Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. augusztus 17., vasárnap o *TC1 István király városában Aki Székesfehérvárra lá­togat, tudván tudja, hogy ez a város volt első kirá­lyunk, István székhelye, s az őt követők koronázási helye, a házai közt mégis a leg­utóbbi századok hangulatát érzi lengeni. Dehát nem üt-e át a barokkon a régeb­bi múlt, az országló nagy király kora? Nem érezhet - jük-e oda a székesegyházi romok fölé királyi trónu­sán? Nem láthatjuk-e meg az egykor a várát körülve­vő mocsarakon túl délre nyúló síkon törvénykezni augusztus derekán? A város őrzi ősi lenyoma­tát. A mai utcákban ott hú­zódnak a régi utak, a terek­ben, a negyedekben a régi városrészek. Aki Buda felől érkezett annak idején Fe­hérvárra, a mai Berényi út, Engels Frigyes utca vona­lán jött, s a későbbi budai külváros helyén, a mai Dó­zsa György tér táján talál­kozott az esztergomi utassal, és együtt mentek a várba a mai Március 15. utca táján. A Pécsről és Földvárról ér­kező útja pedig egybeesett a mai Széchenyi úttal, s a vár délkeleti falai alatt, a várárok előtt — a Piac tér helyén — a Liszt Ferenc ut­cáig, ahol a mai Palotai út nyomán a Veszprém felől érkezők csatlakozhattak, tgy a Szabadság tér helyén ta­lálkozhattak össze a budai s esztergomi utasokkal a fal­lal s árokkal körülvett in- goványok között, nehezen megközelíthető kiemelkedé­sen épült település közepén. Járjuk körül ezt a régi vá­rost, falai helyét s maradvá­nyait! Ha a Március 15. ut­cán lépünk be, a mai Vár­kapu utca torkolatában ke­resztezzük a hajdani falak helyét. Nem messze innét a régi Budai kapu után, az István király Múzeum épü­lete helyén kanyarodott a fal, s tovább a Népköztár­saság útja és a Bástya utca közt húzódott: a Lakatos utca és a Szabadság tér kö­zött. Keleti oldalán, a Nép- köztársaság útja felől a vá­ros egy alkapitányának, Wa- thay Ferencnek a szobra emlékeztet 1602 nyarára, amikor az alig egy éve visz- szafoglalt várost újra bevet­te a török. Az Isztambulba elhurcolt Wathay „az Ten­ger melletti Galata Tornyá­ban” raboskodván hosszú évekig „Szomorúságos ba- nattiaban” énekelte meg a harcokat. E falmaradványtól délre, a Romkert mélyebb, ezeréves terepszintjén találjuk az Ist­ván királyhoz legközelebb álló emlékeket. A múlt szá­zad óta több ásatás során tárultak itt fel a nagy ki­rály alapította bazilika ma­radványai. Látjuk a hatal­mas pillérek csonkját, a ki­rályi trónus emelvényének köveit, a királyi kriptát. Sok sír került elő idők folyamán e bazilika alól és a környe­zetéből, így a Romkert hosz- szanti oldalán elhaladó út alatti, valamint a szemközti új ház árkádjai alatt, s előtt megőrzött sírkápolnák rom­jai közül. Királyok sorát te­mették ide. Maradványaik közül III. Béláét és első fe- leségéét, Antiochiai Annáét sikerült azonosítani. A Rom­kert bejáratánál levő mau­zóleumban láthatjuk azt a nagy, díszes faragott kőko­porsót, amely talán István király tetemének adott nyug­helyei. A várfal innét a mai Nép- köztársaság- útja mentén A Romkert őrzi István király bazilikájának maradványait, s hozzá csatlakozik balra lent a régi várfai részlete Wathay Ferenc vicekapitány szobra a várfal előtt Az úton túl a Romkert a bazilikával — az úton innen két temetkezési kápolna nyúlik be az új épület alá bástyákkal csipkézve ment a Vörösmarty térig, s onnan észak felé a másik oldalon. Ezen a részen egy-két Csók István utcai ház udvarán látni még a fal néhány rész­letét, s úgyszintén a külső oldalról, a Megyeház köz és a már említett Liszt Ferenc utca közötti részen. Igaz, ezek a falak, bármilyen ré­giek is, nem István korából valók lehetnek, már csak azért sem, mert sokszor kel­lett újjáépíteni e várost és védműveit. Kezdetben bizonyára fá­ból és földből készült falak­kal kerítették körül a vá­rost. A partos domboldalon így emelt fal a legutóbbi idők régészeti kutatásai sze­rint tíz-tizénöt méter magas is lehetett, míg ahonnan a földet jórészt nyerték, az alatta húzódó széles védő­árok több mint három és fél méter mély. A kor építésze­tére emlékeztet a bazilika hatalmas épületének marad­ványán kívül az utóbbi év­tizedben előkerült még ré­gebbi két épület romja. Ist­ván apjának, Géza fejede­lemnek az uralma idejéről való Szent Péter templomé a mai püspöki Székesegyház előtt, s a Szent Kereszt pré­postsági -templomé. S a sokszor feldúlt kö­zépkori Fehérvárnak még mennyi kőemléke lehet a föld alatt! Hiszen itt állt va­lahol a bazilika körül Ist­ván királynak a palotája is: volt itt káptalani iskola, ahol az ország első püspöke, Gellért tanított (az ő szüle­tésének ezredik évforduló­ját szeptember végén ünnep­ük Esztergomban és Buda­pesten). S itt őrizték — ta­lán a bazilikához kapcsoló­dó kamrákban — a koronát és tartozékait, az ország kincstárát és az okleveleket, köztük az augusztusi tör­vénykezések nem egy doku­mentumát. Ez utóbbiak kö­zül az augusztus 15-i, illet­ve később 20-i fehérvári törvényhozások, országgyű­lések leghíresebb törvényle­vele egy későbbi okmány alapja lett: az egykori ma­gyar társadalom hatalmi té­nyezőinek alkotmányáé, az 1222-es Aranybulláé ... S ha végigjártuk az ál­lamszervező király székváro­sát, látogassunk be a róla el­nevezett múzeumba is, ahol eredetiben vagy másolatban számos tárgy teszi teljesebbé bennünk a felidézett kor él­ményét. N. F. Királyi nyughely — talán Istváné — lehetett ez a díszesen faragott kőkoporsó a Romkert mauzóleumában (MTI-fotó — KS> A csodálatos Mikor tudatosul az ember­ben a nemzeti hovatartozás? Születésének hányadik évé­ben? Sem a pszichológusok­nak, sem a pedagógusoknak nem sikerült egyértelműen eldönteni. Bennem nem is iskolapadok egyhangú és nyomasztó történelemóráin sejdült fel, hanem a nyári szünet egy esős vasárnapján, amikor Kossuth Lajos be­szédeit olvastam. Az volt az első eszmélés. A hovatartozás döbbeneté. És most, mikor életemben először közeledek Monokhoz, felidéződnek bennem a pa­tinás mondatok: „Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a honalapítás első álmodásait megünne­pelte” ... Monok mindössze 12 kilo­méterre fekszik Szerencstől. Hegyek, völgyek között ve­Hegyalja II. zet az út. A község köze­pén, a főutcán áll Kossuth szülőháza. Ma múzeum. Ve­zetője, gondnoka, istápolója Zsuffa Tibor nyugdíjas is­kolaigazgató, aki a nap bár­mely szakában készen áll arra, hogy bemutassa a mú­zeumot. Gyűjti és gondozza a Kossuth-relikviákat. Éven­te mintegy 20 ezren keresik fel a múzeumot. Az emlék­könyv tanúsága szerint még Ausztráliából is jártak lá­togatók. — De főleg diákok jönnek nyári szünetben, csoportosan — mondja. — Hogy viselkednek? — Ez a kérdés telibe ta­lált — emeli fel hangját —, mert a diákok viselkedésé­ből le lehet mérni, hogy az iskolájukban milyen neve­lést kaptak. Kossuth Lajos élete és tettei összefonód­tak a magyar történelem legdicsőbb napjaival. A ha­zaszeretet és Kossuth Lajos élete egy és ugyanaz. A jó értelemben vett hazaszere­tet. Mert a történelem során sokszor visszaéltek a nevé­vel. A múzeumnak is megvan a maga története. Kossuth édesapja Turóc megyéből költözött Monokra, s az Andrássy nagybirtokon ura­dalmi ügyészi szolgálatot vállalt. Nyolc gyermeke kö­zül Kossuth Lajos második gyermekként született. 1949- ben, a szabadságharc cente­náriumának és halálának 55. évfordulója alkalmából szü­lőházát múzeummá rendez­ték be. Az emlékanyagot a történelmi múzeum és a képcsarnok Kossuth-relik- viáiból válogatták össze. Helyben semmiféle emléket nem találtak. Az ide szállí­tott anyag is csak kis rész­ben tartalmazott személyes emléktárgyakat, ilyenek vol­tak Kossuth kormányzói díszkardja és néhány eredeti kézirata. A ház egyik része még szolgálati lakás volt. 1959-ben valamennyi szobát átvette a Kossuth Múzeum. 1963-ban pedig a Magyar Nemzeti Múzeum vidéki in­tézményévé nyilvánították. 1971-ben emlékkiállítást nyi­tottak meg. Sok értékes sze­mélyes emlék és korabeli bútor került ekkor Monok­ra. A gyűjtemény pedig 2719 darabra gyarapodott. A mos­tani kiállítást 6 szobában rendezték be, ám az emlék­múzeum megduzzadt anya­gának csak egyharmada fér el ezekben a helyiségekben. A belépőt Kisfaludy Strobl Zsigmond „Kossuth, a kor­mányzó” című, s a budapesti Hősök terén a milleniumi szoborgalériában álló bronz­szobrának 110 centiméter magas gipszmodellje fogad­ja. Körülötte a fal mellett a szabadságharc lobogói sora­koznak. A hagyomány sze­rint az udvart szobában szü­letett Kossuth Lajos. A szo­bát korabeli bútorokkal ren­dezték be, középen egy böl­cső áll. Nem ebben ringat­ták Kossuth Lajost, inkább jelképül szolgál. Az ablaknál egy asztalkán van az eper­jesi kollégium könyve. A fiatal Kossuth 3 évet töltött a kollégiumban. Az osztály­zatok szerint kitűnő tanuló volt. Tanulmányait a sáros­pataki jogakadémián fejezte be. Az egyik tárolóban van az ügyvédi oklevele. A kö­vetkező szobában a reform­kor emlékeit gyűjtötték ösz- sze. A relikviák a nemzet ébredését, a polgári forra­dalom és szabadságharc elő­készítését jelzik. Itt találha­tó az első Kossuth-kép, me­lyet 39 éves korában készí­tett róla Eybl Ferenc. Az egyik üvegtárló Kossuth új­ságírói pályafutását mutat­ja be: az Országgyűlési Tu­dósítások levélszerű kézzel másolt napilapjának 6 ere­deti példánya közül a 20- as számú Kossuth-kézirat. A középső szoba gazdag emlékeket őriz. Kossuth La­jos életpályája csúcsán áll. Itt vannak azok a bútorok és eszközök, amelyeket mint pénzügyminiszter, majd a Honvédelmi Bizottmány el­nöke és az ország kormányzó elnöke használt. A falitáblán idézet Marx Károly tói: „Hosszú idő óta első ízben akadunk valóban forradalmi jellemre, férfira, aki népe nevében fel merte venni a kétségbe esett harc kesztyű­jét, aki nemzete számára Danton és Carnot egysze- mélyben — s ez Kossuth La­jos.” A tárlókban Kossuth- bankók, kincstári utalványok sorakoznak. Az ablakka! szemközti vitrinben kapott helyet az emlékgyűjtemény legféltettebb darabja: Kos­suth kormányzói díszkardja. A következő szobában az emigráció éveit mutatják be A szabadságharc vezére 45 évet töltött távol hazájától. Turinról beszél a dolgozószo­bából való kisasztal is, s fe­lette Parlagi Vilma festőmű­vésznőnek a 85 éves Kossu­thot ábrázoló életteljes olaj- festményének másolata. Ott van a halotti maszk másola­ta is. Sok érdekes és ritka emlék található a halálát kö­vető évekből. A szabadság- harc 50. évfordulójára ké­szült zenélőgép, amely Kos- suth-nóta egy változatát és a Nemzeti dalt szólaltatja meg. Egerből diákok érkeztek. Miélőtt Zsuffa Tibor elkö­szönne, hogy az érkezőknek bemutassa a múzeumot, még kuriózumként megemlíti, hogy a világon 6 Kossuth- múzeum van. Magyarorszá­gon 2, az Egyesült Államok­ban 2, ezenkívül Bulgáriá­ban, Olaszországban, s most készül a hetedik, Törökor­szágban. De Kossuth emlékét nem­csak a múzeumok őrzik, ha­nem a monokiak is. Szájról szájra, unokáról unokára. Talán a legszebb az, melyről Gáldi Jánosné 96 éves idős asszony beszélt. Nagyanyja ringatta Kossuth Lajost a bölcsőben, ö látta, sőt, es­küvel tanúsította, hogy 1802 szeptember 19-én este, ami­kor a csöppség megszületett, csillag gyúlt ki Monok fe­lett, a magyar nép csillaga. Serédi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom