Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
Mini-interjú Kisbetűs dzsesszéletünk Beszélgetés Kiss Imre szerkesztővel Babos Gyula és Szakcsi Lakatos Béla a Szaturnusz együttesből Mint minden, ami az elmúlt évszázadban született, gyors ütemben fejlődik, változik. Ez érvényes a század első éveiben meggyökeresedő amerikai eredeti szórakoztató (tánc-) zenére, a dzsesszre is. Hazánkba később jutott el, igazán népszerűvé válásának korát ma éljük. Erről beszélgettünk a hazai dzsesszélet egyik legjobb ismerőjével, Kiss Imrével, a Magyar Rádió szerkesztőjével, a Békéscsabai dzsesszhétvége rendezvénysorozatának alkalmából. — A magyar közművelődésben, ezen belül is o szórakoztatás rendszerében milyen helyet foglal el a dzsessz? — Szabad útja van a dzsessznek; ezzel a megállapítással kell kezdeni. Az utóbbi tíz esztendőben megszaporodott a közönsége, nagyon sokan átpártoltak a könnyűzene más műfajaitól. Elsősorban a fiatalok. Ennek az az oka, hogy a dzsessz magasabb fokú mesterségbeli tudást igényel, mint a jóval egyszerűbb, úgynevezett könnyűzene. Hiszen a dzsesszben állandóan jelen kell lennie a zenei kreativitásnak. Tehát több, értékesebb annál. Könnyű-e a dzsessz zene? Azt hiszem, hogy a műélvezet szempontjából nem az. Hogy mégis a könnyű műfajhoz sorolják, annak adminisztratív okai vannak, bizonyos tradíciókra alapozva. A harmincas években, a szving korszakában, a dzsessz még kimondottan tánczene volt. Hangversenyszerű rendezvényeket majd csak a harmincas évek után tartottak. Bár például a Ben- kó-dixieland budapesti klubjában még pár évvel ezelőtt is táncolt a közönség... És természetesen ennek a köny- nyűműfajságnak anyagi okai is vannak. A zenészek nem egyszer kommersszé teszik saját zenéjüket, magukat. — Mégis: a hazai dzsessz- koncerteknek népes hallgatósága van, amely — úgy tűnik — egyre inkább gyarapszik. S a közönség zöme tizenéves, fiatal. — Igen, ez a fentiekből következik! Hazánkban jobb és nagyobb közönsége van egy- egy dzsesszkoncertnek, mint például Nyugat-Európában. Ezt nemcsak személyesen tapasztaltam, hanem a hozzánk látogató zenészek is elmondják, meglepődve. Például a közelmúltban, Győrben megrendezett Albert Mangelsdorff szólókoncerten közel félezren voltak. Olyanok, akik az ország legtávolabbi pontjairól direkt ezért utaztak Győrbe. Pedig a Nemzetközi Dzsesszföderáció elnökének zenéjét nem lehet valami könnyűnek nevezni: egy estén át egy szál harsonán játszik ... Azt hiszem, ez is bizonyítja, hogy zenei nevelésünk, zenei propagandánk jónak és hatásosnak nevezhető. — Komoly zene és dzsessz? ... — Kisebb dzsesszegyüttesek a kamarazenével mutatnak rokonságot! S amennyiben a művészetek élvezete a szórakozás része, akkor ebben benne van a dzsessz. Ugyanakkor megmutatja a szórakozás és a műélvezet közötti különbséget is. Főképpen azoknak, akiket a poptól, a rocktól hódított el. Egy magasabb színvonalú szórakoztatási igényt keltve. — Az ország dzsesszéleté- ben a rádió — közvetítőként, szervezőként, néha talán mecénásként is — már-már monopolhelyzetben van. Hogyan kezdődött? — Ügy húsz évvel ezelőtt már nemcsak Budapesten rendeztünk olyan hangversenyeket, amelyeket rögzítettünk, később közvetítettünk is. Az első ilyen Cegléden volt, aztán Debrecen következett. A szeptember 11—14. között sorra kerülő debreceni dzsessznapokon harminc együttes öt színhelyen lép a közönség elé. Az elmúlt évek tapasztalata alapján remélem, most is mindenütt telt ház előtt. De ugyanez a helyzet Miskolcon vagy Nagykanizsán, Szombathelyen vagy Szegeden. S remélem, hogy rövidesen Békéscsabán is. Mert mindenütt előbb-utóbb kialakul egy mag, amely ezt a zenét szereti. Érdekes dolog, úgy közbevetőleg. Akik a nem budapesti rendezvényeket úgy 15—20 éve számon kérték, azok közül szinte senki nem jár ezekre az alkalmakra ... — Divat lett a dzsessz? Nincs ennek valamiféle buktatója? — Néha egy kicsit tartok tőle. De remélem, hogy a fellendülés folyamatossága mellett, tartós is lesz. Minden évben újítani kell, friss neveket hozni a rendezvényekre. A színvonal tartása mellett! S azt is meg kell említenem, hogy a közművelődési intézmények nagyon jó együttműködő partnerek. A békéscsabai Arany János Művelődési Ház is, köztük. S az is igaz, hogy míg régen mi kerestük őket, addig ma már válogatnunk kell közöttük. S ebben is van valami félelmeteáen szép, jó ... — Említette a magot, amelyet a dzsessz szeretete tart össze. Azt hiszem, itt a dzsesszklubokra gondolt... — Természetesen. A nagyszerű bennük, hogy maguktól alakultak, s most mi építhetünk rájuk. Sokszor munkatársként is?! Persze! A Szerkesszünk együtt című rádiósorozatban például egy- egy klub néhány tagja legkedvesebb felvételeit mutatja be, emlékszik a legkedvesebb dzsesszélményére, találkozásaira. Ez olyan dzsessz- kívánságműsor. Eddig Nagykanizsán és Székesfehérváron csináltunk ilyet, a harmadik ma délután (augusztus 10-én — szerk.) lesz itt, Békéscsabán. A tervek szerint novemberben sugározza a rádió. — Mi a véleménye a csabai klubról? — Előadókkal, együttesekkel, zenei anyaggal elsősorban azokat a klubokat támogatjuk, amelyek egy-egy zenekar mellett alakultak, élnek. Mint a csabai-mezőme- gyeri is, amelynek a Hat Szív a zenekara. Azért is jelentős ez a klub, mert földrajzilag ide a legközelebbi Szegeden, Debrecenben és Budapesten van. És annak ellenére jól dolgoznak, hogy messze vannak a fővárostól. Igen, „minden Budapesten van” — tudjuk! S ennek ellenére! — És ön szerint milyen együttes a Hat Szív? — Nem tudok ^véleményt mondani. Űjjáalakulásuk óta még nem hallottam őket. Ma este a koncerten kiderül. S akik ma személyesen nem hallhatják, azoknak majd sugárzunk a rádióban számaik közül. — S befejezésként: hol lesz még dzsesszrendezvénye az idén a rádiónak? • — Évente négy nagyobbat tartunk. A csabai volt a harmadik. Az ez évi utolsó Szegeden lesz november 22—23- án. Hagyományosan. Nemesi László Úttörők a szebb környezetért Az Ifjúsági Magazin szinte megjelenésétől kezdve ösz- szeállítja slágerlistáját. Az 1970-es augusztusi listát Illés: Menekülés, Omega: Gyöngyhajú lány, Illés: Nem hiszem számai vezették. öt évvel később már így alakult a sorrend: Generál: Lopom a napot. Illés: A tündér, Piramis: Ne bántsd a madarakat, és végül az 1980- as augusztusi slágerlista: Edda: Álom és Minden sarkon álltam már, V’ Moto-rock: Várj, míg felkel a nap, Edda: A fémszívű fiú. Érdekesség, hogy a miskolci Edda egyik pillanatról a másikra robbant be az élvonalba. Népszerűségét az augusztusi slágerlista mindennél jobban bizonyítja. # Kovács Kati jubilál. Nemrégiben jelent meg tizedik nagylemeze. Ehhez hasonló eredményt eddig csak egy magyar popénekesnő, Koncz Zsuzsa könyvelhet el. S valóban, ma az énekesnők közül ők a legnépszerűbbek Magyarországon. Pályafutásuk azonban már korántsem ennyire összehasonlítható. Majdnem egy időben indultak, hosszú utat bajártak, és az eddigi pályafutásukat lezáró két nagylemez, a „Valahol”, illetve a „Tíz” jól mutatja, hova jutottak el. A „Valahol” egy koncepció jegyében született kiváló album, a kritikusok szerint az eddigi legjobb magyar popnagylemez. 258 gyerek részvételével környezetvédelmi tábor nyílt a zánkai úttörővárosban. A kéthetes táborozás célja környezetbiológiai ismeretek átadása. Az úttörőket őrjárati gyakorlatokra is felkészítik. Az itt tanultakat a gyerekek lakóhelyük környékén, mint őrjáratvezetők hasznosíthatják. Az elméleti és gyakorlati foglalkozásokat az MTA tihanyi Biológiai Intézetének, az OVH-nak és a VITUKI-nak fiatal szakemberei, pedagógusokkal karöltve végzik. A sokszínű, játékos program a tábori élmények mellett hozzásegíti az úttörőket a mindenkinek példamutató, környezetvédő magatartás kialakításához. Képeink a különböző helyszíneken folyó foglalkozásokat örökítik meg. (H. L. riportja — KS) Második levél Drezdából Emlékeztetőül mindössze annyit fűzünk az alábbi íráshoz, hogy lapunk 1980. január 27-i számában tettük közzé Barna Mária hozzánk küldött levelét. Abban részletesen beszámolt azokról a benyomásokról^ amelyek a Drezdában munkát vállaló Békés megyei lányokat és fiúkat a megérkezés pillanatában és az azt követő órákban érték. A modernül berendezett kényelmes szálláshely bemutatása után most ismerkedjünk meg a magyar fiatalok tanulási, művelődési feltételeivel, élet- és munkakörülményeik újabb vonásaival és a szabad -idő eltöltésének egyik lehetőségével. * * * „ ... az első héten nem dolgoztunk, mert intenzív német nyelvtanfolyamon vettünk részt. Délelőtt az iskolában, délután pedig lakóhelyünkön sajátítottuk el tanáraink segítségével az alapokat. Obertstné személyében kitűnő nyelvtanárt kaptunk. Ö nemcsak nagyszerű pedagógus, hanem csupaszív ember is... Itt az NDK-ban új szokásokat veszünk fel, s megpróbálunk alkalmazkodni az itteni életkörülményekhez. Ezt a képességünket az emberi segítőkészséggel igyekszünk összhangba hozni. Kezdetben a 4-tagú magyar vezetőség révén tartottuk a kapcsolatot üzemünkkel, amely a Ro- botron-Messelektronik Otto Schön nevet viseli. Az említett testület egyébként az állami, a szakszervezeti megbízottakból, a KISZ-titkárból és a fegyelmi bizottság elnökéből áll. Nem könnyű feladat elé állított a vállalat bennünket, amikor két, illetve három évre szóló szerződések aláírására került sor. Többen olyan új munkakörbe kerültek, amely teljesen különbözött az otthonitól. Az üzem tárgyi feltételeit, az erkölcsianyagi elismerés kritériumait ugyanis már csak a termelő munka folyamán ismerhettük meg alaposan. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a kedvezőbb ipari adottságok hatásai nem érvényesülhetnek saját erőfeszítéseink, teljesítőképességünk, tudásunk és megbízható szakismeretünk nélkül. A munkába állás nem volt zökkenőmentes. Akadt olyan terület, ahol a szerződés egyes kitételei merőben eltértek a prospektusban szereplő pontoktól. Mindezek ellenére a legtöbb üzemrészben szigorúan betartják a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Hasonló következetességet, fegyelmet és pontosságot várnak el az ott dolgozó magyar fiataloktól is. Közülük többen viszont képtelenek alkalmazkodni a szigorú előírásokhoz. Egyeseknek még mindig problémát jelent a pontos munkakezdés; vagy az, hogy a feladatok elvégzéséhez szükséges időt »-végig kell dolgozni...« Szálláshelyünk házirendjének betartásában sem lehetnek elnézőek az otthonnevelők. Nem keletkezhetnek konfliktusok akkor, ha valamennyi fiatal tudomásul veszi, hogy ők egy másik nemzet képviselői, s az ő munkájuk, magatartásuk alapján következtethetnek az itt élő emberek a többi magyarra is... Ezért is fontos, hogy minden külföldet járó, vagy ott munkát vállaló honfitársunkban elevenen éljen és hasson a tudat. Igyekeznünk kell alkalmazkodni a kinti körülményekhez, mert nem mindegy, milyen vélemény alakul ki rólunk, magyarokról az NDK-ban. Nemcsak vállalatunknál, hanem lakóépületünkben is *szerveznek továbbképzést részünkre. Ez utóbbi helyen működnek a Táncsics Mihály Gimnázium, a külkereskedelmi főiskola és az idegenvezető-képző kihelyezett tagozatai. Ősztől indul a marxista—leninista egyetem egyéves előtanfolyama. Ami az oktatást és a szervezést illeti, Hupka Gyula, az otthon fiatal vezetője, a magyar gimnázium kihelyezett tagozatának igazgatója még munkakörén felül is Számos egyéb társadalmi munkát vállal... Befejezésül szeretnék papírra vetni néhány gondola, tot Drezdáról, erről a csodálatos, szép fekvésű városról. Mint ismeretes, az 1945. február 13-i pusztító bombatámadások után a drezdaiaknak volt lelki erejük és energiájuk felépíteni és újjávarázsolni városukat. A fejlett iparáról, műkincseiről, zenei életéről híres Drezdát minden évben sok-sok ezer turista keresi fel. A város környéki kastélyok, parkok, rózsakertek is számos látnivalót nyújtanak az odalátogatóknak. Kirándulásainkon olyan felemelő érzések töltenek el bennünket, amelyek mindig feledtetni tudják velünk hétköznapi gondjainkat, s új erőt adnak másnapi munkánkhoz...”
