Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

1980. július 27., vasárnap Kárászmegyer? Vadasmegyer? Történet egy jobb sorsra érdemesült erdészházról A TIT új évadjáról — A mindenségit! De gyö­nyörű! — fut ki a számon, ahogy megpillantom a fák lombjába burkolódzó ká­rászmegyeri erdészházat. Az­tán elkeseredem. Hogyan is írhatnám le a látványt, hogy a szavak ne legyenek szegé­nyesebbek, mint ez a szép valóság? Hiszen a fű, a fák zöldje, az épület vakító fe­hérsége, az ég kékje, s a szikrázó napsugár így leír­va csak szerény leltárnak tűnnék... S hogyan is raj­zolható meg szavakkal a nagy tisztás a ház előtt, amely a legtökéletesebb per­zsa szőnyeggel is versenyre kelhet bársonyosságával? És akkor az erdő hangjairól, neszeiről, de még a levegő hűs üdeségéről sem beszél­tem ... Jobb lesz talán, ha a gyerekeket hívom segítsé­gül, mert az idén nyáron az erdészház jobb sorsra érde­mesült: a vésztői gyerekek napközis tábora lett. Ha va­laki, hát Varga Zoli igazán boldog lehet, hiszen ő eddig is napközis volt nyaranta ... — Korábban benn, az is­kolában volt a napközink. Ha a szabadba vágytunk? Ott volt a poros udvar, s a tűző nap ... Rossz időben meg jobb híján a tanterem, ahol egész évben tanultunk. Hát csoda, hogy nem lelke­sedtem a napköziért? Most meg ... Tessék majd körül­nézni, mi minden van itt... — Még pecázni is lehet — kottyant közbe Bak Atti­la. — A srácok már ekkora halakat fogtak — mutatja a kezével büszkén ... — Van itt sok más dolog is — húzza el leheletnyit a száját Tóth Erika. (Eh, ezek a fiúk, mindig csak a hala­kon jár az eszük — gon­dolhatja.) — Lehet ping­pongozni, tollasozni, meg ki­rándulni is járunk. Leg­utóbb a hókai szivattyúte­lepre mentünk el. Krepsz Róza még csak má­sodikos, eddig szerényen meghúzódott a nagyok háta mögött. Most 'eszébe jut va­lami, s nem állja meg szó nélkül. — Már diszkóztunk is. Én is táncoltam, csak a fiúk nem hajlandók közénk áll­ni. — Mert nem tudjuk ezt a táncot. Lenne csak magyar nóta... — inti le Bikádi At­tila a kicsit, majd hozzáte­szi. — Ha lehet csónakázni, mert az is várható, nem tu­dom kik lesznek a fürgék, a lányok, vagy a fiúk? ... Persze az ennivaló is szó­ba kerül, erre mind, együtt mondaná, milyen finom és annyi reptát kapnak, ameny- nyi csak beléjük fér. Burján Edit azzal dicsekszik, meny­nyit hízott, mire a többi is licitálni kezd, 2—3 kilóval... A beszélgetésre a szakács néni hangja tesz pontot: „Lehet ebédhez sorakozni!” ♦ Ökrös Gézával, a tábor vezetőjével a büfének kine­vezett szobában beszélge­tünk. Ahogy szavait hallga­tom, titkon körülnézek. Üdí­tők. cukorkák, minden van itt, ami a nyáron kissé meg­emelt zsebpénzek elköltésé­re csábíthat. — Június 30-án nyílt a tábor és augusztus 23-ig lát­juk el itt a gyerekeket. A költségvetési üzem busza hozza-viszi őket. A létszám változó. Volt hetünk', hogy 100—120 gyerek jött ki, most 64-en vannak. Kint ismét hancúrozás, ri­csaj. Valaki bekapcsolta a magnót, hogy teljes legyen a hangzavar ... Ökrös Géza mintha megérezné, mire gon­dolok, ezzel folytatja. — Azért ne higgye, hogy rosszak! Azok' a gyerekek, akik az iskolában majd szét­ütik a falakat, itt 180 fokos fordulatot tesznek viselkedé­sükben. Végre kitombolhat­ják magukat. Nyugodtak' és elégedettek. Észre sem vesz- szük őket... Közben papírokat, füzete­ket vesz elő. A KÖJÁL jegy­zőkönyveit, amelyekben szin­te minden szó elismerésről árulkodik... A naplót, mely­be a nevelők a napok esemé­nyeit örökítik meg. Olva­som: kirándulás, játék, sport... — Terveink is vannak bő­ven. Szeretnénk naponta 20-as turnusokat Gyulára, a strandra vinni. És, hogy el ne felejtsem. Egy nyílt na­pot is szerveznük a szülők­nek, hadd lássák, hogy ér­zik itt magukat a csemetéik. A nevelők! ügyeleti beosz­tása kerül a kezembe. Né­gyen, öten jönnek ki napon­ta ... Ökrös Géza, látva mit nézegetek, hozzám fordul: — Ezt tessék megírni! Ilyen nincs tán másutt, se­hol a világon! A tanács minden itt töltött napért 50 forintot fizet a tanároknak. S amellett mi is jól érezzük magunkat. Kell ennél többet mondanom? Közben, ahogy szedelőz- ködöm, a ház gondnoknője, Varga Endréné meséli: — A 11 éves fiam is itt van. Az első napok egyikén megyek haza, hát a gyerek ül a fa alatt, feje le-lebukik, bóbiskol. „Jézusom, csak nem beteg ez a gyerek”, gondoltam magamban ... Nem volt semmi baja. Ettől a levegőtől, a szaladgálástól nyomta el a' buzgóság. És hogy mit esznek össze, mióta kinn vannak ... ♦ Mintha ezt az elbeszélést hallanám vissza negyed óra múlva, amint a vésztői ta­nács vb-titkárára, Kaszai Já­nosra várok. A titkárnő, Var­ga Lászlóné két lányát tette fel reggel a Kárászmegyerre induló buszra. A lehető leg­jobb helyen vannak nap mint nap, ennél egészsége­sebb környezetet el sem tudna képzelni számukra ... — Nagy gondunk volt a gyerekek nyári elhelyezése. A szülők évek óta ostromol­tak minket, csináljunk- már valamit. A kárászmegyeri erdészház korábban a me­gyei tanács hétvégi háza volt. Az itteni, tanácsi „Au­gusztus 20.” brigád évente kétszer kiment oda kerék­párral. A múlt évben, egy ilyen alkalommal, már nem is tudom ki vetette fel, de jó lenne a - gyerekeket itt elhe­lyezni ... „Miért is ne?” — gondoltuk. Megpróbáljuk; aztán majd lesz valami... Tárgyalások, szerződések ... S a mi tulajdonunkba ke­rült az épület. Mindezt már Kaszai János mondja el az irodájában, majd ezzel folytatja: — És megkezdhettük az igazi munkát. Kimentünk a műszakiakkal, körülnéztünk; hogyan lehetne az épületet úgy átalakítani, hogy az 100—150 gyerek befogadásá­ra alkalmas legyen. A nagy­teremből ebédlő (rossz idő esetén társalgó) lett, a két kisebb helyiséget mosogató­vá, illetve tálalóvá alakítot­tuk át. A munka március első napjaiban indult és jú­nius elejére már továbbáll- hattak a költségvetési üzem dolgozói, jöhettek a gyere­kek. Persze mások is segí­tettek, hogy csak az önkén­tes tűzoltókat említsem ... Vagy a vízügyi igazgatóság sarkad i szakaszmérnöksé­gének vésztői gépműhelyét, amelynek szocialista brigád­jai társadalmi munkában rendbe hozták az erdészház játszóterét... Nem folytatja a felsoro­lást. Cseppnyit gondolko­zik, latolgat magában, az­tán ezzel folytatja: — Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy probléma is akadt, a kullancs. Már két-> szer permeteztünk. Eszembe jutnak' a tábor­vezető szavai, aki bizakodás­sal mesélt arról, hogy a tsz­szel megállapodás született, hogy a jövőben hetenként lepermetezik a területet. „Emellett van a raktárunk­ban 10 kiló malakion, azt csak úgy parasztosan, haris­nyából szórjuk, ha kell...” Megnyugszom. Tehát minden szép és jó. Az erdészház jó kezekbe ke­rült, mindenki elégedett. Az­az még nem egészen. A jö­vőben további elképzeléseket szeretnének valóra váltani. Kaszai János erről is beszél. — Az ebédlő nem a leg­ideálisabb, szeretnénk egy nagy, nyitót színt építeni. A fákat már kivágtuk, jövőre el kell, hogy készüljön ... A másik tervünk, hogy egy bitumenes sportpályát épí­tünk, hogy a gyerekeknek sárosabb időben is legyen hol sportolniuk ... ♦ Még beszélgetünk egy ke­veset, arról többek között, hogy a kárászmegyeri er­dészház, bár a köznyelvben e néven forog, igazándiból „vadasmegyeri” lenne ... Hazafelé menet is az jár a fejemben, hogy is nevezzem ez írásban? Végül is elvetem a kérdést, a lényegen így sem, úgy sem változtat az elnevezés. Az összefogás, a vállalkozókedv szép példá­jával találkoztunk, melynek eredményeként több mint 100 vésztői gyerek talált ideális, szép otthonra ezen a nyáron. Kép, szöveg: Nagy Ágnes Jeney Jenő nyilatkozata A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat tevékenysé­gében fokozottabban kíván­ja figyelembe venni a ren­dezvényein részt vevők sa­játos munkafeltételeit, élet- körülményeit, érdeklődését, előképzettségét, s ennek meg­felelően az eddiginél válto­zatosabb programokat . ajánl — tájékoztatta az új isme­retterjesztési évad előkészü­leteiről, Jeney Jenő, a TIT főtitkárhelyettese az MTI munkatársat. — Az 1980—81-es ismeret­terjesztési évadban a XII. pártkongresszus útmutatásai szerint arra törekszünk, hogy minél maradéktalanab- bul és magasabb színvonalon elégítsük ki a különböző tár­sadalmi csoportoknak, réte­geknek, az egyéneknek a tu­dományos . ismeretterjesztés­sel kapcsolatban megnyilvá­nuló művelődési igényeit. A társulat a jövőben még nagyobb gondot fordít a tu­dományos társadalom- és természetfelfogás, a szocialis­ta hazafiság és nemzetközi­ség tudatosítására, a hazai és a nemzetközi időszerű kér­dések gyors megválaszolásá­ra. A nagy történelmi ese­ményekhez és a jelentős sze­mélyiségekhez kapcsolódó évfordulók sorában megem­lékezik Bethlen Gábor szü­letésének 400:, jövőre pedig Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról. Előtérbe helyezi tevékeny­ségében a dolgozók közgaz­dasági ismereteinek gyarapí­tását, a népgazdasági célok megoldásának segítését. Évről évre több munkás­képző, valamint munkás át- és továbbképző tanfolyamot szervez a társulat olyan té­mákban, amelyekre nem ké­szült állami tanterv, vala­mint azokban a kis- és kö­zépüzemekben, ahol a kikép­zendők száma csekély. Az érdekelt vállalatokkal együtt­működve tananyagokat és segédanyagokat dolgoz' ki, előadókról gondoskodik, és — munkahelyi közreműkö­déssel — több vállalat mun­kásai számára közös tanfo­lyamokat indít. Napjaink aktuális témájá­val, a környezetvédelemmel kapcsolatban a TIT — a komplex tudományos isme­retterjesztés alapján — ki- • alakította és megfelelő te­matikákkal, segéd- és szem­léltető anyagokkal látja el az előadói gárdáját. E terü­leten elsősorban a vezetői és a tervező munkakörben dol­gozók, továbbá a pedagógu­sok között kívánja formálni a környezetvédelmi szemlé­letet, és az ifjúság körében tömegméretűvé tenni az ér­deklődést a téma iránt. Az utóbbi időben egyre népsze­rűbbek az űrhajózással fog­lalkozó rendezvények, s az új évadban az ismeretterjesz­tésben fokozottan előtérbe kerül a magyar részvétel az űrkutatásban, az Interkoz- mosz programban. A Csináld magad mozga­lomban tanfolyamokat szer­vez a társulat a villanysze­relés, a háztartási gépek ke­zelése, a faipari munkák, a szabás-varrás, az autó-motor szerelés, a mázolás, a tapé­tázás, a csempézés elsajátí­tására, és mindehhez segéd­anyagot is kínál. Több mint két évtizede fo­lyik szervezett idegennyelv­oktatás a TIT keretében. Legfontosabb teendőként az egységes célokon és módsze­reken alapuló TIT-nyelvisko- lai hálózat országos kiépíté­sét, a hatékony oktatási el­járások széles körű elterjesz­tését, és a több eszközű tan­anyagrendszer kialakításának bevezetését szorgalmazzák a következő években. Felada­tuknak tekintik a népgazda­sági szempontból fontos rö­vid távú, intenzív nyelvok­tatási formák, továbbá a gyermekek iskolán kívüli idegennyelv-oktatásának szé­lesebb körű meghonosítását is. Nagy feladat hárul az ér­telmiségiek felkészítésében a közművelődési és a tudomá­nyos ismeretterjesztő hiva­tásra. Ebben a munkában ki­emelkedő szerep jut az ér­telmiségiek különböző réte­geinek rendszeres találkozá­saira, eszmecseréire fórumot nyújtó értelmiségi klubok­nak, amelyeket a társulat maga, vagy a társintézmé­nyekkel közösen tart fenn — hangsúlyozta befejezésül a TIT főtitkárhelyettese. A Magyar Hét (az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal lapja) minden nyelven meg­jelenő — orosz, cseh és szlo­vák, lengyel, román, szerb- horvát — legközelebbi ki­adásában részletesen foglal­kozik a Budapesten megtar­tott élettani világkongresszus és a XXII. nyári olimpiai já­tékok eseményeivel. Az orosz nyelven megje­lenő Magyar Hét beszámol a moszkvai olimpiai játéko­kon szerzett első magyar aranyéremről, de az eddig lezajlott egyéb sportesemé­nyekről és eredményekről is. A cseh és szlovák nyelvű lapban a budapesti éttermek vasárnaponkénti 25—40 szá­zalékos árengedményéről, a balatoni úszásoktatásról, és a szentendrei nyári rendezvé­nyekről kapnak tájékozta­tást az olvasók. A lengyel kiadású Magyar Hét"* ismerteti a külföldiek magyarországi betegellátásá­Strauss-est Békéscsabán Az Országos Filharmónia rendezésében augusztus 6-án, szerdán este 8 órakor Johann Strauss műveiből hallhatnak hangversenyt az érdeklődők Békéscsabán, a szabadtéri színpadon. A hangversenyen Bolberitz Tamás vezényleté­vel a postás szimfonikus ze­nekar lép fel. Közreműköd­nek a Magyar Állami Ope­raház énekművészei: Zemp­léni Mária, Horváth József és Palócz László. A műsorban többek között a Denevér nyitánya, a Piz­zicato polka és a Kék Duna keringő hangzik el. Képünkön Bolberitz Ta­más karmester, aki a Bartók Béla konzervatórium hege­dű- és zeneszerzés szakán végzett. Karmesteri tanulmá­nyait a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán Koródi András növendékéként vé­gezte. Bolberitz Tamás 1966. óta a Magyar Állami Opera­ház karmestere, s emellett gyakran vezényel más fővá­rosi és vidéki zenekarokat is. nak módját és lehetőségét, a Tranzitutak mentén című so­rozatában Kőszeg—Szombat- hély—Veszprém útvonalat és környékének látnivalóit is­merteti. A szerb-horvát nyelven megjelenő Magyar Hét is­merteti a közelmúltban ha­zánkban járt V. Gyurano- vicsnak, a Jugoszláv SZSZK elnökének nyilatkozatát és a tárgyalásokról kiadott közös közleményt. Rajt az olimpián címmel beszámol a XXII. olimpiai játékok első napjai­nak eseményeiről, a Csárdás­királynő ljubjanai előadásá­ról, és sok más időszerű ese­ményt ismertet. Békés megye tájaira ka­lauzolja olvasóit a román nyelven megjelenő Magyar Hét, ír a magyarországi ro­mán folklórról, és megszó­laltatja Egly Tibor zenemű­vészt, aki a közelmúltban többször járt Romániában előadókörúton. Pénteken, a kcsö éjszakai órákban tartották meg a gyulai Várszínház idei záróbemutatóját a várban. A következő napokban — ha az időjárás is kedvező lesz — a közönség Hernádi Gyula: V. N. H. M. (Szörnyek évadja) című müvét nézheti meg Jancsó Miklós rendezésé­ben. A darab főbb szerepeit Tordai Teri, Iglódi István, Hernádi Judit, Maros Gábor, Ben- öze Ilona, Madaras József, Fülöp Zsigmond és Jobba Gabi alakítja. Felvételünk a péntek éjszakai bemutatón készült Fotó: Martin Gábor Miről ír a Magyar Hét?

Next

/
Oldalképek
Tartalom