Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

1980. július 8., kedd GH3HB0 Kísérletek és kudarcok Népművelők juliálisa Az idén harmincháromezer nappali tagozatos egyetemis­ta és főiskolás kapta meg a felvételi vizsgára hívó értesí­tést. Sok ezer szülőtársammal együtt már átéltem az ösz- szes létező felvételi ceremó­niát, gyakorlatban .tapasztal­va a szorongást, az érettségi­től egészen a nyár végére megérkező jó hírig. Épp ezért, meg tudom érteni a sikeresek mellett az elutasít tottak érzéseit is. Szólni kell azoknak a fiataloknak a sor­sáról is, akik gimnáziumi, tehát szakmai ismereteket nem adó érettségi után val­lottak kudarcot a felvételi vizsgákon. Már nem iskolá­sok — és még nem felsőfo­kú tanulmányokat végzők. Közülük újból nekirugasz­kodnak legalább három­négyezren. De — hogyan? És miért ? v.í Egy debreceni középisko­lás fiú tavaly érettségizett — mérsékelt sikerrel. Hét' pontot vitt a felvételi tár­gyakból, még négyet gyűjtött hozzá; természetesen nem vették fel a bölcsészkar vá­lasztott szakpárjára. Műve­zető apja négyórás, többnyi­re lóti-futi munkát szerzett a „gyereknek”; tízóraikat vesz, kézbesít a fiú, kinek izmos karját bármelyik laka­tos megirigyelhetné. Félszív­vel és félszorgalommal ké- szülgetett az idén újólag a felvételikre, a család megér­tése és sajnálkozása köze­pette. Az apa, aki virtuóza a szákmájának, kezdi sejteni, hogy az ügyes kezű fiúnak szakma kéne. De ... ki merné előre megmondani a család­nak, hogy a másodszori ne­kifutás is csaknem remény­telen? Erős a mezőny. f-i <iV Zsuzsa kedves, gyengécs­ke tanuló leány volt a fehér­vári gimnáziumban. Tavaly nullásokat gyűjtött a tanár­képző felvételijén... Most: képesítés nélkül tanít. Kémi­át és fizikát, egy kisiskola jobb sorsra érdemes diák­jainak, akik aligha tudják, hogy Zsuzsa e tárgyakban csupán az osztálynévsor vé- •gén kullogott. Márciusban abba is hagyta a tanítást, az­óta felvételire készül. Ügy mondja, tanítás mellett ne­héz lett volna a felkészülés. Ezért hagyta cserben tanév kellős közepén az osztályát, meghökkentő lelkiismeretlen­séggel. Félek attól, hogy kö­zepes képességei ellenére is pedagógus lesz belőle pár év múlva. *1? G. Miklóst viszont igen sokra becsüli a környezete. A fiú a közgazdasági egye­temre akart bejutni tavaly, két pont választotta el a si­kertől. Már tavaly szeptem­ber elején beiratkozott két­éves, érettségihez kötött szakmunkásképzőbe, jövőre végez. Lesz egy jó szakmá­ja — műszerész —, sőt, újból felvételizik, most már szak­irányú főiskolán. Akárho­gyan is alakul a sorsa, nem veszített, nem vesztegetett el egyetlen esztendőt sem, volt szíve és ereje változtatni az elképzelésein. Igaz, a megyei pályaválasztási intézetet is idejekorán megkereste, ta­nácsot kért és kapott. Meg­fogadta és — gondolom — nem bánta meg. ííí Ami keserves: sok-sok is­merős és ismeretlen közül G. Miklós a kivétel. A többiek? Ki itt, ki ott. Sokan csak át­meneti foglalkozást űznek. Java részük ismét felvételizik ezen a nyáron. Közülük a leginkább tehetségeseknek és kitartóknak feltétlenül van esélyük. A többiek feltehető­en csak a tavalyi szűkös eredményt tudják majd pro­dukálni. Vagy még.azt sem. Hiszen egyre jobban kizök­kennek a tanulásból, aho­gyan telnek a szervezett ta­nulás nélküli, tengéssel-len- géssel töltött esztendők. A közelmúltban néhány középiskolai osztályfőnökkel beszélgettem a továbbtanu­lásról. A kérdésre — ugyan, mennyit is tudnak a közép­iskolát végzett növendékeik­ről — vegyesen alakultak a válaszok. A gyerekek több­sége nem tér vissza a közép­iskolájába jótanácsért, véle­ményért. „Pár gyerekem be­benéz, pátyolgatom a lelkű­ket, és igyekszem kimozdíta­ni őket a holtpontról” — így az egyik alföldi mezőváros gimnáziumi tanára. „Volt, aki nekilátott szakmát tanul­ni, de ez csak a kisebbség. A többség inkább tanfolya­mok címeit kérte, vagy a nemlétező kapcsolataim iránt érdeklődött” — említette az egyik győri osztályfőnök. De akadt pedagógus, aki keserű­en jegyezte meg: négy évig egyetlen szülői értekezletére sem jött el a szülő, aki most, utólag felkereste. Meg voltak győződve arról, hogy gyere­kük továbbjuthat, többre ké­pes, mint amit a középisko­lai bizonyítványa tanúsított. Sajnos, csalódniuk kellett. A családi, személyes elvá­rások szembekerültek a ké­pességszabta határokkal. Nem mindegyik család tudja, ismeri fel egy-két év alatt, hogy a véltnél szerényebb képesség, vagy egyszerűen a rossz választás a kudarc el­sőrendű oka? Jóllehet, me­gyei szakemberek bőséges és meggyőző tanácsot tudnának adni, érettségi utáni szakma­tanulási lehetőségekben sincs hiány, mégis, sokan lesznek, akik a siker valószínűsége nélkül is esztendőkig kísérle­tezgetnek. Nem lehet megró­ni ezért senkit. Józan értéke­lést és meggyőző szót adni azonban annál inkább szük­séges. Várkonyi Margit Majális, juniális, juliális... Ünnep ez, öröm, táncos víg- ság. Szórakozás, humor, tár­saság, tánc és sörivás is. Hány ilyen mulatságot ren­deztek már a népművelők? Aki 10—20 éve van a pályán, megszámolni is nehezen tud­ná, hányszor lótott-futott, izgult, buzdított, szervezett, fogadott azért, hogy mások jól érezzék magukat. Végre egyszer, a szombati juliáli- son önmagukat szórakoztat­hatták a közművelődés dol­gozói. — Népünnepély ez, nem bál — mondta humoros meg­nyitójában Ambrus Zoltán, Sándor György első alkalom­mal mutatta be „Hintőpor” című műsorát a megyei tanács közművelő­dési csoportvezetője, — Népünnepély, hiszen a nép­ből jöttünk, és még nem néptelenedtünk el teljesen. Ma kísérletképpen önma­gunkat műveljük és kap­csoljuk ki. A kikapcsolódásra nem­csak1 a szabadkígyósi kas­tély szép környezete, ha­nem az időjárás is alkalmas volt. A délelőtti nap felszá­rította a füvet, így bátran körbe lehetett ülni Nagy Bandó Andrást, aki eredeti humorral szórakoztatta a nevetni vágyó és hálás kö­zönséget. Ezúttal a lakótele­pi élet visszásságait állította pellengérre. Pinceklubbeli kiállítása bizonyította, hogy nemcsak kiváló előadó, de ügyes kezű karikaturista is a fiatal művész. Rajzaiból kiderült például, hogy hány­féle „lelke” van egy egy­szerű szódásszifonnak. A nevetés gyarapítja a ki­lókat, azért a férfinejn kar­csúságra ügyelő tagjai iz­galmas meccset rögtönöztek. Kár, hogy a foci után a győztes csapat örömében, a vesztes pedig bánatában jól besörözött. így a nehezen le­adott dekák gyorsan vissza­kerültek jogos tulajdono­saikhoz. A testmozgás után szellemi megerőltetés követ­kezett: Sándor György tan­órája. „Zsazsa néni”, szakál­las, . bajuszos, kiváló humo­ristánk nemcsak kiokította, de meg is fenyítette néha a rakoncátlan közönséget. Első alkalommal bemutatott „Hintőpor” című műsora nagy sikert aratott. Ezután ki-ki megette a magával hozott uzsonnát, vagy vásárolt házikolbászt, nemcsak szilárd, de folyé­kony kenyérrel is. Miután mindenki kellőképpen fel­töltődött, óvatosan lesétálha­tott a pincehelyiségbe, mely­nek felirata (Képcsarnok, Kino, Kocsma) jelképezte e hármas egységet. A Kino (gyengébbek kedvéért: mozi) szatirikus filmekkel szóra­koztatta a nép művelőit, majd szabadtéri játékokra és táncbemutatóra jelent­kezhettek a vállalkozó szel­leműek. Ezúttal saját bőrü­kön tapasztalhatták, hogy más részt venni valamiben, mint szervezni, vezetni azt. A táncversenyen — melyet szokás szerint Nyíri • Lajos bácsi vezetett —, a rossz arányok miatt akadtak egy­nemű párok is. Azért a fiúk oly lelkesen szorították fér­fipartnereiket, mintha „csi­nibabák” lettek volna. Ezután Rév Tamás „Te Józska, aszongyák neked” című, filozófiai tartalmú elő­adása következett. A művész az intellektuális hős mono­lógját gitárral kísérte. A debreceni Megyei Művelődé­si Központ irodalmi színpa­da „Négyszer fordul a hold” című produkciójában a nép­művelés egy-egy területét karikírozta. Lassan besötéte­dett. Szólt a diszkózene, aki ákart, táncra perdülhetett, ezzel is szolgálva a közmű­velődés és az „Edzett Ifjúsá­gért” mozgalom céljait. Bár nincsenek még ha­gyományai, jól sikerült a juliális. A humor mögött — mint' mindig — most is ko­moly tartalom húzódott meg. A népművelők találko­zója nem csupán szórakozás volt. Egymás megismerésére, a tapasztalatok kicserélésére is mód nyílt. Egy sokat vi­tatott, de mindenképpen ne­héz és megbecsülendő pálya képviselői találkoztak itt. Az egész évi munka után meg­érdemeltek egy kis kikapcso­lódást! G. K. KÉP­ERNYŐ Pályakorrekció Élete folyamán bizonyára mindenkinek megfordul egy­szer a fejében: jól választot­tam-e pályát? Talán egy munkahelyi kudarc, vagy a megbecsülés hiánya néha arra is késztet, hogy komo­lyabban tekintgessünk más foglalkozások felé. A tényle­ges pályakorrekcióig azon­ban kevesen jutnak el. Va­jon milyenek azok az em­berek, akik oly biztosan ta­lálnak rá életük céljára, hogy nem csak önnön két­kedésüket, de a biztonság visszahúzó erejét is képesek legyőzni? Erre a kérdésre kereste a választ a hattagú televíziós kollektíva a Pá­lyakorrekció című szerda esti tévériportban. Elsőként egy fiatal orvos nyilatkozott. Munka közben filmezte őt a kamera, nyu­godtan, biztos kézzel ope­rált. Valamikor műszaki pá­lyára készült. Vizsgáin túl ötlött fel benne a gondolat: talán nem választott jól. Pályakorrekcióját munkája igazolja. Saját bevallása sze­rint élete fő színtere az a kutatóintézet, ahol dolgozik. Családja iránt érez némi lelkifurdalást, az elhagyott pálya iránt azonban nem. A művészet világa gyak­ran csábított különböző fog­lalkozású embereket. Gon­doljunk1 csak Latinovitsra, aki diplomásként szerződött el segédszínésznek. És meny­nyivel szegényebbek lettünk volna nélküle! Persze nem mindenki érhet fel a művé­szet csúcsára. Jordán Tamás, a Vígszínház érdekes egyéni­ségű művésze mérnökként dolgozott, amikor a színi pá­lyára lépett. A műsor ké­szítői ügyesen oldották meg feladatukat, amikor egy — nem túl sikeres — színházi előadás után keresték fel. így hitelesen sikerült ábrá­zolniuk, hogyan halad va­laki állandó kétségekkel, választott pályáján. A film következő alanya már jóval magabiztosabb volt. Diplomásként jelentke­zett a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola rendezői szakára. Sikerült a felvételi, így természetes módon „csú­szott át” egy másik pályára. Persze, mindez csak látszó­lag egyszerű. Mögötte állt a család: felesége, aki vállalta az évekig tartó anyagi ne­hézségeket. Mindezt egy bi­zonytalan, valamikori befu­tásért. „Van-e lehetősége az egyénnek ... ?” — teszi fel a kérdést a film. A válasz egyértelmű: van. Kell, hogy legyen! Hiszen nemcsak az ember boldogsága, hanem társadalmi hasznossága is attól függ, hogy kényszerpá­lyán mozog, vagy szívvel- lélekkel végzett munkája, választott hivatása tölti be életét. — gubucz — A táncversenyen nem csak egynemű párok voltak Milyen emberek laknak egy bérházban? —ezt mutatta be Nagy Bandó András Fotó: Gál Edit MAI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Csak egy kultúránk van. 8.55: Verbunkosok, nóták. 9.44: Zenés képeskönyv. 10.05: MR 10—14 — különkiadás. 10.35: Az NDK néphadseregének központi fúvószenekara látszik. 11.00: Franck: D-dúr vonósné­gyes. 11.41: Az elmés nemes Don Qui­jote de la Mancha. Mlguel de Cervantes Saavedra re­génye folytatásokban. V3CTTT 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Világhírű karmesterek le­mezeiből. 14.00: Népdalok, néptáncok. 14.43: Arcképek a német Iroda­lomból. 15.10: Szokolay Sándor művei­ből. 15.26: Lengyel Kati vagyok... dokumentumműsor. 16.05: Operarészletek. 17.07: Mozgásterek. Klub a pia­con. 17.32: Adám Jenő: Te csak vi­ríts, kikerics — népdalfel­dolgozások. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Nagy siker volt! Ferencsik János vezényli a Magyar Állami Hangversenyzene­kart. 20.11: Tudomány és gyakorlat. Erőforrás a megújuló tér- mészet. "1.41: Kalmár Magda operettek­ből és zenés játékokból énekel. 21.05: Hazai tájakon. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Menotü: A telefon — Egy- felvonásos opera. 22.54: Meditáció. 23.04: Telemann műveiből. 0.10: Koncz Tibor táncdalaiból Kovács Kati énekel. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Loránd István kórusdalai­ból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 12.25: Látószög. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig . .. 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Moszkvából érkezett. 19.03: Faragó Laura népdalokat énekel. 19.20: A fizika eredete. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Derűre is derű. 21.04: Közvetítés a Duna Inter­continental Szálló Csárda étterméből. 21.23: örökzöld dallamok. 22.23: Nóták. 23.15: Elsemann Mihály operett­jeiből. III. MŰSOR 8.58: Műsorismertetés. 9.00: Lift off. — Angol nyelv­lecke kicsiknek — nagyok segítségével. 9.15: Jenufa. — Részletek Janá- cek operájából. 10.00: A Bécsi Concentus musi- cus kamarazenekar Bach- felvételeiből. 11.05: A debreceni Bartók Béla IX. nemzetközi kórusver­senyről jelentjük. 11.25: Néptáncmuzsika Végvári Rezső feldolgozásában. 11.41: Magyar zongoraművészek felvételeiből Liszt-átiratok. 12.15: Pilar Lorengar és Nikola Gjuzelev operaáriákat éne­kel. 13.07: Dzsessz — gitárfelvételek­ből. 14.00: A századforduló irodalmá­nak hetei. 14.20: zenekari muzsika. 16.20: Labirintus. 16.35: Kapcsoljuk a 22-es stúdi­ót. — Hangverseny Mozart műveiből. 17.30: Harminc perc alatt a föld körül. 18.00: zenélő Nagyvilág. 19.05: Mirella . Freni Mimi szere­pében. Részletek Puccini Bohémélet című operájá­ból. 19.49: Modern írók portréi. 20.09: Klasszikus zongoraszoná­ták. 21.12: Zenekari muzsika. SZOLNOKI STÚDIÓ: 17.oo: Hírek. 17.05: Nyár a Tápió mentén. Cseh Éva és Zentai Zol­tán műsora, (ism.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Rock percek az Edda együttes felvételeiből. 18.27—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 16.40: Hírek, (f.-f.) 16.45: Gólyavárt esték. Előadá­sok az emberiség történe­téből. XIII/13. rész: Gaz­dasági változások a XX. század második felében, (ism.) 17.30: Reklám, (f.-f.) 17.35: Hidak, virágok, hangula­tok — II. rész. Osztrák dokumentumfllm. 18.15: Eleven balladák. A Horizont Szerkesztőség műsora. 18.35: Akik bátrak kezdeményez­ni. A baksalak, (f.-f.) 19.05: Reklám, (f.-f.) 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétoma. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Anna Karenlna. Magyarul beszélő angol tévéfilmso­rozat. X/10. rész. 20.55: A kék mecset árnyékában. Afganisztáni beszélgetések. 21.35: Rózsaszínű mese. (f.-f.) 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Kertünk — udvarunk. Ri­portműsor. (ism.) (f.-f.) 20.20: Komikus duettek operák­ból. Román komoly zenei film. (f.-f.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Galgóczi Erzsébet: Oszó jégtábla. Tévéfilm. (ism.) BUKAREST 9.00: Iskolatelevízió. 10.00: Folytatásos film. Dallas. Az Eving olajtársaság, (ism.) 11.00: A szocialista országokból. 15.00: Hírek. 15.05: Oktatás-nevelés. 16.00: Külföldi varieté. 16.35: Ifjúsági klub. 17.25: Üttörők a nyári szünetben. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.25: Aktualitások a mezőgazda­ságban : Az aratás. 18.40: Tv-szinház. 20.10: Barangolás az országban. 20.30: Részletek az Arany Orfe­usz nemzetközi fesztivál­ról. 21.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Akarni kell, merni kell — gyermekműsor. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Nyitott képernyő. 20.55: Gazfickók — jugoszláv já­tékfilm. II. MŰSOR 19.00: Az ember és barátai — ismeretterjesztő sorozat. 19.27: Ma este. 20.00: Elkie Brooks szórakoztat­ja önöket. 21.00: Huszonnégy óra. 21.10: A vörös kakas kukorékol — dokumentumműsor. 22.00: Költői színház. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Fel­felé a lejtőn, 6 és 8 órakor: A dal ugyanaz marad. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 óra­kor: Transzszibériai expressz, 6 és 8 órakor: Majd holnap. Bé­késcsabai Terv: Visszajelzés. Gyulai Erkel: A fehér csuklya. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Hat­holdas rózsakert, 6 és 8 órakor: Mindenkinek a maga keresztje. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Ruszlán és Ludmilla, I., II. rész. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 óra­kor: Földi űrutazás, 22 órakor: Félelem a város felett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom