításával, az üdülő részleges vagy teljes átengedésével, pénzzel __ segítenek. A tanácsok elsősorban anyagi eszközöket biztosítanak az úgynevezett ifjúságpolitikai alapból. Az ÁIB sajátos kedvezményekkel támogatja a. fiatalok üdültetését; nemcsak a szervezett formákkal, hanem egyéneknek is ad támogatást. Az elmúlt időszakban bekövetkezett árváltozások miatt a kedvezményezettek köre némiképpen csökkent ugyan, de némely formában a kedvezmény mértéke is nőtt. A nyáron ezer közép- iskolásnak egyhetes üdülőbeutalót adtak. Ez egyhar- maddal kevesebb, mint egy évvel korábban volt. Az általános iskolásoknak — elsősorban fizikai dolgozók' és nagycsaládosok gyermekeinek — a megyei tanács és az ÁIB közel háromnegyed millió forint üdülési-táborozási támogatást adott. A már dolgozó fiataloknak — főképpen a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak — a munka sajátosságai miatt elő- és utószezonban, értékben. A korábbi évek- , hez képest a kedvezmény mértéke nőtt, de a kedvezményezettek körét csökkenteni kellett. Az ÁIB nemcsak a fiatalok üdülését, pihenését támogatja, hanem kulturális jellegű utalványokat is kibocsát. Ezen az őszön háromezer színház-, illetve hangversenybérlet megvásárlásához felhasználható, hatvan forint értékű utalványt juttattak el az ifjúsági szocialista brigádokhoz, ifjúsági klubokhoz, KISZ- szervezetekhez. Ezeket az utalványokat a dolgozó fiataloknak adják, hiszen a diákbérletek már eleve kedvezményes árúak. A háromezer utalvány a felmérések szerint elegendő, bár a települések, közösségek közötti •elosztása még nem egyenletes. Színház, hangverseny, más közművelődési rendezvényre szóló jegy megvásárlásához, valamint bizonyos könyvek megvételéhez is ad támogatást az ÁIB. Ezekből a húsz forint értékű utalványokból összesen közel hétezer darabot osztottak szét. (N. L.) Fotó: Gál Edit minimagazin Hyve peive! Távirattal csöngetett a postás egy szép napon Gyulán Gombosékhoz. Az üzenet a nyolcadikos Katinak szólt. Az úttörőszövetség arról értesítette Gombos Katalint, a gyulai 1. sz. iskola Petőfi Sándor úttörőcsapatának tagját, Kiváló Üttörőt, hogy a nyáron kéthetes ju- talomúton vehet részt, mégr pedig Finnországban! Az előzményekről csak annyit: a tavaszi szünetben Zánkán táborozáson vett részt Kati, és ottani, valamint a csapatában végzett jó úttörőmunkája jutalmaképpen utazhatott külföldre. A nagy kiránduláson még vörös nyakkendős Kati szeptember 1-től már középiskolás diák, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanulója. Az iskolában, egyik óraközi szünetben ültünk le beszélgetni — vagy inkább kíváncsi kérdéseinkkel közbeközbeszólva élménybeszámolóját hallgatni. Mert Kati — nyúlánk, beszédes szemű, kellemes hangú kisnagylány — színesen, jóízűen mesél. — öten utaztunk az országból, ahányan, annyiféle vidékről. Kóczián Erzsi néni volt a csoportvezetőnk, ő pécsi, a tolmácsunk pedig a 15 éves Paksi Kati, aki a szüleivel több évig élt Finnországban, így tanulta meg a nyelvet. A vendéglátónk, a finn mezőgazdasági munkások pártja: a Centrum Párt volt, illetve annak Vesaiset nevű gyermekszervezete. Az első hetet Kymenlakson megyében töltöttük, a megye- székhelyen, Kouvola városban, két csoportba osztva, magánházaknál laktunk. A mi házigazdánk Kirsy volt, kedves, fiatal nő, a Centrum Párt tagja, két barátnőjével, Eilával és Sirkával együtt, ök hármán gardíroztak bennünket. Autóval bejártuk az egész megyét, rengeteg szépet láttunk, sok-sok apró tavat, városokat, pihenőhelyeket. Hogy ki ne felejtsem, amikor megérkeztünk Kou- valába, fogadtak bennünket a Centrum Párt képviselői., és vendégül láttak. Volt egy nagy-nagy terem, benne minden vörös színű. Hatalmas tálakon kínálták az ételt, és két villával kellett enni. De fogalmam sincs, mi volt a tálakon, mert még hasonlót sem láttam. Itthon azt tanácsolták, hogy vigyünk sok kaját, mert biztosan nem ízlik az ottani koszt. Dehogynem! Nagyon finom. Kenyerük van vagy tízféle, és mindig minden kenyeret megvajaznak, úgy eszik. Furcsa, de" finom fűszereket használnak, a paradicsomot például valami színes porral szórják meg, aminek sós íze is van, illetve mi csak a só ízére ismertünk rá. — Szaunában voltatok-e? — Hű, az nagy élmény volt, akárcsak a repülőút. Én ugyanis életemben először ültem repülőgépen. Főleg az tetszett, amikor „liftezett” a gép. Persze csak nekünk, a felnőttek egyáltalán nemvoltak elragadtatva. Szóval a szauna. Az olyan, mint egy ház. Egy pici előtérből egy zuhanyozóba jutottunk, onnan a „gőzölőbe”. Ott egy speciális kályhán kövek forrósodtak, s amikor azokra vizet öntöttünk, természetesen hatalmas gőz keletkezett. Legelőször szinte levegőt se kaptunk, de később már égészen jól bírtuk. No, és persze ha már nagyon melegünk volt, irány a tó! A finnek a szauna után általában esznek, de mi inkább álmosak voltunk, mint éhesek. — Hol töltöttétek a második hetet? — Leiriharjúban, egy tó mellett, nemzetközi úttörőtáborban. Itt svéd, lengyel, NDK-beli, és finn gyerekekkel voltunk együtt. Szép vidéken, óriási területen fekszik ez a tábor, úgy hogy szinte folyton gyalogoltunk. Mert például a faházikónk a hegyoldalban, a táborközpontja, tehát az étkezőhely is, a völgyben épült. Megszámoltuk: 97 lépcső vezetett a faházunktól az étkezdéig. És naponta ötször -ettünk! Na, persze szívesen el gyalogolgattunk volna nem egy, hanem több hetet is ott. — Mivel teltek a napok? — Voltunk egynapos kiránduláson egy faluban, ahol régi finn kunyhókat, szerszámokat láttunk. Aztán tettünk egy gyalogtúrát egy közeli tóhoz. És volt magyar nap, ami nagyon jól sikerült. Vittünk magunkkal népviseletet, én a gyulai művelődési központtól kalocsai ruhát kaptam, pompásat. Ügy megcsodálták! Este még fogadást is rendeztünk, a táborvezetőket itthoni elemózsiánkból kínáltuk meg, a gyerekekkel magyar játékokat, dalokat tanítottunk, még táncoltunk is. — Megjegyeztél-e finn szavakat? — Hogyne! Néhány szót megtanultunk, és azt folyton mondogattuk, fitogtatva „nyelvtudásunkat”. Különösen a „Jó étvágyat!” tetszik: Hyve ruokahalua! Azután, a tegnapot úgy mondják: tänään, a „Szervuszt” úgy: Terve! No, és a „Jó napot!”: Hyve peive! T. I. Fotó: Veress Erzsi Souvenir de Paris Milyenek a francia fiatalok? Leggyakrabban használt szavuk a „merci” és a „pardon” — mindent végtelenül udvariasan megköszönnek és mindenért illedelmesen bocsánatot kérnek, de a metróban, a moziban és az. utcán köpködnek és szemetelnek, a forgalomban pedig elképesztően türelmetlenek, tolakodók és szemtelenek. Csalnak a parkolóhelyek óráinál, és egy jeggyel ketten csúsznak át a metró jegykezelő-automatáján. Könnyelműek és pontosak, nagyvonalúak és aprólékosak. AZ ÉTKEZÉS KULTÜRAJA Enni és inni nagyon szeretnek. De teríteni is tudnak; a legegyszerűbb vacsorához is ízlésesen tálalnak, gyertyákat gyújtanak, az ölükbe teszik a szájtörlőkendőt, és sohasem hiányzik az asztalról a sajt és a bor. Bőségesen esznek és sokat isznak, de nem kövérek, és tudják hol a határ az alkoholfogyasztásban. És közben rengeteget beszélnek, sőt vitáznak. Szenvedélyesen politizálnak. Meglepően tájékozottak a világ eseményeiben, de a szocialista országból érkező turista még mindig csodapóknak számít, és olyan ostoba kérdéseket tesznek fel, hogy Magyarországon ismerik-e a Boney M.-t, tiltott-e az abortusz, és kaphatók-e a márkás francia kölnik? A leggyakoribb vitaforrás természetesen a két rendszer közötti különbség, és következik a hasonlóságok és differenciák összevetése, aminek nincs se vége, se hosz- sza. MUNKA Tagadják, hogy a kétmillió munkanélküli valamiféle gondot jelentene. S bár egyáltalán nem fajgyűlölők, a több tízezer arab bevándorló ellen kifejezett ellenszenvet éreznek: állítólag ők veszik el a francia melós elől a helyet. A 28 éves Jean-Paul szociológus, és mellesleg munkanélküli, de nem érzi a munka hiányát. Nagyon jól kijönnek élettársa fizetéséből. Majd tavasztól őszig egy kertészetbe megy dolgozni. És ősztől tavaszig? Addig sokat olvas, nyelvet tanul, és vezeti a háztartást, egyáltalán nem unatkozik. Nem lusták a franciák, de a túlzott erőkifejtéstől irtóznak. A nyolcórás munkaidőből egy óra az ebédidő, egy Jelinek Lajos rajza óra a lazítás, cigarettázás, fecsegés. Igaz, a maradék hat órát becsületesen végighajtják, de a hétvégeket nagyon várják, és persze a nyarat, amikor végre utazhatnak. Mert utazni imádnak. Ennél jobban talán csak a mozit szeretik. A filmekért még sorba állni is képesek. Hogy mit szeretnek? Jól megfér egymás mellett Coppola — az ázsiai háborúkat elemző — borzalmasan gyönyörű filmje, a Mai apokalipszis, és az immáron tizenhárom éve egyfolytában műsoron levő Disney-film, a Dzsungel könyve. David Hamilton álművész-pomo alkotásai, és a cannes-i nagydíjas Letam- bour. Imádják Wajdát, és végigülik Koncsalovszkij közel négyórás Sziberiádáját, de gyerekesen izgulnak a legújabb Drakula-változaton. EXTREMITÁSOK Ha nem is ők a többség, de minden negyedben akad belőlük. A Beaubourg, a kulturális és szórakoztató központ előtti macskaköves téren csapott vállú, fásult arcú pantomimművész igyekszik néhány frankot összebohóckodni. Valamivel több nézőt vonz egy másik produkció: négy csupasz felső testű fiú meztelen talpakkal összetört üvegcserepeken sétál, tüzet nyelnek, és láncokat tépnek. Van, aki műsor nélkül kéregét. Sokan kitett sapkájuk mellett gitároznak, és énekelnek, a szemerkélő esőben behúzódnak a metró kiábrándítóan egyhangú, fehér csempével burkolt folyosóira. Aztán a Place du Tertre: a szájtáti turisták a portréfestők kedvéért másznak ide fel. Egy tízperces’ rajzért 150 —200 frankot kémek, de. fizető modell ritkán akad. És persze a Place Pigalle, vásári bódéival, mutatványosaival, olcsó lányokkal és méregdrága mulatókkal, szexüzletekkel, ahová csak huszonegy év felettiek léphetnek be. HÉTKÖZNAPOK Azért a legtöbb fiatal dolgozik valahol. Rendkívül családszeretők, de a házasság- kötésben óvatosak — először évekig együtt élnek, aztán szánják el magukat. A családalapítás azonban nem jelenti, hogy leragadnak otthonaikban: kicsi és nagyobb gyerekeikkel továbbra is eljárnak vendéglőkbe, de nem a megfizethetetlen franciákba, hanem a minden utcasarkon szerénykedő kínai és görög, olasz és thaiföldi kifőzdékbe. És jó ücsörögni az üvegfalú kávéházakban, ahol a moziszéksorokként felállított ülőkékről órákig lehet bámulni a sugárutak véget nem érő forgalmát, és romantikát találnak a dermesztőén sivár amerikai éttermekben is, ahol állva eszik a többemeletes meleg szendvicset. És természetesen imádják a zenét és a táncot. A kedvenc énekesek és együttesek koncertjeire még el-elmen- nek, de a nyilvános szórakozóhelyekre már kevésbé. Nem a belépőt, hanem a kötelező fogyasztást képtelenek kifizetni. Viszont baráti társaságba el lehet hurcolni a gyerekeket is, ahol szülők és csemeték együtt ropják a táncot. Gyakran járnak a Beau- bourgba; a kéthetenként változó programokon még hétköznap délután is több ezer főnyi tömeg tolong. Párizsban egymás mellett élnek a gátlástalan szélhámosok és a becsületes kispolgárok, a kábítószeresek és a magasabb fizetésért kitartóan sztrájkolok. Párizs a szélsőségek és ellentétek városa. Kelemen Edit
