Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
1980. augusztus 17., vasárnap LTOlTEEM Féja Géza: Tarlóvirág Ezerkilencszáztizennyolc jú- lusa járt, az ötödik háborús nyár. Ö-Bőd mellett dongott a cséplőgép az uradalom learatott búzatáblájának csücskén, mindössze keskeny, könnyen átgázolható patak választotta el a falutól, túl- nan már a bődi kertek zöldelltek. A gép közelében kerekekre szerelt, könnyen szállítható faházikó állott, mellette mázsa, odébb szekerekre várakozó búzászsákok halmozódtak egymásra fektetve szép rendben. A zsákok tetején tizenhét. éves fiú hevert, a parasztok maguk közt Miskának hítták, de szemtől szembe ifiúmak tisztelték, ö mázsálta a zsákokat, írta a szállítóleveleket az uradalmi hengermalomba, jelt adott a munka kezdésére meg a szünetre, és ügyelnie kellett volna az emberekre, de semminemű szükség se mutatkozott ilyesmire. A bődiek feje, Márton bácsi mindent elintézett, szinte kézmozdulatokkal irányította népét. A fiú gimnáziumba járt, év közben nehéz fejű diákokkal kínlódott, a hosszú, négyhónapos háborús szünidőre pedig az uradalomban kapott munkát. A férfiaknak akkor már a maradékát is elhurcolták a világ négy tája felé, messze pirosló frontokra, itthon asszonyok és gyerekek léptek helyükbe. A fiú örült a cséplésnek, különösen kedvelte a gép egyhangú dongását, úgy érezte, mintha magányos, gyötrel- mes ifjúságának bánatát mondaná tovább a világnak. De kora gyermeksége óta szívéhez nőtt ez a táj is, az öreg vízimalom, ahol parasztok őröltették soványka termésüket, a patakpart szederindái, itt-ott méltóságteljes tölgy vagy szil. Szerette a búza ígéretes kenyérszagát, az árpa átható, csípős illatát, a tarlót, mikor ropogott lépte alatt, s íme, a búzák halála után a tors közt rögtön apró virágok ütik fel együgyű kis fejüket, hirdetvén, hogy nincsen halál. Tarlóvirágok ... Mélázva feküdt a zsákokon, képek cikáztak benne, de ezen a napon soruk egyre megszakadt. Nyugtalanította valami. Tegnap érkeztek a bődi határba, és a faluból új munkás „banda” jött a gép mellé. A népi katlan az időben már sisteregni kezdett, ezért az urak okosak próbáltak lenni, minden falunak hagytak egy harapás kenyeret, amerre megfordult a gép. A bődiek Márton bácsival, a gazdával az élen gázoltak át a patakon. Szikár, szilaj ember volt Márton bácsi, bizonnyal elhagyta már a hatvanat, vagy a hetvenet is? Szürke szeme mélyen ült, bajos volt valamit kiolvasni abból.. Arca akár a paraszt pátriárkáké, de ha szertekémlelt a határban, öreg betyárnak tetszett. Mikor megérkeztek, kezet adott a fiúnak, és hosszasan must- rálgatta, éppen csak a fogait nem vizsgálta meg. Árva szót sem ejtett, ma is egész délelőtt hallgatott, de a fiú érezte, hogy szüntelen lesi a szeme sarkából. Furcsán viselkedtek a többiek is. Eddig mindenütt egykettőre összemelegedett a falvak népével, de ezek a bődiek szóra se méltatták. Kora reggel a lányokhoz lépett, beszélgetni Dróbált vélük. Kedvesen, de kimérten, kurtán feleltek, miként idegeneknek szokás. Elérkezett a dél, szállingózni kezdtek az öregasszonyok és a gyermeklányok fazekakkal, a fiú ebédjét is kihozták a majorból. Jelt adott a gépésznek, éleset sikított a masina, majd csönd lett. A bődiek elindultak a közeli fák felé, de nem ültek le mindjárt, hanem a fiúra lestek. Pillantásuktól bátorságra kapott, elindult feléjük. Ekkor körbe ültek és helyet hagytak neki. Marika, egy fiatal katonaasszony lett a szomszédja. Marika fölfedte a fazekát, az áradó illatra a fiú önkéntelenül odatekintett. — Aratógaluska — magyarázta az asszony —, barna lisztből gyúrjuk, megfőzzük, azután hagymás zsírban abáljuk. Látta, hogy a fiú megkívánta: — Cserél ebédet velem? — kérdezte kacéran. — Szívesen — válaszolta a fiú, és elpirult. A bődiek most már melegebben tekintgettek feléje. Egyhamar vége lett az ebédnek, fél óra maradt a pihenésre. Az öregek pipára gyújtottak, és elnyúltak a fák tövében, a lányok és a menyecskék a kazal mögé tértek az árnyékba. A fiú egy ideig tétovázott, majd betért fabódéjába, még reggel friss szalmát vitetett be, takarót dobott reá, s leheveredett. Szundítani próbált, de nem ment, különös izgalom dobolt benne. Nemsokára mozgást, csobogó zajt hallott a patak felől. Kitekintett a deszkafal hasadékán, hát a bődi emberek láncot alkottak, és hordták a búzakévét a másik partra^ Meglepetésében felugrott, nagyot recs- csent a bódé fapadlója. Ügy látszik, a házikó oldalánál őrt állott valaki, és a recs- csenésre jelt adhatott, mivel a bődiek egyszerre szétrebbentek. Csak egy órakor jött ki a házikóból, sípoltatott a gépésszel, mindenki a helyére ment, csak Márton bácsi állott, akár a cövek, és farkasszemet nézett a fiúval. Elindult lassan az öreg felé, de az csak állott mélybe húzódott szemmel. Már mindösz- sze egy lépés választotta el őket, a fiú ekkor elővette cigarettatárcáját, és megkínálta az öreget egy Hölggyel. Ezt a cigarettát szerették a diákok. Márton bácsi kivett egyet, megköszönte, a fiú tüzet adott, azután a mázsához siettek, mivel már hat zsák búza várakozott azon. Másnap ebéd után a fiú megint a bódéba tért, de alighogy leheveredett, egy fej jelent meg az ajtóban. A fej Hajdú Gyurihoz tartozott, bődi parasztgyerek volt, egykorú a fiúval. Kérdőleg nézett Gyurira, az meg kacsintott egyet: — Szépek a bődi lányok. — Szépek. — A menyecskék is. — Azok is. — A menyecskék hajlamosabbak, mint a lányok, főként mostanában. Tudja, úgy beszélik, hogy aki megkóstolta, nehezen szokik le róla. — Miről? Gyuri fojtottam nevetett: — Nem jönne a kazal möMit tudunk Svédországról? Talán annyit, hogy ABBA együttes, Volvo autó, Borg a teniszező, s az idősebbeknek még Gréta Garbó jut az eszébe. De ennek a gazdag, s demokratikus hagyományokban is bővelkedő országnak a hétköznapi élete kevéssé ismeretes. A Móra Kiadó Hétszínvilág című nagyszerű sorozatában az a Tótfalusi István mutatja be Svédországot, aki a magyar gyerekek számára is felfedezte a svéd gyermeklírát, ezt a modern, és öntudatos világot. Tótfalusi elsősorban a mai Svédországot ismerteti meg az egyszerű kis halászfalutól a modem felhőkarcolókig. Noha a sok képpel illusztrált Svédország közel van című kötet elsősorban fiataloknak íródott, élvezettel olvashatják a felnőttek is. A Hétszínvilág külföldi országok, népek bemutatására indított sorozat, ennek párja az Ezerszinű Magyar- ország, melynek sorjázó kö— Oda minek? — Jó híves van arra, meg osztón játszadozunk. Maga is fiatal. Huncutul villogott Gyuri szeme, de hangjából esengés csendült. A fiú gondolkodott egy kicsit, majd elindult. A kazal mögött azonnal kezdetét vette a játék, incselke-» dés, kergetőzés, simogatás, lopott csókok, amit egészen szívesen adtak. Ide-oda siklottak a lányok és menyecskék, de mintha bűvös kör venné körül őket, sohase léptek ki a kazal árnyékából. Egyedül Marika volt tartózkodó, néha mintha szomorkásán nézett volna a fiúra. Pedig az ő neve muzsikált benne egész nap, és ezt a nevet fojtotta éjjel forró lehelettel párpájába. A fiú megnézte az óráját, már tíz perccel múlt egy. A gépészhez sietett, hogy sípol- tasson. Azután a kévékkel megrakott szekereket szem- lélgette. Bizony meglaposodtak kissé. Ekkor vette észre, hogy mellé sompolygott Márton bácsi. Nem szólt, de biztatóan nézett a fiúra, mintha mondaná: — Bízzék csak ide. Nem lesz itten hiba. Értjük mi a módját. Megint megvizsgálta a szekereket. Csakugyan. Nem veszi észre ezt a hiányt senki. Ó-Bőd pedig a legszegényebb falu az egész környéken. Így ment ez mindennap. A fiúnak néha fejébe zúdult a vére, keze reszketett, midőn a mázsa mércéjét igazgatta. Hányszor elhatározta, hogy nem játszik tovább, ledől ebéd után a házikóban, és oda se neki, ha csobban a víz. Jut is, marad is. De megjelent Gyuri feje, és megint a kazal mögött voltak. Érezte a reá tűző szemekből, hogy így kell ennek történnie. Tíz nap múltán végeztek a táblával, már estére hajlott az idő, midőn útnak indult a gép Vadalmás felé, ahol árpaasztag várta. Búcsút vettek a bődiek, átlábaltak a patakon, az asszonyok térden felül emelték a szoknyájukat, visszakacagtak, a túlsó partról pedig integettek. Márton bácsi maradt utolsónak: — Ügy hallom, az ifiúr ellátogat néha a bődi malomba. tetei szép hazánkat térképezik fel. Ne higgye senki, hogy ez a sorozat amolyan kicsinyített Magyarország felfedezése sorozat. Egyes köteteinek írói jó részt saját szűkebb hazájuk bemutatását vállalták. Ha el is hagyták már a szülőföldet, de másként cseng a szó, ha szülőhazájuk kerül szóba. Nem törvény ez az íróválasztás, sőt kitűnő ellenpélda is van: Lázár István sárospataki létére oly szép könyvet írt a Velencei-tóról, hogy szűkebb hazájának hi- hetnők. Az egyre népszerűbbé váló sorozat legújabb darabja a Duna—Tisza közét mutatja be, a Kiskunság és a Jászság vidékét. Varga Domokost szociográfikus ihle- tettségű könyveiből az erdők és vizek fürkésző szemű barangolójának ismerhettük meg. Nemcsak okosan, hanem szépen is megírt új könyve arról a vidékről szól, mely a történelem zivataraiban a legtöbbet szen— Igen, szeretem hallani békítő zúgását, meg azután senki sem süt olyan rozske- nyeret, mint az öreg molnár néni. — Elhalt mellőle mindenki, az ura, a fia, a menye, csak két neveletlen unokája maradt, és mégis csinálja, sőt, jól csinálja a dolgát. No, ha jön, ezentúl engem se kerüljön el. Ott lakom a pap szőlője mellett, vincellérke- dem nála, sók az éhes száj az én házamban. — Majd vidámabbra fogta hangját: — Jó bora terem a papnak. Azután kezet adott, a fiú ismét elmosolyodott. A képeslapokban sokszor látta az életre-halálra szövetkezett császárok, királyok meg fejedelmek találkozását. Azok szorongatták ilyen méltósággal és buzgón egymás kezét. Márton bácsi is eltűnt a nyári szürkületben, a fiú meg csak állott a patak partján, és egyre Ó-Bőd felé nézett. Azután megrezzent. Finom érzékenysége tudatta, hogy valaki itt van a közelben. Körülnézett, de senkit se látott. Töprenkedett, majd mintha vonzaná valami, a tölgyfa felé ment. Mögötte állott Marika. A fiún átvillant, hogy csakugyan nem látta a patakon átlábaló asz- szonyok között. A menyecske aggodalmas tekintetet vetett a fiúra: — Haragszik ránk? — Miért haragudnék? — Mivel annyit incselkedtünk? — Tudom, miért tették — válaszolta fojtott hangon. — Tudja? — Tudom. Azalatt hordták át az emberek a kévéket a patakon. Marika elsápadt. —' Azt hiszi — folytatta kissé sértődötten a fiú —, hogy különben jártam volna a bolondját? Az asszony a fának dőlt. válla meg-megrándult, sírt. A fiú melléje lépett: — Ne sírjon. Igazuk volt. Szegény a falu, kevés a kenyér. Én meg, láthatja, nehi haragszom. — Nem is azért sírok — tördelte Marika. — De akkor miért? — Mert jó gyerek vagy. Már tegezte. Hangja anyássá szépült, de szeméből másfajta tűz lobbant. Könnyei mosni kezdték arcáról a cséplés porát, maszatos lett. A fiú zsebkendőjével töröl- gette, s csak nézte miként piroslik át barna bőrén a lüktető vér. És egyre simogatta a fejét. A fej a fiú mellére borult, majd szája felé kúszott, akár a vadvirág. Azután kemény, forró kis paraszttenyér fogta meg karcsú, ideges kezét. Akkor volt a fiú életében először boldog. vedett tatártól, töröktől, de amelynek legújabb fejlődése is bizonyítja: van és lehet étet a homokon. Az Aranyhomok című kötetről is nyugodt szívvel mondhatjuk: olyan ifjúsági könyv, mely minden olvasójának, korára való tekintet nélkül, őszinte örömet okoz. „Azért íródott ez a könyv — így fejezi be a szerző könyvét —, hogy értőbb szemmel nézze ki-ki ennek az őt körülfogó, ismerős világnak a múltját, jelenét, s több köze legyen hozzá, mint eddigelé. Hogy öröme-fájdalma őt is átjárja, mint aki nemcsak lakosa e hazának, hanem fia, lánya.” A múlt, a török világ emlékeit gyűjtötte évtizedes kutatómunkával a harmincas években elhunyt neves történész, Takáts Sándor. Ebből a gazdag életműből ad közre egy válogatást az ifjúság számára a Móra Kiadó Bajvívó magyarok címmel. A gazdag ismeretanyaggal megírt korrajzok a XVI—XVII. század Magyarországának háborúskodással teli életébe engednek bepillantást Takáts ízes stílusában. Megismerkedhetünk a fegyvemyugvás rövid idejének hétköznapjaival is: a régi diákélettel, a lakodalmi szokásokkal, s olyan neves személyiségekkel, mint Zrínyi Miklós, Thu- ry György, Huszár Péter. ge? TÉKA Hétszínvilág, Ezerszínű Magyarország o Pákolitz István: Megfutó Átmenetileg bizonyára megvolt benne a jóindulat hogy elgereblyézze majdnem-elhibbantott élete göröngyeit Aztán mégis másként határozott A fáradságosabb megoldás helyett botcsinálta örököseire hagyta mindennémű számláinak kiegyenlítését Ifj. Rácz József: Ikva-híd Képeink „Ifj. Rácz József építőművész és festő egy személyben” — írta egyik napilapunkban Losonczi Miklós művészettörténész. „Nagykőrösön született 1935-ben, ő alkotta Mongóliában a darhani húskombinátot. Tervezői tevékenysége mellett rendszeresen fest és rajzol. Alkotóereje két műfajra osztódik, s a rajz harmóniája segíti az építészeti álmok megvalósulását is.” Kiállítása volt Nagykőrösön, Budapesten a Műhelygalériában és a II. kerületi művelődési központban. Édesapjával, a békési születésű Rácz József festőművésszel együtt Cegléden és Békésen mutatkozott be.----- 6
