Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
1980. augusztus 20., szerda NÉPÚJSÁG Kardoskodó kardosiak Valamikor Szarvas külterülete volt Kardos és Örménykút. Aztán a két falu összeolvadt, majd pár év múlva kettévált. 1969-től keresték a további fejlődés módját. A közös tanács megalakítása látszott a legjár- hatóbbnak. A 44-es út két oldalán, az egymástól 3 kilométerre fekvő községpár irányítását két éve közös tanács végzi. Együtt oldják meg nem csak a gazdasági, kommunális, de az oktatási és a közművelődési feladatokat is. Én csak tudom, kardosi vagyok A Szarvas felé vezető útról balra térve, keskeny, sima aszfaltúira érünk. A falu már a kanyarulatnál megmegkezdődik. Gondozott, kertes, szép, új házak jókora ablakai fordulnak szembe egymással. Csak néhány embert látni, ök' sem tereferélnek, hanem kaszával, kapával serénykednek, vagy éppen zöldséget, gyümölcsöt szednek a kertben. Az itthon maradottak főként idős emberek. A mezőgazdasági munkák minden munkaképes embert a határba szólítottak. Az 1200 lakosú község központja most kezd kialakulni. Füves tér közepén, hosszú lábakon fénylik a hidroglóbusz gömbje. Mögötte a társadalmi munkában épült, tavaly átadott iskola. Az út mellett, jobbra a tanácsháza kétszintes épülete magasodik. Belépünk a széles ajtón. Az emeleten egy üres terem végében függöny árulkodik arról, hogy mögötte színpad rejtőzik. Klimaj András klubkönyvtárvezető szórakozottan penget egy díszes citerát. Aztán tiszteletünkre eljátszik néhány nótát. — Én is tagja vagyok a citerazenekarnak — mondja. — Most vásároltunk új erősítőket, azt próbáltam ki. Egyébként nemcsak citera- zenekar működik nálunk. Van szlovák ének-, zene-, tánccsoportunk, képzőművészeti szakkörünk, kézimunkacsoportunk. A legnagyobb gond ez! — mutat körbe. —- Nagyobb műsorokat nem tudunk szervezni, hiszen arra a terem is, a színpad is kicsi. Meg hát, ez mégiscsak tanácsháza. Szükségből vagyunk ebben a — eredetileg tanácsteremnek épült — helységben. Azért minden évben van 3—4, főként folklór jellegű nagyobb rendezvényünk. Mivel a településpár lakosságának jelentős része szlovák, főként nemzetiségi együtteseket szoktunk meghívni. Egyébként a könyvtár is itt van — invitál a folyosó másik oldalán levő helyiségbe. A szobácskábán 4500 kötet zsúfolódik a polcokon, az asztalokon. — Nemsokára megszűnik ez az áldatlan állapot — mondja a klubkönyvtáros. — Már az utolsó simításokat végzik a régi iskolából átalakított épületen, amelyben három termet kap a könyvtár. Főként a lakosság társadalmi munkájával sikerült rendbe hozni. Nagyon szorgalmasak, lelkesek itt az emberek. Én csak tudom, hiszen kardosi vagyok! Az iskola is társadalmi munkával készült. Hogy mennyibe került? Kérdezzük meg a tanácselnököt, ő jobban tudja. Fa iskola Lefelé indulunk a lépcsőn. Mintha megrendezték volna, épp akkor lép be az ajtón Tus jak Mihály tanácselnök Dankó Ervin iskolaigazgatóval. Mint kiderült, most érkeztek Békéscsabáról, ahol az iskola új szárnyához akartak vásárolni berendezéseket. — Az elmúlt öt évben ok- tatáscentrikusak voltak a terveink — kezdi lassan, megfontoltan a tanácselnök. — A hatodik ötéves tervben már inkább a kommunális és a kulturális feladatok kerülnek előtérbe. Ezzel, a szeptember 1-én átadásra kerülő új iskolaszárnnyal megvalósul a központi oktatás régi álma. — Nemcsak korszerűtlenek, de veszélyesek is voltak a szétszórt osztálytermek — szól közbe az igazgató. — A 44-es főúton keresztül kellett ugyanis közleHamarosan új, tágasabb helyre költözik a kardosi könyvtár Az új kardosi iskolaszárny csaknem fél millióba került. Társadalmi munka nélkül jóval több lett volna kedni a gyerekeknek. Nem egy baleset történt emiatt. — A lakosság nélkül nehezen juthattunk volna előbbre — folytatja az elnök. — A napközis iskola tavaly átadott épülerte 2 millió forintba került. Ebből félmillió értékű volt a társadalmi munka. Elindulunk megnézni, hogyan épül az iskola új szárnya, fából. Későn érkezünk. Fél négykor már elmentek a munkások. — Négy tanterem és egy műhely lesz itt — vezet be a frissen mázolt helyiségekbe az igazgató. — Azért készült fából, mert így lényegesen kevesebb volt a költség: 470 ezer forintba került. A folyosón festékes dobozok, ecsetek hevernek szanaszét. Félig kész a mosdóhelyiség is. — Szeptemberig elkészül — bizakodik az igazgató. — Akkor hosszú időre megoldódik a gyerekek tanításának a gondja. Eddig is csak helyproblémák voltak. Pedagógusban nincs hiány. Egyetlen állás sincs betöltetlenül, és valamennyien egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezünk. Megkeressük az ötvenes években épült művelődési házat is. Valamikor istálló volt, ez látszik mostani állapotán is, pedig kimeszelt, kitakarított épület. Csaknem szemben vele, az út túloldalán, még rendezetlen környezetben áll az iskolából átalakított klubkönyvtár. A legtöbb terem kong az ürességtől, csak a különbejáratú KISZ-kluban áll már a főhelyén egy modem lemezjátszó. A társközségben azonos szinten Körülnézünk a „társközségben”, örménykúton is. A két falut összekötő, alig pár kilométeres aszfaltút mellett modern, tetőtér-beépíté- ses házak húzódnak. A legutolsón most dolgozik néhány izmos fiatal. Már természetes a 2—3 szoba, a fürdőszoba, sőt, nem nagy újdonság a színes tv sem. A legtöbb udvarban gépkocsi áll. Kardoson például 114 a gépkocsitulajdonosok száma. Sok a közös vonás a két községben. Igaz, itt nem tanácsi, hanem közművelődési funkciót tölt be a hajszálra ugyanolyan, kétszintes épület. Benkó András, a ház tiszteletbeli igazgatója, és a népszerű Röpülj páva-kör lelkes irányítója. — A környék dalait, szokásait dolgozzuk fel — meséli az erős szemüveget hordó férfi. — A legutóbb készült műsorunk, amelynek címe: „Amíg a magból fonál lesz”, a kenderfeldolgozás szokását, dalait eleveníti fel. Egy ideig szerényen elhallgatja, hogy hány helyen szerepeltek, milyen elismeréseket kaptak. Kicsit pironkodva mutatja meg miniszteri dicséretét, és*a „Szocialista Kultúráért” emléklapját. Inkább a csoportról beszél: — A tizenévestől a 70 évesig, minden korosztály megtalálható. Sokan a környező tanyákról járnak be. Gyakran 4—5 kilométert gyalogolnak, hogy próbálhassanak, felléphessenek. — Persze, más is működik a művelődési házban. Ifjúsági klub, nőklub, szlovák klub. Hetente van filmvetítés. Soha nem kong a nagyterem az ürességtől. Itt meg lehet mozgatni az embereket ... Körülnézünk örménykúton, aztán visszaautózunk Kardosra. Hogy miért kapta épp ezt á nevet az 1969-es különválásakor ez a település? Lehet, hogy véletlenül. A név azonban találóvá sikerült: az itt lakók addig kardoskodnak, míg mindent megszereznek, amire szükségük van. Ha nincs más mód rá, hát önerőből. Gubucz Katalin Benkó András az örménykúti „Röpülj páva”-kör lelkes irányítója Fotó: Gál Edit Fesztiválmozaik Gyula városát két napra — a szlovák, délszláv, német és román folklórhagyományokat őrző, továbbadó és népszerűsítő — nemzetiségi zenekarok, tánc- és énekegyüttesek vették birtokukba. Az ország különböző tájairól érkezett vendégegyütteseket a XVIII. országos nemzetiségi fesztivál rangos eseménye vonzotta megyénkbe. Az a fesztivál, amelyen évről évre számot adhatnak egymásnak a hazánkban élő nemzetiségek arról, hogy büszkén és hittel őrzik, kutatják és hagyományozzák tovább generációról generációra anyanyelvűk kulturális kincseit. A fesztivál politikai, művészi céljai mellett ez a seregszemle arra is módot nyújt, hogy a különböző ajkú együttesek tagjai között barátságok, netán hosszabb időre szóló kötődések születhessenek. E két nap alatt nemcsak a nagyszabású gyulai gálaműsor közönsége, de a házigazda városba látogató idegenek, s két nagyközségünk, Tótkomlós és Mezőberény lakói is szívükbe zárták a lelkesen daloló, táncoló együtteseket. Nehéz lenne az egymást követő, vagy az egymással párhuzamosan folyó eseményekről fegyelmezett krónikát írni. De nem is áll szándékunkban. Hiszen e két nap hangulatának, különös varázsának pillanatokban, képekben, jellemző mozzanatokban történő megörökítése, úgy hisszük, többet mondhat egy mindenre kitérő tudósításnál. Fellépés előtt Próbálnak a bedőiek A pilisszentiványi német kórus a nagy alkalomra úgy szedte össze a faluban a német nemzetiségi viseletét A tegnapi nap egyik legszebb színfoltja: a menettánc Román tánc nagy nekibuzdulással Szigetszentmártoni „évődés” a mezőberényi közönség előtt A próba előtti „forró” hangulat (igyanesak kiérdemelték a tapsot Tótkomlóson a tardosbá- nyai szlovák táncosok Fotó: Gál Edit
