Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-08 / 185. szám

1980, augusztus 8., péntek o CHSSZSZsl Kondoroson, a nagyközségi könyvtárban néhány hete látható az a gyermekrajz-kiállítás, amely az iskolások könyvvel kapcsolatos élményeit örökíti meg. A rajzok, festmények a nyár eleji „Barátunk a könyv” című járási vetélkedőre készültek Fotó: Gál Edit Költői estek a gyulai vár lovagtermében Hervay Gizella költőnő be­mutatkozásával kezdődött augusztus 6-án, szerdán este a vár lovagtermében a köl­tői estek sorozata. Hervay Gizella verseit ez alkalom­mal Koszta Gabriella elő­adóművésznő tolmácsolásá­ban hallhatta a meglehető­sen csekély számú közönség. Tegnap, csütörtökön este fél 9 órai kezdettel a Hernádi— Jancsó darabban a gyulai közönség előtt színésznőként már bemutatkozott szabad­kai Ladik Katalin önálló költői estjére került sor. A költőnő maga tolmácsolta műveit. A lovagtermi ren­dezvények utolsó, befejező estjén a neves költő, Pilinsz­ky János műveit mutatja be Horváth István előadómű­vész augusztus 9-én, szom­baton este. Alkotótelepek Gyulán n gőzmozdonynak befellegzett A gőzmozdonyok korsza­kának utolsó pécsi jelképe is ledőlt: csütörtökön felrob­bantották a pályaudvar öreg szénfelvonó tornyát. A vas­beton építményt 1924-ben emelték, s több mint fél év­századon át szolgálta ki a gőzösöket. A vasparipáknak való abrakot péternoszter szállította fel a háromszintes épületbe, ahol egyszerre két­száznegyven tonna szenet tároltak, osztályoztak, végül csúzdákon adagolták a moz­donyok szerkocsijába. A hu­szonöt méter magas torony­nak azonban a gőzmozdony- vontatás megszűnése - óta — Immár két éve — semmi hasznát nem vették, s útjá­ban volt a pályaudvar kor­szerűsítésének is. Tűz a tarlókon A megyénkben folyó ara­tási munkálatokon az elmúlt napokban két alkalommal is tűz keletkezett. Az egyiket traktorszikra, a másikat egy gépjármű kipufogócsöve okozta Az anyagi kár jelen­téktelen. A megyei tűzoltó parancs­nokság felhívja az illetéke­sek figyelmét arra, hogy a betakarításban részt vevő gé­pek „szikratörői állapotát” folyamatosan ellenőrizzék, s a tarlókról való szállításra lehetőleg csak felső kipufo­góval ellátott gépjárműve­ket és erőgépeket használja­nak. Amennyiben erre nincs lehetőség, védekezésül úgy­nevezett terelőlemezt alkal­mazzanak! Tegnap, augusztus 7-én Jenei Kálmán, a gyulai Vá­rosi Tanács művelődésügyi osztályának közművelődési felügyelője nyitotta meg a gyulai román kollégimuban a fotós alkotótelep programso­rozatát. Ma, pénteken dél­előtt városnéző fotósétára in­dulnak a résztvevők, s töb­bek között ellátogatnak a Kohán Múzeumban is. Dél­után részt vesznek az 5 óra­kor kezdődő Székely Aladár- fotókiállítás megnyitó ün­nepségén. Holnap, szombaton Réti Pál, a Népművelési In­tézet munkatársa e kiállítás képeiről tart előadást. Izgalmasnak ígérkezik a vasárnap is, hiszen ezen a napon érkezik a televízió if­júsági osztályától Búzási Pé­ter és stábja, akik 40 perces filmet készítenek a tábor életéről, melyben megszólal­tatnak néhány fiatal fotóst is. Hétfőn Póka György és Meskó Anna képzőművészek műhelyébe látogatnak el, es­te pedig fotótörténeti elő­adást hallgatnak meg. A keddi nap kirándulással telik, így többek között a mezőhegyesi ménest, vala­mint az Orosházi Üveggyár hétköznapi pillanatait kap­hatják lencsevégre a tábor résztvevői. Este Jesztl Jenő neves szakkönyvíró, a színes fotózásról beszél a telep la­kóinak. A szerdai napot Bé­késcsabán töltik, ahol többek között a piacra, a múzeum­ba és a tájházba látogatnak el. A szombaton záruló alko­tótelep résztvevőit mindezek mellett Koszta Rozália és Székelyhídi Attila alkotómű­helyében is vendégül látják. Sok hasznos tapasztalatot ígér a „Fotó” című lap an- kétja, s az a színes diavetél­kedő, melyen a résztvevők hozott anyagjaik alapján mérhetik össze tudásukat. A pedagógus képzőművé­szek telepe ezen a nyáron pedig már tizedik alkalom­mal fogadta az ország kü­lönböző tájairól érkezett fes­tőket, szobrászokat. Az árvíz okozta nehézségek ellenére is sikerült a mintegy 30 részt­vevőnek, a július 28-tól au­gusztus 16-ig tartó alkotóte­lepen nyugodt feltételeket biztosítani. Az alkotótelep immár félidejéhez érkezett, amit az egyre szaporodó váz­latok, festmények, szobrok is bizonyítanak. A tábor veze­tője, Marsovszky Endre arról is beszámolt lapunknak, hogy az idei alkalommal célként tűzték ki, hogy az egyéni al­kotáshoz, a teljes művészi kibontakozáshoz minden le­hetőséget megadnak a részt­vevőknek. Az eddig lezajlott közös programok alkalmával többek között, az alkotóte­lep vezetője tartott több elő­adást is, így a külföldi mú­zeumok és kiállítások aktuá­lis kérdéseiről, valamint dr. Maksay László a modern művészetekről szólt. Az al­kotótelep résztvevőit a bé­késcsabai Kner Nyomda évek óta úgy támogatja, hogy az alkotáshoz szükséges spe­ciális papírokat a rendelke­zésükre bocsátja. A három­hetes tábor záróaktusaként a résztvevők Gyulán készített munkáiból nyílik kiállítás a Várfürdő nagytermében, amelyet Farkas Sándor, a Várfürdő vezetője nyit meg augusztus 13-án délután fél 6 órakor. Fellendült az értékesítés Fellendülőben van a me­zőgazdasági kisgépértékesí­tés; az AGROTRÖSZT vál­lalatai a vásárlás megköny- nyítésére országszerte nyári bemutatókat tartanak, és rendszeressé tették az AG- ROKER-telepeken a szakta­nácsadást. A gépek kezelésé­re, karbantartására és ga­ranciális ellátására szaksze­rű tájékoztatók állnak a vá­sárlók rendelkezésére. Az AGROTRÖSZT illeté­kesei az MTI munkatársá­nak a kistermelők gépvásár­lásairól elmondották: a ke­reskedelmi hálózat forgalma 1979-ben hozzávetőleg 300 millió forintot tett ki. Az utóbbi években jelentős ja­vulást értek el a kertészeti kisgépek választékának bő. vítésével, egyebek között az Univerzál típusú motoros kerti gépek bevezetésével. Az idén a két lóerős motoros kapákból az előző évhez vi­szonyítva jobb az ellátás. A nagyobb teljesítményű gé­pek és kistraktorok szintén igen kelendőek. A vásárláskor minden eset­ben kiadják a garanciális csekkfüzetet, amely tartal­mazza, hogy meghibásodás esetén melyik szerviz végzi garanciális idő alatt a díjta­lan javítást. A garanciális vagy jótállási idő gépenként változik, általában egy év. A vásárló követelheti a hi­bás termék rövid időn belüli javítását, ha az a rendelte­tésszerű használat közben és nem a kezelő hibájából rom­lott el. Ha a hibás berende­zés javítás után sem hasz­nálható, nem javítható, ki kell cserélni használhatóra. Csehszlovák vámszabályváltozások A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának tájékoztatása szerint né­hány fontos változás követ­kezett be a csehszlovák vám­előírásokban Az útiholmin felül vám­mentesen az eddigi 300 ko­rona helyett 600 korona ér­tékű árut ^vihetnek az uta­sok Csehszlovákiába. A pos­tai küldemények 300 korona értékhatárig vámmentesek lettek Megszűnt az élelmiszere­ket terhelő korábbi vám, kivéve a szeszes italokat, a dohányt és a dohánytermé­keket. Néhány módosításra ke­rült sor a Csehszlovákiából kihozható termékek szabá­lyozásában. Az illetékes csehszlovák szervek engedélye szükséges az importált dohánytermék, a gumimatrac és felfújható gumicsónak, a sátor, a háló­zsák, a síléc, a szőnyeg, az iskolatáska és tolltartó, a csiszolt üveg, a porcelán­készítmények, a zománcedé­nyek, a csillár, a víz- és elektromos szerelési, vala­mint építőanyagok kihozásá­hoz. Nem hozható ki Csehszlo­vákiából: hús, hal, baromfi; az ezekből készült áruk, konzerv formájában sem, vaj, szalonna, étkezési zsír, a tejkonzervek, ideértve a tejport is, rizs, cukor, kávé, kakaó, a szárított gyümöl­csök (füge, mandula, dió, da­tolya, mazsola), a déli gyü­mölcsök (narancs, citrom, banán, ananász), a kötött­áruk és mindenféle gyer­mekruházat, kötött fehérne­mű, szövetből készült fehér­nemű, felső kötöttáru, min­denféle harisnya, kikészített bőrből, valódi vagy műszőr­méből készült ruha, takarók, törülközők, törlőruhák, min­denfajta pamutszövet, ágy­nemű, mindenféle plüss, láb­beli, a szerszámok és eszkö­zök. rozsdamentes acélból készült evőeszköz és edény, aranytárgyak, gumiabroncs és -köpeny, toll és toliból készült áruk és régiségek. A nagyszénási művelődési ház előtti parkot orosházi diák­lányok gondozzák az idei nyáron Fotó: Gál Edit Oz élet „minősége” apjainkban aligha akad fogalom a tár­sadalomtudományok területén, amely körül annyi vita folyna, mint az ún. életminőség körül. A proble­matika ugyanis valamennyi­ünket a lehető legközvetle­nebbül érint; átszövi létünk minden mozzanatát, a min­dennapi cselekvéstől a leg- rejtetteb vágyakig. Magáról a foga'ómról any- nyit, hogy bár a terminus új keletű, de maga az „életmi­nőség” gondolata végig kö­veti az emberiség történetét. Közelebbről vizsgálva ugyan­is azt találjuk, hogy a bizo­nyos fokú autonómiával ren­delkező és többé-kevésbé zárt, homogén közösségek túlnyomó többsége a törté­nelem folyamán igyekeztek tagjaikat nemcsak anyagi ja­vakkal, hanem az emberi élethez, a „jó”, a „boldog”, a „tökéletesebb”, az „ember­hez méltó” élethez szükséges nem anyagi javakkal is el­látni. Hogy a történelem folya­mán egy-egy adott közösség milyen minőségű életet tu­dott magának biztosítani, sok mindentől függött. Füg­gött a környező társadalom gazdasági-társadalmi fejlett­ségi fokától, az adott közös­ség hagyományaitól, kohéziós szintjétől, s függött minde­nekelőtt a közösség autonó­miájának mértékétől. Minél nagyobb mértékben volt ugyanis egy-egy közösségnek lehetősége — hatalma — ar­ra, hogy saját érdekeit érvé­nyesítse, annál nagyobb esé­lye volt egyben arra is, hogy az anyagi s nem anyagi ja­vak birtoklását a közösségen belül, s a közösség-külvilág viszonylatában a lehető leg­kedvezőbben szervezze meg tagjai számára. Hazánkban a hetvenes évek gazdasági eredményei és tár­sadalmi fejlődése lehetővé, sőt, szükségessé tették annak vizsgálatát, hogy a „miből éljünk?” kérdése mellett vá­laszt keressünk arra is, hogy „hogyan éljünk?” Az „életminőség”-kutatás- sai a társadalomtudományok arra a kérdésre igyekeznek választ keresni, hogy melyek is valójában a „minőség” kritériumai, és milyen mó­don lehet ezt a szociológia eszközeivel mérni. E vállal­kozás jelentősége nagy, de egyben roppant nehéz, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy megközelítő pon­tossággal diagnosztizálni a tudomány eszközeivel az em­berek, embercsoportok, sőt egyes országok népeinek élet- minőségi szintjét. A szóban forgó kérdés ösz- szetettségének érzékelésére talán elegendő, ha utalok az emberi lét néhány olyan fon­tos alkotó elemére, mint az anyagi jólét, egészség, tudás, esztétikai és kulturális érté­kek, emberi jogok, bizton­ságérzet, megbecsülés, önér­zet, társas kapcsolat, pers­pektíva, alternatívák stb. Persze, az itt felsorolt „lét­elemek” távolról sem. merí­tik ki az emberi élet min­den összetevőjét, de a leg­fontosabbak közé tartoznak, és az életminőség-vizsgála­toknál nem hagyhatók fi­gyelmen kívül. Nagyon lényeges társadal­mi tapasztalat, hogy az egyik vagy másik „lételem” esetle­ges bősége nem helyettesít­heti egy másiknak a hiá­nyát, azaz a különböző „lét­elemek” az emberi szükség­letek különböző tartományát elégítik ki. Már a puszta fel­sorolása ezeknek a „létele­meknek” arra utal, hogy csakis a maguk egészében, egységében nyújthatnak megközelítően pontos infor­mációt az emberi élet minő­ségi szintjeiről. Vegyük szemügyre példá­ul az anyagi jólét szerepét. A materiális javak bőségének alapvető jelentősége van az élet minősége szempontjából. Nem lenne azonban célszerű elhallgatni, hogy ezzel kap­csolatban meglehetősen elté­rő nézetek ütköznek egymás­nak. Vannak olyanok, akik az anyagi javak növekedé­sét egyenesen katasztrófának tartják az emberiség számá­ra; az „igazi” emberi értéke­ket lerombolja, a „tiszta” ér­zéseket bemocskolja, az egy­más iránti felelősség és az összetartozás helyett a mér­téktelen önzést táplálja stb. Ezen az erkölcsi talapzaton megszületik az egalitariánus szegénység dicsérete, mint az igazi emberi értékek megőr­zésének záloga. Abban többé-kevésbé meg­egyeznek a szociológusok, hogy az anyagi jólét ellen ágálok zömét két társadalmi kategóriába lehet osztani: az egyikbe azok tartoznak, akik már minden alapvető mate­riális szükségleteiket kielé­gítették, ezért számukra ez már nem elérendő cél, túl­vannak ezen. A másik cso­portba azok tartoznak, akik­nél kevés az esély arra — a legkülönbféle oknál fogva —, hogy magasabb szintű mate­riális javak birtokába jussa­nak. Ezek az elesett társa­dalmi rétegek, amelyeknek az aránya koronként és or­szágonként változó, és aki­ket szociális demagógiával a legkülönbözőbb politikai irányzatok eszközként hasz­nálhatják. Aligha vitatható, hogy az „élet minősége” csakis ma­gas fokú anyagi bázison jö­het létre, mivel az anyagi ja­vak bősége teszi lehetővé egy adott társadalomban, hogy az egészségügyi, okta­tási, kulturális, népjóléti in­tézmények magas szintű szol­gáltatásban részesítsék a la­kosságot. Ez azt jelenti, hogy anyagi fedezet nélkül a kü­lönböző humánus társada­lompolitikai törekvések me­rő vágyakozások maradnak, vagyis megvalósítani belőlük csak annyit lehet, amennyit egy adott ország anyagi vi­szonyai lehetővé tesznek. Amennyiben ez így van, ak­kor képtelenségnek kell meg­ítélni az olyan felfogásokat, amelyek szembeállítják az anyagi gyarapodásra tett erő­feszítéseket az „igazi” embe­ri értékekkel. Ehhez azon­ban még hozzá keli tenni va­lamit. Az anyagi javaknak az élet minőségére gyakorolt hangsúlyos szerepe nemcsak az állami szintre érvényes, hanem az individuális szfé­rákra is. Hiszen az áru- és pénzviszonyok között élő em­ber számára, szükségleteinek kielégítéséhez szinte minden „kelléket” a pénz közvetít Az ember anyagi lehetősége alapvetően meghatározza, milyen lakásban lakik, ho­gyan táplálkozik, mennyi jut kultúrfogyasztásra, milyen szintű egészségügyi szolgál­tatást vehet igénybe, hogyan öltözködik és tisztálkodik, mennyit és hova utazik, ho­gyan közlekedik, hogyan pi­hen és szórakozik stb. Áiyi a materiális javak bő­sége önmagában nem több. mint lehetőség-forrás egy magasabb szintű életvitelhez Fontos tényező például az anyagi javak felhasználóinak — az állami és az egyéni ja­vak kezelőinek — az a lehe­tősége, hogy realizálják az anyagi alapokat az életminő­ség kiteljesítésében. Az anya­gi javak célszerű hasznosítá­sához ugyanis számtalan do­log szükséges; mindenek­előtt magas szintű fogyasztá­si szokások, széles körű is­meretek, kultúra, választási lehetőség stb. Hogy ténylegesen mit je­lent az anyagi javak felhasz­nálási képessége, errőf meg­győződhetünk a mindenna­pi tapasztalatok alapján. Hi­szen lépten-nyomon azt lát­juk, hogy azonos anyagi bá­zison eltérő „életminőségek” alakulnak ki. Ez mindenek­előtt a kialakult igények, az értéktudat, az érdeklődés, az egész orientációs mechaniz­mus különbözőségéből ered. lolytatható az okfejtés azzal, hogy az „élet­I minőséghez” szüksé­ges magas fokú anyagi bázis és kulturált fogyasztási szo­kások, mint lényeges és nél­külözhetetlen „lételemek” be­illeszkednek az adott társa­dalom politikai és jogi rend­szerébe, amely az egyének és csoportok biztonságérzeté­nek, emberi méltóságának ki- teljesedését teremtheti vagy akadályozhatja meg. Módra László

Next

/
Oldalképek
Tartalom