Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-15 / 191. szám
0 1980, augusztus 15., péntek Elfoglalt emberek H uszonöt általános iskolás gyerekből huszonkettő a rántott húst vallotta legkedvesebb ételének egyik riportutam során. A rántott hús jó étel. Magam is szeretem. No,dehogy a legkedvesebb...!? Akkor, amikor a honi szakácsművészet világhírű mestereit a nagyvárosok luxus éttermeiben boldogan íogadják! Ó, te nagyképű ínyenc! — vádolhatnám magamat lehiggadván. — Hát mit gondoltál? Hogy a magyar háztartás hasonlít a Magyar Konyhára? Hogy a munkában elfáradt asszonyok, vasárnap szakácskönyvekből kilesett ételkülönlegességekkel lepik meg családjuk tagjait? S ha így is lenne, talán a gyermekek egysíkú étkezésen nevelkedett gyomra gyönyörrel fogadná be, akár csak a hortobágyi palacsintát is? A rántott hús! Az igen! Az problémamentes. Elkészítése is, fogyasztása is. Egyszerű, megszokott — milliók ünnepi eledele. Millióké úgy, mint az operett, a porcelán nimfa, a detektívregény, a művirág, a kommersz film, és a többi művészeti vagy használati cikk, amelyeket a tömegízlés címszava alá sorolunk. Odatartozik definícióink szerint minden kevésbé értékes, minden probléma- mentes, minden, ami köny- nyű. Ebből következően a magas ízléshez pedig minden értékes, minden problémagazdag és komoly műalkotás. A tömegízlés megnevezés azt sejteti velünk, hogy aki az előbbi tulajdonságokkal rendelkező dolgokat kedveli, az a tömeghez tartozik, aki pedig az utóbbiakat, az az elithez. Arra egy rövid írás keretein belül nincs lehetőség, hogy a merev szembeállítás arisztokratikus demagógiáját elemezzük, Legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy egyrészt a határvonalat egy ember ízlésrendszerén belül szinte sohasem lehet ilyen élesen meghúzni: ugyanazon személy szeretheti az operettet és gyűlölheti a művirágot, vagy egyforma örömmel olvashatja Flaubert és Agatha Christie műveit. Másrészt — legalábbis a művészetek körén belül — nem pusztán ízlésünk tárgya dönti el azt, hogy melyik csoportba tartozunk. A befogadásnak azonos mű esetében is sokféle szintje van. Van olyan, aki érti a komoly zenét, van, aki csak érzi, némelyikünk sejti, s bizonyára olyan is akad, aki a „tömegtől” való különállását jelzi zenehallgatással, és értelmét, szivét meg sem érintik a hangok. Ugyanígy a Bűn és bűnhődés is olvasható detektívregény- ként, vagy az Anna Karen i- na egyszerű szerelmi sztoriként oly módon, hogy e regények mélyebb emberi tartalmai meg sem érintik az olvasót. No, de az a gondolatsor messzire vezetne, szóljunk inkább arról, hogy mitől és kiktől függ a közízlés? S lehet-e változtatni rajta? A rántott húsról szólva már megpendítettem a nevelés — elsősorban a szülői ház hatásának — jelentőségét az ízlés kialakulásában. Ez a hatás persze általában nem azt jelenti, hogy amit a szülők szerettek, azt szereti a gyermek is. Inkább a nyitottság (vagy zártság), az érzékenység (vagy érzéketlenség), az egységes (vagy töredezett) világkép elsajátítását segíti elő a család, amely tulajdonságok határozzák meg a személyiség értékelő apparátusát: az ízlést. így fordulhat elő az, hogy könyv, zenehallgatás és múzeumlátogatás nélkül felnőtt ember is vonzódhat értékes műalkotásokhoz, mert az otthon emberi tartalma — „közösségi kultúrája” — felkészítette a legrangosabb művek befogadására is. Ám, nemcsak a család, hanem a többi kisközösség és a nevelési intézmények is befolyásolják ízlésünket. Az óvoda, az iskola, a baráti kör, a munkahelyi csoport, a lakóhelyi környezet, vagy éppen házastársunk, sőt, saját gyermekünk is azzal, amit ő hoz a külvilágból, az iskolából, az utcáról, a televízióból. S ha már a televíziót említjük: az ízlés alakulása függ a lehetséges választéktól is. Ha a vendéglőkben mindig ugyanaz az öt—hatféle, untig ismert étel szerepel az étlapon, nem valószínű, hogy táplálkozási kultúránk színvonala gyors emelkedés előtt áll. Ha nem találkozunk egy bizonyos típusú könyvvel, filmmel, zenével, képpel — azt sem tudhatjuk, hogy ízlésünk elfogadná-e vagy elutasítaná. A tömegízlés változtatása nem egy-két műsorpolitikai, tan- tervmódosítási vagy közművelődési döntés kérdése. Nem is propagandaügy, bár boldog lennék, ha egy művészeti tárgyat vagy programot úgy tudnánk reklámozni, ahogyan egy új üdítő italt vagy a nyári divatújdonságokat. Mindez ugyan segíthet, de leginkább az hozhat változást, ha az embereket a szükség készteti ízlésük módosítására. Ha a munkahelyük, a környezetük, az életmódjuk követeli meg az értékelő apparátus átalakítását. Ha a társadalomnak van olyan emberekre szüksége, akik sohasem jelenthetik ki, hogy: „Miért kellene megváltoztatni az ízlésünket? A rántott hús is megtölti a gyomrot.” Nógrádi Gábor Apja a századforduló irodalmának talán legnagyobb hatású alakja: Bródy Sándor, anyja: Hunyady Margit a szép, fiatal kolozsvári színésznő. „Törvénytelen” gyermek, aki súlyos örökséggel indul el pályáján. A világirodalomban számos példát találhatunk arra, hogy a zseniális apa árnyékában nehezen bontakozhat ki az igazi tehetség; elég ha Thomas Mann, s legidősebb írófia Klaus Mann esetét idézzük. Ám ez a „törvénytelen” gyermek igen hamar öntörvényűvé íróvá válik, már első elbeszéléseiben felcsillan sajátos varázsa; klasszikusan zárt novellái kezdetben mikszáthi hatásról tanúskodnak. majd hangja mind eredetibb lesz, a nehéz örökség ellenére megtalálja önmagát. Különös, ellentmondásos kor ez; a langyosan csobogó kávéházi élet, az úri világ „gemütlich” hétköznapjainak felszíne alatt mély társadalmi problémák lappan- ganak; igazi írónak kell lennie annak, aki képes ezeket észrevenni és hitelesen ábrázolni. Hunyady Sándor azonhan képes erre, szellemes, köny- nyed, mulatságos elbeszélései túlnőnek az öncélú anek- dötázáson. Kissé frivol történetei — a vöröslámpás házban szállást és új életformát találó diákról, a gyilkosság gyanújáha keveredett selyemfiúról, n luxushajón utazó, tetszeni vágyó szépasszonyról, vagy a bakaruhában unatkozó léha úrifiúról — a korszak romlottságának, embertelenségének krónikái. Talán legérdekesebb művében, a Családi albumban vall minderről ,az író; szemléletesen tárul az olvasó elé, hogy a családi kapcsolatok szövevényében, az úri világ elegánsan felületes miliőjében hogyan találja meg igazi hangját. Mai szemmel nézve is társadalomkritikai alapállás ez, ha nem is mindig teljesen tudatos. Mert egy dologra mindig kényes volt Hunyady Sándor — nemcsak szépprózájában, hanem publicisztikai munkásságában is — és ez az igazság Nem véletlen, hogy egy olyan következetes, a szegénység mellett elkötelezett írókortárs, mint Nagy Lajos, így jellemzi őt: „Mulatságos vagy keserű anekdótái mögött metsző társadalomkritika búvik meg: Hunyady vendég mindenütt ebben a világban, semmiféle osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó, magányos, bókra, udvariasságra hajlamos, némi körültekintő kompromisz- szumra képes —, de a lelke mélyén igazságos!” G. A. „Már megint nem jutott időm semmire!” — sóhajtunk fel nemegyszer. Hiába tervezünk körültekintően, ez meg az fontos dolog, mégsem fér be a nap 24 órájába. Van, aki rangsorol; munka, család és hosszú szünet után, legvégül önmaga. A legtöbben belegabalyodnak a teendőkbe, s csak messziről, kicsit irigykedve, kicsit hitetlenkedve figyelik azokat, akiknek mindenre jut idejük: a munkára, a családra, az önképzésre, sőt még a pihenésre is. A népművelő Fekete Lászlót, a mezőmegyeri művelődési ház igazgatóját a harmadik színhelyen találjuk meg: az úttörőházban, ahol a dzsesszhét- vége tapasztalatait elemzik. — Sajnos, nem lehettem itt — mondja a vékony fiatalember. — Azért idetelefonáltam, hogy jól mennek-e a dolgok. Ilyenkor különben nehéz engem megtalálni. Reggelenként összegyűjtöm az elintézendőket, aztán elindulok. A délelőttöt úgy hívom, hogy „rohangálós” időszak, vagy „kolduló” időszak. Ez onnan ered, hogy a közművelődési intézmények — közismerten — mindig pénzügyi gondokkal küzdenek. — Most például mire kellene pénz? — Az előtérrel kínlódom. Szeretném összehangolni a régit az újjal: a falusi házak hangulatát a modern technikai eszközökkel. A nyitott kultúrház már régi gondolat. Az emberek viszont csak úgy jönnek el, ha megtalálják az otthoni kényelmüket. — Vajon csak ebből áll a népművelés? Szervezésből, rohangálásból ? — Szerintem nem lehet rutinból csinálni. Illetve lehet, de nem érdemes. Én — mielőtt Megyerre kerültem (ez két éve volt) — rutinmunkát végeztem. Bár nem szerettem, alig akartak elengedni. Hogy vállaltam az „átnyer- geléssel” járó nehézségeket, bizonyítja egy apróság: csaknem 1000 forinttal kevesebb volt a népművelői kezdőfizetésem. Persze, mindezt nem lehet anyagiakkal mérni. — Hazaviszed-e a munkahelyi gondjaidat? — Szerencsém van: a feleségemmel nemcsak megbeszélünk mindent, de segítjük is egymást, ö pedagógus, én pedig elsősorban fiatalokkal találkozom. Nemcsak a családommal, a természetemmel is szerencsém van. Ki tudok kapcsolni, le tudom vetni a problémákat. Persze, állandóan töröm a fejem valami újon. Meg lehetne csinálni, hogy hagyom menni a dolgokat a maguk útján, de ennek nem volna értelme. — Hogy állsz a szabad idővel ? — Jó beosztással ebben sincs hiány. Többnyire családi kirándulással, olvasással töltöm. Szeptembertől pe- dik elkezdtem a főiskolát. Sokat várok a tanulástól, nagy szükségem van útmutatásra. Eddig ösztönösen csináltam mindent. A könyvtáros Havasi Istvánná, a gyulai „Mogyoróssy” könyvtár igazgatója. — A pedagóguspályáról kerültem ide, mint jó néhány könyvtáros. Tulajdonképpen sok a közös vonás a két területen: itt is, ott is az emberek irányítása, nevelése a feladat. Kezdetben gyerekkönyvtárban dolgoztam. — Milyen változást jelentett az igazgatói kinevezés? — Nagyobb felelősséget. A látszólagos kötetlenség kötöttséget takar. Most például rendszeresen 8-ra járok reggel, pedig rugalmas a munkaidőm. Szeretném, ha mások sem késnének, így próbálok példát mutatni. A vezetői teendőkön kívül persze még nagyon sok a szervezés, az utánjárás. Ha az ember javulást, változást akar, kilincselnie kell. — Mi volt az elmúlt időszak legnagyobb eredménye? — Büszke vagyok arra, hogy az utóbbi években kezd egyfajta presztízse kialakulni Gyulán a könyvtárnak. Nagyon örülök annak is, hogy a járás minden könyvtárát sikerült korszerűsíteni. Sok rábeszéléssel járt ez. Szerencsére kitartó vagyok, és nem sértődöm meg. Lassan, módszeresen nyertem meg az embereket. Most újabb tervet forgatok a fejemben, félig már sikerült is: a román klub létrehozása. — Mikor magánember egy könyvtárigazgató. — Talán soha. Gyakran takarítás közben jutnak eszembe a legjobb ötletek. Kedvenc időtöltésem, az olvasás is kapcsolatban áll a könyvtárral. Attól félek leginkább, hogy eljön az idő, amikor már nem tudok újítani. A muzeológus Dr. Grin Igor, a békéscsabai Munkácsy Múzeum nemrég kinevezett igazgatóhelyettese. — Véletlenül vagyok most benn — mondja. Egyébként otthon dolgozom. Két dolgozatot és egy tanulmányt írok. A muzeológusoknak ugyanis jár alkotói szabadság, és heti egy kutatónap. Az utóbbi egyelőre csak elképzelés, de remélhetőleg hamarosan gyakorlattá válik. — A kutatáson kívül mit csinál egy muzeológus? — Rengetegfélét. A múzeumnak hármas feladata van: gyűjteménygyarapítás, kezelés-kutatás, közművelődési tevékenység. Aztán az adminisztráció. Az én munkaidőm fele például ügyintézéssel telik. Nem panaszkodásképpen mondom, de egyedül vagyok Békéscsabán néprajzos. — Ezt a sojcféle tevékenységet hogyan lehet megszervezni ? — Tervezés nélkül sehogyan! A múzeum ötéves terv alapján dolgozik. Mindig jöhet közbe valami, de ez csak részben borítja fel a munkamenetet. A körültekintő, szorgalmas tervezés a jó időbeosztás alapja. A saját munkámban is híve vagyok ennek. — Igazgatóhelyettes, osztályvezető, tanácstag, különböző bizottságok tagja egyszemélyben. Mikor jut idő pihenésre? — Meggyőződésem, hogy nem lehet pihenés nélkül dolgozni. Szinte naponta olvasok, szép lemezgyűjteményem is van. Néha sportolok, ritkán tv-t nézek. Napi másfél-két órát foglalkozom a lányommal. Mindennek nagyon egyszerű titka van: a jó időbeosztás. Gubucz Katalin Fotó: Gál Edit MAI MŰSOROK KOSSUTH RÄDIÖ 8.25: Készülődés az olaj utáni évekre. 8.35: Nótaesokor. 9.33: Amerre a Galga folyik . . . 10.05: Hétszinvirág. 10.35: ..... Ősz az Idő már...” Vargha Gyula versel. 10.40: Régi híres énekesek műsorából. 11.00: Le nem járt lemezek. 12.35: Kóruspódium. 12.55: Suppé és Millöcker operettjeiből. 13.50: Rimszkij-Korszakov: Seherezádé — szvit. 14.33: Palcsó Sándor nyírségi népdalokat énekel. 14.44: Magyarán szólva . . . 15.10: Vlagyimir Malcsenko operaáriákat énekel. 15.28: Winnetou. Kari May regénye rádióra alkalmazva. 18.05: Húszas stúdió. 17.10: Schubert: Moments musicaux. 17.35: Láttuk, hallottuk. 18.00: A Fővárosi Tanács Kodály Zoltán női kara Kodály egynemű karaiból énekel. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk. 19.15: Jákob történetei. Thomas Mann regénye raaiora alkalmazva. 20.15: Cherubim: A vlznordó. Háromfelvonásos opera. 21.35: A Belügyminisztérium Duna művészegyüttesének népi zenekara játszik Mészáros Tivadar vezetésével, Kürthy Éva és Ötvös Csaba népdalokat énekel. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Zenekari muzsika. 23.10: Bartókné Pásztory Ditta és Comensoli Mária két- zongorás felvételeiből. 0.10: Filmzene. PETŐFI RADIO 8.05: Polkák fúvószenekarra. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Slágermúzeum. 9.21: Harminc perc alatt a föld körül. 10.00: Zenedélelőtt. 11.45: Tánczenei koktél. 12.33: Édes anyanyelvűnk. 12.38: Népi muzsika. 13.15: Nőkről — nőknek. 14.00: Kettőtől ötig... a Petőfi rádió zenedélutánja. 17.00: Zenemalom. 17.30: Ötödik sebesség. 18.33: Orosz Júlia és Udvardy Tibor operettfeivételeiből. 18.56: Záray Márta és Vámosi János slágereiből. 20.00: Régi nóta, híres nóta. 20.33: Barangolás régi hanglemezek között. 20.54:, Hányszor mondjam? III. „.rész. Komlós János műsora a Mikroszkóp Színpadról. 22.16: Kellemes pihenést! Szórakoztató zene éjfélig. III. MŰSOR 9.00: Bajazzók. Részletek Leon- cavalló operájából. 10.00: Couperin és Telemann müveiből. 11.05: Zenekari muzsika. 12.39: Frederica von Statíe operaáriákat énekel. 13.07: Cseh kamarazene. 13.50: Dzsesszfelvételekből. 14.25: Rába György: Rovások. Könyvszemle. 14.35: Szimfonikus zene. 15.50: Hangverseny barokk szerzők műveiből. 16.45: Tallózás. 17.05: Tip-top parádé. 17.35: Operaegyüttesek. Közben: 18.00: Csak lenne több rongyom! Riport. 18.25: Az Operaegyüttesek cimű műsor folytatása. 19.05: Hangfelvételek felsőfokon. 19.47: Ránki Dezső zongoranang- versenye a Magyar Nemzeti Galériában. 20.44: A dzsessz történetéből. 21.24: A századforduló irodalmának hetei. 21.54: Elisabeth Schwarzkopf operaáriákat énekel. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.35: Szegedi regélő. Riporter: Pálréti Ágoston. 17.55: Cimbalomszólók. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: A víz és az élet. Szovjet rövidfilm. 16.55: Postafiók 250. Takács Mária műsora, (f.-f.) 17.10: Játék a betűkkel, (f.-f.) 17.35: Mindenki közlekedik. Közlekedési műsor, (f.-f.) 17.50: „Néköd a gonosz szom ne ártson...” A szegedi körzeti stúdió műsora, (f.-f.) 18.25: Reklám, (f.-f.) 18.30: üt perc meteorológia. 18.35: A világ asztalán: A fűszerpaprika. 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-hiradó. 23.00: Delta. Tudományos híradó. (f.-f.) 20.20: Dionne Warwick „koncert”. Angol zenes film. 21.05: Családi kör. Szülők, nevelők műsora, (f.-f.) 21.55: Támadás egy idegen bolygóról. Magyarul beszélő amerikai filmsorozat: A piócák, (f.-f.) 22.45: Tv-hiradó 3. (f.-f.) II. MŰSOR 20.00: Valami újat szeretnénk. II. Riportmüsor. (f.-f.) 20.30: Mindenki közlekedik . . . Közlekedési műsor, (ism., f.-f.) 20.45: Ot perc meteorológia, (ism.) 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Reklám, (f.-f.) 21.15: Az emberiség hajnala. Olasz filmsorozat: VIII/7. rész: Jelképrendszereink. 22.10: Reklám, (f.-f.) BUKAREST 15.00: Hírek. 15.05: Német nyelvű adás. 16.50: Reklám és zene. 17.25: Találkozás Indiával. Dokumentumfilm. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.55: Az ember, a legnagyobb érték. 19.20: Yoyo, francia film. 21.10: Tv-hiradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A mi nézőpontunkról. 18.45: Muppet show. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Adriai találkozások. 21.25: Voltaire, ez az ördögi ember — francia filmsorozat. 22.35: Hét tv-nap. II. MŰSOR 18.00: Kis koncert. 19.00: Aranykor-e az öregség? 19.55: Ma este. 20.00: Kulturális műsor. 21.00: Huszonnégy óra. 21.00: Tegnap, ma, holnap. (Zg.) 21.05: Ember és idő. 22.20: Házi mozi: Rogopag olasz film. MOZI Békési Bástya: Kojak Budapesten. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: 5 órakor: Apokalipszis most I., II. rész. Békéscsabai Kert: Mozidiszkó. Békéscsabai Szabadság: Az áldozat. Békéscsabai Terv: Ahová lépek, ott fű nem terem. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A sáska napja I„ II. rész. Gyulai Kert: Péntek, a bennszülött. Gyulai Petőfi: Folytassa, cowboy! Orosházi Béke: 5 órakor: Vadállatok a fedélzeten, 7 órakora Pantaleon és a hölgyvendégek. Orosházi Partizán: Joseph Andrews. Szarvasi Táncsics: A férfi, aki szerette a nőket. Néhány szó a tömegízlésről Kilencven éve született Hunyady Sándor
