Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-11 / 161. szám
1980. július 11., péntek © Mi lesz a rizzsel? Sokan rágódnak mostanában a címben feltett kérdésen, hiszen a nedves, hűvös tavasz és áprilisra emlékeztető nyár a rizsnek árt legjobban. A legilletékesebbet, két termelőüzemet kérdeztünk meg arról, milyen állapotban vannak rizsföldjeik, mit remélnek • a nehéz körülmények között. Repülő és palánta A szeghalmi Sárréti Termelőszövetkezet az idén másodszor termeszt rizst. 380 hektáron. Amikor szakemberei látták, hogy hiába várnak a kitavaszodásra, a repülőgépes vetés mellett döntöttek. El is szórták a terület egynegyedén a magot, a többi részt hagyományos földi géppel vetették, kis területen pedig palántáztak. Mindezt ,a jobb termés reményében tették, mégis, hosszú ideig hiába figyelték, hogy kicsírázzanak a magvak. A kelésidő a rendes 20—21 nap helyett 31-re nyúlt. Addig azonban annyi tápanyagot felélt a mag, hogy már csak gyengécske hajtás növelésére tellett erejéből. É* ennek nyomai még mindig látszanak az állományon, gyengébb és ritkább ,a tavalyinál. Különösen a mintegy 10 százalékot kitevő, gyengébb, szikes talajokon. Mit tehet ilyenkor a szakember? Igyekszik segíteni a növényeknek. több tápanyaggal senkenti növekedését, ellensúlyozz^ a káros hatásokat. Adták is a karbamidot, vállalva ezzel a költségek emelkedését is. Szeghalmon tehát megtettek mindent amitől javulást várnak. Csontos István ágazatvezető mondja: — Nincs két. egyforma év, és nem lehet az előző tapasztalatait egy az egyben alkalmazni. A rizsnek a napi 22 Celsiusfokos átlaghőmérséklet kedvez, de most még a maximum sem éri el ezt az értéket. Nitrogénfegyver Gyenge-közepes az állomány a csárdaszállási Petőfi Tsz tábláin is, a késés itt is eléri ,a 2—3 hetet. Jól látható ez a növénykék fejlettségén. Pedig már a múlt őszszel felkészítették a talajokat a tavaszi vetésre. Alaposan megszántották őket, gondosan bedolgozták a műtrágyát. A késett kelés miatt gyenge növényzetet azonban könnyen megtámadták a kártevők, csak egy tartós jó időtől remélhető, hogy kiheveri a sérüléseket. — Kétélű fegyver a nitrogén — mondja Schupkégel Sándor, a szövetkezet elnöke —, az igaz, hogy gyorsítja a növekedést, azonban az is igaz. hogy megnyújtja a tenyészidőt.. És ki tudja, lesz-e hosszú, meleg őszünk és idő a beérésre? Nem tudjuk és ezért nem is kockáztatunk. Inkább várjuk, míg jobbra fordul az idő, és magától megerősödik a növény. Ez bizony nem ártana, hiszen az a vízréteg, amelyben a rizs áli és az lenne a szerepe, hogy kiegyenlítse a környezet . hőingadozásait, maga is 13 fokra hült a hét elején. Valóságos hideg vízfürdőt kapott így a rizs, s ez tovább fékezi a fejlődését. Pedig Csárdaszálláson is megtettek mindent, nemcsak a termelés szinten tartásáért, hanem növeléséért isi A kultúra jelenlegi állapota azonban kétessé teszi, hogy ez a többletráfordítás megtérül-e? Kesergés nélkül Régi gazdászbölcsesség szerint éppen a kis termésért kell a legjobban megdolgozni. Ezt mutatja a két szövetkezet példája, akik a természet mostohaságával szállnak szembe nap, mint nap. Korai lenne még. termést becsülni, vagy előrejelzést adni, de már most látható, hogy nem sikerül elérni a tavalyi jó eredményeket. (A szeghalmi Sárréti Tsz tavaly 3,1 tonnás hek- tárankénti átlagtermésével országos első lett.) Tény, hogy sokat tehet a jó gazda még a nehézségek közepette is termése növeléséért. Az is tény azonban, hogy bizonyos biológiai folyamatokat akarással és többletmunkával, de még vegyszerekkel sem lehet gyorsítani. Ebben csak egy napfényes július, augusztus, szeptember és egy ködmentes október segíthet. Mindent megtettünk, amit lehetett, most már csak a jó időre várunk — röviden így jellemezhető a két. gazdaság rizstermesztőinek hangulata. Reméljük most már az idő is megteszi ,a magáét. M. Szabó Zsuzsa A múlt nyáron laoszi vendégek is megtekintették a szeghalmi Sárréti Tsz rizsföldjeit Fotó: Veress Erzsi Ipari szövetkezet a nemzetközi piacon Gépek Orosházáról A KGST tagállamai a középtávú tervek egyeztetése után most pontosítják a következő esztendő árucseréjének menetét. A kooperációban igencsak érdekelt az Orosházi Vas-, Műanyag- ipari Szövetkezet is. Berta Imre, a szövetkezet elnöke papírt tesz elém. — A napokban kaptuk meg az értesítést, hogy mekkora értékben szállítunk majd berendezéseket jövőre a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Bulgáriába — mondja. — A lengyel, a román és az NDK piacokról még nincsenek, csak az államközi tárgyalások befejeztével lesznek információink. Osztunk, szorzunk, s arra a végeredményre jutunk, hogy az említett három országtól kapott megrendelés nagyjából leköti a szövetkezet jelenlegi gépgyártó kapacitását. — Vannak tartalékaink — mondja az elnök. — S ha beleszámítjuk, hogy műszaki fejlesztéssel még tovább növelhetjük a mennyiséget, kiderül: a mostaninál jóval több munkát tudunk vállalni. Gondjuk azért van, nem is egy. Adódik ez, többek között az új árreformból, ami igen érdekes dolgot produkált a szövetkezetben. Húsz százalék termelési adót kell befizetniük az államkasszába. Ettől aztán» az eddig nyereséges vákuumformázó gépek veszteségforrásokká váltak. Hogy ebben mi az érdekes? Az, hogy a korszerű változatok kerültek a nem kifizetődő termékek listájára, a régebbi típusok pedig nyereségesek maradtak! — Azért nincs vész — mondja az elnök, s újabb papírt tesz elém, a Pénzügyminisztérium körlevelét. Abban az áll, hogy a szocialista országokban eladott termékekre — ugyanazon áruról van szó — biztosítják a belföldi értékesítésből származó nyereséget a cégeknek. (A szövetkezetnek körülbelül 5 százaléknyi haszna van az itthon eladott vákuumformázó berendezésekből.) Továbbá le van írva az is, hogy az év első felének elteltével, a vállalatok kérhetik az úgynevezett pénzügyi híd — elvonások és juttatások rendszere — felülvizsgálatát. Ma tehát veszteséges is, meg nem is ezeknek a gépeknek a gyártása... Egy másik dilemmájuk a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos. A további modernizálásnál elkerülhetetlen a tőkés országokból származó alkatrészek beszerzése. S itt némiképp bonyolulttá válik az ügy. Alaposan megdrágultak az utóbbi -hónapokban az alapanyagok. A plusz költséget a KGST-partnerekkel szemben nemigen lehet érvényesíteni, mivel az árakat már előbb rögzítették. (A 20 százalékos termelési adót is még tavaly augusztusban állapították meg a hatóságok, az akkori alapanyagárak figyelembe vételével, az így várható nyereség alapján.) Az önköltség kivédhetetlen emelkedésének ezen formája valamelyest ellentmond a modernizálásnak. A szövetkezetben próbálnak felkészülni arra is, hogy az elvonás nagysága nem változik. Ekkor, a veszteséget okozó gépeket átalakítják, csakhogy akkor azok veszítenek az értékükből, kevésbé lesznek korszerűek. Ilyen termékkel pedig versenyképtelenné válnak a tőkés piacon, ahová szintén szállítanak, ha elenyésző értékben is. Most azonban éppen az az egyik legfőbb céljuk, hogy ott is megvessék lábukat; a jelenlegi 5 százalékos tőkés exportjukat mintegy 10 százalékkal szeretnék feltornázni. — Ügy tűnik, egy olasz céggel létrejön/ az üzlet — mondja az elnök —, de tárgyalunk egy nyugatnémet vállalattal is. Ha fokozni tudjuk a tőkés exportunkat, biztos jól járunk. Könnyebben hozzájuthatunk a nyugati alkatrészekhez, hisz cserébe mi is tudunk szállítani termékeket. Egyébként nem Olaszországban és az NSZK- ban akarjuk értékesíteni gépeinket, mivel náluk sokkal magasabb műszaki színvonalú berendezéseket gyártanak, mint mi itthon. A fejlődő országokban viszont van lehetőségünk. Az olasz partner hajlandóságot mutat arra, hogy ott eladja termékeinket. — Hát így állunk most — tárja szét a kezét. — Minden forrásban, mozgásban van. Megegyeztünk, ha csendesebb idők következnek, amikor már több konkrétummal tud szolgálni, folytatjuk a beszélgetést. H. I. A szövetkezet gépei a legutóbbi BNV-n A mi vasútunkról □ vasút fejlődése, műszaki, technikai fejlesztése világszerte fapasztalható jelenség. Szerepe hazánk közlekedési rendszerében is mind nagyobb, melyet az 1968-ban megalkotott közlekedéspolitikai koncepció határoz meg. Az elmúlt több mint egy évtized tapasztalatai igazolták e koncepció fontosságát és szükségszerűségét. A közlekedés szerves része a termelés, az elosztás, a fogyasztás folyamatának', és fontos tényezője a nemzetközi együttműködésnek. Ez a megállapítás a vasútra fokozottan érvényes. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata kimondja: „A távolsági áru- és személyszállításban növekedjen a vasút szerepe. Az áruszállítást jobb munkamegosztással, jelentős üzemanyag-megtakarítással kell lebonyolítani. Továbbra is fontos feladat a vasút korszerűsítése.” E cikk keretén belül — főbb vonalaiban — számot kívánunk adni helyzetünkről, eredményeinkről, gondjainkról. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a vasút fejlesztési folyamatai megyénkben is megfelelnek a koncepciónak. Legszembetűnőbb a IV. és V. ötéves tervben bekövetkezett fejlődés, mely időszakban vált teljessé Budapest—Békéscsaba—Lökös- háza vonalon a villamos mozdonnyal történő vonattovábbítás, s a vonal korszerű biztosítóberendezésekkel való felszerelése. Mindezek kedvező hatással vsának a vonatok sebességére és a közlekedés biztonságára. A békéscsabai vasúti csomóponton — napjainkban is — igen nagy értékű beruházások kivitelezése folyik, melyek a vasúti közlekedés szolgáltatásainak színvonalát hivatottak emelni. A személyszállítást tekintve megállapíthatjuk, hogy a vasúton utazók számának csökkenése mérséklődik, az üdülési és turisztikai célú utazások viszont emelkednek. Mivel,-' a belföldi és nemzetközi személyszállításban jelentős szerep hárul a MÁV-ra, a minőségi tényezők javítása és az utazások kulturáltabbá tétele érdekében több intézkedés született. Az 1980. évi menetrendváltozással egyidejűleg a főváros és a megyeszékhely közötti összeköttetést többlet gyors- és személyvonatok forgalomba állításával tovább javítottuk. A belföldi expressz- és gyorsvonatokban — mind nagyobb számban — új beszerzésű kocsikat állítunk forgalomba. E kocsik műszaki színvonala az utazás kényelmének és biztonságának kiválóan megfelel. Ugyancsak az 1980. évi menetrendváltozással egyidejűleg Szeged—Békéscsaba— Gyula városok között új gyorsvonatpárt állítottunk forgalomba, s ezzel nemcsak a két megyeszékhely közötti összeköttetést tettük jobbá, hanem Gyula fürdővárosba való eljutást is megkönnyítettük. Szentes és Orosháza körzetében új beszerzésű mellékvonali motorvonatokat állítottunk forgalomba. A motorvonatok korszerű műszaki színvonaluk mellett esztétikailag is szép kivitelűek. A kulturált utazás feltételeinek megteremtése azonban a vasutas dolgozók figyelmesebb és gondosabb munkáján is múlik1. Ezek emberi tulajdonságok, melyeket neveléssel és oktatással fejlesztünk tovább. Mert meggyőződésünk, hogy dolgozóink udvarias és előzékeny magatartása olyan tartalék, amelyet még nem merítettünk ki teljesen. Úgy véljük, hogy az utazás kulturáltságának szinten tartása a vasút és az utasok kölcsönös együttműködésének eredményeképpen valósítható csak meg. Ugyanis a rendet, a tisztaságot nem csak megteremteni kell, azt meg is kell őrizni. Berendezéseinket, eszközeinket, nem csak be kell szerezni, azokat megfelelően óvni is kell. E téren utasaink is sokat tehetnek. Ugyanis a MÁV milliókat költ az utasok által megrongált váróterem és kocsitartozékok helyreállítására, pótlására. Személykocsijaink tisztasága különösén a mellékvonali forgalomban nem éri el a kívánt szintet. E helyzeten a vasút és az utasok együttműködésével tudunk változtatni. Területünkre is érvényes, hogy a személyszállításhoz kapcsolódó tevékenység a pozitív fejlődés irányába mutat. Az előbbiekben elmondottakon túlmenően az egyik leglényegesebb minőségi mutatónk a menetrendszerűség, a tervezetthez viszonyítva is számottevően javult. A személyszállító vonatok szerelvényének nagyságát megfelelően hozzáigazítottuk1 az utasok számához, s így a zsúfoltsági mutató is kedve- \ zőbb. Több éves menetrendváltozás eredményeképpen Békéscsabán sikerült a távolsági és környéki személyforgalmat elválasztani egymástól, s ezzel mind az ingázók, mind pedig a távolsági utazók helyzetét megkönnyítettük. Ez azért igen lényeges, mert Békéscsaba vonzáskörzete nagy, s emiatt a hivatás- és diákforgalomban utazók száma megközelíti a 10 ezer főt. Áruszállítás terén fontos feladatunk a rendelkezésünkre álló szállítókapacitás gazdaságos és egyenletes kihasználása, s szállíttató- inkkál közösen az áruforgalom szervezettségének növelése. A korszerű fuvarozási módszerek alkalmazása egyaránt érdeke a vasútnak és a szállíttatóknak. A jó együttműködésnek tudható be, hogy emelkedett az irány- és célvonatos, a konténeres és rakodólapos rendszerben fuvarozott áruk aránya. A hatékonysági célok érdekében ki kell elégítenünk a közútra terelődött — de a vasúton gazdaságosabban lebonyolítható — szállítási igényeket. A vasúti kocsiellátást azonban áruforgalmi korlátozások és kontingentá- lások is nehezítik. Befolyásolja a kocsik rendelkezésre bocsátását az áruszállítás központi sorolása is, melyek népgazdasági érdekből történnek. Ezeket az időszakonként jelentkező szállítási csúcsigények is indokolttá teszik, melyek itt-ott feszültségeket is okozhatnak. Szállíttatóink többsége e helyzetekben is megértő és segítőkész. A vasúti járművek fuvarkapacitása a kocsik súly- és térbeli kihasználásának fokozásával is nő. Ez olyan teljesítménynövelő tényező, mely csak szervezési intézkedést igényel. Megfelelő típusú és nagyságú kocsik rendelkezésre bocsátásával, fuvaroztatóinkkal együttműködve sikerült ezen a téren is előbbre lépnünk. f zemf őnökségünk kollektívája saját eszközeivel, elsősorban a belső szervezettség javításával törekszik a személy- és áruszállítás mind magasabb szintű kielégítésére. E törekvés eredményességét bizonyítja az 1980. évi tervek, célkitűzések időarányos teljesítése, valamint az a tény, hogy az 1979. évben elért eredmények alapján a Vörös Vándorzászlót és a Kiváló Üzemfőnökség kitüntető címet kaptuk meg. Az idei 30. vasutasnapot e kitüntető cím birtokában ünnepelhetjük meg. A vasutasnap jelentőségét a kerek évforduló is növeli, hogy társadalmunk 30-adszor köszönti a vasutasok nagy kollektíváját. Ez a megbecsülés további helytállásra is kötelez, melynek a személy- és áru- szállítási igények még magasabb szintű kielégítésében kell megnyilvánulnia. Valkó Pál, a békéscsabai MÁV-üzemfőnökség vezetője
