Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-05 / 182. szám
1980, augusztus 5„ kedd Üj kirakat toborozza a vevőket az élelmiszerosztályra Szinte minden a földszinten.„ Űj osztály a Corvinban A HNF és a szülői munkaközösségek kapcsolata Az elmúlt tanévekben a Hazafias Népfront megyei elnöksége közel 100 iskolában vizsgálta a szülői munkaközösségek munkáját, ezek társadalmi és mozgalmi irányítását, a népfront szerepét munkájukban. A tapasztalatok szerint megyénkben a szülők többsége betartja a tankötelezettségi törvényt. A cigánytanulók támogatásában több helyen alkalmazott jó módszer a napközis ellátás biztosítása és a szociális támogatás. Körösladányban például ingyenes tanszerfelszerelést, tanulószobát, napközit, ruhasegélyt és AIB- utalványokat kaptak. 1971- ben Elekről indult el a népfront kezdeményezésére az Egy nap az iskoláért akció, amely ma is élő mozgalom. Szarvason, Békéscsabán, Újkígyóson, Bélmegyeren, Dombiratoson, örménykú- ton, Zsadányban így építettek úszómedencét, úttörőcsapat-otthont és parkot, kézilabda- és futópályát. Körösladányban és Almáskamaráson korszerűsítették az iskolák víz- és villanyhálózatát. A pedagógusok jelentősen kiveszik a részüket egy-egy település közéletének szervezéséből és a legtöbb helyen ők a HNF elnökei vagy titkárai. A szülői munka- közösségek és a népfront helyi bizottságainak kapcsolata eléggé különböző. Néhány településen a HNF- elnökségek és -bizottságok önálló napirendként foglalkoznak a szülői munkaközösségek munkájával. A békéscsabai Padrah Lajos iskolában a népfront bekapcsolódik különböző iskolai rendezvényekbe, részt vesz a veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetű gyerekek' felkutatásában is. Itt sok hallgatója van a Szülők iskolája előadás-sorozatoknak. A kun- ágotai általános iskolában a gyakorlati kérdések megoldásában segít a népfront. Vannak viszont községek, ahol semmilyen kapcsolat nincs a népfront és a szülői munkaközösségek között, ezen a helyzeten gyorsan változtatni kell. A HNF-elnökségek a szülői munkaközösségek kétharmadának1 biztosítanak segédanyagot a szülők pedagógiai kultúrájának fejlesztéséhez. Népszerű és kevésnek bizonyul a HNF budapesti bizottsága által kiadott Szülők Híradója, amelyből megyénk mindössze 3500 példányt kap. Hasznos nevelési segítséget nyújt a Gyermekünk című központi kiadvány és a Családi Lap. Az SZMK tisztségviselőinek társadalmi elismertsége igen különböző, vannak helyek, ahol a népfronttestületek nem érzik munkájuk jelentőségét, máshol megfelelően becsülik azt. A vizsgálat igazolta, hogy a szülői munkaközösségek nagyon fontos politikai és társadalmi feladatot végeznek a szocialista nevelő iskola megvalósításában, a helyi népfrontbizottságok pedig általában ismerik és támogatják tevékenységüket. B. Zs. Korszerű hűtőtárolókon kapnak helyet a romlandó áruk Megnyílt a Corvin Áruház átalakított földszintjén az új, Delikét élelmiszerosztály. Helyet cserélt egy sor áruházi osztály, az átcsoportosításokkal sikerült hatszáz négyzetméteres helyet szorítani az élelmiszerosztálynak. Az élelmiszerek gazdag választékát kínáló — a Centrum áruházak hálózatában —, első Delikát osztályt a fővárosban és vidéken további hét követi. A Corvinban az új osztályon már ebben az évben kétszázmillió körüli forgalomra számítanak'. Az eladóteret további hatszáz négyzetméternyi raktár és hűtőtér szolgálja. Egyidejűleg bővült a földszinti büfé területe és szolgáltatása is. A Delikát osztály a többi földszinti részleggel együtt reggel hét órától tart nyitva. A tartásdíj állami megelőlegezésének új szabályai Az igazságügyminiszter nemrég módosította a gyermektartásdíjról szóló minisztertanácsi rendelet végrehajtási szabályait. Az új paragrafusok kimunkálására éppen a bírói gyakorlat, a családjogászok tapasztalatai hívták fel a figyelmet. A cél változatlan: az állam gyors, hatékony segítséget nyújt azoknak a csonka családban felnövő gyermekeknek, akik a tartásdíjra kötelezett szülőtől még az alapvető gondoskodást is nélkülözik — mondotta Ka- tonáné dr. Soltész Márta, legfelsőbb bírósági tanácselnök. — Ha a tartásdíj átmenetileg behajthatatlan, és a gondozó szülő szorult anyagi helyzetében nem tudja megfelelően ellátni gyermekét, kérheti a bíróságtól, hogy rendelje el a már megállapított összeg ideiglenes állami folyósítását. Hat esztendővel ezelőtt minisztertanácsi rendelet „alapította” e fontos jogintézményt. Szociálpolitikai jelentőségét azóta az élet, a bírói gyakorlat igazolta. Tavaly 2000 gyermeknek folyósítottak ily módon az államkasszából tartásdijat. Az elmúlt hat évben nem kevesebb, mint 56 millió forintot emésztett fel a költségvetésből a tartásdijak „megelőlegezése”. S bár a törvényesen megállapított tartásdíj — amint a kötelezet előkerül, vagy fizetőképessé válik — az államnak később kamatostól visszafizetendő,. e hatalmas összegnek eddig mindössze 12 százaléka térült meg. — Továbbra is a járási, illetve a kerületi bíróságtól kell kérni a már megállapított tartásdíj állami folyósítását. Például: ha az „ismeretlen helyen” tartózkodó szülő mindenáron ki akar bújni a kötelezettség alól. A rendelet szerint a jövőben nem elegendő csupán arra hivatkozni, hogy a kötelezett nem fizet. Azt Is igazolni kell, hogy felszólítás ellenére sem teljesít. — Ezentúl a bíróság csak meghatározott időtartamra, három évre rendelheti el az előlegezett összeg rendszeres fizetését. Ennek lejártával a tartásdíj folyósítása automatikusan megszűnik. A gyermek gondozójának — ha a jogszabályban előírt feltételek továbbra is fennállnak — ismét kérelmet kell benyújtania. A bíróságok így ellenőrizhetik, hogy a7 eltelt időszakban változott-e vagy sem a család, a gyermek anyagi helyzete. Az állam ugyanis akkor lép közbe, ha arra valóban nagy szükség van. Elvétve, de megtörtént az is, hogy miközben jobb belátásra tért a tartásdíjra kötelezett szülő, a másik fél mindkét forrásból kapta, és „fel is vette” a pénzt. Az új jogszabály ezért megszigorította a bejelentési kötelezettséget. A tartásdij folyósítását elrendelő bírósági végzés a jövőben felhívást is tartalmaz. E szerint a jogosult köteles a bíróságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a tartásdíj ideiglenes folyósításának feltételei megszűntek. Így például nem szabad elhallgatni, ha a kötelezett már fizeti a tartásdíjat. Azt sem, ha a gyermek nagykorúvá vált. Ugyanígy jelezni kell, ha a fiatal már keres, vagy ha a gyermek időközben állami gondozásba kerül. A jövőben az említett feltételek elhallgatása jogalap nélküli gazdagodásnak minősül, s az indokolatlanul felvett összeget kamatostól kell visszafizetni. Az új jogszabály tehát abban segíti a joggyakorlatot, hogy többet juttassanak azoknak, akik rászorulnak. Abban is segít, hogy meggátolja a társadalom e sajátos támogatásával való visszaéléseket — hangsúlyozta befejezésül Katoná- né dr. Soltész Márta. Hazánk, Kelet-Európa: 0 Elzúgó forradalmak Az 1914—1918-as imperialista háború a világ, az emberiség történetében eleddig sohasem tapasztalt erősségű és mélységű (s azóta is tartó) forradalmi lendülettel ocsúdott. A szoros értelemben az első orosz forradalomtól, 1917 februárjától az 1923-as utóvédharcokig tartó forradalmi fellendülés olyan forradalmi helyzeten alapult, amelyre nem egyszerűen egyetlen osztály nyomta rá bélyegét. A munkásosztály, parasztság, a középrétegek, a nemzeti kisebbségek, a gyarmati népek közös nagy esz- mélésének lehettünk tanúi az idő tájt. Persze, az egyes osztályok és rétegék időben, térben és intenzitásban eltérő módon vettek részt az eseményekben, de a folyamat egyes időszakait mint saját érdekeik érvényesítését harcolták meg. Magyarán szólva a kétségkívül jelenlevő proletárforradalmi helyzet más csoportok forradalmi önmegvalósításával is egybeesett. Ugyanakkor a tömegek végső forradalmasodását, nevezetesen pedig, a szocialista forradalom kiteljesedését számos fényező korlátozta. A legfontosabb ezek közül, hogy a világháború lehetséges befejezései (antant-győzelem, a központi hatalmak győzelme, forradalmi út) közül az első, vagyis a két imperialista közül az egyik vált valóra. (Oroszország esete természetesen kivétel.) A nemzetközi baloldalban és a háborúellenes mozgalomban a bolsevikok végül is nem voltak képesek átvenni az irányítást. Így a forradalmi fellendülés csúcsán, 1918 őszén, amikor a háború befejezése, a kétféle — nemzeti demokratikus, vagy szocialista — forradalom dilemmája, a prioritások kérdése felvetődött, az új hatalmi szervekben fölényben levő hagyományos munkásszervezetek a nemzeti-szociális megoldást támogatták a proletár-szocialista ellenében. A bolsevikok csak helyileg, ideiglenesen és késve kerülték túlsúlyba. (Oroszország itt is kivétel.) Alapvető korlátozó tényező volt ezeken túl az is, hogy — ahogy a kérdés egyik magyar szakembere írja — „a háború befejezése szükségszerűen meggyengítette a háborúellenes mozgalmat, a nemzetközi fellendülés legfontosabb tápláló erejét”. A békemozgalom adott egységet, lendületet igazi tömegeket a forradalmi erjedésnek és a „végre vége” hangulat harcellenessége ezt többé- kevésbé elcsitította. S végül témánk szempontjából a legfontosabb: feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a korabeli forradalmi hullámzás, a fő folyamatok lényegében a vesztes országokra korlátozódtak — vagyis Közép-Kelet Európa volt birodalmi központjaira. S ez a terület az adott pillanatban egyáltalán nem jelenthette a mérleg nyelvét kibillentő erőket. Különösen nem a történelmi választóvíznek tekintett német forradalom elmaradása után. Ám maradjunk most már végleg a többé-kevésbé Ke- let-Európára korlátozódott fellendülésnél, amelynek egyik legfontosabb következménye volt a munkásmozgalom szakadása, a kommunista pártok megalakulása. Lengyelországban a luxem- burgista hagyományokon felnőtt baloldal ugyan 1918 decemberében megalakította a Lengyel Kommunista Pártot, azonban a nemzeti és a földkérdésben tanúsított örökölt szűklátókörűség közvetve elősegítette, hogy az újraegyesülés és a végre- államalakítás lázában égő nacionalista és polgári erők a kommunistákat a politikai élet perifériájára, az illegalitásba szorítsák. Csehszlovákiában viszont a kommunista párt' 1921 májusában (!) alakult meg. (Ne feledjük azonban, hogy a szociáldemokrata párt is csak 1918 december végén jött létre az osztrák és magyar pártból kiváltak közreműködésével. (Az államalakulás nehézsé- gei-sikerei, a nemzeti célok nagy hangú prioritása itt is a munkásmozgalom balszárnyának elbizonytalanodását okozták. Hozzájárult mindehhez, hogy Masarykék a demokrácia kapuit ugyancsak szélesre tárták, és a korabeli Európa egyik legfejlettebb polgári államiságát hozták létre. Ezért is került sor majd három év huzavona után a magyar kommunisták, a Tanácsköztársaság volt vezetőinek nem elhanyagolható közreműködésével a bolsevik típusú párt megszervezésére, a szudéta- német marxisták és Smerál baloldali szocialistáinak egyesülésére. Viszont ezután a Csehszlovák Kommunista Párt a térség legerősebb alakulatává fejlődve sokat tett a leninizmus pozícióinak erősítéséért. Annál is inkább, mivel az egyetlen kommunista párt volt, amely legálisan működhetett. Ami Magyarországot illeti, Kelet-Európa egyetlen és elszigetelt tanácsköztársaságkísérlete után a kommunista mozgalom és általában a munkásmozgalom balszámya szétverve, emigrációba kényszerítve kezdte a két világháború közti korszakot. A működő és a munkásosztályban befolyásos szociáldemokrata párt túlságosan el volt foglalva legalitása biztosítékainak ápolgatásával és a trianoni nemzeti [trauma is megkönnyítette az ellenforradalom stabilizációját, a társadalmi problematikának a nemzeti alá szorítását. Romániát érintette legkevésbé a forradalmi fellendülés. A vágyakat messze felülmúló méretekben létrejött Nagy-Románia eufóriájában nem volt nehéz leszerelni a szocialista munkásmozgalmat. Demagógia és terror, mézesmadzag és korbács kormányzati szintre emelt váltakozása adta meg a régió fő győztes országának sajátosságát. Bulgáriában a baloldal, a forradalom sorokat megosztó munkás-paraszt ellentétek áldozata lett. Az országban, ahol szociáldemokrácia nem létezett, az 1918 szeptemberi felkelés elfojtásából kinőtt ellenforradalmi rendszer nem egész egy év után demokratikus választásokra kényszerült. Ezeken a népi erők: a tesznyákokból alakult Bolgár Kommunista Párt és Sztambolijszki Népi Földműves Szövetsége elsöprő győzelmet aratott. Ám a kölcsönös vádaskodások és stratégiai szintre emelt elzárkózás miatt — a kommunisták a parasztságot reakciósnak, a parasztpártiak minden városit ellenségnek tekintették — nem tudtak megegyezni a közös kormányzásban. Így amikor a Sztambolijszki- kormány a nemzeti problémákkal, az elcsatolt területekről beáramló másfél millió ember kérdésével szembekerült, és jobboldali katonai puccs megdöntötte (1923), a kommunista párt semleges maradt „a burzsoázia bel- ügyébéri”. Válaszul a feleszmélő kommunisták rövidesen bekövetkező szeptemberi proletárfelkelésétől a parasztság határolta el magát. A forradalom kétségtelenül meglevő lehetőségeit tehát sehol sem sikerült realizálni. A kis létszámú, a Lenin által is erősen ostorozott bal- oldalisággal terhelt, a kompromisszumokat ellenző, még az elhatárolódásra, mint a szövetségekre törekvő szerény tömegbefolyású kommunista pártoknak nem sikerült ellensúlyozni a polgári és nacionalista sikereket. A radikális és nemzeti jellegű földreformokkal is támogatott új nemzeti államalakulások — úgy tűnik — még kielégítették a tömegeket, simogatták vagy felborzolták nemzeti hiúságát. Mindenesetre elfojtották a forradalom parazsát. Dérer Miklós
