Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

1980. július 30., szerda o Mitől tejel a tehén? Azokban az években, ami­kor nagyüzemi szarvasmar­ha-telepeinken kezdetét vet­te a tejirányú szakosodás, és széles körű keresztezési program indult intenzív te­jelő — elsősorban amerikai és kanadai Holstein-íríz — fajták behozatalával, ameri­kai szarvasmarha-tenyésztő szakemberek jártak hazánk­ban, akik ellátogattak me­gyénkbe is. A kérdések özö­nét zúdítottuk akkor rájuk, hiszen nem sokat tudtunk az új fajtákról, és érthetően féltünk attól is, hogy a rend­kívüli magas hozamokat pro­dukáló, de a magyar tarka fajtánál kétségkívül „érzéke­nyebb” állatok takarmány­igényét nem sikerül majd biztosítanunk. SZILÁZS ÉS SZÉNA Vendégeink megnyugtat­ták az aggodalmaskodókat, mert mint mondották, ahol olyan ideális adottságai van­nak a kukorica és a lucerna termesztésének, mint Békés­ben, ott már majdnem min­den feltétele együtt áll a jó tejtermelésnek, ugyanis a Holstein-fríz fajta számára, eredeti hazájában is, a szi- lázs és a széna jelenti az alapot a tömegtakarmány- bázis megteremtéséhez. Tehenészeteinkből ma már modern fajták, illetve konst­rukciók esetében elvárjuk az 5000—6000 literes éves ter­melési szintet is. Az ilyen termelékenységű állatok ta­karmányával szemben az az igény, hogy a száraz anyag, melynek felvételére az állat egyáltalán képes, megfelelő koncentrációban tartalmazza mindazt az energiát, táp­anyagokat, amelyek a nagy­arányú tejtermeléshez szük­séges. Erre egyértelműen a teljes kukoricanövényből ké­szített 32 százalék feletti szárazanyag-tartalommal be­takarított szilázs a legalkal­masabb. Melléktermékekből készí­tett szilázsokat, ahol az ener­giaszint alacsony, egyéb ál­latfajoknál, illetve korcso­portoknál kell hasznosítani, ugyanis ezeknél a takar­mányféleségeknél a megfe­lelő energiaszint csak ab­raktakarmányok hozzáadásá­val biztosítható. Békés megyében az V. öt­éves terv végére a nagyüze­mi tehénállomány fele ke­resztezésből származó egyed lesz, és a következő években is fokozatosan növekszik majd az intenzív tejhasznú egyedek aránya. Nem kell szégyenkeznünk a megyei eredményekkel, hiszen évek óta emelkedő tendenciát mu­tat az egy tehénre eső átla­gos tejtermelés, és az orszá­gos rangsorban az élmezőny­ben helyezkednek el nagy­üzemi tehenészeteink ered­ményei. Tárgyilagosan azonban azt is látnunk kell, hogy az el­ért jó eredmények sem je­lenthetnek felső határt, és nagy hiba lenne, ha nem tö­Meggyőződésünk, hogy csak akkor érhetünk el átütő si­kereket, ha nagyüzemeink intenzív tejelő állományá­nak, s szaporulatának tö- megtakarmány-bázisát a fő­vetésű teljes kukoricanövény­ből készített szilázsra ala­pozzuk. Számításokat végez­tünk arra vonatkozóan, hogy mennyi lenne hozzávetőlege­sen az optimális megyei igény, és a szükséges 470 ezer tonna zöldtömeget mi­lyen területen lehetne meg­termelni. A területigényt a termelés színvonala, illetve az egy hektár szántóterületre eső átlagtermés határozza meg. Sajnos a termelés para­méterei messze elmaradnak a lehetőségektől, hiszen 1971 —75 között 18,68 tonna, 1976 —79 között 18,41 tonna volt hektáronként nagyüzemeink­ben a silókukorica termésát­laga. Óriási és véleményünk szerint indokolatlanul nagy a különbség az állami gazda­ságok, illetve a termelőszö­vetkezetek eredményei kö­zött: 1978-ban az állami gaz­daságok 25,48 tonna zöldtö­meget, a termelőszövetkeze­tek pedig 18,31 tonnát taka­rítottak be hektáronkénti át­lagban. Kézenfekvő, hogy a .már említett 470 ezer tonna zöldtömeget célszerű lenne magas színvonalon, minél kisebb területen, nagy haté­konysággal előállítani. Békés megyében a fővetésű silóku­korica területe az utóbbi években kb 18—21 ezer hektár. Számításaink sze­rint a szarvasmarha-állo­mány szilázsszükségletét csak akkor tudjuk a vetésterület növelése nélkül kielégíteni, ha növénytermelésünk haté­konyabban dolgozik a jövő­ben, és a termésátlagok el­érik a 26—26,5 tonnát hek­táronként. KULCSHELYZETBEN A KUKORICA Ez a termelési szint meg- megítélésünk szerint nem je­lent felső határt. Megyei példák is bizonyítják ezt. A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság hazánk egyik legnagyobb tehénlétszámmal dolgozó üze­me: 1979-ben 1735 tehén át­lagában 4 ezer 763 liter te­jet termeltek itt egyedenkén­ti átlagban. A tejtermelés fajlagos hozamszintjét Mező­hegyesen azóta tudják töret­rekednénk a mutatók továb­bi javítására. Nagyüzemeink egy tehén­re eső tejtermelésének ada­tait — literben mérve — a következő táblázatban dol­goztuk fel. lenül évről évre emelni — nem lebecsülve ezen állítá­sunkkal a genetikai előreha­ladást és az egyéb, szintén fontos tényezőket — amióta egész évre biztosítják a tehe­nészeteknek a teljes kukori­canövényből készített szi- lázst. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkentették a fajlagos abrakfelhasználást is. Mezőhegyesen olyan szak­mai igénnyel foglalkoznak a silókukoricával is, mint az egyéb árunövényekkel, így több év óta 36—40 tonna zöldtömeget tudnak betaka­rítani hektáronként. Jó len­ne, ha ezt a szemléletet a silókukorica rangját, megbe­csülését általánossá tudnánk tenni. Nem véletlenül szor­galmazzuk annyira a kuko- ricaszilázs fontosságát. Írásom bevezetőjében utal­tam arra, hogy a tömegta- karmány-bázis másik igen fontos komponense, a szé­na. Nos, az idei tavasz és nyár szokatlan időjárása nem kedvezett a széna készítésé­nek. Pontos számadásaink nincsenek, de valószínű, hogy a mennyiséggel nem lesz kü­lönösebb baj. A szénák mi­nőségéről nem készül sta­tisztika és pontos kimutatás, azonban az üzemek szérűs- kertjeit figyelve, tárgyilago­san látnunk kell, hogy a tápanyagokban leggazdagabb első kaszálású anyaszénák minősége általában csak gyenge vagy közepes minő­ségű. Nem tudjuk még, hogy a Medárd hatásának elmúltá­val milyen lesz az augusztus, szeptember időjárása, de éves szinten jó minőségű szé­natermésre már nemigen számíthatunk. Ezért is sze­retnénk a figyelmet mégin- kább a kukorica felé fordí­tani, mivel ennél a növény­nél a jelenlegi terméskilátá­sok kedvezőek. A VI. ötéves terv alapozásakor fel kell készülnünk arra, hogy nagy­üzemeink tejtermelése már ez évben elérje vagy meg­haladja a 4000 literes ho­zamszintet. A lehetőségeink adottak, csak élnünk kell velük. Timkó Rudolf, Békés megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség ÉLEN: AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK Szektor 1975 1976 1977 1978 1979 Állami Gazdaság 3129 3309 4315 4343 4570 Termelőszövetkezet 2392 2710 3035 3202 3434 nniAitn^wm^i***i**i***“,****4****************************l**4*44**4******>****44****%M*%Mlt%%%i%%*%%%u%%%% A sopronhorpácsi répakutató állomáson nagy figyelemmel kísérik a répa fejlődését. A ku­tatóállomás dolgozói a répaföldeken vett mintát a laboratóriumban korszerű, automata be­rendezések segítségével értékelik - (MTI-fotó: — Matusz Károly felvétele — KS) Vadhajtások Rugalmas lógás? Késziilőilés m OHÉK-ra Technológiák bemutatója a fővárosban önálló kiállítóként je­lentkezik az idei országos mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállításon a Békés megyei Zöldségvetőmag Ter­melési Modelltársulás. öt növény, a bab, a saláta, a hagyma, a sárgarépa és az uborka vetőmagjának ter­mesztési technológiáját mu­tatják be. A mezőgazdasági minisztérium által nyújtott műszaki-fejlesztési alap se­gítségével kidolgozott ter­mesztési eljárások híven tük­rözik a társulás létrejötte óta eltelt négy év munká­ját. A fejlett gépesítéssel és minimális kézi erővel ter­mesztett zöldségmagvak elő­állításának sorát táblázato­kon, színes felvételeken te­kinthetik meg majd a láto­gatók. Emellett saját készí­tésű színes filmeket mutat­nak be a társulás szakembe­rei a sárgarépa-, a hagyma- és babvetőmag üzemi mun­káiról. Elkészültek már az angol, orosz, német és ma­gyar nyelvű ismertető füze­tek is, a bemutatót saját magból termesztett zöldsé­gek kiállítása teszi teljessé. Panaszkodik az osztályve­zető: — Amióta bevezették vállalatunk központjában a rugalmas munkarendet, la­zult a munkafegyelem. Ez­zel törvényesítettük a lógást, legalizáltuk a reggeli késé­seket. Egyesek fél nyolc he­lyett nyolcra, fél kilencre sétálnak be. A napokban bátorkodtam megjegyezni a gépírónőnek, hogy sorozato­san elkésik, mire az arcom­ba nevetett, s könnyedén odavetette: „Rugaimazok osztályvezető szaktárs. Le­ellenőrizhet, este hatig itt verem majd a gépet!” Ügy is tudja, hogy miatta nem maradok az irodában mun­kaidő után, így aztán mi­helyt kiteszem a lábam, le­léphet. Az osztályvezető tudhat­ná, hogy a rugalmas mun­kaidőrendszer nem magyar találmány, több nyugat-eu­rópai országban évtizedek óta alkalmazzák, elsősorban a nem fizikai munkakörök­ben. Célja, éppen a mun­kaidő jobb, ésszerűbb ki­használása: a nyolc órából a legexponáltabb időszakban mindenkinek kötelező hiva­talában tartózkodni, nem kérhet kilépőt magánügyei­nek intézésére. A fennma­radó munkaórákat pedig sa­ját életviteléhez, napi elfog­laltságához igazítva dolgoz­hatja le, reggel hat és dél­után hat óra között. Szaba­don oszthatja be idejét, s választhat: mikor pótolja azokat a munkaórákat, ame­lyeket magáncélra használt fel. A rugalmas munkarend­del tehát jól jár a vállalat, az intézmény, mert alkal­mazottai havi átlagban néz­ve aktív munkával töltik 190—200 órájukat, jól járnak a dolgozók is, például a kis­gyermekes szülők, hisz nem kell hajnalban felkelteni a gyerekeket csak azért, hogy még a munkaidő kezdete előtt útba ejtsék a bölcső­dét, óvodát vagy az iskolát. Az utóbbi két évben egy­re több vállalat, intézmény ismeri fel előnyeit, jelenleg mintegy ötszáz ipari, keres­kedelmi, tanácsi stb. terüle­ten működő hivatal, tervező iroda alkalmazottai dolgoz­nak ebben a munkarendben. Általánosan bevált. Kétség­telen, nagyobb önállóságot, kötelességtudatot, fegyelme­zettséget kíván az új forma a dolgozóktól, ugyanakkor a vezetőktől is áttekintőbb irá­nyítást: ha a „főnök” a ru­galmas munkarend szerint szervezi osztályán a mun­kát, s rendszeresen számon kéri, ellenőrzi a feladatok elvégzését, akkor majd meg­szűnnek aggályai, miszerint: akire nem nyitja rá tíz percenként az ajtót, az nem dolgozik. Horváth Anita Hogyan tovább az építőiparban? Nem az elért sikereket méltatni ültek össze az év derekán az építésügy szak­emberei. Sokkalta inkább azért, hogy számot vessenek azzal: milyen feladatokat remélhet az immár — mint mondották — korszerű épí­tőipar a beruházási kedv apálya idején, várhatók-e a technikai színvonalhoz mél­tó tennivalók? Nem holmi aggályoskodás késztette prognosztizálásra a minisz­térium és a vállalatok veze­tőit: a tavalyi meg az idei változások tűntek olykor meghökkentőnek. A szokott­nál kevesebb az építkezni vágyó; akadtak, akik visz- szaléptek megrendelésüktől, s talán először az iparrá lett építés történetében, a kivi­telezőknek kellett munka után nézni. A „hogyan tovább ?-ot” — helyesebben a „hogyan más­ként?” — napirendre tűzni indokolt ugyan, de a fel­adatok nyomasztó hiányával aligha kell számolni. Az MSZMP XII. kongresszusá­nak határozata kimondja: „Az építő- és építőanyag­iparnak, valamint ezek hát­tériparának termelése a népgazdaság és a lakosság igényeihez igazodva növe­kedjék”. Ismételjük: „növe­kedjék”. Miként? „A terme­lést szolgáló beruházások, a lakás- és kommunális épít­kezések mellett, az építő­ipar tekintse kiemelt fel­adatnak az ország éjpületva- gyonának megóvását, felújí­tását és korszerűsítését. Az építőipar fokozza a munka hatékonyságát, szervezettsé­gét, javítsa a minőséget, al­kalmazzon olcsóbb lakásépí­tési technológiákat. Fejlesz­teni kell az építőipar mű­szaki bázisát”. A még for­málódó hatodik ötéves terv a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos emelkedésével számol, s ehhez — egyebek mellett — .az építőipari ter­melés 10-M4 százalékos nö­vekedése szükséges. Ám mindez, feltehetőleg, arány- változásokat kíván. A szocialista szektorban aligha lesz több beruházás, mint amennyi az ötödik öt­éves tervben volt. Már ,az idén is a korábbinál hozzá­vetőleg kétezerrel kevesebb új építmény munkálataihoz kezdtek hozzá — az egy építményre jutó feladat Vi­szont növekedett. Ily módon a kivitelezők nem forgácsol­ják szét erőiket, jobban kon­centrálhatnak egy-egy mun­kára ; megteremtődhet az igények és a kapacitás rég óhajtott egyensúlya, s talán az építési idő is lerövidül- Ez kedvez a korszerű tech­nológiáknak. Igaz, ,a tanácskozáson „csak” mintegy 370—390 ezer új lakás megépítéséről esett szó. De a programban szerepel 100—110 ezer, több szintes épületben levő, váro­si lakás felújítása (közülük 85—90 ezer tanácsi kezelés­ben van). S nemcsak a sza­nálást követően lehet új la­kást tető alá hozni: hiszen új lakás lesz az a 15 ezer is, amelyet 30 ezer állami tulajdonban levő, komfort nélküli hajlékból alakítanak ki: összevonással, a falak áthelyezésével, az előzőnél nagyobb alapterületen, a ma komfortigényeinek megfele­lő színvonalon. Folytatva a sorolást: 22—25 ezer fél­komfortos és komfort nélkü­li otthon válik komfortossá, az építmények fenntartási munkáit öt év alatt mintegy 20 százalékkal, a mélyépíté­si fenntartást pedig 7 száza­lékkal kell növelni. Elsősor­ban a lakóépületek, a műve­lődési. az oktatási, a jóléti, a szociális és az egészség- ügyi intézmények fenntartá­sára. felújítására kell majd az erőket összpontosítani. A házgyárral, panelgyártó üzemmel rendelkező vállala­tok megkérdezhetik: ők ho­gyan vállaljanak részt a fel­újításból, hiszen ,az öreg ház. ba nem emelhet be a daru betonfalat. Ez igaz, de — talán új fogalom ez a ház­gyáriak számár,a — megfe­lelő piackutatással találhat­nak vevőt termékeikre. Pél­dául azokat a társasház­építőket, akik eleddig meg­lehetősen ki voltak szolgál­tatva az építőknek, nem ritkán pereskedve számolták az éveket, amíg tető került leendő otthonuk fölé. Gond persze, hogy egyelőre — még ha paradoxonnak hat is — a korszerű építés töb­be kerül a hagyományosnál. Az ÉVM által is megfogal­mazott feladat: a költségek csökkentésévé; el kell érni a korszerű technológiák ver­senyképességét. Az alkal­mazkodásnak része az is, hogy az igényeknek megfe­lelően gyorssá és rugalmassá váljanak a kivitelezők. Feltehetőleg másként dol­goznak majd a hatodik öt­éves terv idején a tervezők is. Anyagilag, (erkölcsileg egyaránt érdekeltek abban, hogy elképzeléseik megvaló­suljanak: már a tervezéskor érvényesülnie kell tehát az átfogó takarékossági szemlé­letnek. Alternatívákkal köny- nyíthetik meg a beruházók döntését, s számolniuk kell azzal, hogy a döntéselőké­szítési, illetve a döntési sza­kaszban meghatványozódik a tennivalójuk- (Említést kí­ván: az egy tervezőre jutó feladat már csak azért, is fokozódik, mert kormányha­tározat írja elő a tervező szervezeteknél — akárcsak a kutatóknál és a beruházók­nál — a létszámcsökkenést.) Az építők háztáji gondjai ismeretesek: akként kell a sorokat rendezni, hogy újabb — az építőiparban mintegy húszezres, az építőanyag­iparban három-négyezres — létszámcsökkenéssel számol­nak. Üj vonás: lesznek, akik nem önként mondanak bú­csút munkahelyüknek — vállalaton belül és vállala­tok között is sor kerülhet átcsoportosításra. Ennek ne­gatív hatását nagyobb fi­gyelmességgel, emberséggel, a szervezés javításával el­lensúlyozhatják. Az előké­születek már megtörténtek; a folytatás — a végrehajtás — döntően a hatodik ötéves terv időszakában lesz, de akár már holnap is elkez­dődhet. Földes Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom