Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

1980. augusztus 31., vasárnap o Diákok otthona lesz Az árvízkárok Az emberi tényező helyreállításáért A békési mezőgazdasági szakiskola diákotthonában kemény munka folyt a tan­évkezdés előtti napokban: ta­karították, festették' a helyi­ségeket. Bár ezt minden év­ben megteszik, most külö­nös gonddal csináltak ren­det, hiszen a nyáron is lak­ták az épületet. Az árvízzel való küzdelem heteit 150 tarhosi töltötte itt. Főként gyermekes családok és idős emberek kaptak helyet és élelemmel való ellátást a diákotthonban. Nemcsak a kisebb, nyolcágyas szobá­kat, hanem a harmincsze­mélyes termet is lakták, hi­szen létszámuk meghaladta a kollégiumi keretet. Sza­badságukból áldoztak fel időt a szakiskola tanárai, hogy állandó ügyeletet tart­sanak. A felnőtteken kívül mintegy 50 gyerek foglal­koztatásáról kellett gondos­kodniuk. Szerencsére elvonult az ár, és nemrég kiköltözhettek az árvízkárosultak. A szo­bák festését, takarítását most jóval rövidebb idő alatt kel­lett megcsinálni, mint más nyarakon. Segítség nélkül nehezen boldogultak volna a békésiek. A békéscsabai 635. számú ipari szakmunkáskép­ző tizenkét festő-mázoló ta­nulója és oktatóik — nem sajnálva a szünidőből ma­radt kevés időt — néhány nap alatt kifestették az épü­let falait. Még tart a takarí­tás, és a berendezések javí­tása. Nemcsak az iskola személyzete, hanem a peda­gógusok is részt vállalnak a munkából. Így előrelátható­lag lakható állapotban fo­gadja majd a hétfőn érkező diákokat a kollégium. Fotó: Gál Edit Ma a legfontosabb feladat az árvíz sújtotta körzetekben a keletkezett károk meg­szüntetése. Milliárdokra rúgó összegről van szó. Ennek leg­nagyobb részét — ma mán természetesnek tűnőén — az állam vállalja magára. Más részét a biztosító fizeti, aki­nek volt biztosítása. Az ál­latokban keletkezett veszte­ség egy részét a húsipari vállalat térítette, illetve té­ríti meg. Sokak számára nyújt kölcsönt lakásának új­jáépítéséhez az OTP. A ta­nácsok nemcsak gyorssegél­lyel támogatták a rászoruló­kat, hanem igyekszenek új otthont is biztosítani sokuk számára. Nem teljes körű ez a szám­bavétel. Egy azonban biztos: a teljes kár senkinek sem té­rül meg maradéktalanul, hi­szen ha csak azt vesszük, hogy az összedőlt ház vagy tanya helyett házat kell fel­építeni valakinek, és ha eh­hez kölcsönt és esetleg egyéb támogatást is kap, mennyi munka, gond, törődés van addig, amíg új házába be­költözhet. És az sem mind­egy, hogy mikorra lesz kész. Szóval, tényleg nagy szük­ség van egyes emberek, üze­mek, szövetkezetek, brigá­dok, vagyis az egész társada­lom segítségére. A vész napjaiban százával, ezrével siettek segítségüket felajánlani az emberek. Vész­tőn, de másutt is, szíves szó­val fogadták be a kitelepül­ni kényszerűiteket. Szeghal­mon mondták el, hogy a közmunkára elég volt hang­szórón hívni az embereket. Gádoroson — messze esik minden folyótól, víztől — úgy mentek a gátakra, mint­ha a vész kertjük alatt len­ne. Kiragadott példák ezek az általánosan jellemző kép­ből. Most pedig a kevésbé lát­ványos megsegítés időszaká­ban egymás után születnek az elhatározások a károk megszüntetésében való köz­reműködésre. Ilyen bejelen­téseket tartalmazó értesíté­sek nagy számmal vannak szerkesztőségünkben is. Tu­dunk a tégla- és cserépipari vállalat augusztus 20-i, ün­nepi műszakjáról, amelyet ezért csináltak. Hallottunk a szomszéd megyei Mágocsról, Tarhosra befutott 16 kisipa­ros egész napos munkájáról, amellyel a gyógypedagógiai intézet rendbetételét segítet­ték. Érdemes lenne minden­ki a felsorolásra, aki hívó szóra se várva, öntevéke­nyen tett már eddig is. Mpg többen vannak olyanok, akik a mit, és hol megjelölésére várnak. Nem felhívás ez a cikk a társadalmi megsegítésre, pusztán csak tájékoztató akar lenni, hogy a sok-sok jó aka­rat, szándék, és tett célirá­nyosan, szervezetten oda irá­nyuljon, ahol arra leginkább szükség van. Ezért közöljük, hogy akik pénzzel akarnak és tudnak segíteni, azok a brigádok, üzemek, vagy egyének az árvízkárosultak megsegítésé­re szánt összeget a Békés megyei Vöröskereszt szám­lájára fizessék be. Száma: 491—260 OTP-számla. Azok pedig, akik munká­val, anyaggal szándékoznak segítséget nyújtani, jelent­sék be ezt a szándékukat a megyei tanács helyreállítási bizottságának (Békéscsaba, József Attila utca 2/4.). A károsult községekben levők pedig a helyi tanácsnál. Ez teszi majd lehetővé, hogy a legindokoltabb helyekre ke­rüljön a felajánlott segítség. Mi pedig igyekszünk majd folyamatosan tájékoztatni ol­vasóinkat a társadalmi ak­ciókról. Tv-fórum az OMÉK-on Szeptember 4-én, este 21 óra 10 perctől a televízióban a me­zőgazdasági beruházásokat, élel­miszergyártást, a mezőgazdasá­gi gépipart, vegyipart, élelmi­szerexportot, valamint a fogyasz­tókat közvetlenül érintő kérdé­sek kerülnek szóba. A műsor különlegessége, hogy helyszíné­ül az aznap záruló Országos Me­zőgazdasági és élelmiszeripari Kiállítás területét választotta. A műsor vendégei: Biró Fe­renc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Csurgai Lajos, a NIM miniszterhelyettese, Heicz- man János, a KGM miniszter- helyettese, Kovács Imre, a m£m miniszterhelyettese, Tőrök Ist­ván külkereskedelmi miniszériu- mi államtitkár és Tresser Pál, a dunavarsányi Petőfi Tsz Eötvös- dijas elnöke válaszolnak a tele­vízió nézőinek kérdéseire. A műsor szerkesztősége válj.' az érdeklődő leveleket. Cím: Ma­gyar Televízió mezőgazdaság- politikai szerkesztősége, Buda­pest, Szabadság tér 17. 1810. „Zá­rás után az OMÉK-on” — de az írásban adott kérdéseket be le­het dobni a kiállítás területén elhelyezett ládákba, valamint délután 6 órától a helyszíni adás befejeztéig telefonon is módjuk­ban áll a nézőknek kérdéseket feltenni a 782-850, valamint a 485-191-es hívószámon. ■ I Piros lap A leköszönő hétről beszélt a rádiós riporter a szom- j bat reggeli adásban. Ezen az elmúlt héten sok minden • történt. Egy csúfos futball vereség is, 4—1. De nem is [ ez a fontos, hanem amivel körülmagyarázta. Hogy mitől j i ez a nagy bosszúság, országos dühroham, amikor csak { S a „lehetőségeiket” hozták a focisták. Erre képesek, is- j |v ínért és nem ismert okoknál fogva. Miért mérjük akkor j t bosszúságunkat és dühünket az „igényekhez”? Vajon a ■ í bosszús és netán dühöngő emberek is az igényekhez | I szabják tevékenységüket, munkájukat, egymásra figyelő j közösségi érzésüket, ha van ilyen? Vagy csak a lehető- : ségeiket hozzák, szép középszerűen, esetleg alibi stílus- ■ bán? ■ ■ Ez utóbbi megint rímel a focira, ahol azon a bizonyos j j 4—1-es meccsen többen csak alibi-játékot produkáltak. ; Tehát még annyit sem, ami a lehetőségeikből futotta ■ volna. Mi, akik néztük, és felháborodtunk ezen, sose produ- * kálunk alibi-játékot? Sose próbáljuk megmagyarázni azt, amit nem magyarázni kellene? Mennyivel különbek azok a szegény focisták? Több a jövedelmük, mondják, vagyis igencsak „jó sorban” élnek, amit nem is hány- - torgatna fel senki, ha „jó passzokkal és gólokkal” is él­nének, mert ők végső fokon ezért kapják a pénzt De ha pénz akkor is van, ha nincs követelmény, ki az a prófé- : talelkületű szerencsétlen, aki dömöcköli a dolgot?! Igaza van a riporternek: az életben is be kellene ve­zetni a piros lapot. Mert a sárga lapos figyelmeztetésből annyi van már, hogy körülérné az Egyenlítőt. (sass) ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ••■■■■•■■■«••■■■■■■■■■■■■•■■•■■■■a Szántóverseny Csabacsildön Képünkön: a szarvasi Táncsics Tsz versenyzője „munkában" Kép, szöveg: Kepenyes János Csabacsüdön a helyi Le­nin Termelőszövetkezet Ko­mócsin Zoltán KlSZ-alap- szervezetének szervezésében augusztus 30-án, tegnap szán­tóversenyt rendeztek. Ezen a szarvasi járás termelőszö­vetkezeteinek erőgépei, trak­torai vettek részt, hogy ösz- szemérjék tudásukat, tapasz­talatot cseréljenek*. A tíz közös gazdaság — három tsz nem képviseltette magát — traktorosainak szán tó versenyét első alka­lommal rendezték meg. A versenyben nagygépkategó­riában első lett Iványi Ist­ván, az endrődi Béke Tsz, második Borgulya György, a kondorosi Egyesült Tsz, har­madik Nagy Sándor, a gyo­mai Győzelem Tsz traktoro­sa. Kisgépkategóriában el­ső Csépai György (békés- szentandrási Zalka Tsz), má­sodik Vékony István (csaba- csüdi Lenin Tsz), harmadik Raffai Pál. (kardosi Egyetér­tés Tsz). Megyei közúti információ Ö XII. kongresszus óta, a kongresszus állásfoglalásai nyomán mind gyakrabban hangzik el különböző fó­rumokon az a gondolat, hogy fejlődésünkben foko­zódik az emberi tényező lehetősége. Más szóval, előrehaladá­sunk hajtóerői, mozgatói között fokozott figyelmet érdemel­nek az emberek tudatosságával, képességeivel, képzettségé­vel, továbbá — a némiképp elkoptatott, de azért kifejező erőt nem nélkülöző szóval élve — az emberek „hozzáállásá­val” összefüggő tényezők. Vajon mi magyarázza e felismerés térhódítását közéle­tünkben? Vannak, akik ezt — olykor némi enyhe rosszmá­júsággal — az anyagi eszközök szűkösebbé válására vezetik vissza, mondván, emiatt vagyunk kénytelenek mostanában a pénzt nem igénylő tényezők fölértékelésére. Valóban, alig­ha tagadható, hogy a gondosabb gazdálkodás kényszere is ösztönöz egy ilyen értelemben átfogóbbnak, komplexebbnek nevezhető megközelítésre. Ám ez csak egyik, s nem a leg­fontosabb összetevő. Akármennyire bővében is lennénk az anyagi eszközöknek, akkor is fel kellene ismernünk, hogy a fejlődés menetében, a fejlett szocialista társadalom építé­sében általában véve növekszik a szubjektív tényezők sze­repe. A propagandáról szóló párthatározat már mintegy négy évvel ezelőtt felhívta a figyelmet erre, s a tények azóta is folyamatosan alátámasztják e felismerés aktualitását. De megközelíthetjük e problémakört más oldalról is. Gon­doljunk csak azokra a vizsgálódásokra, amelyek tanúsága szerint ma a honi iparban a termelékenység szintje jobban elmarad a legfejletteb országokétól, mint ahogy azt a mű­szaki fejlettség, a berendezések színvonala tekintetében mu­tatkozó különbség indokolná. Az elmaradás effajta többlete a munka szervezettségének, a munkaidő kihasználásának, vagyis a közvetlenül az embereken múló tényezőknek az állapotából ered. Vagy gondoljunk arra, mekkora különbség tapasztalható egyes, egyébként azonos természeti feltételek közepette gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek eredményei között. A magyarázat a vezetés hozzáértésében, a szakemberekkel való ellátottságban, a munkához való vi­szonyban, vagyis ugyancsak szubjektív, emberi tényezőkben található. De kilépve a gazdaság köréből, mindannyian tud­nánk példákat arra is, hogy egy vagy néhány ember lendü­letének, találékonyságának, szervezőkészségének hatására mi­ként tud vonzóvá válni, eleven életet élni egy ifjúsági szer­vezet, egy úttörőcsapat, egy művelődési intézmény, míg má­sutt hasonló vagy jobb anyagi lehetőségek birtokában, de az említett személyi feltételek híján mindent elborít a szürke­ség, az érdektelenség. A szubjektív tényező növekvő fontossága, így is mondhat­nánk, jelen helyzetünk objektív sajátossága. Ennek az ob­jektív, vagyis a felismeréstől és szándékunktól függetlenül létező törvényszerűségnek a tudatos számbavétele fontos erőforrás lehet munkánkban. Ennek alapja, első lépése ma­ga a felismerés. Ám ennél tovább is kell jutnunk, azt is mérlegre téve, miként érhető el az emberi tényezők jobb, magasabb hatásfokú hasznosítása. Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap az ér­dekeltség szerepe. A képességek és törekvések a legjobban akkor hozhatók mozgásba, ha az érintettek közvetlenül vagy közvetve maguk is érdekeltek ebben. Bizonyosan összefügg a szubjektív tényezők növekvő szerepével, hogy az utóbbi időben behatóbban foglalkozunk az érdekviszonyokkal, s ezeknek az egyének gondolkodására, magatartására, cselek­vésére gyakorolt hatásával. Egészében véve azonban még nem tudatosult kellően a kapcsolat az emberi tényezők sze­repe, illetve az érdekviszonyok hatása között. Holott ez utób­biak számításba vétele és tudatos alakítása nélkül az emberi tényezők erőteljesebb mozgásba hozására irányuló törekvés némiképpen légüres térben mozog. Ugyanilyen szoros az összefüggése e törekvésnek a demok­ratizmus elmélyítésével is. Hiszen mi az embereket nem va­lamiféle „csavaroknak” tekintjük a tőlük függetlenül moz­gásba hozott társadalmi gépezetben, nem egyszerűen a fel­sőbb akarat valóra váltásában számítunk rájuk, hanem épí­tünk kezdeményezőkészségükre, leleményességükre, vállal­kozó-, újítókedvükre. Ezeknek a jellemvonásoknak, tulaj­donságoknak a sokrétű fejlesztése csak demokratikus viszo­nyok között lehetséges, olyan légkörben, amelyben az ötle­tek, javaslatok, a jobbító szándékú bírálatok meghallgatásra találnak, gondos mérlegelésre kerülnek. A munka- és la­kóhelyi demokratizmus elmélyítését szolgáló lépések tehát úgyszintén nem választhatók el az emberi tényező szerepé­nek növekedésétől. Ellenkezőleg, fontos és nélkülözhetetlen elemét alkotják az e tendencia kibontakozásához szükséges feltételek rendszerének. Ebben az összefüggésben, a feltételek egész rendszerét szem előtt tartva, találhatjuk meg az erkölcsi ráhatás, az eszmei nevelés, a politikai meggyőzés valóságos szerepét. Miközben óvakodnunk szükséges attól, hogy kizárólag ezek­től várjuk a tudatosság és a cselekvőkészség erősödését, nem is becsülhetjük le jelentőségüket. A tudatos ráhatás, meg­győzés, szemléletformálás és jellemalakítás semmi mással nem helyettesíthető szerepet játszik az egyének és közössé­gek tettrekészségének felkeltésében, cselekvésük kedvező irá­nyának biztosításában. Mindez meghatározza a politikai-mozgalmi szervezetek sze­repét ebben a folyamatban. Túlzás nélkül mondható, hogy amilyen mértékben nő az emberi tényezők szerepe a társa­dalmi folyamatokban, ezzel egyenes arányban fokozódik a párt- és tömegszervezetek tevékenységének súlya is. Hiszen e tevékenységnek — ha szabad ezt a kifejezést használni — a „tárgya” éppenséggel maga az ember, annak gondolkodá­sa, magatartás, cselekvése. Éppen ezért a jelen helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a politikai­mozgalmi szervezeteknek, a pártszervezeteknek nem a tár­gyi és szervezeti feltételek alakítására kell a fő figyelmet fordítaniuk, nem az ilyen kérdéseket kell elsősorban napi­rendre tűzniük és megoldaniuk (mint ahogy ez ma még nem egy helyen történik), hanem az emberi tényezők kibontakoz­tatásában kell látniuk elsődleges hivatásukat. A technológia alakítását, a szervezeti korszerűsítés rendjének kimunkálá­sát, és a hasonló teendőket nyugodt lélekkel rábízhatjuk az erre rendeltetett állami, vállalati-intézményi irányító szer­vekre. A politikai-mozgalmi munka hivatása, hogy az em­berekre hasson, őket késztesse a közös célokat legjobban szolgáló tettekre. |ejlődésünk mostani szakaszában nagyon sok és egy­re több múlik az embereken. Ha ennek összefüg­_____ géseit és kihatásait mindenhol át tudják gondolni, é s le tudják vonni a helyileg indokolt következtetéseket, ak­kor megsokszorozhatjuk erőforrásainkat és munkánk ha­tásfokát. Gyenes László tonna súlykorlátozás, 40 km óra sebességkorlátozás van érvényben az útszaka­szon. A 47. sz. debrecen—szegedi főút megyehatár és Szegha­lom közötti szakaszán meg­szűnt a teljes útlezárás. 1,5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom